Délmagyarország, 2009. január (99. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-20 / 16. szám

61 Megyei tükör Kedd, 2009. január 20. A szerző felvételei ZÖILEINÉ TAKÁCS ANNA EGY FELLÉPÉSEN, ILLETVE A PULT MÖGÖTT. A VENDÉGLŐVEL FÉRJE ÁLMA VÁLT VALÓRA Hastáncosnő vezet vendéglőt Apátfalván Hastánccsoportot és vendéglőt is vezet Apátfalván Zölleiné Takács Anna. Reményei szerint a két dolog eló'bb-utóbb találkozik, mert a Black Bull Pubot kerthelyiséggel is szeretnék bővíteni - ott pedig akár fel is léphet a csinos hölgyek csapata. SZABÓ IMRE Hét éve kezdett hastáncot tanulni, ma pedig már az apátfalvi klub vezetője Zölleiné Takács Anna, aki egyben egy újonnan nyílt Black Bull Pub főnöke is egyben. Tizennyolc éve kereskedik, a 43-as melletti vendéglő megnyitásával elsősorban nem is a saját, hanem férje régi vágya vált valóra. Egyrészt épp miatta kapta a hely hangzatos nevét, hiszen Anikó párja a Bika jegyében született, másrészt viszont azért, mert régen errefelé éltek szürkemarhacsordák. Még az is eszükbe jutott, hogy az étlapra, illetve a honlapra feltegyék Juhász Gyula A fekete bika című versét. Két hónapja nyitottak, és már vannak visszatérő vendégeik - még Makóról is. És hogy mi a közös a vendéglátásban és a hastáncban? Például az, hogy • §jg Abban bízom, hogy a # # két dolog, amellyel szívvel-lélekkel foglalkozom, hamarosan találkozik egymással. Zölleiné Takács Anna mindkettő az emberek szórakoztatását szolgálja. A tánc persze sokkal régebb óta szenvedélye Zölleinének, már lánykorában is érezte a ritmust. Ami pedig a hastáncot illeti, egy törökországi útja során látta, és egyből tudta, ez az, amivel foglalkozni szeretne. Sokáig azonban nem volt hol tanulnia. Végül Szegeden talált egy helyet, később viszont - miután sokan unszolták, hogy ne kelljen ezért Szegedre járni - megalapította saját csoportját a faluban. És láss csodát: nemcsak az étteremről derült ki, hogy érdekli az embereket, de a három éve alakult táncklubról is. Ma kilenc felnőtt és kilenc gyerek jár a foglalkozásokra hetente kétszer. Zölleiné Takács Anna maga találja ki még a koreográfiákat is, és nagyon büszke rá, hogy országos harmadik helyezett tanítványa is van már - amúgy főleg falunapokon lépnek fel. Most abban bízik, hogy a két dolog, amellyel szívvel-lélekkel foglalkozik, hamarosan találkozik egymással. Szeretnék ugyanis kerthelyiséggel bővíteni a vendéglőt - ott pedig jó időben felléphet majd a tánccsoport is. KAMARAMUZSIKÁLÁS FELSŐFOKON: FIGARO HÁZASSAGA Napsugaras derű, reménytelen szívfájdalom A kisszínházi Mozart-bemutató a takarékosságjegyében született ugyan, a műhelymunka azonban így is meghozta gyümölcsét: érzéki Figaro-produkciót, minőségi kamaramuzsikálást kapott a publikum. HOLLÓSI ZSOLT Madárcsicsergéses, napsugaras derű, fenyőillat, kacagás keveredik a reménytelenül zuhogó esővel és a szívfájdalommal Anger Ferenc rendezésében. A Figaro házasságát két szereposztásban mutatták be a kisszínházban. Ritkaság: mindkét gárdától élvezetes, szinte egyenrangú előadást kapott a közönség. A rendezőnek nemcsak a darab öszszetettsége miatt volt nehezebb dolga, mint az Otellóval, hanem azért is: láthatóan roppant szerény költségvetésből készült a produkció. A díszletet és a jelmezt jegyző Molnár Zsuzsa gúzsba kötve táncolt: a színpadkép fő eleme egy rokokó formákat leegyszerűsítve idéző, fehér fémszerkezet - a kosztümök között pedig a két korábbi Figaro-produkció ruháit is felfedezhettük. A spórolós-szegényes vizuális megjelenítés ellenére - a példás összjáték eredményeképpen - élvezetes előadás született. Anger Ferenc minden lehetőséget kihasznált, hogy a darabból áradó fülledt erotikát a jó ízlés határain belül megmutassa. Sorjáznak a fallikus szimbólumok: centiméterekkel, tőrrel, kiszáradt slaggal játszadoznak. Telitalálatos a szereposztás, sikerült pszichés motivációikat tekintve is hiteles egyéniségeket, hús-vér figurákat teremteni, akik csalnak, intrikálnak, szeretnek, és szenvednek - nem sokban különböznek tőlünk. A két szereposztás összes közreműködőjét nehéz lenne a rendelkezésre álló terjedelemben korrektül jellemezni. Farkasréti Mária öniróniával fűszerezve rajzolja meg a grófné portréját; nevezetes áriáját - „Gyorsan hervad a nász virága..." - pazar stílusérzékkel és szenvedéllyel énekli. A megcsalt feleség tragédiáját is megmutatta benne - megérdemelten aratta a legnagyobb személyes sikert. Kelemen Zoltántól jó volt hallani a gróf áriáját - váltótársa, a fiatal Rezsnyák Róbert kicsit könynyedebbre vette a figurát, de szintén jól énekelt. Különböző karakter a két Figaro is: Cseh Antalé megfontoltabb, Fiilep Mátéé hevesebb - kifogástalanul szólaltatták meg a slágereket. A két Susanna is telitalálat: Kónya Krisztina jobban koncentrál a szép és kifejező énekelésre, Rácz Rita nemcsak perfektül dalol, vibrálóan izgalmas egyéniség is, sistereg körülötte a levegő. Érsek Dóra sötétebb, erősebb, bujább hangú Cherubino, Nánási Helga is jól adja a minden nőre gerjedő kamaszt. Karikatúrába hajló Marcellina-alakításával Szonda Éva, zengő basszusával Bartolóként Gábor Géza tűnt még ki. Amit pedig Pál Tamás a zenekarral művelt, az kamaramuzsikálás felsőfokon: fürge tempók, karakteres hangsúlyok stüus, arányérzék, elegancia. Jó ötlet az is: az árok mellett felállított kis spinéten kísérik a recitativókat. m PÉLDÁS ÖSSZJÁTÉK: CSEH ANTAL (FIGARO), KÓNYA KRISZTINA (SUSANNA) ÉS KELEMEN ZOLTÁN (ALMAVIVA GRÓF) Fotó: Segesvári Csaba Berényi Apollo, az ezerdalos bárzongorista Negyvenegyedik „évadját" kezdi meg Berényi Apollo, Szeged ismert bárzenésze az idén. A maga mögött hagyott négy évtized ezernyi élménnyel ajándékozta meg. Mostanság az bántja, hogy szerinte napjainkban az ordibálást, s egyéb zörejeket is zeneként lehet eladni. BÁTYI ZOLTÁN „Hogy mennyit kapok pontosan? Megmondom, nem az én szégyenem. Decemberben 48 ezer 995 forintot hozott a postás, és ebből kéne megélnem. Szerencsére különböző segélyek gyakran kisegítenek a bajból." Ismerve a honi árakat, költségeket, hihetnénk: aki rokkantnyugdíjasként ilyen bevételi összegekkel „dobálózik", nagyon keserű szájízzel, szomorú arccal panaszkodik. Ám a bánatoskodás idegen Berényi Apollótól, Szeged közismert bárzenészétől, aki négy évtizede kedvelt személyiség a Tisza-parti szórakoztató iparban. Az igaz, hogy egy szívinfarktus figyelmeztette már sok évvel ezelőtt: a rohanós, éjszakázós, rengeteget bevállaló életmódot nem folytathatja tovább. De az 58 éves Apollóból áradó jókedv nem fonnyadt el. Arcán huncut mosoly simítja ki a ráncot, szeme olyan vidáman csillog, mintha éppen abban a percben is azon törné a fejét, milyen tréfával kergethetné őrületbe beszélgető partnerét. - Ilyen vagyok, optimizmusra születtem, mindig is imádtam az életet, még ha mostanában az élet nem is imád annyira - fogalmaz Apollo, aki e négy évtized alatt olyan vendéglőkben, éttermekben, bárokban is zenélt, amelyek közül jó néhány neve már csak helytörténeti munkákban fordul elő. Jégkunyhó, Éva presszó, Anna presszó, Lila akác, Felsővárosi vendéglő, Solei bár ezer és ezer szegedi ifjúkorát idézi vissza. Apollót - aki persze a felsorolt helyek mellett az ország számos pontján vitt színt az éjszakai életbe, sőt mi több, külföldön is kínált zenét a publikumnak - mégsem igazán e patinás helyek halála keseríti el. Hanem az: hiába a nosztalgiázós divat, régi hangulatát veszítette el a vendéglátós zene. - Rengeteg élményt kaptam a zenétől négy évtized alatt, de ma már tisztelet a kivételnek - szinte sehol nincs színvonal. Az igénytelenség éppen úgy betört a magyar zenekultúrába is, mint az élet más területeire. ka, s persze a magyar beatzene hőskora sztárjainak számait kellett megtanulnom. Most meg leginkább olyan dalok címeit kiabálják be a táncolók, amit jobb lenne már a megírásukkor elfejteni. Az is szomorú, mennyire nem tud maradandót alkotni a mai magyar könnyűzene. Mert mi mással magyarázható, hogy amikor a hangulat a tetőfokára hág, jobb társaságban éppen úgy Hungáriát, Omegát, Illést, LGT-t követelnek a tizen-huszonévesek, mint ahogy apjuk meg anyjuk is három-négy évtizeddel ezelőtt. És engem nem lehet zavarba hozni, mert akárhogy számolgatom, úgy kb. ezer dalt még most is el tudok játszani. Apollo szavaiból kiderül: ebből a számára már kissé idegen világból, ahol az ordibálást, s egyéb zörejeket is zeneként lehet eladni, igazán használható mentöövet akkor kap, amikor vonatos zenélésre hívják. - Az igencsak exkluzív - többek közt - Budapest és Isztambul között is közlekedő Danube expressz fedélzetén szolgálom ki a nagyérdemű ízlését, amikor erre felkérnek. No, ott értő közönség üli körbe a zongorát, én meg örömmel játszom az örökzöld Elvis-, Beatles-, Tom Jones-, de akár Sinatra-, vagy akár Dean Martin-slágereket. Előfordul, hogy napi tíz órán keresztül a billentyűkön az ujjam, de hát nincs kifogás. Aki 3500 eurós jegyet szurkol le egy ilyen hatnapos luxusútért, az joggal követelőzhet. Csak az a baj, hogy ilyen vonatos vendégjáték nem mindennap gurul be az ajtón - köszönt el nevetve Apollo. BERÉNYI APOLLO VONATON IS SZOKOTT ZONGORÁZNI Fotó: DM/DV Elég csak azt összevetnem, ha fel-fellépek, engedve néhány felkérésnek, hogy mostanában mit rendelnek a vendégek, s mit kért tőlem a publikum harminc évvel ezelőtt - legyint Apollo. - Akkoriban Frank Sinatra, Paul AnCD-S TERVEK, APÁK NAPJÁVAL. Bár volt olyan év, amikor Apollo háromszáznál is több éjszakát játszott végig zongoráján, negyven, bárzongoristát próbáló esztendő után is tervezget. Egy CD-t akar kiadni kedvenc dalaiból. Emellett egy mozgalom élharcosa: nagyon szeretné, ha Magyarországon is ünnep lenne az apák napja, amit az USA-ban június harmadik vasárnapján tartanak meg már 1924 óta. Ha már annyi mindent importáltunk az amerikaiaktól, miért ne lehetne végre egy igazán szép ünnepet is átvenni a tengeren túli szokásból - mondja Apollo, két gyerek apukája.