Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-10 / 238. szám

Péntek, 2008. október 10. Megyei tükör 17 sí q cd VÉGSZAVAK De csúnya kopasz fejed van! Megyek, költözünk le Paksra... Látod, asszony, úgy autózok, mint még soha! Látod, drágám, nem kell ide gázszerelő! Ne félj! Ide úgysem csap be a villám! Olyan fura íze van ennek a kajának, nem? Figyelj, ezt csukott szemmel is megcsinálom! Nyugi, drágám! Vége! Most már semmi baj nem érhet! Kisfiam, ne fogd rám azt a játék pisztolyt! Már legalább 1000-szer átugrottam ezt a szakadékot. NŐGYÓGYÁSZ Meghal a szívsebész. A betegek, akiket megműtött, arra gondolnak, hogy valami díszt készítenek a halottaskocsira. Már csak ezzel tudják meghálálni a sok jótettét. Ezért készítenek a kocsira egy szívet. Amikor megy a kocsizz egyik orvos elkezd nevetni. Kérdi tőle a másik: - Min nevetsz? - Semmin, csak elképzeltem a saját temetésemet. Én ugyanis nőgyógyász vagyok. 8 DOLOG, AMIVEL ELÜTHETJÜK AZ IDŐT MUNKAHELYÜNKÖN 1. Húzzuk át minden aktában az István vagy Norbert nevű ügyfeleket fehér kihúzóval! 2. Küldjünk egy faxot bármelyik minisztérium központi faxszámára azzal a szöveggel, hogy „Kati, imádom a bugyid illatát", majd küldjünk egy másikat, hogy téves. Idegen helyről küldött fax helyesbítés nélkül még viccesebb. 3. A teljesen automata, darálós kávéfőzőbe a kávészemek közé helyezzünk egy húszforintost, és várjuk izgatottan az eredményt! 4. Készítsünk gemkapcsokból négy méter hosszú láncot, és egyik végét helyezzük az orrunkba, majd ha jönnek, gyorsan vegyük ki! 5. Tegyünk a közös nyomtatópapírok közé öt darab A/4-es, kinyomtatott erotikus képet! Hoszszabb nyomtatásnál még a postázóig is eljuthat. 6. Fénymásoljuk le minden irat üres oldalát is! 7. Ha telefont kapcsolnak, próbáljuk utánozni az elmegyógyintézet üzenetrögzítőjét, ha pedig ott dolgozunk, akkor a vidámparkét. 8. Öntsünk művért az iratmegsemmisítőbe! A VÍZ GYAKRAN VESZÉLYES ÜZEM Minden ember szabadnak, egyenlőnek születik, de néhányan megházasodnak. BÁTYI ZOLTÁN Belami pekingi felelőst keres - Jól nézzenek meg! - forgott körben a Zsibbadt brigádvezető nagytermében Snájdig Pepi -, mert fontos ember lettem. Én vagyok a felelős. Úgy döntöttem, mivel senki más nem akadt ebben az országban, hát én magamra vállalom a pekingi olimpiai kudarcot. A Zsibiben üldögélők előbb csak néztek ki a fejükből, majd már Bovden Béci harsogására figyeltek. Bovden úr ugyanis folyamatosan és előre megfontolt szándékkal elkövetett üvöltözésbe kezdett, mondván: Pekingben szó sem volt semmilyen kudarcról, csupán a vártnál gyengébb szereplésről. Meg egyébként is: ha Snájdig nem tudná, a Magyar Olimpiai Bizottság felmérése szerint az ország többsége sem tekinti kudarcnak azt, hogy összesen ha tíz érmet szereztünk. - Ügy látom, maga ugyanazt a hírt olvasta, amit én - vágott a beszélgetés közepébe Belami egy széklábbal -, vagyis azt is tudja, hogy a múlt héten röpke három óra alatt megállapította a MOB elnöksége, tulajdonképpen fölösleges személyi felelősöket keresni, merthogy azok nincsenek. De az is leiderült, hogy 24 sportszövetség közül mindössze hat értékelte úgy, hogy várakozáson alul szerepeltek. Vagyis valami itt nagyon nincs rendben - vélekedett a külváros nyugalmazott szépfiúja. Aid azt is megjegyezte halkan: mondhat bárki bármit, nyolcvan éve nem szerepeltünk olyan gyatrán a világjátékokon, mint Pekingben. - Ja, kérem: kis nép, kis siker - vonogatta a vállát Smúz apu. Na, ekkor vágta szájon, csak úgy, visszakézből az öreg Smúzt Bika Jenő, aki momentán Belami pártjára és Cink Enikő bal lábára állt a nagy sebességgel hergelődő vitában. - Mindenkit tisztelettel megkérnék, most ne az olimpiára koncentráljon, hanem az általam felemlegetett múlt heti tanácskozásra. Arra a három órára, ahol a MOB vezérkara négyszáz méteres mentegetőzésből és kétszer százméteres szerecsenmosdatásból is aranyérmet szerzett, tehát újfent bebizonyosodott: van olyan versenyszám, amiben ott lehetünk a világ élmezőnyében - gyűlt a harag Snájdigban. - Mégis: maga mit várt? - gyűrte vissza lábát saját cipőjébe Cink Enikő. - Ebben az országban másra mutogatásból - csak hogy még egy sikerre ítélt magyar versenyszámot említsek én is - minden illetékes urunk felsőfokú menedzservizsgát tehetne. - Vagyis maguk úgy gondolják, hogy a magyar sportban minden menjen úgy tovább, ahogy eddig? - ámult Belami. - Dúljon a harc szövetségek kötött, szövetségeken belül, essenek egymásnak edzői klikkek? Miközben a nagy lecsó közepébe beletenyereljen egy kis pártpolitika is, és sajnálkozva megállapíttassék: sajna nincs pénz a sportra, kevés a korszerű létesítmény, a gyerekek meg inkább hamburgert falnak, mintsem elmennének sportolni? - Ha maga olyan okostojás, miért nem ír egy kibontakozási programot? - érdeklődött Ló Elek, majd bemenekült a budiba. - Csak azért nem, mert én nem értek hozzá. Ugyanis nem az a dolgom. Viszont ebben az országban meglehetősen szép számmal élnek olyanok a magyar sportból, akik váltig azt hangoztatják: anynyira szakértők, hogy a fal adja a másikat. Járják a vüágot, tanulmányozzák - már ha tanulmányozzák - azt, mások hogyan csinálják. Majd megállapítják, mi úgy nem csinálhatjuk, merthogy nemzeti specifikum meg sajátságos körülmények. Hát éppen ezért várnék olyan jelentkezőket, akik, ezen felül, valami újdonsággal szolgálnak. Nem pedig Uyen mondatokat kell emésztenem - kapott elő egy újságot Belami -, miszerint a sikertelenség egyik oka a doppingellenőrzés miatti holléti nyilvántartás adminisztrációjának túlzott mértéke. Esküszöm, ha kétszer szagoltatják meg velem Smúz apu zolauját, akkor se jutott volna eszembe ez a duma - csapott az asztalra Belami, sajnálva, hogy közben Firnájsz Egon bal orcáját is enyhén megsuhintva kiverte négy fogát. És hogy elterelje a figyelmet eme apró malőrről, olyasmikről kezdett el beszélni, mint iskolai testnevelés fejlesztése, a tanárok jobb megbecsültsége, kiváló sportolók mintaképül állítása, sportpályáit építése. - Maga mindig csak ilyenekkel tud előjönni? - nyafogott Plüss Eta. - Hiszen ezt mondta már az olimpia alatt, meg ezt harsogta egy évvel ezelőtt is. - Talán azért, mert hisz benne - törölgette a poharat Józsi csapos. Ki azon kesergett: bűnbakkal vagy anélkül, de lassan egész sportágak tűnnek el a magyar sportból. Például a súlyemelésre már csak a Zsibi korsóit emelgetők emlékeztetnek - fájdul Józsi szíve, miközben hopp, egy újabb kancsó víz pottyant a borba. A férj a feleségéhez: - Drágám! Tudom, hogy ragaszkodsz hozzá, de elég zavaró, hogy édesanyád már tíz éve itt lakik velünk. - Az enyém? Én meg azt hittem, hogy a tied! - Apa, mi a különbség a tragédia és a katasztrófa között? - Tudod, kisfiam, ha az én anyósom, a te anyukád anyukája beleesik a folyóba, az tragédia, de ha ki is mentik, az katasztrófa. - Mi az: ha feldobják, anyós, ha leesik, semmi? - ??? - Óriási szerencse! Az anyós már több mint egy hete vendégeskedik a fiataloknál. Egyik este megkérdezi: Mondd, fiam, van még olyan könyv, amit nem olvastam? - Igen, mama, a menetrend. - Miért karikás az anyós szeme? - ??? - Mert az ördög nem alszik. DRÁGALÁTOS MAMA! FOCIRÓL LÁNYOKNAK - Szöglet kerek vagy ovális stadionban is van. - A bedobást nem a szurkolók végzik. - A pálya szélén hiába emelik fel a zászlót, attól még nem indul el a vonat. - A plexitető alatt ülő játékosok nem a buszra várnak. - A 11-est nem csak a 11 számú játékos rúghatja. - A vb abban különbözik a Bajnokok Ligájától, hogy a vb-n a Real Madrid játékosai a spanyolok ellen játszanak. - A vb abban hasonlít az Eb-re, hogy egyiken sincsenek ott a magyarok! - A pálya közepén futó kapus a bíró.