Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-09 / 287. szám

1<» | Kapcsolatok Kedd, 2008. december 9. POSTABONTAS Régi Hungária - múlt és remény mmm _ CT* wsmm 111 III Hl II! i ! N III VP fit "^lÉ^v. I $. í t ^íl ff las! Rl W w r 1 r isi iii! tjzm Imi OJL SOKAN VÁRJÁK, HOGY ÚJRA RÉGI POMPÁJÁBAN TÜNDÖKÖÜÖN AZ EGYKORI SZÁLLÓ Fotó: Frank Yvette -» HSM i'M 30/61*7-71*33: A közalkalmazot­tak csak ne tüntessenek! Sok munkavállaló örülne, ha annyi fizetést kapna, mint ők! Pláne 13. havi fizetést! 30/508-0959: öt gondolat az ál­latvédőkhöz: 1. Ugye viccnek szánták azt a gondolatmenetet, hogy egy kóbor kutya elütésé­ért az autóst tartják felelősnek? 2. Ugye nem gondolják komo­lyan, hogy a kutya felelőtlen gazdája miatt kárt szenvedett autós fizesse meg a kutya (bor­sos) kezelési vagy elaltatási költségét? 3. Ha a kutya gazdá­ja kötelezhető lenne a jármű­ben keletkezett kár, és a kutya kezelési költségeinek megtéríté­sére, nem hajtanának tovább a balesetet szenvedett autósok, akik egyébként többségében jó­lelkű emberek. (Amennyiben nem lelhető fel a tulajdonos, fi­zessék meg a költségeket az ál­latvédők.) 4. Undorítónak, vér­lázítónak és embertelennek tar­tom, hogy állatkínzónak kiálta­nak ki egy, a kutyánál ártatla­nabb és vétlenebb embert. 5. Hasznosabb, üdvösebb és em­berségesebb lenne, ha bajba került embertársainkon próbál­nának inkább segíteni, hiszen ők is érnek annyit, mint egy ál­lat, s velük mégsem törődik szinte senki. (Ui.: természetvé­dő vagyok, tisztelem az állato­kat, de tudom, minek hol a he­lye.) 30/508-58'*'*: Elveszett Szőre­gen, a Magyar utcában egy fe­kete-fehér foltos, kis testű keve­rék kutyus! Nagyon várják ha­za. Ha látta valaki, kérjük, je­lezze a megadott telefonszá­mon. Köszönjük! 30/533-2059: Hálás köszönet a mentőszolgálatnál dolgozó Kó­szó Ferencnek és társának gyors segítségnyújtásukért! 11 perc alatt a klinika ambulan­ciáján voltunk. Isten áldja őket minden útjukon! 70/1*20-3198: December 5-én, pénteken este az új OBI Áru­házban egy bevásárlókocsiban hagytam a pénztárcám, benne többek között 4 bankkártyával. A becsületes megtaláló hiány­talanul leadta az áruházban. Ezúton köszönöm neki! 20/528-9559: Mostanában so­kan szólnak hozzá a nyugdíj­problémához. A 90-es években tényleg voltak, akik a munka­nélküliség elől rokkantnyugdíj­ba próbáltak menekülni, akár anyagi áldozat árán is. ök az­óta vagy öregségi nyugdíjasok már, vagy ténylegesen betegek. A mai kérelmezőktől inkább azt lehet hallani, hogy többféle betegségük ellenére sem száza­lékolják le őket. A munkahe­lyek pedig rosszul tűrik a beteg embert. 30/1*29-361*1: A Fidesz nem 19 százalék emelést vont meg, ha­nem csak egyszeri, 19 ezer fo­rint juttatást. Ez nagy különb­ség! Ne terjesszünk rémhíreket! 30/288-3013: Kovács Jánosné véleményére reagálok: nagyon is igaza van a hölgynek! A kép­viselők nagyon jól élnek! A családi pótlékot és a gyest mi­ért nem emelik? Nekik kellene ennyi pénzből gyereke(ke)t el­tartani, megélni. Havi több mil­liós fizetés mellett könnyű diri­gálni! 70/276-1*211: Mikor tesz már va­lamit a rendőrség a rengeteg ki­világítatlan kerékpáros ellen városszerte? Életveszélyes, amit Szegeden művelnek! Az egy dolog, hogy saját magukat veszélyeztetik, de ha elüti vala­ki, akkor az autóst hurcolják meg úgyis! Az autósokról csak annyit: úgy látszik, Magyaror­szágon ciki és veszélyes szabá­lyosan közlekedni, mert rögtön ledudálják és megelőzik! Örömmel olvastam a Délma­gyarországban, hogy a Régi Hungária felújítására 600 mil­lió forint uniós pályázati pénzt ítéltek meg. Koromnál fogva személyes élményeim aligha lehetnek a „Régi Hungiról", de szüleim, nagyszüleim mindig nosztalgiával meséltek az ott eltöltött kellemes órákról. Egy­kori radnótis diákként nap mint nap mellette sétáltam el, ismeretlenül is megszeretve azt, így képviselőként fontos­nak tarom figyelemmel kísérni az ezzel kapcsolatos történése­ket. Az egykori patinás szállo­da kalandos sorsa számos ér­dekes fordulatot rejt, ami hű tükre a sajátos magyar viszo­nyoknak, ezért talán érdemes néhány mondatban foglalkozni múltjával és jelenével. A fent említett cikk kronoló­giája szerint 1987-ben a Régi Hungária Rt. vásárolta meg az ingatlant, ami ennyire azért nem volt tiszta ügy, ugyanis az épület ingyenes vagyonátadás­sal került ennek a társaságnak a tulajdonába. Az üzleti konst­rukció annyira visszatetsző volt, hogy a megyei tanács a Csongrád Megyei Főügyészség bevonásával pénzügyi-gazda­sági célvizsgálatot rendelt el. De mi is történt? A Régi Hungá­ria Szálló 1981-ben valóban a Délép kezelésébe került, mely­nek vállalati tanácsa 1988. ja­nuár 13-án a kezelői jogot átad­ta Szeged Megyei Városi Tanács VB részére. A kezelői jogot a tulajdoni lapon 1988. február 3-án jegyezte be a földhivatal. Az értékes belvárosi ingatlan kiszervezésére törekvő tanácsi vezetők azonban annyira türel­metlenek voltak, hogy a for­maságokra is fittyet hányva, már hetekkel a Délép döntése előtt, 1987. december 29-én té­rítésmentesen átadták a keze­lői jogot a Régi Hungária Rész­vénytársaságnak, miközben még nem is rendelkeztek vele. Nagy lehetett a sietség, mert az imént említett társaságot csak egy nappal korábban alakítot­ták meg. Az igazi csavar csak ezután következett. Az 1988. április 5-én kelt megállapodás már az állami ingatlannak az rt. részére történő térítésmen­tes tulajdonba adásáról rendel­kezett. Azaz nem a kezelői jog­nak, hanem a tulajdonnak az átruházásáról szólt. Látva az események furcsa sorozatát, szinte már nem is meglepő, hogy a részvénytársaság igaz­gatóságában ott találjuk dr. Csonka István akkori tanácsel­nököt, aki alelnöki minőségé­ben képviselte a céget, látható­an elég hatékonyan a térítés­mentes vagyonszerzés ügyé­ben. A Városi Tanács VB az in­gatlan kezelői jogát csak más állami, társadalmi szervre ru­házhatta volna át, így a rész­vénytársaság részére történő átadása, különösen a tulajdon­ba adása, a hatályos jogszabá­lyokat is sértette. A megyei ta­nács és az ügyészség célvizsgá­lata a jogszabálysértéseken túl „a nem kellően átgondolt és szükségtelenül vállalt kockázat mértékét" emelte ki. Ebben sem tévedtek a vizsgálatot vég­zők. A Városi Tanács VB előter­jesztése 1989. harmadik ne­gyedévi, de legkésőbb 1990. el­ső félévi átadási céldátumot ígért a korabeli tanácstagok­nak, ezzel ösztönöve őket a ke­zelői jog térítésmentes átadásá­ra, ami végül - a döntéstől elté­rően - térítésmentes tulajdonba adás lett. Az átadásból azután, amint arra számítani lehetett, a mai napig nem lett semmi. Hogy ki mennyire akart jót, vagy járt jól az ügyletből, az a múlt homályába vész, de a vá­ros 19 éve biztosan vesztese an­nak, az ügy pedig kísértetiesen hasonlít az állampárt 80-as évek végén végrehajtott zava­ros privatizációs akcióinak so­kaságára. Érdekes vonulata a történet­nek, hogy bár ezt követően az ingatlan nem volt az önkor­mányzat tulajdonában, sőt erre irányuló tárgyalásokról sem tudni, mégis a jelenlegi város­vezetés 2003-ban, versenyezte­tés nélkül, bruttó 3,75 millió fo­rintért rendelt meg egy haszno­sítási tanulmányt a Régi Hun­gária Szállóra. A megbízott tár­saságnak pedig sikerült éppen olyan irodai funkciót javasol- • nia, amire pályázati forrásokat nem lehetett lehívni. Ennek kö­szönhetően a felújítás 2004-re beígért megkezdése ismét hiú ábrándnak, a 3,75 millió forint pedig kidobott közpénznek bi­zonyult, hiszen a tulajdonos már 2004-ben a többmilliós ta­nulmányban foglaltaktól elté­rően ismét szállodai hasznosí­tásban gondolkodott. Tekintettel arra, hogy a plety­káktól eltekintve éveken ke­resztül semmi látható nem tör­tént a Régi Hungária ügyében, 2007 májusában felvetettem ezt a kérdést a közgyűlésben, ahol ismét elszomorító választ kap­tam egy újabb sikertelen pályá­zat kapcsán. Sőt Botka László polgármester szakemberekre hivatkozva kételyének adott hangot, hogy az épületből le­het-e egyáltalán újra szálloda. A most megjelent hírek alapján mégis lehet, aminek szegedi­ként igazán örülhetünk. Min­den jó, ha a vége jó, mondja a népi bölcsesség. Bízzunk ben­ne, hogy ez a kalandos történet valóban az egész városra nézve kedvezően fejeződik be, és Sze­ged testének oly sok sebe közül az elkövetkező két évben töké­letesen begyógyul az évtizedek óta kihasználatlan Régi Hungá­ria vagy korábbi nevén Kass Szálló. Ennek a 2010-es átadás­nak alapvető feltétele, hogy a kormány ne csak megítélje, de határidőre ki is fizesse az uniós forrásokat, amiben eddig saj­nos nem jeleskedett. A mögöt­tük hagyott több mint 30 év tükrében a most megígért 2 év az átadásig nem tűnik elvisel­hetetlenül hosszúnak. Szegedi­ként bízom abban, hogy 2010-ben megtapasztalhatom azt a hangulatot, melyről annyi jót hallottam, és a Régi Hungá­ria a turisztikai kínálaton túl új­ra városunk közéletének egyik pezsgő központjává válik. Hűvös László szegedi önkor­mányzati képviselő, Fidesz Tisztelt olvasóink! Advent időszaka elkezdődött, az őszi képeket felváltják a Mi­kulással való találkozás, a ka­rácsony előtti várakozás pilla­natait megörökítő felvételek. Várjuk téli fotóikat, remélve, hogy hamarosan hólepeibe bo­rul a megye, és számos kiváló fotót kapunk olvasóinktól, csakúgy, mint egy évvel ez­előtt. Ne feledjék megírni, hol készült a kép, mi, illetve ki lát­ható rajta, ki készítette a képet. E-mail címünk: kapcsola­tok@delmagyar.hu. Éj SMS­SZÁMUNK: iáiá /3< 03-09 UTANAJARTUNK 0LVAS0INK PANASZAINAK A 3-as villamosok korszerusiteserol A BENGÁLI BECENÉVEN IS EMLEGETETT MONSTRUMOK 2010-BEN ELTŰNNEK A SZEGEDI SÍNEKRŐL Fotó: Karnok Csaba Lapunk szeptember 7-i számában részletes cikk jelent meg Sze­ged közlekedési hálózatának újjászületéséről. Nagy Miklós szegedi olvasónk arra kíváncsi: kicserélik-e a régi, koszos, rozoga hármas villamosokat? A Tatra nem tud visszafelé menni, ha nem cserélik, olyan pályát kellene építeni, ahol meg tud fordulni. A 4-es villamos vonalát pedig nem újítják fel a Petőfi sugárúton? Erről nem volt szó a cikkben. A Szegedi Közlekedési Kft. marketing és pr osztályvezetője, Török Móni­ka az alábbi tájékoztatást adta: „Az idei évben megkezdődött elektromos közösségi közlekedési fejlesztési projekt keretében sor kerül a 3-as vonal megújítására is. A fejlesztéseknek köszönhetően az ezen a vonalon közle­kedőjárműveket 2010 évvégén kezdjük kivonni a forgalomból, és helyet­tük újabb és modernebb kocsikat állítunk forgalomba. A vonal infrastruk­turális fejlesztéséig ezeket a járműveket a forgalomból kivonni nem tudjuk, ám az FVV villamosokon a legszükségesebb esztétikai javításokat elvégez­zük. A nagyprojekt elemein túl, azzal szorosan összhangban álló fejleszté­seket is valósít meg társaságunk. Ide tartozik a 4-es vonal Dugonics tértől kifelé eső szakaszának vágánycseréje, felsővezeték rendszerének felújítása, illetve a felsővezeték-tartó oszlopok festése is. A vágánycsere a Pick megál­lóhelyig elkészült, 2009-ben kicseréljük a Vám téri kitérőig, majd tovább folytatjuk a vonalon." Levonta a Démász Hódmezővásárhelyi olvasónk a Démász ügyintézése miatt pa­naszkodott a 30/856-5070-es számról. Elmesélte, hogy 2007-ben 10 ezer forint körül állapították meg náluk a havi átlagfogyasztást, amit megemeltek 13 ezer forintra, ök ezt rendszeresen fizették, és értesítést kaptak arról, hogy túlfizetésük van: 25 ezer 400 forint. A Démász visszautalta nekik az összeget, csakhogy levonták belőle a postaköltséget. így 24 ezer 945 forintot kaptak kézhez. Olvasónk kiszámolta, hogy a többlet 126 forintot kamatozott a Démásznak, amíg az ö pénze a társaságnál volt, és még a postaköltséget is neki kellett kifizetnie. Olvasónk ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Dégáznál mindent korrekt módon visszafizetnek, még a postaköltséget is állják. A Démász Zrt. munkatársa azt mondta, ők nem számolnak fel díjat a postai kifizetések miatt. A visszautalás postaköltségét minden esetben (tel­jes egészében) a társaság állja. Ha az ügyfél nem a várt összeget kapta kéz­hez, annak más oka lehet. Ezt azonban a konkrét eset ismeretében tudják megállapítani, ezért azt javasolják, hogy olvasónk keresse fel a Démász ügyfélszolgálatát.

Next

/
Thumbnails
Contents