Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-22 / 298. szám

Szerda, 2008. december 24. Kapcsolatok 113 UTANAJARTUNK 0LVAS0INK PANASZAINAK Zajos aknafedő Szegeden, a Rókusi körút és a Körtöltés utca kereszteződésében van egy aknafedő, ami annyira lesüllyedt, hogy nagy zajt csapnak a ráhajtó autók. Ez még csukott ablak mellett is zavarja a lakók nyugalmát. Ugyanitt, a kereszteződésben a zöldet jelző lámpa nem világít, mikor üzemel, akkor meg annyira rövid ideig, hogy még az egészséges ember is csak az út feléig jut el. Az aknafedél problémáját jelzik a Szegedi Víz­mű Zrt.-nek, ígérte Vaskeba György, a szegedi önkormányzat városüzemeltetési irodájának környezetgazdálkodási és közművezetője: az il­letékesek záros határidőn belül kijavítják a hi­bát. A jelzőlámpás kereszteződésben a gyalo­gosnak az érvényben lévő szabály szerint nem muszáj átérnie, amíg zöldet mutat a lámpa: az a fontos, hogy még a zöld jelzésnél kezdje meg az átkelést. Kinek a feladata a parkolók takarítása? Varga Béláné szegedi olvasónk e-mail­ben érdeklődött a parkolók takarításáról: „Olyan utcában lakom, ahol csak parkoló­jeggyel lehet várakozni a gépjárművekkel, ellenkező esetben büntetést kapnak a Sze­parktól. Eddig ez rendben is van, de az út­test takarítását - nagy mennyiségű, hullott falevél borítja az utat, zárja el a lefolyókat! ­hiányoló panaszomat, melyet a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft.-nek intéztem, továbbirányították a Szeparknak, mert szerintük amelyik utca parkolójegy­váltásra kötelezett, ott a Szeparknak kell ta­karítania. Több telefonhívás után (mindig kiderült, hogy a megadott számon lévő Sze­park-ügyintézőhöz nem tartozik a problé­mám) - egy „kósza" ígéretet kaptam, de eredménye nem volt - még mindig nem je­lent meg utcánkban a takarítóautó, pedig telefonos „akcióm" már több mint egy hó­napja volt! Minap az éppen ellenőrzést vég­ző Szepark munkatársainak, midőn a mi­POSTABONTAS Karácsony ürügyén kuláscsomagot helyezték el egy „bűnös" autón, szintén megemlítettem panaszom, mire azt a választ kaptam, hogy ők (már­mint a Szepark) önkormányzati vállalat. No, ez derék! Akkor talán a közgyűléshez kéne fordulnom panaszommal? Valószínű, onnan a környezetgazdálkodási lcft.-hez (rosszabb esetben egészen máshová) külde­nének, s kezdődne pingponglabda-karrie­rem elölről! Gondolom, mások is járnak ha­sonló cipőben és bokáig érő falevélben, az ő nevükben is szeretnék tisztán látni, kinek mi a feladata, illetve kötelessége! Elvárom, hogy ha valamiért fizetni kell (parkolásért), akkor a pénzemért szolgáltatást is kapjak! Persze lehet, hogy igen naiv vagyok!" Dózsa Gábor, a Szegedi Közlekedési Kft. ügy­vezető igazgatója az alábbi választ adta: „Szeged városában a fizetőparkolási rendszert Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének Rendelete ér­telmében a Szegedi Közlekedési Kft. üzemelteti. Társaságunk feladata a parkolási jogosultság el­lenőrzése és a fizető-várakozóhelyek takarítása is, melyet gépi munkával és a parkoló gépjár­művek által történő akadályoztatás miatt kézi erővel is folyamatosan végzünk. Az őszi időjárás, a levélhullás, és a közterületeken lévő szemét nagymértékű újratermelődése miatt reggelre sokszor az éjszakai takarításnak kevés nyoma marad. Kérjük a tisztelt olvasókat, hogy az ilyen jellegű problémák kivizsgálása miatta pontos utcanevet ügyfélszolgálati irodánkban jelezzék. A nyugdíjasok munkavállalásáról Kosik Dénesné azt szeretné tudni, hogy 2009. január l-jétől, amikor változik a tör­vény, hogyan lehet rokkantnyugdíj és nyug­díj mellett munkát vállalni. Balogné Czirok Anikó, a Dél-alföldi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság ügyfélszolgálati osztályvezetője az alábbi tájékoztatást adta: 2008-tól az előrehozott öregségi nyugdíj igény­bevételének egyik feltétele a biztosítási jogvi­szony megszüntetése. A nyugdíjkorhatár alatti nyugellátás megállapítása után létesített új biz­tosításijogviszony keretében keresőtevékenysé­getfolytatók keresetét vizsgálni kell. A nyugdíjas nyugellátását ugyanis szüneteltetni kell, ha ke­resőtevékenységből származó jövedelme az adott évben meghaladja a minimálbér tizenkét­szeresét (éves keretösszeg). Ha a keretösszeg túl­lépésére decemberben kerül sor, a decemberi nyugdíjat vissza kell fizetni. E korlátozás meg­szűnik a 62. életév betöltésekor. Azokra, akik már 2007. december 31-én részesülnek korhatár alatti nyugellátásban (előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, korenged­ményes nyugdíj, bányász nyugdíj, szolgálati nyugdíj) a nyugdíj és a kereset együttes igénybe­vételére vonatkozó fenti korlátozás a 2009. de­cember 31-ét követő keresőtevékenységre vonat­kozik, ha addig a 62. életévüket nem töltik be. 2008-ban a 2007. december 31-én nyugellátás­ban részesülők rokkantsági és baleseti rokkant­sági nyugdíjának folyósítását a keresőtevé­kenység miatt akkor kell megszüntetni, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik és keresete 4 hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. Nem dolgozik rendszeresen az, aki a munkakö­rére megállapított teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik, ha pedig már a meg­rokkanást megelőzően is rövidebb munkaidő­ben dolgozott, akkor, ha munkaideje a meg­rokkanást követően tovább csökken. (Ebben az esetben a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas keresetének összegét nem kell vizs­gálni.) Lényegesen kevesebb a kereset, ha a keresetek közötti különbség legalább 20%. 2009. január l-jétől várhatóan változni fognak a rokkantsági nyugdíj melletti keresőtevékeny­ség szabályai, ezekről várhatóan a jövő év ele­jén fogunk tudni tájékoztatást adni. Amennyi­ben az olvasónak további kérdései merülnek fel saját helyzetére vonatkozóan, javasoljuk, hogy ügyfélfogadási időben szíveskedjék felke­resni ügyfélszolgálatunkat, ahol munkatársaink készséggel segítségére lesznek. Ügyfélfogadási idő: hétfő 8-17, kedd-szerda-csütörtök 8-13, péntek 8-12 óráig. Ügyfélfogadás helye: Szeged, Fő fasor 16-20. Közelednek az ünnepek, és napjainkat mind jobban áthat­ják a XXI. század karácsonyai­nak - úgy tűnik - elengedhetet­len kellékei. Az advent, ahogy kellett, meghozta a „jó híre­ket". Sztrájkok, orvul lelőtt em­ber, agyonvert trafikos, eltűnt diáklány, lebukott állami veze­tő. A média olyan töménység­ben zúdítja ránk ezeket a köz­érzetromboló eseményeket, hogy már a legszörnyübbet is fásultan hallgatjuk, és már nem is tekintjük szenzációnak. És ebben nem az a rossz, hogy ezzel traktálnak, hanem az, hogy egyáltalán megtörténik. Igaz, hogy ez a légkör ilyen-olyan, akár egyéni, akár mélytársadalmi, akár világgaz­dasági okok miatt ma már egész évben körülvesz bennün­ket, de ezekben a napokban különösen érzékeny az ember. Igen, az Ember. Az, aki érzései, viselkedése, mentalitása alap­ján még annak mondhatja ma­gát. Mert sajnos szünőben az emberiesség, silányulnak az érzések. 50-esként nosztalgiával gon­dolok vissza a mai trend sze­rint már nevetséges gyermek­kori karácsonyaimra. Igaz, ki­sebb volt a fa, szerényebb a dí­szítése, nem volt alatta egy ki­sebb vagyon, körülötte egy lu­xusétterem kínálata, de volt hangulat, együttlét, szeretet. Amiről az egész szól. Vagy szólnia kellene. Hetekkel korábban elkezdtük készíteni a kis ajándékainkat, konspirációk sorozatával őriz­tük a meglepetést, és sokkal jobban izgultunk azon, hogy a megajándékozott örül-e majd neki, mint azon, hogy mi mit kapunk. Nem tudom pontosan, mikor változott ez meg. Ha most visz­szagondolok az elmúlt évekre, talán a „szabadságunk" elnye­résének idejére tehető a válto­zás. Amikor az a túlmisztifikált eszmei szabadság magával rán­totta felőlünk a létbiztonság óvó leplét, és elkezdtünk a megélhetésünkért harcolni. Az­óta is harcolunk, és gyűlölünk. A világ ellen, egymás ellen, magunk ellen. Akinek sok van, az a még többért, aki nincste­len, az a ma és a holnap túlélé­séért. Ez a sejtjeinkbe ivódott harc a közelgő ünnepekre is rá­nyomja bélyegét. Aki megengedheti magának (néha az is, aki nem), hiányzó érzéseit ajándékba fektetett pénzzel pótolja. Mindegy mi, csak jó drága legyen, a cél nem az, hogy örömet szerezzen, ha­nem hogy megmutassa... Aztán van a praktikus, aki kereken megmondja, hogy őt bizony nem érdekli a meglepe­tés, ha nem azt kapja, amit akar, úgyis kidobja. Ezért pon­tos leírást ad arról, hogy mit kér, esetleg együtt veszik meg, próbálja ki-fel, sőt 1-2 héttel a szenteste előtt már használatba is veszi. Szörnyű, nem? A harmadik típus pedig vég­képp kiiktat minden bonyodal­A KARÁCSONY ÜZENETÉRŐL AZ ÜNNEP LÁZÁBAN SEM SZABAD ELFELEDKEZNI Fotó: Segesvári Csaba mat, pénzt kér, vagy ad. Há­rom dolog hiányzik csak ezek­ből a megoldásokból, az érzés, a szeretet, és a lélek. Az idei karácsony az ismert világgazdasági okok miatt amúgy is zaklatottabb lesz, a reményt inkább a félelem ér­zése fogja helyettesíteni. A vá­sár megszokottnál sokkal rit­kább forgatagában is szinte csak feszült arcokkal, ideges tekintetekkel szembesül a né­zelődő, a készülődés izgatott zsibongását csend váltotta fel, amit csak néha tör meg egy-egy ingerült szóváltás. Már az illatos forralt bor sem hoz oldódást. Van még pár napunk, hogy ezen valamit változtassunk. Mindenki nézzen egy kicsit önmagába. Gondolja át, hogy mi is az igazán fontos neki, mit tudna a legkönnyebben nélkülözni, és mi az, amihez legkönnyebben hozzá tud jut­ni a legkevesebb befektetés­sel, és az mégis a legfonto­sabb a jó közérzetéhez. És fo­gadok, hogy legtöbbünknek végeredményként nem az anyagiak fognak kijönni, ha­nem a nyugalom, a szeretet, a béke. Legalább ezeken a na­pokon lubickoljunk egy kicsit ezekben a már-már elveszett csodákban. Ez az, amit egy hajléktalan is ugyanúgy megkaphat fák alá felhúzott fóliakuckójában, a letört fenyőágon égö egyet­len szál gyertya mellett, mint a csontgazdag milliomos hi­valkodó palotájában. És azt hiszem, az az Ember, aki 2008 éve ilyenkor megszüle­tett, valami hasonlóra gondol­hatott. Békés, boldog karácsonyt mindenkinek! Böde László, Szeged 0LVAS0INK TELI F0T0IB0L KELLEMES ÜNNEPEKET! • A négy hónapos kis Dávid is nagyon várLa a MikulásL, és ahogy ilyenkor illik, ő is ünnepi ruhába öltözött, még egy mókás sapka is előkerült. Reméljük, élete első karácso­nyán sok szép ajándékot talál majd a fa alatt. A vásárhelyi kisfiúról édesanyja készített felvételt, és ezzel a fotóval kíván mindenkinek kellemes Ünnepeket. Fotó: Bánvölgyi Erika A KAPCSOLATOK OLDALON KIZÁRÓLAG NÉVVEL VAGY TELEFONSZÁMHAL VÁLLALT VÉLEMÉNYEKET, PANASZOKATTUDUNK MEGJELENTETNI. E-MAIL Az állampolgárok növekvő terheiről A kapitalizmusra, azaz a tőkés társadalomra jellemző pénz­ügyi válságnak vagyunk szen­vedő alanyai napjainkban! Ez a pénzügyi válság mint a pestis, söpört végig az Amerikai Egye­sült Államokból kiindulva egész Európán. Így hazánkon is! Az érintett országok pénz­ügyi, gazdasági erejüknek megfelelően - ki meglévő erejé­ből, ki hitelekből - igyekeznek gátat szabni a pénzügyi válság elmélyülésének, nehogy ugyanilyen mélységű gazdasá­gi válság következzen be világ­viszonylatban. A korábbi jóslatok ellenére hazánkat is - helyzetünknél fogva - elérte az államcsőddel fenyegető rendszerünkből faka­dó mély válság! Ismét bebizonyosodott, hogy az ismétlődő pénzügyi és gaz­dasági válság nem az egyes or­szágokban uralkodó jobb- vagy baloldali pártok vezetési hibái miatt keletkezik, hanem ez ma­gából a rendszerből adódik. Kormányunk gyenge gazdasági erőnk miatt sok milliárd dollá­ros kölcsönt kért és kapott, a már évtizedek óta görgetett, szintén többmilliárdos adóssá­gunkhoz. Mely tőkehitelek ka­matai is milliókra, az évek hosszú során milliárdokra nőt­tek! A „hozzáértők" azt mond­ják magyarázatként, hogy évti­zedek óta túlköltekeztünk: töb­bet költöttünk, mint amit meg­termeltünk. Lehet ez igaz is, csakhogy nem azok költöttek és éltek fel többet, mint akikkel most ezt a hatalmas összeget meg akarják fizettetni. Nem a minimálbérért dolgozó mun­kás, sem a mezőgazdaságban tengődő, termeléssel foglalko­zó ember. Mivel jellemzően mindig attól a nehezen megter­melt termésétől, jószágától nem tud, csak kínkeservesen, áron alul megszabadulni, amit éppen a piacra visz eladni. Mégis érdekes módon vezető­inknek első ijedelmükben nem a korábbi közösségi, állami va­gyonból sokmilliárdossá váltak jutottak eszükbe, hanem az amúgy is a tönk szélén álló éh­bérért dolgozók, a nyugdíja­sok, a közalkalmazottak. Megint és ismét a hierarchia legalján lévők, és most sem magukon kezdték a válság megoldását! Pedig ott lenne honnan és miből megtakaríta­ni. Például a már évek óta va­júdó, lebegtető országgyűlési tagok létszámának radikális ­100-120 főre való - csökkenté­sével, továbbá a havonként milliókat felvevő, felduzzasz­tott állam apparátus béréből. Vagy az évente érdemtelenül kifizetett prémiumok megszün­tetéséből. A felmondási járan­dóságok milliós összegének csökkentése révén. Az állam­igazgatás területén meglévő rengeteg helyettes, államtitkár, ilyen-olyan tanácsos, tanács­adó számának csökkentésével, valamint annak a megszünteté­sével, hogy egy személy több Helyről jókora summát vesz fel. A meglévő pártok fenntartási, működési költségeinek lefara­gásával az ott kifizetésre kerülő bérek és egyéb bérjellegű költ­ségeinek a tagokra történő át­hárításával. Véleményem sze­rint a felsoroltak és a még fel nem soroltak mind a költségve­tés valós megtakarítását szol­gálnák! Úgy gondolom, a költségve­tésben elfogadott összegekkel hozzáértőén, anyagi és erkölcsi felelősséggel történő gazdálko­dásra kellene a jövőben min­den szinten törekedni. Soós János, Szentes

Next

/
Thumbnails
Contents