Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-19 / 296. szám

Péntek, 2008. december 19. Délmadár 111 Folytatás a 10. oldalról Ma már sajnos nincsenek szüzek, ezért aztán a sárkányt kell elvenni... Aranybánya, avagy egy szolgáltató helpdeskje és a klasszikus forróvonal VAN MÉG MIT TANULNUNK Júzer (felhasználó): Kattintok a csatla­kozási ikonra. Feljön az ablak, és so­hasem tudok felcsatlakozni, pedig mindig a Mégse gombra kattintok. Help Desk, HP (segítségkérés): Ma­gyar nyelvű a program? Júzer: Nem tudom. HD: Mit írt be az e-mail címhez? Júzer: 1023 Budapest... HD: Milyen Windowsa van? Júzer: Mindjárt lehasalok, és meg­nézem. HD: Menjünk be a Saját gépbe. Júzer: Jaj, de ez nem az én gépem... Júzer: Már beszéltem önökkel ko­rábban is. Tudna nekem segíteni, hogy fel tudjak telepedni? HD: Milyen modemje van? Júzer: Jó. HD: Analóg vagy ISDN? Júzer: Laptop. HD: Mi a jelszava? Júzer: A jelszavam? Hát volt egy jel­szó, milcor úttörő voltam... Júzer: Aszt mongya nekem ez az Outluk varázsló, hogy én vagyok a Tóth Béla! HD: Milyön levelezőprogramja van? Júzer: Kitekintő Gyorsvonat. HD: Az meg miféle? Júzer: Hát az Outlook Expressz. Júzer: Itt alul megjelent két emberke ikonban... HD: Igen, az az MSN messenger, az Outlook Express indítja el magától... Júzer: Tőlem?? Júzer: Most nyertem egy Netquicket, és azt szeretném megkérdezni, hogy a 25 órát 1 nap alatt kell elhasználni? HD: Most nyomja meg az OK-t! NA LÁTOD! Gierek ellátogat Moszkvába Brezsnyev meghívására. A lengyel titkárt elviszi Brezsnyev a Moszkva-csatorna partján levő villájába. Gierek ámul-bámul, min­den tiszta márvány, automatizált. Meg is kérdezi: - Brezsnyev elvtárs? Honnan van neked üyen szép villád? - Egyszerű dolog, Gierek elvtárs. Menj oda az ablakhoz! Látod a Moszk­va-csatornán átívelő hidat? Júzer (hosszú csend): itt nincs OK... HD: De, lennie kell. Júzer (keres vadul, majd): ...de nincs, kétszer is megnéztem! HD: Rendben, mit lát a képernyőn? Júzer: Jaaa, ott? Ügyfél: Nem tudom a lemezt kiven­ni a meghajtóból. Hotline (forródrót): Próbálta a ki­adógombot megnyomni? Ügyfél: Igen, de teljesen beragadt. Hotline: Ez rosszul hangzik. Felírom az adatait... Ügyfél: Várjon csak! Most látom, hogy nem is raktam be a lemezt, itt van az asztalomon... Ügyfél: Nem tudok nyomtatni. Hotline: Most kattintson a Start gombra, és... Ügyfél: Figyelj, cimbora, ne kezdj nekem ilyen szakszöveget nyomatni, nem vagyok Bili Gates, a francba! Ügyfél: Amikor nyomtatni, próbá­lok, állandóan azt mondja a gép, hogy nem találja a nyomtatót. Már többször odaraktam a monitor elé, de még így sem találja... Hotline: ...és nyomja meg az F8-at. Ügyfél: Nem működik. Hotline: Pontosan mit csinált? Ügyfél: Megnyomtam az F-et nyolc­szor, ahogy mondta, de semmi sem történik. Ügyfél: Nem működik a billentyű­zetem. Hotline: Biztosan bedugta a gépbe? Ügyfél: Nem, nem látom a gép há­tulját. Hotline: Fogja meg a billentyűzetet, és menjen vele 10 lépés távolságra a géptől! Ügyfél: Sikerült. Hotline: Akkor nincs bedugva a billen­tyűzet. Nincs ott egy másik véletlenül? Ügyfél: Nézem... De igen, van itt egy..., és működik is! Ügyfél: Nem tudok csatlakozni az internetre. Hotline: Biztos, hogy a jó jelszót használta? Ügyfél: Biztos, láttam, amint a kol­légám is ezt adta meg. Hotline: És mi volt ez a jelszó? Ügyfél: öt csillag. Ügyfél: Az első e-mailemet szeret­ném megírni.. Hotline: És mi a probléma? Ügyfél: Megtaláltam az a betűt, de hogyan tudom most a karikát köré rajzolni? - Látom! - Nos, amikor ezt a hidat felépítették, minden másodüc tégláját ide hordták. A következő évben Brezsnyev érke­zik Lengyelországba. Gierek rögtön egy palotába viszi, ahol Brezsnyevnek leesik az álla: - Gierek elvtárs? Hon­nan van ilyen gyönyörű villád? - Egyszerű dolog, Brezsnyev elvtárs! Nézz csak ki az ablakon! Látod a Visz­tulát átívelő nagy hidat? - Nem látom! - Na látod! MÓRICKA ÉS A NŐVÉRE A falusi tanár megkérdi a hátsó pad­ban ülö Mórickát, az osztály legrosz­szabb gyerekét: - Nem tudod véletlenül, ki szüretel­te le éjjel a meggyfámat? - Nem hallom a kérdést, tanár úr ­így Móricka. A tanító gondolkodik, majd helyet cserél a gyerekkel. - Most kérdezz te valamit, Móric­ka, mindjárt kiderül, lehet-e hallani innen. - Tanár úr kérem, nem tudja, ki fog­dosta tegnap éjjel a kapunk előtt a nő­véremet? Mire a tanár a leghátsó padból: - Hát, Móricka, innen tényleg nem hal­lani semmit! ÚJGAZDAG Bemegy az újgazdag az antikvárius­hoz, nézegeti a könyveket. Egyszer csak így szól: - Nem is tudtam, hogy ilyen régi könyveket is árulnak. Ne­kem is volt egy régi Bibliám, valami Gut..., Gut... nemtőm, ki adta ki. Az antikvárius elfehéredik, reszket­ni kezd. - Gutenberg? - Igen, igen..., de mondom... már nagyon régi volt, és szakadt is, hát el­dobtam. - Megörült? Az a világ első nyom­tatott könyveinek az egyike. Egy va­gyont ér... - Ááá... nem hiszem, mert minden második oldalát összefirkálta valami Luther Márton. • • •• VICC0Z0N Párcsere Két házaspár elhatározza, hogy part­nert cserélnek egy éjszakára. Másnap reggel felébred az egyik férfi, és meg­szólal: - Remélem, a lányoknak is ilyen remek éjszakájuk volt! Megerőszakoltak - Apa! Apa! Borzalmas dolog történt! Megerőszakoltak a melegek! - Üristen, fiam! Mért nem futottál el? - Ebben a tűsarkúban? Ismerkedés a diszkóban - Van autód? - Igen. - Az jó! És milyen színű? -Kék. - Az szép! És hány személyes? - Kettő. - Hűha! És hány köbcentis? - Hatezer. - Ahh... hú, az nem semmi! És mi­lyen gyártmányú? -IFA. BÁTYI ZOLTÁN Belami sztrájkvitája Én akkor is azt mondom, hogy igazuk van. Ez a mondat, és mel­lette egy velőtrázó sikoly Plüss Eta száját hagyta el a Zsibbadt bri­gádvezetőben, ahol éppen egy széket toltak Etus tyúkszemére, mintegy érvként a magyarországi közlekedési sztrájkot elemző vitában. A szék másik végét Bika Jenő markolászta, azt ordítoz­ván: na, nehogy mán igazuk legyen azoknak, akik éppen kará­csony előtt bénítják meg az országot, okozván annyi kárt az egyébként se dúsgazdagságáról elhíresült nemzetgazdaságnak, amibe akár még bele is rokkanhatunk. Történt mindez ennek a hétnek az elején, amikor a nagy közle­kedési káoszban csak a bizonytalan volt biztos. Ferihegyen ezrek tö­megeltek (a szentségelők számáról nem adtak ki közleményt), a vo­natok vagy indultak, vagy nem (inkább nem). A buszosok sztrájk­kal fenyegetőztek, s úgy tűnt, csupán a magyar űrhajósok szakszer­vezete marad ki az ügyből, nem kis megnyugvást okozva a Bázake­rettye-Káposztásdödöle útvonalon közlekedőknek. Természetesen a Zsibiben egy percen belül két pártra szakad­tak a vitázok. Minek Dönci gyorsan árkot is ásott közéjük, miként elleshette azt évek óta a politikai elittől. Eközben Belami felhágott a frissen emelt barikádra, kiosztott egy pofont jobbra, egyet bal­ra, és nyugalomra ültette a jelenlévőket. hmnnmmmmmk BHIIIWVMWWIIilMlliMIIIIIIIIIIIIIIIIIWIilllllll'lillllililll - Először is szögezzük le: demokratikus jogállamban élünk, mindenkinek joga van a sztrájkhoz - kiabálta el Belami a bűvös mondatot, amit eddig minden sztrájk idején fontosnak tartott kiemelni. - Majd nem így dumálna, ha maga is a gyerekét várná ha­za külföldről, vagy éppen a beteg anyósát kéne elvinnie faluról a városi klinikára - szakította félbe Belami mondandóját Fir­nájsz Egon. Aki valóban aggódott az anyósáért, meg a fiát is nagyon várta. De leginkább az bántotta: ha ő a Durrrbele és Tsa. Kft.-nél, hol roppant fontos pozíciót tölt be, mint alsegéde­rő, sztrájkba kezdene, úgy kivágnák, mint a macskát nyávogni, vagyis a sztrájkjogával annyit sem kezdhet, mint Bika Jenő egy atomfizikusi diplomával. - Én se vágtam a szavába, maga se tegye - hajította Egon fejéhez a felmosó ronggyal bélelt vödröt udvariasan Belami, majd így folytatta: - Vagyis sztrájkolni lehet, csak nem mindegy, mikor. Mert momentán adva van egy darab Magyarország, ahol mind a hazai, mind a világválság összes jegye összeadódott, s szerintem mo­mentán inkább azon kéne a fejünket törni, hogyan másszunk ki együtt ebből a mély gödörből. - Ügy, szóval maga az emberi szabadságjogokat semmibe ve­szi? - hördült fel Ló Elek, aki úgy vélte, a sztrájkra igenis szükség van. A vasútnál mindenképp. - És tudják, miért? Mert ha nem, hát csak nézzenek rá er­re a szerencsétlen magyar vasútra. Minden eresztékében re­cseg és ropog, az állomások legtöbbje olyan lepukkadt, mint­ha bombatámadás érte volna. A sínek elöregedtek, a vasúti kocsik még inkább, már ha kilátszanak a koszból. Eközben a MAV-ot összevissza szervezték, reformálták az elmúlt évtize­dekben, de semmit nem javult a helyzet. Talán ez a sztrájk rá­döbbenti az illetékes urakat, hogy az ország egyik legfonto­sabb cégével végre kezdeni kéne valami olyat, ami jó vágány­ra tereli. Például az uniós pénzeket nem kéne ezer felé szét­szórni, hanem egy jó nagy dózis euróval végre gatyába is ráz­hatnánk a vasutunkat. - Most akkor válságot reparálunk, vagy sztrájkot magyará­zunk? - bújt elő mély hallgatásából Hergejj Bella, csöppet sem titkolva: akkora fejében a káosz, mint parlamentben szavazá­sok idején. - Talán ha nagyobb lenne a maga agya egy kettéharapott sós mogyorónál, észrevenné, ez a kettő nagyon is összefügg ­vetette oda foghegyről Snájdig Pepi, majd gyorsan elkezdte fog­hegyét keresni, ami Bellus pofonjától a budi ajtajáig pattant. Józsi csapos ekkor vetett véget a demokráciának a Zsibbadt brigádvezetőben. - Vitának vége, mert ha nem kezdik el, hölgyek, urak a he­veny ivászatot, én is kénytelen leszek sztrájkba lépni, ugyanis bevétel nélkül lehúzhatom a rolót - mondta szomorúan. Majd olyan sebességgel nyelt le egy fél kevertet, amilyen gyorsaság­ra egy darabig biztos nem lesz képes egyetlen intercity sem Szeged és Pest között.

Next

/
Thumbnails
Contents