Délmagyarország, 2008. november (98. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-19 / 270. szám

61 Megyei tükör Szerda, 2008. november 19. Egy méhkaptárban rejtegette egészen mostanáig a makói Börcsök Sándor azt a muzeális értékű fényképezőgé­pet, amelyet a legendás vásárhelyi fotóstól, Plohn Józseftől vásárolt 1943-ban. Most eladta a Tornyai Já­nos Múzeumnak - ott restaurálni fogják, majd hamarosan kiállítják. SZABÓ IMRE Kalandos sorsa volt annak a nagymére­tű, 20 kilós, de összecsukható és hor­dozható, a laikust leginkább egy falá­dára emlékeztető fényképezőgépnek, amelyet tegnap vett át Makón a hódme­zővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója, Nagy Imre Börcsök Sándor­tól, a masina tulajdonosától. A fotótör­téneti értékkel bíró fényképezőgép a vá­sárhelyieknek azért különösen becses, mert Plohn Józsefé volt, aki a múlt szá­zadban 3000 művészi felvételt rögzített Hódmezővásárhelyen és környékén. A ma 96 éves Börcsök Sándor, aki Makón jól ismert fényképészdinasztia tagja, 1943-ban vásárolta meg a masi­nát az akkor már idős, országszerte tisztelt mestertől. A súlyos beteg mű­vész deportálása után nem sokkal el­hunyt. A fényképezőgépet új gazdája csak három évig használhatta. Akkor jött a szövetkezetesítés, s úgy érezte, el kellett rejtenie. Mivel méhészkedett, egy kaptárba tette. Abban bízott, hogy a méhcsípéstöl még a rettegett rákosista hatóságok emberei is félnek. A különleges masinát idén nyáron vet­te elő rejtekhelyéről. Ügy gondolta, hogy az bizonyára érdekli a vásárhelyi mú­zeumot, s Dömötör Mihálynak, az intéz­mény fotósának ajánlotta figyelmébe a masinát. Börcsök Sándor 1943-ban 600 pengőért vásárolta meg a fényképezőgé­pet. Azt nem árulta el a család, hogy most mennyit kaptak a masináért. Nagy Imre igazgatótól is hiába kér­deztük, nem volt hajlandó megmonda­ni az árat. Annyit árult csak el, hogy miután a múzeum vásárlásra fordítható idei kerete már kimerült, a vételár har­madát tudták csak előteremteni - a fennmaradó kétharmadot fele-fele rész­ben a náluk dolgozók, illetve a hódme­zővásárhelyi képviselő-testület adomá­nyaiból fedezték. A szerkezet a Tornyai János Múzeum helytörténeti gyűjtemé­nyébe kerül; megtisztítják, restaurálják, majd tavasszal egy kamarakiállításon mutatják be a közönségnek. EL MIT FOTÓZOTT PLOHN JÓZSEF? A tehetséges fotós a tanyákról, a la­kóépületek berendezéséről, a faze­kastermékek előállításának teljes munkafolyamatáról, különféle mesterségekről, mint például a méhészekről, halászokról készített felvételeket. Megörökítette az ál­lattartók, földművelők munkáját, esküvői szertartásokat, gyermekjá­tékokat, s a korszak temetői fejfáit is. Portrégyűjteményének legérté­kesebb része az 1848-as honvé­dekről készült felvételsorozat. Ha­gyatéka - élettársa jóvoltából ­1952-ben került a vásárhelyi múze­um gyűjteményébe. Felvételeinek fele elkallódott, de a megmaradt 1650 darab is értékes néprajzi do­kumentumgyűjtemény. TITOK, MENNYIÉRT VETTÉK MEG A RELIKVIÁT Makói kaptárban rejtegették Plohn gépét A KÉT DÉKÁN, HETESI ERZSÉBET ÉS NAGY KATALIN EGYMÁS EGÉSZSÉGÉRE KOCCINTOTT Fotó: Frank Yvette Ma már nem divatosak a királynői keresztnevek Erzsik, Zsókák, Böbék, Bözsik, Csöpik és Csörék ünneplik ma névnapjukat. Hiába a sokféle becézés, egyre kevesebben adják gyermeküknek az Erzsébet keresztnevet. Alig egy hét múlva a Katalinok is ünnepelhetnek. De az ő ne­vük is vesztett korábbi népszerűségéből. KOVÁCS KRISZTA Erzsébet és Katalin. A két női név vi­selői alig egy hét eltéréssel ünneplik névnapjukat. Az egykor igen divatos keresztnevek azonban mára vesztet­tek népszerűségükből: nem tudják fel­venni a versenyt az Annákkal, Dzseni­ferekkel és Fannikkal. - Gyerekkoromban nem szerettem, hogy Erzsébetnek hívnak, örültem volna, ha nekem is olyan szép, diva­tos nevem van, mint például a testvé­remnek, akit Juditnak hívnak. Mára azonban inkább különlegesnek számít a nevem - árulta el Hetesi Erzsébet. A szegedi egyetem gazdaságtudományi karának dékánja szerint korosztályá­ban közepesen népszerű a keresztne­ve. Szerinte a szintén Erzsébetnek ke­resztelt édesanyja idejében volt a vi­rágkora ennek a névnek. - A család fiút várt. Amikor megszü­lettem, anyám annyira meglepődött, hogy a saját nevét adta nekem is - mosolygott az 50-esek táborát erősí­tő dékán asszony, aki olykor még a sa­ját névnapjáról is megfeledkezik. ­Tegnap két kollégámtól kaptam virá­got, először nem értettem, miért, ök világosítottak fel, hogy Erzsébet-nap alkalmából köszöntenek. Nagy ünnepet tart alig egy hét múl­nálom, hogy egyre kevésbé népszerű. Már a korosztályomban is kevesebben vagyunk, mint a szüleim vagy a nagy­szüleim idejében. A fiatalokat inkább Katának keresztelik - magyarázta az 50 éves professzor asszony. A két dékán nem tévedett: valóban kevés kislány lesz Erzsike vagy Katika. Az anyakönyvi hivatalban nincs nyil­vántartva, hogy hány szegedi újszülött rendelkezik a fenti nevekkel. Kíváncsi­ságból végiglapoztuk a Délmagyaror­szág októberi lapszámait. Megjöttünk Q<*258 Erzsi, 33^7 Kati Szegeden A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának adatai szerint az országban 314 ezer 778 Erzsébet és 207 ezer 812 Katalin van. A népességnyilvántartótól megtudtuk: ebből 4258 Erzsi és 3347 Kati él Szegeden. Mellettük még 1184 hölgynek Erzsébet és 1172-nek Katalin a második utóneve. va Nagy Katalin és családja. A fogor­vosi kar dékánjának az édesanyja, nagy- és dédmamája is a Katalin ne­vet kapta. Azt mondta, ha lánya szüle­tett volna, őt is a hagyományhoz mél­tón keresztelte volna el. - Nagyon szeretem a nevemet. Saj­rovatunkban 84 lány újszülöttet szá­moltunk össze, közülük egyetlen Erzsé­bet vagy Katalin sem akadt. Egy baba kapta az Elizabet nevet, azt is csak má­sodik utónévként. Ketten Lizák lettek, két további leányzó pedig a Kata ke­resztnév tulajdonosává vált. Volga-mánia: amikor eljön a fekete autó... A szocializmus virágkorában párttitkárok integettek a Volgákból, Csajkákból, a rendszer kiszolgálói és kiváltságos magánemberek feszítettek bennük. Ma­napság a fanatikusok féltve őrzött játékszerei. A magyar Volga Klub egyik szegedi tagjával, Varga Péterrel beszélgettünk megmagyarázhatatlan rajon­gásról, összetartásról és fel-felbukkanó tányérsapkákról. NAGY IMRE, A VÁSÁRHELYI MÚZEUM IGAZGATÓJA ÉS BÖRCSÖK SÁNDOR. AZ ÜZLET MEGKÖTTETETT A szerző felvétele NAGY ZOLTÁN Hogy miért épp a Volga? Varga Péter 27 éves PhD-hallgató a gyermekkorra és a gimis évekre vezeti vissza a „szerelem" születését. Egy szentesi filmforgatáson zúgott bele végleg a szocialista ipar e reprezentatív remekébe, de a vonzódás valódi okát megmagyarázni ő sem tud­ja, így alakult. Nemrég sikerült csak vásárolnia egyet, még épp időben, mert ritkasága miatt egyre drágább is. Míg pár éve még 100-200 ezerért be le­hetett szerezni egy átlagos Volgát, ma már 400 800 ezret ér, de nem kizárt, hogy egy jó állapotú csúcsdarab 2 mil­lióért cserél gazdát. Varga Péter egy-két relikviával A Volgát és nagyobb testvérét, a Csaj­kát mostanában érte el a nosztalgia­hullám, évente több találkozót is tart az internetes fórumból kinövő magyar Volga Klub. (A csepeli a legnagyobb, legutóbb Kecskeméten rendeztek ta­lálkozót.) Nem csupán belföldről ér­keznek: csehek, szlovákok, lengyelek is idelátogatnak, és viszont. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy szocinosz­talgia az egész, Péter elárulja, hogy nem ideológia vezérli a volgásokat, amit mi sem mutat jobban, hogy Finn­országtól Angliáig Európa több pont­ján is elindult a Volga-őrület. Inkább ipartörténeti emlékként gyűjtik, ez nem megtérülő befektetés. Sajátos hangulatúak ezek a találko­zók. Showelemek kizárva: nem lép fel a Leningrád Cowboys, a Russkaja vagy a hasonló rendezvényeken meg­szokott Herfli Davidson. Viszont látvá­nyosan felvonulnak az aktuális város­ban, valamint előkerülnek heccből a történelemidéző tányérsapkák, szov­jet századosi egyenruhák, apró kitű­zök és egyéb relikviák, a bogrács és ami a legfontosabb: az alkatrészek. Bár még akad utánpótlás e tekintet­ben, azért már nem olyan egyszerű a helyzet, mint Ukrajnában, ahol miu­tán a rendőrnél pénzt váltottunk, az alkatrészpiacon halomban álló kü " tyúk között turkálhatunk kedvünkre. A Volgát még ma is gyártják, de már a Chrysler közreműködésével, ez is ne­AZ ÖREG VOLGA MA MÁR CSAK A GYŰJTŐKET HOZZA IZGALOMBA hezíti az otthoni bütyköléshez szüksé­ges dolgok beszerzését. Volga-roncsok vonaglása A Volgákhoz több tévhit is kapcsolódik. Például, hogy sokat fogyasztanak. Péter szerint ennek az alapját azok az állami vállalati csalások képezik, melyekkel több pénzt tudtak elszámolni, zsebbe. És valóban: a 9-14 liter/100 km nem tű­nik elviselhetetlennek. Azt is gondolhatnánk, hogy batár nagy dög, de a gyakorlat szerint meg­lepően jól vezethető. És ha egy legyin­téssel elintéznénk a „Volga-roncsok vonaglását", nem árt megjegyezni, hogy ezek működnek, tényleg, akár több mint egymillió kilométer után is. Gorbacsov Csajkája, Budapesten A magyar Volga klubosok között akad, aki Gorbacsov egyik flottaautó­ját birtokolja, egy szolnoki ügyvéd pedig Losonczi Pál és Kádár János Fotó: DM/DV egykori autóját vezetheti. Ám mind­egyik különleges darab, annak idején magánemberek csak nehezen vagy protekcióval szerezhették meg. Ma­gyarországon ma közel 300 darab van forgalomképes állapotban, úgyhogy a fanatikusok nagyon vigyáznak eltű­nőben lévő történelmi autójukra. Pé­teré most Szegedtől viszonylag mesz­sze, Hatvanban dekkol. Ott található legközelebb szívvel-lélekkel dolgozó szerelő.

Next

/
Thumbnails
Contents