Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-03 / 232. szám

61 Megyei tükör Péntek, 2008. október 3. Kommandósok fogták el a földeáki zsaroló férfit EGYETERTENEK AZ ORSZÁGOS FELMERES EREDMENYEVEL A LAKOK, MÉGIS SZERETNEK KOZSEGUKBEN ELNI Magyarcsanádon is úgy érzik: valóban ők a legszegényebbek BALOGH SÁNDORNÉ PANASZA: MAGYARCSANÁDON MÉG A FIATALOK IS MUNKANÉLKÜLI-SEGÉLYBŐL ÉLNEK Sem a lakók többsége, sem a polgármester nem vitatja: tényleg Magyarcsanád a megye legszegényebb települése. Nincs munkahely, sokan élnek segélyből - a kitörést az idegenforgalom fellendülésétől és a gázkitermelés beindulásától várják. SZABÓ IMRE Nemrégiben megírtuk: egy gazdasági felmérés szerint Magyarcsanád Csongrád megye legszegényebb települése. A GfK Hungária Piackutató Intézet kétévente elemzi az ország 3167 települését abból a szempontból, ekkora az ott élők vásárlóereje. Meglepetést nem okozott az idei rangsor: legutóbb ugyanúgy utolsó volt a megyében a Makótól tíz kilométerre lévő, román határhoz közeli, amúgy sokszínű nemzetiségi hagyományairól híres, és jelenleg 1567 lelket számláló Magyarcsanád, mint most. Azzal, hogy a megye legszegényebb települése az övék, a polgármester, Farkas jánosné is egyetért. Az okok között természetesen első helyen említi, hogy a faluban alig van állás, a munkanélküliség aránya 35 százalékosra becsülhető - aki dolgozik, többnyire Makóra jár. Jellemző, hogy a legnagyobb munkaadó az önkormányzat, 58 embert foglalkoztat. Segélye• • A község jövője szebb # # lesz, és ha nem is egyik napról a másikra, de a legszegényebb falu címétől is megszabadulunk. Farkas Jánosné zésre tavaly közel 60 milliót költött a testület - az összeg nagyságát érzékelteti, hogy a költségvetés működésre fordítható része 304 millió forint, és ennek negyedét amúgy is a forráshiány tette ki. Miért jó mégis Magyarcsanádon élni? A polgármester elsőként azt említi, hogy Csanád szinte olyan, mint egy nagy család, az emberek többnyire barátságosak, segítőkészek egymással. Az sem mellékes, hogy a falu műemlékekben gazdag, a Maros-part pedig festői szépségű. És noha az önkormányzat - a közcélú és közhasznú foglalkoztatáson felül munkát adni nem tud az embereknek, az itt élők komfortérzetéért sokat tesz: továbbra is van óvoda, nyolcosztályos iskola, orvosi rendelő, idősek klubja, működik a művelődési ház, a könyvtár és a teleház, épülnek az utak, felújítják a járdákat, játszóteret. Megjegyzi: ha volna vállalkozó, aki munkahelyeket létesítene a faluban, területet és jó állapotú épületet is tudnának ajánlani - egyelőre azonban finoman szólva nincs tolongás. Farkas Jánosné azonban bízik abban, hogy a község jövője szebb lesz, és ha nem is egyik napról a másikra, de a legszegényebb falu címétől is megszabadulnak. Remélik, hogy Makó csakugyan fürdőváros lesz, és a falusi turizmus révén nekik is jut valami p® m Fotó: Segesvári Csaba a fellendülő idegenforgalomból. Bíznak az autópályában, a gázkitermelés beindulásában és a határközeliségben is - a legnagyobb esélyt ugyanakkor az jelenthetné, ha a Csanádiak átjárhatnának a határ túloldalára dolgozni, ott ugyanis munkaerőhiány van. Hisznek benne, hogy néhány éven belül újjáépül a falu határában a Maros-híd, és akkor akár kerékpárral is átjárhatnak az ottani üzemekbe. Egy szerény körülmények között élő makói asszonyt és annak fiát zsarolta életveszélyes fenyegetésekkel az a földeáki férfi, akit most fogtak el a kommandósok és vettek őrizetbe - ellene más bűncselekmények miatt is folyik eljárás. MPHKflfAlttjfNKTét A makói Aulich utcában, egy szerény körülményekről árulkodó kis házban él Balogh Miklásné és fia, Veréb Gábor, akit nemrégiben életveszélyes fenyegetésekkel próbált zsarolni egy 36 éves földeáki férfi. Mint lapunknak elmondták, az illető a fiú gyermekkori ismerőse, egy intézetben nőttek fel, és azzal az ürüggyel kereste meg őket nagyjából két hónapja, hogy valakinek tartoznak - hogy kinek és mennyivel, azt nem mondta meg - , ezért fizessenek neki háromnaponta tizenötezer forintot. Természetesen nem tartoztak senkinek, de mivel az amúgy erős testfelépítésű férfi durva, életveszélyes fenyegetésekkel adott nyomatékot a követelésnek, összesen negyvenötezer forintot átadtak neki. A kevéske nyugdíjból, illetve alkalmi mezőgazdasági munkákból élő idős édesanya és fia, akinek a követelt pénz előteremtése persze egyre komolyabb gondot okozott, végül a súlyos fenyegetések ellenére a rendőrséghez fordult - ezt követően fogták el zsarolójukat a kommandósok. Vele szemben egyébként több büntetőeljárás is folyik hivatalos személy elleni erőszak, súlyos testi sértés és rablás megalapozott gyanúja miatt. Őrizetbe vették, a bíróság pedig időközben előzetes letartóztatásba helyezte. A megzsarolt család azt kérte, hogy fényképet ne készítsünk róluk, de úgy nyilatkoztak, már egyltalán nem félnek. Mint mondták, száz százalékig biztosak abban, jól tették, hogy a rendőrség segítségét kérték. Makón egyébként - mint Tuczakov Szilvánától, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjétől megtudtuk - jelenleg ez az egyetlen zsarolási ügy, amiről tudnak. SS AKI AKAR, ITT IS BOLDOGULHAT. - Tényleg mi vagyunk a legszegényebbek piondta a rokkantnyugdíjas Kiss János, miközben lovas kocsija bakjára ült. Szerinte ennek az az oka, hogy rendszerváltáskor megszűntek a munkahelyet jelentő termelőüzemek, a téesz földjét meg széthordták. A fiatal pultos, Szűcs Betti, aki épp az óvodából érkezik a lurkóval, nem csanádi születésű, tizennégy éve költözött a faluba, a megüresedett nagyszülői házba. Ö úgy látja, a fiatalok menekülnek innen, ugyanakkor hozzáteszi: a nyugalom másokat meg idecsábít, és azért abban is van valami, hogy aki törekszik, itt is boldogulhat. A Kossuth utcai Balogh Sándornét akkor kérdeztük meg, amikor épp füvet szedett a ház előtt a jószágoknak. - Hogyne lennénk szegények, rengeteg a munkanélküli, még a fiatalok is segélyből élnek - mondta a téesznyugdíjas asszony.