Délmagyarország, 2009. január (99. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-02 / 1. szám

Péntek, 2009. január 2. Sport 115 Mit vár az idei esztendőtől? m m m l®. .4 A PÓLÓS VARGA PÉTER ÉS A KOSARAS FŰRÉSZ EMŐKE EGYMÁS SIKEREIÉRT IS SZORÍT Mit vár az új évtől? - tettük fel a nem túl eredeti, de feltétlenül aktuális kérdést ismert szegedi és Csongrád megyei sportszemélyiségeknek. A válaszok realisták, egyben reménykedők és optimisták; de vannak olyanok is, akik merészen terveznek 2009-re. KOLOZSVÁRI JÁNOS A JÓ SZEREPLÉS MELLETT EGY MŰFÜVES EDZŐPÁLYÁNAK IS ÖRÜLNE MUNKATÁRSAINKTÓL Körtvélyessy Péter, a Szeged Beton VE férfi vizilabdacsapatának elnöke, a Magyar Vízilabda-szövetség elnökségének tagja: - Klubcsapatomtól azt várom, hogy teljesíti az elé tűzött elvárásokat, jelesül, hogy mind a bajnokságban, mind pedig a LEN-kupában a négy közé jut. Utóbbiban valamivel könnyebb a helyzetünk, ott minden esélyünk adott erre. Az OB I-ben nehezebb lesz az elődöntőbe kerülni, de ez a cél is teljesíthető. Az egyetemes magyar férfi pólótól meg azt várom, hogy^z átalakulás előtt álló válogatott megújul, az újak bekerülésével is erős csapatunk marad. Az utánpótlás területén pedig nagy előrelépésben reménykedem. Vadkerti Attila, a Pick Szeged kézilabdázója: - A 7-es szám bűvöletében élek, és 2007-ben ez be is jött, mert szinte tökéletes évem volt: megnősültem, megszületett a kislányom és bajnokságot nyertünk. Idén 27 éves leszek, és ennek apropóján azon gondolkoztam, jó lenne, ha a magánéletben és a karrieremben ismét történne valami kiemelkedő esemény. Egy KEK-győzelem például történelmi tett lenne Szegeden. Fürész Emőke, a Szeviép-Szeged kosárlabdázója: - A 2009-es évtől új lakásba költözést remélek, a csapattól pedig természetesen érmet várok. El tudnék képzelni egy lottóötöst is, igaz, ehhez talán többször kellene játszanom. Szorítok a pólósok sikereiért, hiszen kedvesem, Varga „Pepe" révén ott is érdekelt vagyok, és kívánom a női kosárlabda-válogatottnak, hogy minél jobban szerepeljen az Európa-bajnokságon. Sajnos a térdem miatt én már csak szurkolóként segíthetek a lányoknak. Némethy László, a Legrand-MetalCom-Szentes futsalcsapatának edzője: - Bennmaradást várok a csapattól, semmi mást. Bízom abban, hogy együtt marad a keret, a sérültek felépülnek, és akkor nem kell majd izgulnunk. Biztos én is hibáztam, viszont edzőként még a tanulófázisban vagyok. Azt látom, hogy a játékosok elfogadják, amit mondok, és a jó kapcsolat megmarad köztünk a sikerhez, azaz a bennmaradáshoz. Karsai Ferenc, a GabonaTranszSzeged férfi tekecsapatának elnöke: Szeretnénk a bajnoki címet megvédeni a gárdával, a Bajnokok Ligájában a négy közé, majd a koblachi négyes döntőben a fináléba jutni. A játékosokra még egyéni feladatok is várnak, hiszen előbb az országos bajnokságon, később pedig a csapat-világbajnokságon is helyt kell állniuk. Ez az esetükben nem lehet más, mint az első hely. És utána még ott lesznek az őszi megmérettetések, azaz lesz megint feladat bőven. Horváth Tamás, a Bodrogi BauSzentesi VK vízilabdázója: - Csapatomtól természetesen a biztos bennmaradást várom. Ha összeállunk, öszszecsiszolódunk, akkor nem lehet gond. A minimális cél tehát a 11. hely elérése, de legszebb álmaimban a tavalyi, 8. helyezésünk megismétléséről sem tettem le. Magamtól olyan maszszív, stabil, hullámvölgyektől mentes teljesítményt remélek, amit mások is elvárnak tőlem. Wolf Alexandra, az ASA-ConsolisHNKC kézilabdázója: - Igyekszem majd úgy csinálni a dolgokat, hogy az előzőhöz képest jobb, sikeresebb évem legyen. Azt szeretném, hogy az alapszakasz zárásáig tartsuk meg jelenlegi negyedik helyünket, szuper lenne, ha megvalósulna. A magánéletben pedig hogy a nyáron, június 20-án tartandó esküvőmön minden jól sikerüljön. Vásárhelyen kelünk egybe egy helyi fiúval, Szilágyi Szabolccsal egy éve ismerkedtünk meg, szerelem volt első látásra -, ami azt is jelenti: minden bizonnyal végleg letelepedek a városban. Sóti Lajos, a Hungerit MetalCom-Szentesi VK női pólócsapatának technikai vezetője: - Az előző két bajnokságban egyaránt be kellett érnünk a negyedik hellyel. Most ott akarunk lenni a dobogón! A nehézségek ellenére - együttesünkből sokan egyetemre, A PICK-DRUKKEREK MÁR HANGOLNAK AZ ÚJABB SIKERRE Fotók: Karnok Csaba főiskolára járnak, emiatt az edzések látogatottsága nem éppen optimális is van annyi ebben a társaságban, hogy az évad végén bronzéremmel gazdagodjon. A címvédő Domino a favorit, a Dunaújváros is valamivel esélyesebb nálunk, de ha kijön a lépés, vele nagy harcban lehetünk. Hernádi Gyula, a Hód TC elnöke: - Vezetőként szeretném anyagi biztonságban tudni klubomat, és azt kívánom, folytassuk sikersorozatunkat, nyerjük meg újra a csapatbajnokságot. Az utánpótlás-nevelést új alapokra akarjuk helyezni, hogy még több gyerek ismerhesse és szerethesse meg nálunk a teniszt. A családban az otthoni békét, nyugalmat tartom a legfontosabbnak, így együtt könnyebben átvészelhetjük a nehéznek ígérkező 2009-es évet. Kolozsvári János, a Makó FC labdarúgógárdájának edzője: - Csapatomtól azt várom, hogy tavasszal úgy szerepeljen, mint az őszi szezon utolsó öt fordulójában, amikor is az addigi 11 pontunkat 10-zel megtoldottuk. Nem járok a fellegekben, már akkor elégedett leszek, ha az évad végén az NB II Keleti csoport első kilenc helyének egyikén végeznénk. Nem lenne hátrányunkra, ha az ősszel tapasztalt sérüléshullám elkerülne bennünket. Végül, de nem utolsósorban azt várom 2009-től, hogy javuljon infrastrukturális helyzetünk, legalábbis bírjuk Búzás Péter polgármester támogatottságát egy új füves és műfüves pálya megépítésénél. Petrovics Kálmán, a Démász-Szeged VE igazgatója: - Optimistán vágunk neki az új évnek, de egyelőre csak egy dolog biztos: a bizonytalanság. Új szövetségi kapitányunk van, új válogatási szisztémával, ráadásul új versenyszámok is bekerülnek a programba. Biztos vagyok abban, hogy a Démász-Szeged utánpótláskorú és felnőtt versenyzői továbbra is ott lesznek a nemzetközi élvonalban, lesznek szép eredményeink. A feladat azonban nagyon nehéz, és most még nem mernék jósolni, hogy érmekben kifejezve mit hozhat számunkra a 2009-es év. SÜLI RÓBERT Fogadalom Ilyenkor, új év kezdetekor szokás fogadalmat tenni: megváltozom, másként csinálok mindent, jó leszek, tanulok, és rendszeresen mozgok majd. No, úgy gondolom, utóbbit egyre kevesebben teszik. Pedig milyen jó lenne, ha az emberek nem a tévé előtt ülnének, tespednének, a gyerekek nem a számítógép monitorját bámulnák, hanem mozognának, sportolnának. Csongrád megye nemcsak a minőségi sportokban jár az élen, hanem a tömegsportrendezvényekben is. Az ember örömmel látja, hogy még sokan hódolnak a sportnak, szeretnek futni, úszni, futballozni, kosarazni, kézilabdázni. Amikor arról számolunk be, hogy sikeres volt a rendezvény, mert sokan voltak, akkor örülünk, és büszkén veregetjük a szervezők vállát, mert jól dolgoztak. Mégis hiányérzetünk van. Mert csak az a réteg mozog a tömegsportrendezvényeken, amely amúgy is mindegyiken részt vesz. Kevés az új arc, természetesen tisztelet a kivételnek. Ma már nem divat sportolni. Ezt talán a játszóterek lepukkant, üres ketrecpályái jelzik leginkább. Nem egy ilyen dühöngőben húsz évvel ezelőtt verseny folyt azért, ki focizhat, vagy esetleg kosarazhat, mert mindig tele volt. Telt ház volt az újszegedi, a tarjáni, a makkosházi katlanokban. Pattogott a labda, a gólok után ment a pacsi, egy remek kosár után pedig mindenki a magasba emelte az öklét. Számomra azért furcsa a jelenkori történet, mert az akkori fiatalok legtöbbje ma már apuka és anyuka. ök hova lettek? Nem mutatják meg fiaiknak, lányaiknak, hogy itt és itt egykor mekkora meccseket játszottak? Én karácsony napján elvittem a gyermekeimet a régi újszegedi „arénánkba". Tetszett nekik! Rohangáltunk egy jót, kapura rúgtunk, sportoltunk. Megfogadtam, hogy többször is hasonlóan cselekszünk. Mi már elkezdtünk mozogni, csak társakra várunk! Osztrák siker Wolfgang Loitzl győzött az 57. alkalommal kiírt - két-két németországi, illetve ausztriai viadalból álló - síugró négysáncverseny második, garmisch-partenkircheni állomásán. Az osztrák versenyző hétfőn Oberstdorfban második volt a svájci Simon Amman mögött, aki ezúttal zárt a második pozícióban. Eredmények: 1. Loitzl (osztrák) 276,3 pont (1. ugrás: 134,5 m 12. ugrás: 136,5 m) 2. Ammann (svájci) 274,6 (140/134,5), 3. Harri Olli (finn) 258,6 (133/131,5). Az állás két verseny után: 1. Loitzl 561,5 pont, 2. Ammann 561, 3. Gregor Schlierenzauer (osztrák) 537,7. Az 57. négysáncverseny most „átköltözik" Ausztriába, a viadal január 4-én Innsbruckban folytatódik, majd január 6-án Bischofshofenben zárul. MEGÜTÖTTE CSAPATKAPITÁNYÁT A ST0KE CITY GÓLVÁGÓJA Bocsánatért esedezik a pofozkodó labdarúgó LONDON (MTI) Szurkolói megbocsátást remél Ricardo Fuller, az angol labdarúgó Premier League-ben szereplő Stoke City jamaicai válogatott futballistája, aki még vasárnap, a West Ham United elleni bajnoki mérkőzésen pofon vágta saját csapatkapitányát. A támadó a Sky Sports News televíziós csatornán fordult a drukkerekhez, egyúttal igyekezett rávilágítani tettének indítékára, mondván: Andy Griffin provokálta őt. - Szeretnék bocsánatot kérni a szurkolóktól, mert cselekedetem a csapat három pontjába került - utalt arra a futballista, hogy a Stoke City 2-1-re elvesztette a mérkőzést, amelyen őt az 53. percben kiállították. Szóltam neki, hogy rúgja már a labdát, ő pedig nagyon tiszteletlenül és udvariatlanul válaszolt. Rosszul reagált, de persze amit én tettem, az még rosszabb volt - fűzte hozzá Fuller, aki hat góljával jelenleg a Stoke City legeredményesebb játékosa. A szerencsétlen eset után a futballista úgy nyilatkozott, nem tudja, mi fog történni vele. Lehetséges lépésként megemlítette, hogy a klub akár el is adhatja őt, később azonban Peter Coates elnök kijelentette, hogy Fuller marad. MAKÓN • Idén ötvenen neveztek be a hagyományos szilveszteri futásra Makón. A mezőny a városi fürdő elől startolt^2/Öevutgísó nípjártódc-^éleLó'tljén. A felnőtteknek 2000, a gyermekeknek 500 méteres távot kellett teljesíteniük. Korosztályonként több győztest iííhirdettek, á nyereményeket tombolahúzás keretében osztották szét a résztvevők között. Fotó: szabó Imre