Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-22 / 248. szám

I Kormányülés Szerda, 2008. október 22. CALIN POPESCU TARICEANU: GYURCSÁNY FERENC: Erdekeink közösek Könnyű megegyezni Régóta szerette volna már megnézni Szegedet Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök, ehhez a közös kormányülés szol­gáltatott apropót. Itt hangsúlyozta: fontos az energetikai együttműkö­dés és a közös infrastruk­túra-fejlesztés. R.TÓTH GÁBOR Többször átutazott már Sze­geden az 56 éves román mi­niszterelnök, Calin Popescu Tariceanu, de a várost még nem volt alkalma megnéz­ni. - Régóta szerettem volna megállni itt - vallotta szege­di vendéglátóinak. A közös kormányülés előtt elmondta, szerinte „újabb fontos lépést tettünk a stratégiai partnerség irá­nyába". - Ki gondolta volna a 90-es évek elején, hogy eljutunk idáig - utalt a ko­rábbi, feszült kapcsolatok­ra, amelyek mára „nem is csak szívélyessé, hanem barátivá" szelídültek. Szerinte számos érde­künk közös: például az orosz gázimporttól való füg­gőség enyhítése, a Nabucco gázvezeték megépítésével és a magyar-román ener­giahálózatok összekapcso­lásával. Az ülést követő saj­tótájékoztatón bejelentette: az év végéig aláírhatják az előzetes kormányközi meg­állapodást a Nabucco-pro­jektröl. - Regionális szolidaritásra is szükség van, és bátoríta­ni kell a határ menti projek­teket is - mondta, utalva például az M43-as autópá­lyára és annak román foly­tatására. - Későn kezdtük az autó­pálya-építést, tíz évet elve­szítettünk. Kormányom po­litikájának azonban fontos eleme az infrastruktúra-fej­lesztés, a költségvetés 6 százalékát költjük arra, hogy az európai autópá­lya-rendszer ne érjen véget Szegednél - fogalmazott, megemlítve: Románia 2011-ben csatlakozna schen­geni térséghez. Tariceanu támogatja a ro­mániai magyarság kulturá­• W Későn kezdtük 7 7 az autópálya­építést, tíz évet elveszítettünk. lis autonómiáját is, de sze­rinte ennek nem szabad a kisebbség elszigetelődésé­hez vezetnie. - A következő román parlament dönthet a kisebbségi törvényről: negyven nap van a válasz­tásokig, ezért nincs esély arra, hogy a mostani még elfogadja ezt a tervezetet ­ismerte el a román minisz­terelnök, aki hivatalos programjának végén a ma­gyarországi román közös­ség képviselőivel is találko­zott a fökonzulátuson. Baráti viszony fűzi a ro­mán miniszterelnökhöz, Szeged 1849 óta részese a magyar és a román nemzet közötti felelősségnek - er­ről is beszélt Gyurcsány Fe­renc lapunknak a tegnapi kormányülés előtt. GONPA ZSUZSANNA A kilencvenes évek és az ezredforduló környéke vi­táktól volt hangos Magyar­ország és Románia között, az elmúlt két-három évben aztán olyan kapcsolatot le­hetett kialakítani, amely­ben a román és a magyar társadalom is érti, hogy a jó viszony fontos. Ezen az ala­pon könnyű megállapodni konkrét kérdésekről: felső­oktatásról, út- és vasútfej­lesztésről - így magyarázta Gyurcsány Ferenc minisz­terelnök a román-magyar kormányülések jelentőségét lapunknak kedden, a ne­gyedik magyar-román csúcs előtti percekben. A ta­lálkozó slágertémái a határ menti fejlesztések voltak. A miniszterelnök szerint fon­tos szempont, hogy a szege­diek is úgy érezzék, nem a határ szélén, hanem Európa közepén élnek. Miért jó helyszín a talál­kozóra Szeged, és miért éri meg nekünk „kölcsönadni" a városházát? - kérdeztük a kormányfőtől, aki az 1849-es, szegedi Kos­suth-Balcescu megállapo­dást említette, mint a ma­gyar-román kiegyezés egyik kulcspontját. - Innentől kezdve Szeged részese a két nemzet közötti felelősségnek. Bármely ma­gyar város számára dicső­ség, ha Magyarország és Ro­mánia kormánya ott talál­kozik. Mi más lehetne jobb eszköz arra, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a fontos ügyekre, amelyek Szegedet és a térséget szolgálják - fo­galmazott. A miniszterelnök szerint a két kormány jó viszonyá­hoz a mostani romániai ve­zetésre volt szükség, ezért arról is faggattuk, kit kedvel leginkább a román kor­mány tagjai közül. Azt • • Innentől 7 7 kezdve Szeged részese a két nemzet közötti felelősségnek. mondta, Tariceanu minisz­terelnökhöz baráti viszony fűzi, feleségeik is jól isme­rik egymást. - Calin olyan ember, aki­vel ha megállapodtunk va­lamiben, azt mindig betar­totta. Természetesen ebben a román kormányban ott van az RMDSZ is - de ez más minőségű kapcsolat. Túlságosan könnyű lett vol­na a kérdésre csak annyit válaszolni, hogy Markó Bé­la és csapata természetesen közel áll a szívemhez. Baranygerinctől a csipkés almapépig Báránygerinc kelbimbópudinggal, sütőtökpürévei és rózsaborsmártás­sal - ez volt a főétel a magyar-ro­mán csúcs résztvevői számára. A prominensek a Tisza Hotelben ettek, a termet előbb egy bombakereső ku­tya vizsgálta át. MUNKATÁRSUNKTÓL A magyar-román csúcs résztvevői a kormányülés, a sajtótájékoztató és a koszorúzás után a Tisza Hotel hang­versenytermében ebédeltek. Az ebéd­re a sajtómunkások még nézőként sem mehettek be, de lapunk a promi­nensek érkezése előtt szétnézhetett a teremben. Tizenegy körasztalt terítet­tek meg, az asztal és a szoknyás szé­kek drapp színűek voltak. A főasztal­nál volt a helye a két miniszterelnö­kön kívül többek között Botka László szegedi polgármesternek, a két kül­ügyminiszternek, valamint Füzes Osz­kárnak, a Magyar Köztársaság buka­resti nagykövetének is. Az ezüst színnel szegélyezett fehér étlap borítójára a magyar címert nyomtatták. A menü a következő volt: kacsamáj-erőleves pisztáciás túró­gombóccal, báránygerinc kelbimbó­pudinggal, sütőtökpürével és rózsa­borsmártással, fahéjtorta csipkés al­mapéppel, kávé. A borválaszték szek­szárdi pinot noir, valamint tokaji ma­gita cuvée volt. A menüt román és magyar nyelven is feltüntették. A kormányülés résztvevői munka közben sem éheztek, a városháza dísztermében pogácsát, lekváros lin­zert, narancslét, ásványvizet és kávét fogyaszthattak. Ebéd előtt a szálló termét Teddy, a Köztársasági őrezred tűzszerész alosztá­lyának német juhásza is átvizsgálta. A tíz és fél éves bombakereső idősnek szá­mít, de nem túlkorosnak: a kutyák min­den évben vizsgáznak, és amíg alkal­masak, dolgozhatnak. Teddy már küenc éve. A tűzszerészek szerint a kutya az egyik legjobb felderítő eszköz, amit használnak. Az állítólag munkamániás Teddy ezúttal nem talált semmit. Hogy mi volt az eddigi legnagyobb fogása, ar­ról a tűzszerészek nem beszélhettek. SEMMIT SEM BÍZTAK A VÉLETLENRE, MÉGIS BECSÚSZOTT NÉHÁNY MEGLEPETÉS Rózsaszín nyakkendők, szóké lányok KÉT SZŐKE LÁNY KÉT MINISZTERELNÖKKEL A KÁRÁSZ UTCÁN Fotók: Karnok Csaba A külügyminisztérium mindent meg­szervezett, számos dolgot a végsőkig titkolt, mégis becsúszott néhány meglepetés a szegedi magyar-román kormányülés menetébe. MUNKATÁRSUNKTÓL - Remélem, minden jól sikerül. - Én is. Még szerencse, hogy ilyen szép idő van. A párbeszédet a szegedi városházán kaptuk el, a hivatal dolgozói a keddi ma­gyar-román kormányülésért izgultak. Nem volt miért, a magyar külügyminisz­térium semmit nem bízott a véleüenre, mindent megszervezett. Kisebb megle­petések azért becsúsztak, például a ro­mán konvoj húszperces késéssel futott be, a magyar kormány tagjai ekkor már felsorakoztak a városháza előtt. Három busz és nyolc gépkocsi hozta a romániai kormánytagokat, szakértőket, sajtóso­kat. Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu összeöltözött: fekete öltöny, fe­hér ing, rózsaszín nyakkendő. A dressz­kód ilyen alkalmakra az előbbi kettőt előírja, a nyakkendőszín-harmonizálás azonban állítólag csak a véletlen műve. A miniszterelnököt, a kormánytago­kat, a díszzászlóaljat és a katonazene­kart a szürke ház ablakaiból és a Szé­chenyi téren a teret átszelő úton felhú­zott kordon mögül nézte a nép - nem túl sokan, hiszen munkaidő volt. Az alkalomra átrendezett városházi díszteremben az előzetes hírekkel el­lentétben felváltva ültek a román és a magyar vendégek, főhelyen a két mi­niszterelnök. Az alkalomra a termet kiürítették, szinte csak Ferenc József portréja maradhatott a helyén. A te­kintélyes bajusztól jobbra a két szink­rontolmács, balra az U alakban beren­dezett asztal. Csak a kormányfők kö­szöntői voltak sajtónyilvánosak. Gyurcsány Ferenc kezdett. A beszéd után kiküldték a sajtómunkásokat ­ennyi újságírót, fotóst és operatőrt ta­lán még sosem látott a városháza majd egy perc múlva visszahívták: hallgassák meg Calin Popescu Taricea­nut is. Amíg mindenki visszaért, a magyar miniszterelnök rögtönzött. Akár egy idegenvezető, beszélt a dísz­terem szépségéről, Szeged árvíz utáni újjáépítéséről. Az ülés idején az újságírók a város­háza számítógépekkel, szendvicsek­kel, süteményekkel, kávéval feljavított sajtószobájában dolgoztak. A miniszterelnökök útvonalát a vá­rosházáról a Klauzál téri emléktábláig a szervezők előzetesen nem árulták el, ebből többen arra következtettek: kanyarognak majd a városban. In­kább a logikust választották: Széche­nyi tér, Kárász utca. Az utcán sétálga­tóknak esernyös kormányőrök vették el a kedvét, hogy túl közel menjenek a kormányfőkhöz, egy idős nő azonban mégis bekeveredett a sűrűjébe, öt Gyurcsány Ferenc fogta karon. A mi­niszterelnök később két szőke lánnyal is váltott néhány mondatot és két pu­szit. Ketten voltak azok is, akik a Kla­uzál téren takarodóra szólították fel. A terv egyébként az volt, hogy amíg a miniszterelnökök szűk kísérettel ko­szorúznak, a kormánytagok aperitife­zéssel ütik agyon az időt a Tisza Hotel­ben, az ebéd helyszínén. A miniszte­rek azonban máshogy gondolták, és ők is elkísérték a koszorút az emlék­tábláig. TIZENEGY KORASZTALT TERÍTETTEK MEG A HANGVERSENYTEREMBEN

Next

/
Thumbnails
Contents