Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

61 Megyei tükör Szerda, 2008. december 24. A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI LAKÁSOTTHON GYEREKEI A NEVELŐKKEL ÜNNEPELTEK Normális családot kértek a Jézuskától Semmi másra nem vágyunk, csak hogy normális családban élhessünk - mondta ottjártunkkor egy kislány a hódmezővásárhelyi lakásotthonban. A Tegyesz által fenntartott épületben tizenkét tinédzser lakik. Nevelők vigyáznak rájuk év közben, s karácsonykor is, amikor szülők nélkül „pótcsaládi" körben ünnepelnek. BOBKÓANNA A karácsonyban az a legjobb dolog, hogy ilyenkor még a régen nem látott rokonoltkal is találkozhatunk, a családtagokkal együtt ünnepelhetünk. Sajnos ez nem adatik meg mindenkinek. Akadnak olyan gyerekek, akiket bár csak utcák vagy néhány kilométer választ el szüleiktől és testvéreiktől, nem velük töltik a szeretet ünnepét. Ilyen az a tizenkét fiatal is, aki a Csongrád Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat és Gyermekotthonok Igazgatósága által fenntartott lakásotthonban él Hódmezővásárhelyen. - A legtöbb gyerek azért kerül ide, mert a szülei nem tudták eltartani. De olyan is van, akit vertek, vagy alkoholista az anyukája, mint például az enyém. Egy-két évente cserélődik a társaság. Hamar összeszokunk az újakkal, igyekszünk segíteni nekik beilleszkedni. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család mondta a ház legidősebb lakója, a tizenkilenc éves Anett. Az idei a második karácsony, amit a házban ünnepel. - Hiányzik a családom, de itt sokkal nyugodtabb a karácsonyom. Itt mindenünk megvan, mint egy igazi családban. Sőt még több is. Ván, ahol nem jut narancs vagy banán a fa alá, vagy akár ünnepi ebéd az asztalra. Itt nem kell nélkülöznünk. A nevelők mindent megtesznek azért, hogy jól érezzük magunkat - magyarázta Anett a nappaliban, miközben a többiek a szoba közepére állították a karácsonyfának szánt lucfenyőt. JENNIFER, VIVIEN, ANETT ÉS KRISZTIÁN A KARÁCSONYI DÍSZEK KÖZÜL VÁLOGAT - - Mint az év többi napján, nálunk karácsonykor is munkamegosztás van. A fiúk állítják a fát, s pakolnak, a lányok takarítanak, főznek - mondta a legfiatalabb lakó, a tizenhárom éves Vivien, aki négy éve lakik a lakásotthonban. Ez idő alatt már több nevelő is megfordult a házban. Volt, amelyikkel jobban kijöttek, másokkal kevésbé. - Orsi néni és Laci bácsi a kedvencünk. Orsi nénivel nagyon sok mindent csináltunk már. Süteményrecepteket kaptunk tőle, díszeket készítettünk - tudtuk meg Anettől, aki elárulta: ötezer forint értékben kérhettek ajándékot. Levelet írhattak a „Jézuskának", benne, hogy mit szeretnének. Aki nem írt, az meglepetést kap, mint például a tizenöt éves Jennifer. - Szeretem a meglepiket. Nem írtam semmit a Jézuskának, majd azt hoz, amit megérdemlek. De gondolom, úgyis cipőt kapok, mert már mindet kinőttem, és ami van, annak is levált a talpa - mutatta lábbelijét a szemüveges lány, mire a többiek hatalmas hahotában törtek ki. A jó hangulat általános a házban, annak ellenére, hogy szinte minden gyerek lelkileg sérült. A gyerekek elárulták: van, aki néha-néha elpityeredik, mert hiányoznak a szülei, a testvérei, vagy egyszerűen csak azért, mert szerencsétlennek érzi magát. De az alkalmi lakótársak akik az együtt töltött idő alatt igazi jó testvérként viselkednek egymással mindig megvigasztalják a szomorkodót. A házban olyan gyerekek is élnek, akik valóban vérrokonok. Ilyen például a tizenhárom éves Krisztián és testFotó: Karnok Csaba vére, a tizenöt éves Noémi, akik már tíz éve laknak külön a szüleiktől. - Mit szeretnétek legjobban karácsonyra? - kérdeztem a testvérektől. Vivien gondolkodás nélkül rávágta: - Semmi másra nem vágyunk, csak hogy normális családban élhessünk válaszolta. S Kézzel készített ajándékok A hódmezővásárhelyi lakásotthonban egy nappal előrébb hozták a szentestét, hogy a gyerekek a dolgozókkal együtt ünnepelhessenek. A három fiú és a kilenc lány kézzel készített ajándékot adott tegnap este a felnőtteknek, verset mondtak, majd megvacsoráztak. Az ünnepség után a gyerekek a házban maradtak sorstársaikkal és egy felügyelővel. A nevelők hazamentek, hogy családjukkal töltsék a szeretet ünnepét. Karácsonyi előkészületek a tápéi Fenyves utcában TURUCZKI ISTVÁNNÉ BEJGLIT SÜTÖTT. UNOKÁI, BALÁZS ÉS SZABOLCS SEGÍTETTEK AZ ÜNNEPI ELŐKÉSZÜLETEKBEN HUZRIK GÁBOR ÉS ÉDESANYJA HALÁSZLÉT VETT KARÁCSONYRA Fotók: Segesvári Csaba Ellátogattunk a tápéi Fenyves utcába, megnéztük, az ott élő családok hogyan készülnek a karácsonyra. A szűk kis utcácska mindössze hat házból áll, két családdal sikerült beszélnünk - az ünnepre sütöttek-főztek. KANCSÁR TÍMEA - Picasso imád focizni, ezért valószínűleg idén is labdát kap ajándékba mesélte Huzrik Gábor, mivel lepi meg német juhászkutyáját. Csaholását hallgatva nem gondolná az ember, milyen játékos. A 27 éves férfit a tápéi Fenyves utcában szólítottuk meg tegnap. Édesanyjával, Huzrikné Stifter Klárával éppen a mai ebédre valót, vegyes filézett halászlét vittek haza az egyik szegedi halászcsárdából. Azért látogattunk lei a rövidke, mindössze hat házból álló Fenyves utcába, hogy megkérdezzük, az ott lakók hogyan készülnek a karácsonyra. A házak előtt fenyőfát is kerestünk, de nem találtunk. Kiderült, már régen tönkrement. - Direkt gyökeres fát vettünk, hogy az ünnepek után kiültethessük az utcafronton lévő kiskertbe mondta Gábor. A család 2003-ban költözött az utcába: jó helyen van, rugalmas a közlekedés a városba. Régi vágyuk volt, hogy kiköltözzenek a panelból egy kertes házba. Hármasban ünneplik a karácsonyt, mert Klára férje Gábornak és testvérének, Péternek az édesapja - néhány éve elhunyt. - Fel sem kelhetnék, az elmúlt napokban beteg voltam. Nem baj, a bejglinek kész kell lennie - mondta néhány házzal odébb, a Fenyves utca 6. szám alatt élő Thruczki Istvármé. Ügy sürgött-forgott a konyhában, hogy alig tudtunk beszélgetni. Éppen kalácsot sütött. Két unokája, a 12 éves g| • Fel sem kelhetnék, W W az elmúlt napokban beteg voltam. Turuczki Istvánné Balázs és a 9 éves Szabolcs pedig szorgalmasan segédkezett. A gyerekek éppen porszívóztak. A kisfiúk sok időt töltenek a nagyinál: egy héten kétszer is meglátogatják. A karácsonyi ajándékokról nem beszélgettünk, nehogy valamit megsejtsenek. - A fiam és a menyem elmentek, gyümölcsöt vásárolnak. Sokat segítenek a készülődésben. Szenteste is benéznek hozzám. Karácsony másnapján ünnepel együtt az egész család, ilyenkor több mint húszan gyűlünk össze - mesélte az asszony, aki többször is elmondta, kár, hogy nem ma kopogtattunk be hozzá, nagyon szeret beszélgetni, több ideje lett volna.