Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-17 / 244. szám

Péntek, 2008. október 17. Délmadár 111 AZ INFORMATIKUS BÖRTÖNNAPLÓJA Hétfő Bevittek az előzetesbe. Van itt néhány nagydarab, tetovált rab. Főleg gyilko­sok és rablógyilkosok. Elmondtam, hogy nálam találtak egy másolt Corel Draw-t. Elsápadtak, majd tisztelettel arrébb húzódtak. Az egyik felajánlot­ta, hogy szívesen kitisztítja majd a ci­pőmet, ha igényt tartok rá. Talán nem is lesz itt annyira rossz. Kedd Beszélgettem a cellatársaimmal. Az egyik gyilkos elmondta, hogy 5 évet is kaphat, de lehet, hogy 3 év múlva szabadon engedik, mert hirtelen fel­indulásból ölt. A másik ittasan el­ütött egy asszonyt, 3 évet kaphat, dé lehet, hogy 2 év múlva elengedik, mert a nő szabálytalanul közleke­dett. Mondtam, hogy a másolt Corel Draw miatt 8 évet is kaphatok, de le­het, hogy leviszik 7 évre, mert a sa­ját gyári példányomról készített biz­tonsági másolat volt. Szerda Ma kihallgattak a rendőrök. Azt mondták, hogy bizonyítsam be az eredeti CD-vel, hogy a Corel az enyém volt. Mondtam, hogy a Corel 2, amit nálam találtak, csak disce­ken jelent meg, ezért is másoltam CD-re. Azt mondták, ne próbáljak trükközni, ők okos rendőrök, tud­ják, hogy minden program CD-n je­lenik meg. Vagy letölthető az inter­netről. Végem van. Csütörtök Kínozni kezdtek! Behoztak egy számí­tógépet, a hóhér a szemem láttára le­szedte róla a Linuxot, és felrakta rá a Windowst! Péntek Tovább kínoznak! Arra kényszerítet­tek, hogy Windows 95-öt telepítsek! 3,5"-es discekről! Nem bírom, fel­adom, inkább bevallom, hogy a Corel Draw olyan, mint a partizánok, illegá­lis! Szombat A cellatársamon, míg édesdeden aludt, elindítottam egy príma vírus­irtót. Az őrtől kaptam. Nekem kicsit furcsa, hogy nem enterrel indul, ha­nem meg kell nyomni a tetejét. Mik vannak! Vasárnap Felmentettek. Kiderült, hogy egy ameri­kai trösztellenes törvény kimondja, hogy a Corel Draw nem használható egy másik programmal együtt, mert az már a felhasználó átvágása. Na ugye. Kien­gedtek. Sok élménnyel gazdagodtam, és pár nap múlva ülni is tudok majd. A tapasztalt ejtőernyős, Ivan McGuire elhatározta, hogy lefilmezi egyik ugrá­sát. A kamerát magával is vitte, az ej­tőernyőt viszont már elfelejtette. Marc Bourjade temetkezési vállal­kozó munkahelyi balesetben halt meg 1982-ben. Irodájában ledőltek a koporsók a polcról, és agyonnyom­ták. A francia férfit később abban a koporsóban temették el, mely a halá­lát okozta. Ray Washbrook egy beakadt anya­got akart kiszedni egy ipari szárítóból. Szerencsétlenségére a gép beindult, és 20 percig szárította. Roger Wallace repülőmodelljével múlatta az időt egy arizonai mezőn, amikor elvakította a nap, és saját fejé­nek vezette a háromkilós gépet. Segíteni mentek Szudánba, ehelyett három embert öltek meg a belga légi­erő katonái, amikor véletlenül ráejtet­tek a segélyre váró szudániak fejére egy láda élelmiszert. Kitalálni sem lehetne bizarrabb ha­lálesetet, mint ami egy autó két utasá­val történt Iránban. Egy sas repült el nyitott járművük felett, és véletlenül beleejtette prédáját, egy kobrát az au­tóba. A kígyó mindkét utast halálra marta. A nevetésbe tényleg bele lehet hal­ni. Egy ötvenéves brit férfi egy vígjá­téksorozatot nézett a BBC-n, amikor nevetés közben szívrohamot kapott, özvegye később levelet írt a műsor készítőinek, melyben megköszönte nekik, hogy ilyen örömtelivé tették férje utolsó perceit. DARWIN-DÍJASOK LEBUKOTT FELESÉGEK A férj váratlanul hazamegy, és rajta­kapja a feleségét egy másik férfival az ágyban. íme a különböző nemze­tiségű nők reakciói: Angol: - James, drágám, mi ez a mo­dortalanság? Egy hölgy ajtaján, mielőtt belépünk, kopogtatni szokás. Német: - Hans, mi ez a pontatlan­ság? Azt mondtad, hétkor jössz. Francia: - Pierre, jó, hogy jössz! Hár­masban talán jobb lesz. " Orosz: - De Iván! Ilyenkor neked a pártgyülésen kellene lenned. Román: - Ne bántsd, Ioane, hisz a főnököm! Magyar: - Józsi! Nekem hiszel vagy a saját szemednek? SZABADNAP NÉLKÜL A fiatalasszony kimerültségről pa­naszkodik a kezelőorvosának. - Talán a munkája megterhelő? ­kérdi a doki. - Nem, könnyű munkám van. - Lehet, hogy a gyerekei fárasztják ki? - Nincsenek gyerekeim. - Hmm... És milyen gyakran él sze­xuális életet? - Naponta háromszor. - Hát, akkor ez a kimerültségének az oka. Javasolnám, hogy hagyja ki legalább a vasárnapot. - Nem tehetem, akkor jön haza a férjem. CEAUSESCU IDEJÉBEN Csau sofőrje büszkén áll Marosvásár­hely főterén gazdája Mercedese mel­lett. Megáll egy öreg székely, körüljár­ja, majd megszólal: - Szép ez a teherkocsi! Mire a sofőr elnézően: - öregem! Ez luxus, és nem teher. Erre az öreg: - Hát maguknak lehet, hogy luxus, de nekünk csak teher. BÁTYI ZOLTÁN Belami és a hitelválság Percekig méregették a Zsibbadt brigádvezetőről elkeresztelt lakótelepi kocsma nagytermét az ivásügyiíeg betérő vendégek. De nem tudtak rá­jönni, mi az, amitől annyira megváltozott a ven­déglátásra szakosodott helyiség képe. Az fel sem merült senkiben, hogy Józsi csapos netán tiszta­sági festésre költött, vagy kimosta azokat a füg­gönyöket, amik legutoljára a hetvenes tiszai ár­víz idején hallottak vízről, de mégis... - Ne törjék a fejüket, szemüket a tábla za­varja - bökött összes ujjával a háta mögé Józsi, ahol egy igencsak méretes felhívás hirdette, csu­pa nagybetűvel: HITEL NINCS! Hoppá! - dőlt össze mindenkiben egy világ, Bika Jenő alatt meg a szék, s egy percen belül lett is olyan nagy üvöltözés, ami nem csupán a csendháborítás fogalmát, de Bélát, a falon álmá­ból felriadó legyet is kimerítette. - És miért nincs, ha szabad kérdeznem? Ho­gyan szakíthatott ilyen nemes és ősi hagyo­mánnyal? - markolta meg Józsi egyetlen torkát Snájdig Pepi, csöppet sem gondatlanságból kifo­lyólag. - Maga nem olvas híreket? - nyöszörgött a csapos. - Amerika hitelválságban fetreng, egy­más után mentek csődbe a bankok, az ügy át­gyűrűzött Európába, a válság elérte Magyaror­szágot - csúsztak ki liluló fejéből a mondatok, mint egy távirati jelentés. - Szóval maga azt állítja, azért, mert Ameri­kában fuccs van, nálunk nincs fröccs? Mármint hitelben? Na nehogy már a Zsibbadt brigádveze­tőről azt mondja, felvették a BUX-indexre! - ha­donászott egy széklábbal Minek Dönci. - Éppen maga mint kényszervállalkozó tud­hatná - csitította Minek urat Józsi -, hogy a glo­balizált világban minden mindennel összefügg, így az én fröccsöm is a Wall Streettel, hogy mást ne mondjak. Na elekor engedte el Józsi nyakát Snájdig, hogy összes haragjával Belami felé fordulhas­son, aki eléggé meggondolatlanul helyeselni me­részelt. - Maga meg miért védi ezt a borvizező baj­nokot? - Csak azért, mert igaza van. Momentán ő itt a hitelező, mi vagyunk a nem éppen meg­bízható adósok meg a kockázati hányados, ezért Józsi válságintézkedését teljesen ésszerű­nek tartom - mondta Belami, és egy pofonnal küldte a budi melletti sarokba Snájdigot. Majd már hosszasabb előadásban fejtegette, meny­nyire hatalmas gond szakadt most a világ nya­kába, milyen veszélyben a világ bankrendsze­re. - És ez kit érdekel? Az összes Zsibi-lakónak nincs annyi megtakarítása, amennyi ne férne el egy banktisztviselő farzsebében - vágott vissza durva szóval meg söprűnyéllel Snájdig. - Ez igaz, de hitelük annál inkább terebé­lyes. És a vizezett bor helyett én momentán ép­pen azon töröm a fejem, miből fogom a törlesz­tőrészleteket fizetni. És mihez kezdek, ha a pénzügyi válság miatt leáll a káeftém, mert nem vehet fel több hitelt a működéséhez, és úgy ut­cára kerülök, mint amikor Józsi szokott volt ki­rúgni záróra idején - szólalt meg ekkor már Fir­nájsz Egon is, aki szintén megrettent az elmúlt hetek híreitől. - De hát akkor ez egy katasztrófa! - nyalta a szája szélét Hergejj Bella, mert már nagyon vá­gyott némi kis idegnyugtató felesre. - Csak semmi pánikolás, ha kérhetem - ja­vasolta Belami. - Mert az igaz, hogy tornyosul­nak a fellegek, ide-oda zuhan a forint árfolya­ma, sőt mi több, nagy a zavar az összes tőzsdén, de én látok biztató jeleket. E szavakat hallva minden tekintet az utca felé kémlelt, vajon melyik irányból jöhetnek azok a bizonyos biztató jelek, de odakint csak a korán a lakótelepre törő nagy, esti sötétség kez­dett el terpeszkedni. - Ugyan, mutassa már meg nekünk is a jele­ket, hadd örüljünk - kérlelte Cink Enikő a külvá­ros nyugalmazott szépfiúját. - Mutatni nem tudom, csak mondani. Na szóval, én azt érzem: a világ, ha okos, most rá­jön arra, nem lehet túlköltekezni, egyik hitelt a másikra halmozni, és csak venni, venni, amíg bele nem gebedünk. A bankok is óvatosabbak lesznek, s még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az államok is belátják: addig nyújtózkod­hatnak, amíg a költségvetésük ér. - A magyar állam is? - csóválta fejét Plüss Eta, akiben igencsak felbuzgott a hitetlenkedés. - Igen, a magyar is. A pártjaink szépen rá­döbbennek, nem örökös harcokkal kellene múlatni az időt, hanem végre az ország gond­jainak megoldására egyesíteni az erőket. És ha ez megtörténik, akkor azt mondom: akár még jól is kijöhetünk ebből a válságból. De leg­alábbis megokosodva - zárta mondókáját Be­lami. Majd elsietett, mielőtt még váratlanul felbukkanó ellenvélemények miatt kellene el­viselnie - korántsem hitelben - újabb pofono­kat. -4 Folytatás a 10. oldalról és szeretkezzünk egy óriásit. Erre én: sajnos, cica, a kettő együtt már nem megy!

Next

/
Thumbnails
Contents