Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-22 / 298. szám

Szerda, 2008. december 24. Kapcsolatok 113 UTANAJARTUNK 0LVAS0INK PANASZAINAK Zajos aknafedő Szegeden, a Rókusi körút és a Körtöltés utca kereszteződésében van egy aknafedő, ami annyira lesüllyedt, hogy nagy zajt csapnak a ráhajtó autók. Ez még csukott ablak mellett is zavarja a lakók nyugalmát. Ugyanitt, a kereszteződésben a zöldet jelző lámpa nem világít, mikor üzemel, akkor meg annyira rövid ideig, hogy még az egészséges ember is csak az út feléig jut el. Az aknafedél problémáját jelzik a Szegedi Vízmű Zrt.-nek, ígérte Vaskeba György, a szegedi önkormányzat városüzemeltetési irodájának környezetgazdálkodási és közművezetője: az illetékesek záros határidőn belül kijavítják a hibát. A jelzőlámpás kereszteződésben a gyalogosnak az érvényben lévő szabály szerint nem muszáj átérnie, amíg zöldet mutat a lámpa: az a fontos, hogy még a zöld jelzésnél kezdje meg az átkelést. Kinek a feladata a parkolók takarítása? Varga Béláné szegedi olvasónk e-mailben érdeklődött a parkolók takarításáról: „Olyan utcában lakom, ahol csak parkolójeggyel lehet várakozni a gépjárművekkel, ellenkező esetben büntetést kapnak a Szeparktól. Eddig ez rendben is van, de az úttest takarítását - nagy mennyiségű, hullott falevél borítja az utat, zárja el a lefolyókat! hiányoló panaszomat, melyet a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft.-nek intéztem, továbbirányították a Szeparknak, mert szerintük amelyik utca parkolójegyváltásra kötelezett, ott a Szeparknak kell takarítania. Több telefonhívás után (mindig kiderült, hogy a megadott számon lévő Szepark-ügyintézőhöz nem tartozik a problémám) - egy „kósza" ígéretet kaptam, de eredménye nem volt - még mindig nem jelent meg utcánkban a takarítóautó, pedig telefonos „akcióm" már több mint egy hónapja volt! Minap az éppen ellenőrzést végző Szepark munkatársainak, midőn a miPOSTABONTAS Karácsony ürügyén kuláscsomagot helyezték el egy „bűnös" autón, szintén megemlítettem panaszom, mire azt a választ kaptam, hogy ők (mármint a Szepark) önkormányzati vállalat. No, ez derék! Akkor talán a közgyűléshez kéne fordulnom panaszommal? Valószínű, onnan a környezetgazdálkodási lcft.-hez (rosszabb esetben egészen máshová) küldenének, s kezdődne pingponglabda-karrierem elölről! Gondolom, mások is járnak hasonló cipőben és bokáig érő falevélben, az ő nevükben is szeretnék tisztán látni, kinek mi a feladata, illetve kötelessége! Elvárom, hogy ha valamiért fizetni kell (parkolásért), akkor a pénzemért szolgáltatást is kapjak! Persze lehet, hogy igen naiv vagyok!" Dózsa Gábor, a Szegedi Közlekedési Kft. ügyvezető igazgatója az alábbi választ adta: „Szeged városában a fizetőparkolási rendszert Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének Rendelete értelmében a Szegedi Közlekedési Kft. üzemelteti. Társaságunk feladata a parkolási jogosultság ellenőrzése és a fizető-várakozóhelyek takarítása is, melyet gépi munkával és a parkoló gépjárművek által történő akadályoztatás miatt kézi erővel is folyamatosan végzünk. Az őszi időjárás, a levélhullás, és a közterületeken lévő szemét nagymértékű újratermelődése miatt reggelre sokszor az éjszakai takarításnak kevés nyoma marad. Kérjük a tisztelt olvasókat, hogy az ilyen jellegű problémák kivizsgálása miatta pontos utcanevet ügyfélszolgálati irodánkban jelezzék. A nyugdíjasok munkavállalásáról Kosik Dénesné azt szeretné tudni, hogy 2009. január l-jétől, amikor változik a törvény, hogyan lehet rokkantnyugdíj és nyugdíj mellett munkát vállalni. Balogné Czirok Anikó, a Dél-alföldi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság ügyfélszolgálati osztályvezetője az alábbi tájékoztatást adta: 2008-tól az előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételének egyik feltétele a biztosítási jogviszony megszüntetése. A nyugdíjkorhatár alatti nyugellátás megállapítása után létesített új biztosításijogviszony keretében keresőtevékenységetfolytatók keresetét vizsgálni kell. A nyugdíjas nyugellátását ugyanis szüneteltetni kell, ha keresőtevékenységből származó jövedelme az adott évben meghaladja a minimálbér tizenkétszeresét (éves keretösszeg). Ha a keretösszeg túllépésére decemberben kerül sor, a decemberi nyugdíjat vissza kell fizetni. E korlátozás megszűnik a 62. életév betöltésekor. Azokra, akik már 2007. december 31-én részesülnek korhatár alatti nyugellátásban (előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, korengedményes nyugdíj, bányász nyugdíj, szolgálati nyugdíj) a nyugdíj és a kereset együttes igénybevételére vonatkozó fenti korlátozás a 2009. december 31-ét követő keresőtevékenységre vonatkozik, ha addig a 62. életévüket nem töltik be. 2008-ban a 2007. december 31-én nyugellátásban részesülők rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjának folyósítását a keresőtevékenység miatt akkor kell megszüntetni, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik és keresete 4 hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. Nem dolgozik rendszeresen az, aki a munkakörére megállapított teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik, ha pedig már a megrokkanást megelőzően is rövidebb munkaidőben dolgozott, akkor, ha munkaideje a megrokkanást követően tovább csökken. (Ebben az esetben a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas keresetének összegét nem kell vizsgálni.) Lényegesen kevesebb a kereset, ha a keresetek közötti különbség legalább 20%. 2009. január l-jétől várhatóan változni fognak a rokkantsági nyugdíj melletti keresőtevékenység szabályai, ezekről várhatóan a jövő év elején fogunk tudni tájékoztatást adni. Amennyiben az olvasónak további kérdései merülnek fel saját helyzetére vonatkozóan, javasoljuk, hogy ügyfélfogadási időben szíveskedjék felkeresni ügyfélszolgálatunkat, ahol munkatársaink készséggel segítségére lesznek. Ügyfélfogadási idő: hétfő 8-17, kedd-szerda-csütörtök 8-13, péntek 8-12 óráig. Ügyfélfogadás helye: Szeged, Fő fasor 16-20. Közelednek az ünnepek, és napjainkat mind jobban áthatják a XXI. század karácsonyainak - úgy tűnik - elengedhetetlen kellékei. Az advent, ahogy kellett, meghozta a „jó híreket". Sztrájkok, orvul lelőtt ember, agyonvert trafikos, eltűnt diáklány, lebukott állami vezető. A média olyan töménységben zúdítja ránk ezeket a közérzetromboló eseményeket, hogy már a legszörnyübbet is fásultan hallgatjuk, és már nem is tekintjük szenzációnak. És ebben nem az a rossz, hogy ezzel traktálnak, hanem az, hogy egyáltalán megtörténik. Igaz, hogy ez a légkör ilyen-olyan, akár egyéni, akár mélytársadalmi, akár világgazdasági okok miatt ma már egész évben körülvesz bennünket, de ezekben a napokban különösen érzékeny az ember. Igen, az Ember. Az, aki érzései, viselkedése, mentalitása alapján még annak mondhatja magát. Mert sajnos szünőben az emberiesség, silányulnak az érzések. 50-esként nosztalgiával gondolok vissza a mai trend szerint már nevetséges gyermekkori karácsonyaimra. Igaz, kisebb volt a fa, szerényebb a díszítése, nem volt alatta egy kisebb vagyon, körülötte egy luxusétterem kínálata, de volt hangulat, együttlét, szeretet. Amiről az egész szól. Vagy szólnia kellene. Hetekkel korábban elkezdtük készíteni a kis ajándékainkat, konspirációk sorozatával őriztük a meglepetést, és sokkal jobban izgultunk azon, hogy a megajándékozott örül-e majd neki, mint azon, hogy mi mit kapunk. Nem tudom pontosan, mikor változott ez meg. Ha most viszszagondolok az elmúlt évekre, talán a „szabadságunk" elnyerésének idejére tehető a változás. Amikor az a túlmisztifikált eszmei szabadság magával rántotta felőlünk a létbiztonság óvó leplét, és elkezdtünk a megélhetésünkért harcolni. Azóta is harcolunk, és gyűlölünk. A világ ellen, egymás ellen, magunk ellen. Akinek sok van, az a még többért, aki nincstelen, az a ma és a holnap túléléséért. Ez a sejtjeinkbe ivódott harc a közelgő ünnepekre is rányomja bélyegét. Aki megengedheti magának (néha az is, aki nem), hiányzó érzéseit ajándékba fektetett pénzzel pótolja. Mindegy mi, csak jó drága legyen, a cél nem az, hogy örömet szerezzen, hanem hogy megmutassa... Aztán van a praktikus, aki kereken megmondja, hogy őt bizony nem érdekli a meglepetés, ha nem azt kapja, amit akar, úgyis kidobja. Ezért pontos leírást ad arról, hogy mit kér, esetleg együtt veszik meg, próbálja ki-fel, sőt 1-2 héttel a szenteste előtt már használatba is veszi. Szörnyű, nem? A harmadik típus pedig végképp kiiktat minden bonyodalA KARÁCSONY ÜZENETÉRŐL AZ ÜNNEP LÁZÁBAN SEM SZABAD ELFELEDKEZNI Fotó: Segesvári Csaba mat, pénzt kér, vagy ad. Három dolog hiányzik csak ezekből a megoldásokból, az érzés, a szeretet, és a lélek. Az idei karácsony az ismert világgazdasági okok miatt amúgy is zaklatottabb lesz, a reményt inkább a félelem érzése fogja helyettesíteni. A vásár megszokottnál sokkal ritkább forgatagában is szinte csak feszült arcokkal, ideges tekintetekkel szembesül a nézelődő, a készülődés izgatott zsibongását csend váltotta fel, amit csak néha tör meg egy-egy ingerült szóváltás. Már az illatos forralt bor sem hoz oldódást. Van még pár napunk, hogy ezen valamit változtassunk. Mindenki nézzen egy kicsit önmagába. Gondolja át, hogy mi is az igazán fontos neki, mit tudna a legkönnyebben nélkülözni, és mi az, amihez legkönnyebben hozzá tud jutni a legkevesebb befektetéssel, és az mégis a legfontosabb a jó közérzetéhez. És fogadok, hogy legtöbbünknek végeredményként nem az anyagiak fognak kijönni, hanem a nyugalom, a szeretet, a béke. Legalább ezeken a napokon lubickoljunk egy kicsit ezekben a már-már elveszett csodákban. Ez az, amit egy hajléktalan is ugyanúgy megkaphat fák alá felhúzott fóliakuckójában, a letört fenyőágon égö egyetlen szál gyertya mellett, mint a csontgazdag milliomos hivalkodó palotájában. És azt hiszem, az az Ember, aki 2008 éve ilyenkor megszületett, valami hasonlóra gondolhatott. Békés, boldog karácsonyt mindenkinek! Böde László, Szeged 0LVAS0INK TELI F0T0IB0L KELLEMES ÜNNEPEKET! • A négy hónapos kis Dávid is nagyon várLa a MikulásL, és ahogy ilyenkor illik, ő is ünnepi ruhába öltözött, még egy mókás sapka is előkerült. Reméljük, élete első karácsonyán sok szép ajándékot talál majd a fa alatt. A vásárhelyi kisfiúról édesanyja készített felvételt, és ezzel a fotóval kíván mindenkinek kellemes Ünnepeket. Fotó: Bánvölgyi Erika A KAPCSOLATOK OLDALON KIZÁRÓLAG NÉVVEL VAGY TELEFONSZÁMHAL VÁLLALT VÉLEMÉNYEKET, PANASZOKATTUDUNK MEGJELENTETNI. E-MAIL Az állampolgárok növekvő terheiről A kapitalizmusra, azaz a tőkés társadalomra jellemző pénzügyi válságnak vagyunk szenvedő alanyai napjainkban! Ez a pénzügyi válság mint a pestis, söpört végig az Amerikai Egyesült Államokból kiindulva egész Európán. Így hazánkon is! Az érintett országok pénzügyi, gazdasági erejüknek megfelelően - ki meglévő erejéből, ki hitelekből - igyekeznek gátat szabni a pénzügyi válság elmélyülésének, nehogy ugyanilyen mélységű gazdasági válság következzen be világviszonylatban. A korábbi jóslatok ellenére hazánkat is - helyzetünknél fogva - elérte az államcsőddel fenyegető rendszerünkből fakadó mély válság! Ismét bebizonyosodott, hogy az ismétlődő pénzügyi és gazdasági válság nem az egyes országokban uralkodó jobb- vagy baloldali pártok vezetési hibái miatt keletkezik, hanem ez magából a rendszerből adódik. Kormányunk gyenge gazdasági erőnk miatt sok milliárd dolláros kölcsönt kért és kapott, a már évtizedek óta görgetett, szintén többmilliárdos adósságunkhoz. Mely tőkehitelek kamatai is milliókra, az évek hosszú során milliárdokra nőttek! A „hozzáértők" azt mondják magyarázatként, hogy évtizedek óta túlköltekeztünk: többet költöttünk, mint amit megtermeltünk. Lehet ez igaz is, csakhogy nem azok költöttek és éltek fel többet, mint akikkel most ezt a hatalmas összeget meg akarják fizettetni. Nem a minimálbérért dolgozó munkás, sem a mezőgazdaságban tengődő, termeléssel foglalkozó ember. Mivel jellemzően mindig attól a nehezen megtermelt termésétől, jószágától nem tud, csak kínkeservesen, áron alul megszabadulni, amit éppen a piacra visz eladni. Mégis érdekes módon vezetőinknek első ijedelmükben nem a korábbi közösségi, állami vagyonból sokmilliárdossá váltak jutottak eszükbe, hanem az amúgy is a tönk szélén álló éhbérért dolgozók, a nyugdíjasok, a közalkalmazottak. Megint és ismét a hierarchia legalján lévők, és most sem magukon kezdték a válság megoldását! Pedig ott lenne honnan és miből megtakarítani. Például a már évek óta vajúdó, lebegtető országgyűlési tagok létszámának radikális 100-120 főre való - csökkentésével, továbbá a havonként milliókat felvevő, felduzzasztott állam apparátus béréből. Vagy az évente érdemtelenül kifizetett prémiumok megszüntetéséből. A felmondási járandóságok milliós összegének csökkentése révén. Az államigazgatás területén meglévő rengeteg helyettes, államtitkár, ilyen-olyan tanácsos, tanácsadó számának csökkentésével, valamint annak a megszüntetésével, hogy egy személy több Helyről jókora summát vesz fel. A meglévő pártok fenntartási, működési költségeinek lefaragásával az ott kifizetésre kerülő bérek és egyéb bérjellegű költségeinek a tagokra történő áthárításával. Véleményem szerint a felsoroltak és a még fel nem soroltak mind a költségvetés valós megtakarítását szolgálnák! Úgy gondolom, a költségvetésben elfogadott összegekkel hozzáértőén, anyagi és erkölcsi felelősséggel történő gazdálkodásra kellene a jövőben minden szinten törekedni. Soós János, Szentes