Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-06 / 285. szám

121 Szieszta Szombat, 2008. december 6. Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 193** (25. rész) KIULDOZOTTEK KOZOTT Hetvenhat hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet - a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának huszonötödik állomása: 1934. „Karácsony közeleg és a hánykolódó szívek szeretnének csendes gyertyákat gyújtani ünnepi békés otthonukban. De hol van a béke, hol lehet megnyugvás?" - kezdi a Délvidékről kiüldözöttekről szóló december közepi riportját Lengyel Vilma. Hontalanok karácsonya Horgos felől december 5-én, szerdán érkezett az első menekültvonat. Egy nappal később a Délmagyarország arról számol be, hogy „350 családot azonnali kiutasításra ítéltek a szerb hatóságok és statáriálisan áttettek a határon. Újvidékről, Zomborról, Horgosról és Szabadka környékéről néhány órás ultimátum után összefogdosták a szerencsétlen embereket és vasúti kocsikba zárva átdobták őket a határon." Drámai jelentek zajlottak le a szeged-rókusi állomáson. Azóta sok-sok vonat és még több menekült érkezett, szám szerint körülbelül 2000. Budapesten eddig 200 ezer pengőt gyűjtöttek össze a menekülteknek, a javukra Szegeden mozielőadást tartottak, adományozási akciót indítottak. „Talán egy időre elrendezte a jószívűség a szerencsétlen családok sorsát, akik karácsony előtt, télben szakadtak el tűzhelyüktől" - állapítja meg lapunk riportere. Lengyel Vilma az első vonatok érkezése után panaszt, nélkülözést, nyomort talál. „A rókusi tornaA menekültek is vagonokban éltek csarnokban már csak három család lakik. A férfiak kint járják a falvakat, munkát keresni, csak asszonyok és gyerekek ülnek a szobában..." Népkonyhára szorulnak „- Az első héten bizony gyönyörű volt, ahogy törődtek velünk, sírja el az egyik asszony, de most a népkonyhára szorulunk... Egyszer egy nap étel és a többit honnan vegyük?" Arcél: Hartmann Mihály (1901-19M*) Kecskeméten kezdte újságírói pályáját Hartmann Mihály, innen került a Szegedi Hírlaphoz, majd a Délmagyarországhoz. Munkatársai mondták róla: nem fogyott ki á riporttémából. A Népszava szegedi tudósítójaként is dolgozott. A 1942-es sajtótörvények alapján nem igazolták az Újságíró-kamaránál. A német megszállás után 1944. április 4-én letartóztatták, és számos más politikai fogollyal együtt internálótáborban fejezte be életét. • • • • FOTÓK: SOMOGYI-KÖNYVTÁR, HELYISMERETI GYŰJTEMÉNY „- Nekem hatvan zsák krumplim, három hízóm maradt otthon - mondja csendesen Fehér Mihály. - Én ott hagytam hentesüzletemet - vágja oda szomorúan Péterfi István. (...) Szőregröl jött be egy fiatal házaspár. Arcuk fáradt és fehér, mint a fal. - Kivittek Szőregre, de ott senki se törődik velünk - mondják -, amíg a 20 dinárból futotta, ettünk, most nem tudjuk, hová forduljunk. (...) A Szeged - Délvidékért folyószámlán nagy összeg fekszik a menekültek részére. Élelmiszerrel is telítettek a raktárak. Miért kapnak egyszer egy nap enni a szerencsétlenek és pedig a népkonyhai adag levest csupán? A város társadalma megtette kötelességét, de megkívánja, hogy az adományozott élelmiszereket osszák szét a menekültek között." De ezzel nincs vége az újságíró javaslatainak. Vilma aszszony úgy véli, a helyzet áttekinthetősége érdekében „legyen egy működő menekültiroda". „Jól tudjuk, hogyan dúl a munkanélküliség körülöttünk, jól tudjuk, hogy a kiüldözöttek sorsa szerencsétlenség és úgy hullott szegénységünkre, mint a tizedik csapás. De a meneKRONOLÓGIA. 1934. február 8.: a szegedi egyetem a jogtudományok díszdoktorává avatta Glattfelder Gyula megyés püspököt. Június 27.: dr. Somogyi Szilveszter május 11-i halálát követően dr. Pálfy József eddigi helyettes polgármestert választják Szeged első emberévé. November 1.: Németh Lászlót bízzák meg a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetésével (1935. július 1-jéig.) November 25.: Lehár Ferenc szerzői estje, majd maga irányítja Szép világ című operettje próbáit. December 9.: részleges törvényhatósági választások. December 14.: bemutatják a Meseautó című filmet, Gaál Béla rendezésében. leültek sorsa ma elsőrendű fontosságú, ők nemcsak leenyerüket, munlcájukat, ők otthonukat és legtöbben családtagjaikat is elveszítették. (...) Nem lehet békés karácsonya embernek ebben a városban, nem tudhatunk csillogó gyertyák fényébe nézni, míg egy menekült is lesz, aki ellátatlanul, gondoskodás nélkül várja a hontalanság kenyerét." Mozdul a város Lengyel Vilma riportjával elérte, hogy lapunknak adott nyilatkozatával december 22-én megígéri Kemenesy Tibor tanácsnok, hogy a népjóléti ügyosztály „mindenben segítségükre lesz a menekülteknek, szükség esetén élelmiszerrel és adománnyal". Angol nyelvű lapok is foglalkoznak a kiutasításokkal - tudatjuk december 30-án. Például az Amerikai Magyar Népszava december 10-i számában fotót is közöl „a rókusi állomásról, ahol a menekültek tömege várta a további elszállásolásukat". Rosszabbak a farkasnál A Daily News írja: „jugoszláv katonák hirtelen átlépték a magyar határt, majd megint visszavonultak és ugyanakkor tömegesen deportálják a magyarokat azokról a területekről, melyeket Jugoszlávia Magyarországtól vett el a háború után. A katonai határátlépés egymagában gyújtóanyag lehet, de a tömeges deportálás bizonyára retorziós intézkedéseket fog maga után vonni. (...) Az a gondolat jut eszünkbe, hogy vannak emberek, akik rosszabbak a farkasoknál: a farkasok ugyanis nem üldözik, nem eszik meg a farkasokat, az emberek azonban kegyetlenül üldözik egymást, legalábbis Európában, Jugoszlávia területén..." Csipetke „Kedden eltemette a város két nagy halottját, Somogyi Szilveszter polgármestert és Wimmer Fülöpöt, az iparkamara elnökét" - rögzíti a tényeket „m. 1." aláírással Magyar László Csipetke című szösszenetsorozata május 17-én megjelent darabjában, majd véleményével fűszerezi a hírt. „Pedig a temetés csak ezután kezdődik meg. Az igazi temetés. Amikor el kell takarítani az emlékeket, hiszen annyi hely maradt üresen utánuk a városban és a városházán, annyira átitatódott ez az egész város velük, az emlékükkel. A posta még hordja az elkésett leveleket a címükre, nevük még fel-felbukkan sokáig egy-egy kerülőre tévedt aktán, vagy hirdetményen, sok határozatukból, rendelkezésükből csak ezután lesz valóság, cselekedet, mintha csak tovább élnének és dolgoznának, mintha akaratuk - milyen erős akarata volt mindkettőnek - kívül maradt volna a templomsír kriptafalán és a földbe hantolt koporsón." MEGHALT „Élete nyitott lapja a magyar irodalomtörténetnek" - írjuk Móráról február 9-én, halálhírét zokogva. Címlapunkon gyászkeretben olvasható Szeged polihisztor írójának neve, majd öt és fél kolumnán át emlékezünk a február 8-án elhunyt Móra Ferencre. A Daru utcától a múzeumi ravatalig tartó életút állomásait felidézve arról is szólunk, hogy „Móra végig megmaradt Szegeden is. 1922-ben a Napló helyébe lépő Szegednek, majd a Szegedet követő Délmagyarországnak lett állandó főmunkatársa és tárcaírója. Úgy összeforrt az újságírással, mint rajta kívül csak azok, akik vele egyformán hisznek a hivatás magasztosságában, akik misztériumnak érzik az újságírást, akik tisztában vannak a nyomtatott betű transzcendentális erejével." Egy „ötvenszázalékos, munkanélküli hadirokkant" végső elkeseredésében ír levelet szerkesztőségünknek. A december 22-én megjelent sorok szerint: „Feleségemmel és három kisfiammal sokat nélkülözünk, rongyoskodunk. Hónapok óta fordulok kérvényekkel a legkülönbözőbb helyekre és állást kértem, hogy el tudjam a családomat tartani és lakbéremet fizetni tudjam. Sok munkaadó azonban kereken kijelentette, hogy hadirokkantat nem alkalmaz. December 18-án délután egy órakor megjelent lakásomon egy végrehajtó, egy ügyvéd és egy népjóléti tisztviselő és lakásomból kilakoltattak. Hol van hát az a sokat emlegetett családi védelem, hol van a rokkantak védelme és megsegítése? (Kérem a szerkesztőséget, a nevemet ne közölje, mert ha jelenlegi házigazdám megtudja, hogy úgy lakoltattak ki, felmondja a lakást.)" NAPI Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1934-ből. PIPÁS KEGYELMET KAP. Pipás Pistát, ahogy Rieger Pálnét, a férfiruhás bérgyilkos asszonyt hívták a tanyák közt, a kúriai is halálra ítélte 1933. november 29-én. Am kegyelmet kért. A bíróság zárt ülést rendeltek el, de „pillanatok alatt végigfutott az épületen a hír": a kormányzó a kötél általi halált életfogytig tartó fegyházra változtatta át (január 3., szerda). NYILASSY UTOLSÓ ÚTJA. Az „Országos Képzőművészeti Társaság Nyilassy Sándort a magyar képzőművészet nagy halottjaként gyászolja és gyászának jelképéül a díszes koszorún kívül, leküldötte Szegedre a Munkácsy-leplet, amely a szerdai temetés alkalmával borítani fogja az elhunyt művész koporsóját" (január 10., szerda). KÁLMÁN-PREMIER. Kálmán Imre, a fiatal zeneszerző azért érkezik Bécsből, hogy „jelen legyen szívvel és kedvvel készült darabjának első magyar előadásán, a szegedi premieren". Ez a Sándor Móric gróf regényes élete alapján készült Ördöglovas (február 10., szombat). SZEGEDI PAPRIKASZÖVETSÉG. „Nagy meglepetésére zárt területté nyilvánították a Szeged környéki paprikaföldeket, aminek következményeképpen meg kellett alakítani a paprikások kényszerszövetségét." „144 szegedi és Szeged környéki résztvevője volt a gyűlésnek", ugyanis Budapesten jött létre e szervezet (március 13., kedd). KANYARÓJÁRVÁNY. „A város belterületén már-már szűnőben van a járvány, a betegség most a telepeken és tanyákon terjed. (...) Elrendelték a Klebelsberg-telepi elemi iskola bezárását, mivel a növendékek negyven százaléka a kanyaró miatt hiányzik" (május 17., csütörtök). VÁSÁRHELYI UZSORÁS. Gál Gyula vásárhelyi „magánbankár" azért került a vádlottak padjára, mert „a 20-30 pengős kölcsönök után 1-2-3 pengős kamatot szedett havonta." Uzsora miatt 7 hónapi börtönre ítélték (június 22., péntek). MEGTALÁLT GYERMEK. „Izgalmas hajnali hajsza után Kistemplomtanyán megtalálták a Makóról elrabolt gyermeket. A cselédlány ellen gyermekrablás és lopás büntette miatt indítanak eljárást." De kérdés: „Miért rabolta el Kovács Júlia a kis Weinberger Manót?" (július 26., csütörtök). SZEGEDIEK A LEGJOBB ÚSZÓK. Maróthy András győzött a 400 méteres országos ifjúsági bajnokságban. „Az ifjúsági úszók részére kiírt hét bajnokságból ötöt a SZUE úszói nyertek" (október 5., péntek). HAGYMA ÉS FORRADALOM. „A spanyol forradalom sokat javított a makói hagyma világpiaci helyzetén", ugyanis „az angliai piacot" ennek köszönhetjük. „Magyarország lépett az elmaradt export helyébe." Grün Imre, a hagymaszindikátus elnöke szerint „Makó szempontjából egyenesen finanszíroznunk kellene ezt a forradalmat" (október 13., szombat). LORD R0THERMERE ÜZENETE. Lord Rothermere táviratában írta: „(...) Magyarország magatartása Genfben csak fokozta a meleg érdeklődést és csodálatot, amellyel Nagy-Britannia népének túlnyomó nagy része, velem együtt, a kemény próbára tett, türelmes, békeszerető és bátor magyar faj iránt viseltetik. A mostani karácsonyi ünnepek alkalmából biztosítani akarom Magyarországot változatlan rokonszenvemről, amely szolgáljon zálogul arra, hogy jogos igényeinek támogatásában sohasem fogok lankadni" (december 25., kedd). KÜ További információk, TOTÓK a témáról a www.delmagyar.hu