Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

Szerda, 2008. december 24. Csendes éj 117 JÓZSEF ATTILA: Betlehemi királyok Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta - biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjon Isten, Megváltó, Megváltó! lőttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánolc Karácsonyra hazaengedték új családjához a „skodás" Zoli bácsit NEM CSAK BESZÉLNI KELL A SZERETETRŐL Nem játszottak még három királyt a hármas ikrek A SZEGEDI GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR Amikor a szegedi Kálmán lános pszi­chiáter három ikerfia megszületett, magától értetődött, hogy a három­királyok nevét választják. Gáspár, Menyhért és Boldizsár most 11 éves visszahúzódó kiskamaszok, nem szeretik a „szerecsenkirályozást". DOMBAI TÜNDE összetartozó nevekre gondoltunk, amikor kiderült, hogy János fiunk és Sára lányunk után ikreket várunk. Angéla, a feleségem röntgenorvos, és magát vizsgálta, így először ő vet­te észre, hogy a picik hárman csepe­rednek a pocakjában. Amikor lát­szott, hogy fiúk, a három király, Gás­pár, Menyhért és Boldizsár mellett döntöttünk. A fagyosszenteket nem találtuk olyan szimpatikusnak - em­lékezett vissza az apuka, Kálmán Já­nos, a szegedi egyetemi klinika pszi­chiátere. Kutatóorvosként akkoriban genetikai vizsgálatokat végzett. Vic­celődtek is vele a kollégái, hogy ge­netikailag tervezett bébiket hozott össze. A fiúk persze természetes úton fogantak, de édesapjuk nem állta meg, hogy a környezeti-geneti­kai hatásokat ne vizsgálja, és az egy­petéjűségüket ne tesztelje. így bizo­nyítottan egypetéjű ikrek. Október­ben ünnepelték a 11. születésnapju­kat. - Elsőként Gáspár jött a világra, őt követte egy perc különbséggel Meny­hért és Boldizsár - mutatták be egy­mást a kiskamaszok. Megilletődve mesélték, hogy becézik a keresztne­vüket: a Gáspi, Menyus és Boldi meg­szólítást kedvelik. Nem szeretik az „ikrezést" és a „szerecsenkirályo­zást". Azt természetesen tudják, hogy mindenki a betlehemi Jézus-ke­resés történetéből ismeri a nevüket, és hogy a három híres király előd aranyat, tömjént és mirhát vitt aján­klikkesedni. A Karolina-iskola kü­lön-külön negyedik osztályába járnak. Az iskolába és haza együtt mennek, de szünetekben osztálytársaikkal ba­dékba az istengyermeknek hódolatá­ul. A fiúk iskolában játszottak már betlehemest, de hárman királyt még sosem alakítottak. Egyedül Boldit „koronázták" meg az idei ünnepsé­gen. Az ikrek megmutatták fenséges otthoni gyerekbirodalmukat. Szobá­juk galériáján alszanak, alatta van a „játszóterük", és ott lakik még kis kedvencük: Morice, a degu és a hör­csög, akinek még nem választottak nevet. A három fiút a szüleik nem engedik rátkoznak. - Ott nem ilyen szótlanok. Idegeneknek viszont nehezen nyílnak meg - hallottuk a királyi kis hármasról a 21 éves bátyjuktól. - Természetük há­romféle, és ruhát is háromfélét húz­nak. Külsejüket is háromfélének lá­tom, bár sokan Gáspit és Boldit mond­ják teljesen hasonlónak. Előfordul, hogy kiskori fotóikon még magukat is összekeverik. Az biztos, hogy zseb­pénzből spórolt bicikliből hármat kér­tek karácsonyra, meglepetés ajándé­kot viszont háromfélét választottak. Gáspi (fent), Menyus (lent) és Boldi mesés birodalmában FOTÓ: KARNOK CSABA Közös ebéd az igazi. Bali Zoltán unokára is szert tett a kilencéves Cintia személyében FOTŐ: SEGESVÁRI CSABA Karácsony táján sokan segítenek másokon, adakoznak, gyűjtenek, pénztárcájukba nyúlnak az embe­rek. Arra azonban alig tudunk példát, hogy valaki csak úgy be­fogadjon otthonába egy vadide­gen, hajléktalan idős embert. A zsombói Paragi Erika és Király Vince ráadásul tették ezt a világ legtermészetesebb módján, s még csak karácsony sem kellett hozzá. A lapunk által felfedezett 8A éves „skodás" Zoli bácsi, hosszabb kórházi ápolás után most együtt várja a szentestét új családjával, benne fogadott unokájával, Cinti­kével. KOVÁCS KRISZTA - Szívesen segítettünk, mert ilyenek vagyunk. A melléképületet nem használtuk semmire. Már lakott ott egy kisgyermekes anyuka is. Az új­ságban olvastuk, hogy Zoli bácsinak szüksége volt egy fedett helyre, ne­künk meg volt egy üres melléképüle­tünk - magyarázta a ruházati eladó­ként dolgozó Paragi Erika. A zsom­bói asszony néhány hónappal ezelőtt döntött úgy a párjával, a mezőgazda­sági sofőrként dolgozó Király Vincé­vel, hogy magukhoz fogadják az idős hajléktalant, a 84 éves Bali Zol­tán. Mint azt már többször megírtuk, Zo­li bácsi a saját Skodájában lakott a szegedi Űrhajós utcában! Az idős férfi hat évig élt hajléktalanként. Előbb egy hajléktalanszállón, ahol állítása sze­rint kirabolták. Eztán albérletbe költö­zött, de a lábában és a csípőjében lé­vő protézis miatt nem bírta a lépcső­zést. Felmondta az albérletet, és egy hónapig az autójában élt. Ekkor talál­tunk rá. A zsombói házaspár olvasta cikkün­ket a hajléktalan „skodás" bácsiról.­Aznap éjszaka sokáig beszélgettek ar­ról, mit tegyenek. Volt egy üres mel­léképületük, azon tanakodtak, mi len­ne, ha befogadnák az idős bácsit. Paragi Erika betelefonált szerkesztő­ségünkbe, elmondta, mi a tervük, csakhogy nem találták a Skodában Zoli bácsit. A Délmagyarországgal a kezükben felkeresték azokat a helye­ket, ahová a bácsi járt, de nem lelték sehol. Mi is nyomozásba kezdtünk. Végül kiderült: Bali Zoltánt kórházban ápolják. Erikáékkal közösen vittük a jó hírt a négyágyas szobába. Zoli bácsi mély álomból ébredt. Elmondtuk neki: Zsombora költözhet. Azt hihette, még mindig álmodik. Egy héttel később már arról adtunk számot, hogy az idős férfinak megtet­szett a melléképület, és úgy döntött, hogy a zsombói családhoz költözik. Első közös vasárnapi ebédjükön mi is ott lehettünk. A bőséges lakoma köz­ben kiderült, hogy jó helyre került Zo­li bácsi. A Zsombó központjában lakó házaspár gondoskodott róla, minden­ben segített neki: kiváltották a gyógy­szereit, átkérték az orvosi papírjait, a Skodát az udvarba vontatták, amit Vince megjavított. Gyermekük, a ki­lencéves Cintia pedig új színt vitt a bá­csi életébe: a kislány személyében egy bájos unokára tett szert. - Nekünk teljesen természetes, hogy segítettünk a bácsinak. Nem tudok rá jobb indokot, mint hogy megsajnál­tuk. Szimpatikus volt az öreg a kép alapján - mondta Király Vince. - Nem hiszem, hogy emiatt különle­gesebbek vagy jobb emberek len­nénk, mint mások. Ahogy Erika mondta, ilyenek vagyunk, ennyi ­magyarázta a jó kedélyű férfi. A sze­replést amúgy egyikőjük sem szereti, magukról nem szívesen beszélnek. A kérdést sem értik igazán: ahogy mondták, nekik teljesen egyértelmű, hogy segítenek azoknak, akiknek tud­nak. - Karácsonyi ajándékkal is készü­lünk meglepni Zoli bácsit. Az adventet sajnos kórházban kellett töltenie, de néhány napja hazaengedték. Nagyon hiányzott neki az új otthona és Cinti is - árulta el Erika. Hát, ennyit a szeretetről, így 2008 karácsonyán.

Next

/
Thumbnails
Contents