Délmagyarország, 2009. február (99. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-16 / 39. szám

Hétfő, 2009. február 16. A dél sportja 111 Két csapat pihenhetett a hétvégén MUNKATÁRSUNKTÓL Hiába a gondos szervezés, ha az időjá­rás közbeszól. A havazás két megyei NB-s labdarúgócsapat edzömérkőzés­ét is befolyásolta: a Makó békéscsabai találkozója, valamint a Szarvas hód­mezővásárhelyi vendégjátéka maradt el a hirtelen lehullott hó miatt. A Ma­kó és a HFC játékosai is pihenéssel töl­tötték a hétvégét. Eredmények: Algyő-Szolnok 2-5 (2-2), gólszer­zők: Pálinkó, Kothencz dl-esből), ill. Széki, Belényesi, Antal, Kiss, Germán. Tisza Volán SC-Mórahalom 1-0 (0-0), gólszerző: Huszárik. Tisza Volán-Röszke 5-0 (2-0), gól­szerzők: Füle (3), Grünwald, Drágity. Ruzsa-Üllés 0-3, gólszerzők: Mihal­kó (2), Domonkos. Deszk SC-Colonia (bolgár) 1-4 (0-3), a deszki gólszerző: Kasza. ÚJRA BL-ELŐDÖNTŐS A SZEGEDI TEKECSAPAT Végül elég volt a hazai előny Bár Eszéken kikapott, ám izgalmas körülmények között, szinte a legki­sebb különbséggel jutott a legjobb négy közé a Bajnokok Ligájában a Ga­bonaTransz-Szeged férfi tekecsapata. MÁDI JÓZSEF Hú! - Szegedig elhallatszott a sóhajtás, amely a GabonaTransz játékosaiból, ve­zetőiből tört ki a horvátországi Eszéken még szombaton délután. A férfi teke Bajnokok Ligájának negyeddöntőjében a visszavágón ugyanis kikapott, ám na­gyon pici különbséggel biztosította he­lyét a négy között a szegedi alakulat. ? t/ fv-il .'í qak0na 7ansz ^Ik Ferroép-Szer Kft. Zrt \ NOBILIS *S2 Kft., «n T-Comfort Kft. POLY ,v S 7 De hogyan? Kezdődött ott, hogy a csapat kiválósága, Kiss Norbert elka­pott egy vírust, így rá nem számítha­tott a gárda. Folytatódott azzal, hogy a hatsávos eszéki pályán az első három párban nem termett babér a szegedi­eknek. Fekete, Kis Zsolt és Kakuk sem tudta sajnos megszerezni azt az egyet­len pontot, amely után egy kicsit meg­VÉGEREDMÉNY. Teke Bajnokok Ligá­ja, férfiak, negyeddöntő, visszavágó: Konikom Osijek (horvát)-Gabona­Transz-Szeged 6:2 (3650-3570). Stoklas-Fekete 1:0 (3:1, 632 - 573). Mahkovic-Kakuk1:0 (2:2,640-629). Rupcic-KisZs. 1:0(3:1,612-583). Ku­ic-Földesi 0:1 (1,5:2,5, 580-617). Musanic-Tátrai 1:0 (3:1, 606-572). Liska-Karsai L. 0:1 (2:2, 580-596). Továbbjutott: 8,5:7,5-es összesítéssel a GabonaTransz-Szeged. nyugodhattak volna a vendégek, és kevésbé idegesen várták volna a kö­vetkező duókat. És végül befejeződött úgy, hogy azért a szegediek örülhet­tek: Földesi az első mérkőzés után megint hős volt, míg Karsai László ke­ze ezúttal sem remegett meg ebben a kiélezett szituációban. Bebizonyoso­dott és a GabonaTransz tekései tud­ták, hogy milyen fontos volt az a ha­zai győzelem, amelyen a Szeged 6,5:l,5-re nyert a Konikom ellen. Egy fél pont - most ennyi volt a különbség a boldogság és a bánat között... Folytatás március 28-29-én az auszt­riai Koblachban, ahol a négyes döntőt rendezik. Az elődöntőbe a Gabona­Transz-Szeged mellett a Zalaegerszeg (bár a hazai 6:2-es siker után 6:2-re kapott ki Mariborban, de összesítésben egy fél(!) szettponttal továbbjutott), a német Zerbst (a hazai 7:1 után St. Pöltenben is nyert 5:3-re) és a szintén német Bamberg (dup­lasiker: 7:1 Zadarban, 6:2 otthon) került. Janics a bajnok MUNKATÁRSUNKTÓL A Démász-Szeged VE háromszoros olimpiai bajnoka, Janics Natasa, vala­mint az ötszörös vb-gyöztes Beé Ist­ván nyerte a rövidebb, 200 méteres számot a hétvégi kajak ergométeres bajnokságon, amelyet a Budapesti Vá­sárközpontban rendeztek. A hosszabb távon, 500 m-en az MTK versenyzői, Medveczky Erika és Karakas Ádám diadalmaskodtak. A versenyen elin­dult a háromszoros olimpiai bajnok, immár szövetségi kapitány Storcz Bo­tond is, aki végül nem jutott be a dön­tőbe. Eredmények, 500 m, férfiak: 1. Ka­rakas Adám (MTK), 2. Szalai Tamás (Domino-BHSE), 3. Deák Márton (MTK). Nők: 1. Medveczky Erika (MTK), 2. Szakolczai Fédra (Tiszaújváros), 3. Gu­tyina Kinga (KSI SE). 200 m, férfiak: 1. Beé István (Domi­no BHSE), 2. Molnár Péter (Tiszaújvá­rosi Vízi SE), 3. Gyertyános Gergely (UTE). Nők: 1. Janics Natasa (Démász-Sze­ged), 2. Medveczky, 3. Szakolczai. SZOMORÚ GYŐZELEMMEL BÚCSÚZTAK A VESZPRÉMIEK MADÁRKÁTÓL A csend hangjai - Cozma emlékére S ILYES: ÉRTE JÁTSZOTTUNK! Az egy­kori szegedi kedvenc, llyés Ferenc a mérkőzés után együtt sírt társaival, aztán rövid időre eltűnt az öltöző­ben. Amikor visszatért a küzdőtér­re, maga kérte a hozzá sietőket: most már ne sírjatok! Senkinek nem akart nyilatkozni, nekünk is csak annyit mondott: - Ma nem számított, ki hány gólt lőtt, érte, Marianért játszottunk. társuk felé fordulva fogadkoznak, né­hányuk azonban nem bír felnézni a fo­tóra. Aztán mindnyájan erőt gyűjte­nek, és elkezdődik az összecsapás. 3-3-nál Vujin büntetőt hibáz, de llyés megtapsolja, most nincs helye a korho­lásnak. A félidő derekán már négy gól­lal vezet az MKB, ám Eklemovics Niko­la mintha nem is örülne a góljának. Megteszi helyette a közönség, önkívü­letben űzik-hajtják az övéiket. Kapasz­kodnak a spanyolok, Mocsai mester időt kér, hogy a megszokott vehemen­ciájával magyarázza, mi a nyerő takti­ka. A nagyérdemű is rátesz egy lapát­tal: veletek vagyunk - zúgják. A máso­dik fébdőben átveszi a vezetést a Leon, de a Veszprém ezen a napon nem ve­szíthet. Gál Gyula az oly sokszor meg­csodált hát mögüli lövéssel szerez gólt. Ezúttal azonban nem a közönség felé küldi az elmaradhatatlan puszit, a ma­gasba repül a csók. Az utolsó percben Mocsai mester - 28-26-nál - időt kér. Az utolsó támadást a beállós posztra játssza ki a csapat. A labda körbejár, mindenki magához simítja egy pilla­natra, majd Iváncsik Gergő a levegőbe emelkedik, hogy a rövidke szárnyalás után középre passzoljon. A 8-as játé­kost kereste. De Cozma nem volt ott. S EKLEMOVICS KÖNNYEI. A Veszprém gladiátorai igazi kolosszusként küz­döttek, erre a kétszer harminc perc­re minden bánatukat elfelejtették, győzni akartak. Ezek az élet- és akaraterős férfiak a lefújás utáni pillanatokban mégis elveszítették az önkontrolljukat. Elsőként Ekle­movics Nikolánál szakadt el a cér­na. A játékostársai gyorsan átölel­ték, de ők is a könnyeikkel küsz­ködtek. Vujin és Perez is zokogott, miközben a közönség ütemes taps közepette csak egyetlen szót hajto­gatott: Cozma! A spanyolok gyorsan az öltözőbe kullogtak, már nem látták, amikor Perez a szívére tette a kezét, és a közönséggel közösen el­énekelte a Himnuszt. Könnyes-bús győzelemmel búcsú­zott a pályán az MKB Veszprém kézi­labdacsapata a brutálisan meggyil­koltjátékosától, Marian Cozmától. Az Ademar Leon elleni BL-mérkőzé­sen és az azt megelőző felvonuláson is némaságba burkolóztak a szurko­lók és a játékosok. HORVÁTH LEVENTE Tapintható a csend Veszprém belvárosá­ban vasárnap, nem sokkal 13 óra előtt. Pedig hatalmas a tömeg, több ezren gyűltek össze az Óváros téren. Még sincs egy hangos szó, legfeljebb egymás fülébe súgnak valami bizalmasat az em­berek, és csak állnak mozdulatlanul, mintha megfogadták volna: itt és most örökre lecövekelnek. Meccsre készül­nek, az nem vitás - a nyakukban ked­venc csapatuk, az MKB sálja, a legtöbb­jük mezben. Sokan gyertyával és virág­gal érkeznek. Nem trombitálnak, nem hajtják a kereplöjüket, mint általában, amikor fontos meccsre készül a király­nék városának ékköve, a messze földön híres kézilabdacsapat. Lehajtott fejjel álldogálnak egymás mellett, mintha va­lami jelre várnának. Olyan lehet ez a vá­rakozás számukra, mint a játékosok­nak, amikor a kezdőkörben a bírót lesik a szemük sarkából, hogy végre a sípjá­ba fújjon, és elkezdődjön a mérkőzés. A csendet pontban egy órakor a tűz­torony harangja töri meg. Ekkor mint­egy varázsütésre menetté formálódik a tömeg, hogy lassan kígyózva elin­duljon az új aréna felé. Sehol egy transzparens, a gárdisták is otthon maradtak - ezek az emberek a néma­ságukkal tüntetnek. Dacos tekintettel, némi haraggal a szívükben menetel­nek. Meccsre készülnek - a spanyol Ademar León ellqni BL-ütközetre. So­kaknak nincs is jegyük, mégis a tö­meggel tartanak. Egy 57 éves férfi, a helyi közlekedési vállalatnál dolgozó Sólyom István azt mondja, már nem kapott belépőt, de úgy érezte, itt kell lennie a menetben. Döbbenetről, tra­gédiáról, egy fiatalember értelmetlen haláláról beszél. Egy darabig vele tar­tunk, majd egy babakocsit toló anyu­kával kezdünk beszélgetni. 8 hónapos kislánya, Réka miatt ő sem tud ki­B A mérkőzés jegyzőkönyve MKB Veszprém-Reale Ademar León (spanyol) 28-26 (14-13) Férfi Bajnokok Ligája, középdöntő, III. csoport, 1. forduló. Veszprém Aréna, 5000 néző. Vezette: Kohout, Nóvák (csehek). Veszprém: PERIC - Gulyás, Gál 2, LAPCSEVICS, LUSNYIK0V, llyés 1, Iváncsik G. 4. Csere: EKLEMOVICS 9, Vujin 5 (l), PEREZ 5, Vilovszki 1, Markovics 1. León: ALIL0VIC - Krivoslikov 2, Buntic3, SARMIENT0 5, Castresana 1, Aguirrezabalaga 1, STRAN0VSKY 6 (1). Csere: Álamo (kapus), Carou, Csernov, BICANIC 5, Aguinagalde 3, Ortigosa. Kiállítások: 10, ill. 8 perc. Hétméteresek: 2/1, ill. 1/1. • LUSNYIK0V (18), ILYÉS ÉS IVÁNCSIK G. VÉDEKEZÉSE MAGAS SZÍNVONALÚ VOLT VUJIN (BALRÓL) ÉS PUTICS KÖZÖTT AZ EGYKORI SZEGEDI, ILYÉS SÍRVA BÚCSÚZOTT COZMÁTÓL Fotók: Schmidt Andrea menni a mérkőzésre - mondja, de a nagyobbik lánya, a hároméves Szonja igazi kézilabdadrukker, és megbeszél­ték, hogy ők is gyújtanak egy gyer­tyát annak a mindig mosolygós fiúnak az emlékére, akiért oly sokan kijöttek az emberek az utcára. A néma menet kálváriája 3 kilomé­ter megtétele után ér véget a Veszprém Aréna előtt. Ekkor sem kerülnek elő a transzparensek, a dudák is a télikabát­ok belső zsebében szunnyadnak. A csarnok előtt felállított óriáskivetítőn egy huszonhat éves fiatalember figyeli a tömeget, széles mosollyal az arcán. Hogy szórakoztassa az egybegyűlteket, fejest ugrik egy medencébe, átöleü az egykori szegedi kedvenc, Buday Dániel vállát, azzal az Iváncsik Gergővel pa­csizik, akivel azon a szomorú szombat este a szélső kisfiának születését ünne­pelték. Lövi számolatlanul a gólokat, feltartóztathatatlanul, mindenki feje fö­lé emelkedve, hogy aztán szerényen ünnepelje magát. Kicsattan az erőtől, öröm látni a ragyogását - még nem volt itt az ideje, hogy megfakuljanak a fo­tók. A hangszórókból Simon és Garfun­kel örökzöldje, A csend hangjai szól. Odabent az arénában mindenki léleg­zetvisszafojtva várja a kezdést. Mert­hogy a meccs szent dolog, ha törik, ha szakad, el kell kezdődnie. Először a spa­nyolok érkeznek, szerény tapsot kap­nak. Hiába a kontinens egyik legjobb klubcsapata a León, most nem kerülhet­nek középpontba. Mindenki a másik sarkot lesi, ahol 14 veszprémi játékos fe­szít fehér pólóban, hátukon ugyanaz a név és a bűvös 8-as szám. A csapatkapi­tány, Dejan Perics vezeti be őket a küzdő­térre, mielőtt pályára lép, keresztet vet. Talán babonából, talán más oka van rá. Mindenki megkapja a neki járó tapsot, de hiába melegített csupa 8-as mezű já­tékos, a rekedt hang a bemutatásnál diszkréten elhallgatja a nevét. A szurko­lók nem felejtenek: a gyászszünettel kez­dődő mérkőzésen a mély némaságban egy drapériát emel a feje fölé az ezerfejü, rajta egy mondat magyarul és spanyo­lul: Viszlát, Madárka! Adio, Pasarila! A csapat tiszta fehérben, az edző, Mocsai Lajos fekete öltönyben. A játé­kosok a kivetítőn megjelenő egykori

Next

/
Thumbnails
Contents