Délmagyarország, 2009. január (99. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-03 / 2. szám

61 Megyei tükör Szombat, 2009. januári. A MŰGYŰJTŐ NEMES MARCELL VÁSÁRHELYEN GYEREKESKEDETT. A szénkereskedéstől a festményekig NÉMETH PETRA ÉDESANYJA SZERINT MAJDNEM ÁLOMBABA Ba baszépségversenyü n k dobogós huncutkái Tavaly nem nyomtatott formában, hanem virtuálisan, internetes lapunkban jelent meg babaalbumunk. A 2008-as év babájára a napilapban megjelent szavazószelvényen és most eló'ször SMS-ben is lehetett voksolni. A baba­szépségversenyen három - Picur, Huncutka és Gézengúz - kategóriában in­dulhattak a csöppségek. A dobogós picurokat december 27-i számunkban már bemutattuk, most következik két huncutka. BOBKÓANNA Monostori Márk azon pasik közé tar­tozik, akiktől elolvadnak a nők: lebi­lincselő barna tekintet, komisz vigyor. Anyukája szerint már több tucat lányt „csavart az ujja köré", pedig a maga­biztos, céltudatos, életrevaló kis fickó még csak egyéves. Márk már egyévesen szívtipró A mama kérdésünkre úgy jellemezte kisfiát, hogy félúton tart az „eleven gye­rek" és a „kisördög" kategória között. - Mindig le kell kötni valamivel. Ha kicsit is magára hagyjuk, rögtön rosz­szalkodik - tudtuk meg Márk anyuká­jától, Monostoriné Csonka Szilviától, aki elmesélt néhányat a kis rosszcsont otthoni ténykedéseiből. Egyik kedvenc időtöltése, hogy kipakol a szekrények­ből, fiókokból. Ha valamit nem ér el, akkor az életrevaló kis lurkó összetolja a dolgokat - dobozokat, székeket -, és azokon mászik fel a hőn áhított tár­gyért. Mindent megszerez, amit akar, és mindent elér, amit a fejébe vesz. S még azt sem fogadja el, ha neki mást kell tennie, mint a felnőtteknek. Figyelmét maximálisan lekötni csak a tévével lehet. Ha meséket néz, szinte még enni, inni és pisilni is elfelejt. Sze­rencsére a fotózáson kollégánknak te­levízió nélkül is sikerült elérnie, hogy Márk csak rá figyeljen - minden kép mosolygósra sikerült. Talán ez lehetett a siker titka, hiszen a vagány kis fickó első helyezést ért el a Huncutka kate­góriában a babaszépségversenyen. Petrát loknijai segítették A babaszépségversenyen sok kis lur­kó új barátra tett szert. Többek között az angyalhajú Németh Petra is. Míg a szőke göndör fürtös apróság anyuká­jával beszélgettünk, a kislány új bará­taival játszott szerkesztőségünk ebéd­lőjében. - Milyen gyerek Petra? - kérdeztük Némethné Gábor Editet. - Nyugodt, ki­egyensúlyozott, nevetős baba - jelle­mezte tizenhárom hónapos kislányát az anyuka, aki elárulta, a szép loknis fürtöket Petra tőle örökölte. Ki tudja, talán az egyedi frizura, talán a kislány tündéri mosolya tette, de egy biztos: a szavazók voksainak köszönhetően a jó kedélyű apróság lett babaszépség­versenyünk Huncutka kategóriájának harmadik helyezettje. Az eredmény elérésében a szülőktől örökölt jó géneken kívül a fotós is sze­MÁRK ÉDESANYJA SZERINT NEMCSAK A HUNCUTKA, HANEM AZ ELEVEN GYEREK ÉS A KISÖRDÖG KATEGÓRIÁBAN IS SIKERESEN SZEREPELNE Fotók: Segesvári Csaba repet játszott. Hiszen ha Karnok Csa­ba nem lett volna annyira szimpati­kus Petrának, hogy a babzsákba hup­panás utáni első kattintásra fülig érjen a szája a hosszú hajú bácsi láttán, nem sikerült volna ennyire jól a kép, mint amilyen lett. De a Németh csa­ládnak nemcsak abban volt nagy sze­rencséje, hogy az első kép tökéletesen sikerült, s nem kellett hosszú perceket a kislány felvidításával tölteni, hanem még abban is, hogy csak közvetlenül a fotó elkészülte után ürítették ki a Technika Házát a bombariadó miatt, így nekik nem kellett amiatt bosszan­kodniuk, hogy pótfotózásra cipeljék a gyereket. - Petra igazi álombaba lenne, ha még az etetésnél is rendesen viselked­ne. De sajnos nagyon rossz evő. Úgy kell tömni - szomorkodott anyukája. Karácsonykor azonban a csöppség számára is akadt finom falat az ünne­pi asztalon. A kedvenc étele ugyanis a hal, ami szerepelt a Németh család karácsonyi menüsorán. AKASZTJÁK A HÓHÉRT, AVAGY FESTMÉNY A MŰGYŰJTŐRŐL, NEMES MARCELLRŐL Hazánk egyik legismertebb műgyűj­tője, műkereskedője Klein Mózes­ként látta meg a napvilágot, de Ne­mes Marcellként ismerte meg a szak­ma. Az 1866-ban Jánoshalmán szü­letett, a magyar múzeumoknak is több értékes alkotást adományozó gyűjtőnek van megyei kötődése: gyerekkora nagy részét Hódmezővá­sárhelyen töltötte. IMRE PÉTER Nemes Marcell műgyűjtő, műkereske­dő 1866. július 12-én Jánoshalmán szü­letett, ekkor még Klein Mózesnek hív­ták. Később, a századforduló környé­kén változott meg fokozatosan a neve: Klein Marcell, Nemes Marcell, majd az I. Ferenc József által adományozott ne­mesi előnévvel, 1910. január 15-étől Já­noshalmi Nemes Marcell lett. A kalan­dos életű gyűjtő gyerekkora nagy ré­szét Hódmezővásárhelyen töltötte. Alig volt pár éves, amikor családja a városba költözött. Édesapja, Klein Adolf nemsokára meghalt, de a famí­lia nem állt tovább, ő pedig valószínű­leg a helyi izraelita népiskolában vé­gezte elemi iskolai tanulmányait. Se­gédként Groszmann Adolf rövidáru­boltjában, kereskedésében dolgozott, aki eltanácsolta, ezt követően költö­zött el Vásárhelyről. De nem szakadt el a településtől, később is többször visszalátogatott rokonaihoz, valamint felkarolta Kallós Edét és Tornyai Já­nost, akik 1912 nyarán személyesen keresték meg, hogy anyagilag is támo­gassa a Művészek Majolika- és Agyag­ipari Telepének létrehozását. Ezer ko­rona értékben vásárolt részvényt, de más kapcsolata is volt a vállalkozás­sal. Egyes dokumentumok szerint ma­ga is tervezett, talán csinált is kerá­miákat, ezeket N. M. monogrammal látta el - feltehetően magángyűjtemé­nyekben még fellelhetők darabok. Vásárhelyen maradt rokonai közül kiemelkedik Galyasi Miklós költő, mu­zeológus, akinek anyai nagyanyja volt Nemes Marcell testvére. Minden bi­zonnyal ő finanszírozta Galyasi 1927-29-es párizsi tanulmányútját. Legtovább élő testvére, özv. Boér An­talné 1944 nyarán, a helyi zsidóság de­portálása alatt halt meg. Az 1930-ban elhunyt Nemes végrendeletében na­gyobb összeget hagyott rokonaira, akik a gazdasági világválság, valamint a kintlévőségek, adósságok okán a ha­gyaték elárverezése (az 1931-es kataló­gus 657, az 1933-as 865 tételt tartalma­zott) miatt ehhez nem juthattak hozzá. De nézzük végre - távirati stílusban - a műgyűjtést, a műkereskedést, ami­ről Németh István, a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa tartott elő­adást a közelmúltban Vásárhelyen. Feltehetően 1904-től kezdett ezzel fog­lalkozni, bár az első biztos adat' 1905-ből származik, az első világhábo­rút követően Münchenben élt. Szinte rögtön elkezdett adományozni: Kecs­kemétnek 79 képet adott, de a Szép­művészeti Múzeum is több mint fél­száz műalkotással gazdagodott általa. Utóbbiak között található Mányoki Adám II. Rákóczi Ferenc portréja ­1925-ben Drezdából szerezte meg -, ü­letve El Greco Bűnbánó Madonnája. A Göröggel kapcsolatban kell megje­gyezni: sokan őt tartották a kiváló spa­nyol mester újra felfedezőjének. Tény: rövid időn belül ő lett El Greco alkotá­sainak legjelentősebb és legismertebb korabeli gyűjtője, valamint jelentős szerepet játszott a 20. század elején Európában fellángoló Greco-lázban. ES KIÁLLÍTÁS 2011-BEN. A Szépművé­szeti Múzeum munkatársai már most készülnek arra a nagyszabású kiállításra, amelyet 2011 márciusá­ban - ebben az időszakban tölti be hazánk az Európai Unió elnöki tisz­tát - rendeznének meg. A tervek szerint a világ számos múzeumától kölcsönkért, egykor Nemes Marcell tulajdonát képező alkotásokkal mutatnák be műgyűjtő és műke­reskedő tevékenységét, igazolva, hogy méltán egybevethető a szak­ma legnagyobbjaival.

Next

/
Thumbnails
Contents