Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-10 / 238. szám

| A Délmagyarország és a Délvilág világjáró \ melléklete 2008. október 10. A testvárvárosi kapcsolatok nyomában a Fekete-tenger partján MIT TUDNAK SZEGEDRŐL ODESSZÁBAN? dig magabiztosan ad helyes választ kérdéseimre. Sőt hirtelen felderülő tekintettel rákérdez: - Csak nem Magyarországról jött? Látja, én mindjárt felismertem ezt az akcentust, kétszer is jártam a maguk országában valamikor a ködbevesző hetvenes-nyolcvanas évek tájékán. Gyönyörű hely! Alekszej Jegorov később hitetlenkedve hallgatta a Szegedszkaján szerzett tapasztalataimat. - Azok az emberek biztos, hogy nem odesszaiak volsokat érzékelhetnek. Hivatalos szinten rendszeresnek mondhatók az odesszai és szegedi delegációk kölcsönös látogatásai; tavaly Odessza is képviseltette magát a Szeged-napi hídi vásáron, a város internetes oldalán pedig számos szép fotó található a dél-alföldi megyeszékhelyről. De ahogy a magyarok többsége számára Ukrajna véget ér a Kárpátok lábainál, úgy az átlag odesszainak is többet mond Szegednél Budapest neve. B Ukrajna kikötője A több mint egymillió lakosú Odessza, Ukrajna harmadik legnagyobb városa, az azonos nevű régió adminisztratív, ipari, kereskedelmi és kulturális központja a Fekete-tenger partján. Gazdasága a tengerre épült, a város haditengerészeti, halász- és bálnavadászflották bázisa, kikötői Ázsiával és a Közel-Kelettel kapcsolják össze a kontinenst. Odessza homokos tengerpartja miatt különösen kedvelt üdülőhelynek számít, nyaranta lakossága megtöbbszöröződik, amikor a volt Szovjetunió országaiból érkező turisták özönlik el strandjait és szanatóriumait. Az odesszaiak előszeretettel viccelődnek vele, hogy ők egy évben kétszer is megünnepelik városuk felszabadulását: április 10-én a II. világháborús német-román megszállás alól, és szeptember l-jén, a nyaralószezon végeztével. Odessza központja'ban, a va'rosi tanács épülete mellett szinte a szélrózsa minden irányába mutatnak nyilak: a huszonöt városnév között rábukkanunk Szegedre is. A helyiek többsége, ha máshonnan nem is, a testvérvárosok tiszteletére emelt oszlopról biztosan tudja, hogy légvonalban 811 kilométerre innen valahol van egy magyar város, amely testvére az ukrajnainak. PÖIHE DÓRA (ODESSZA) 23 SOKNEMZETISÉGŰ VÁROS. Az odesszaiak szívesen hangsúlyozzák, hogy Ukrajna legeurópaibb városában élhetnek. Az 1799-ben alapított Odessza első telepesei görögök, olaszok és albánok voltak, de a legerőteljesebb etnikai csoportot mindig is az oroszok alkották. (A XIX. század végén a város lakóinak fele orosz volt). Jelentős zsidó közösség élt a városban, az 1832-es összeíráskor még a lakosság közel 33 százalékáttették ki. Számuk mára drasztikusan megfogyatkozott: a szovjet hatalom az 1970-es években engedélyezte a zsidók Izraelbe történő emigrálását, majd a Szovjetunió felbomlását követően a jobb élet reményében még többen hagyták el a várost. A hagyományosan soknemzetiségű Odesszát ma tíz náció képviselői lakják. A 2001-es népszámlálási adatok szerint legnagyobb részben ukránok (61 százalék) és oroszok (29 százalék) lakják; rajtuk kívül jelentős még (l százalék fölötti) a bolgárok, zsidók aránya, míg ennél kevesebb a moldávok, beloruszok (0,6-0,7 százalék), illetve az örmények és lengyelek (0,2-0,9 százalék) jelenléte. Alekszej jegorov, a fekete-tengeri flotta Tengerész nevű gazdasági-politikai napilapjának főszerkesztője, tősgyökeres odesszaiként állítja, hogy a város élete megváltozott az utóbbi 15-20 évben, már nem az a családias, nyitott közösség, ami egykoron volt. - Azelőtt a nyári estéken az emberek a házuk udvarán vagy erkélyén ültek, sütögettek, beszélgettek, még a telefont is kivitték magukkal, semmi takargatnivalójuk nem volt egymás előtt, az utcán folyt az élet. Aztán valami örökre megváltozott, és ma már a pazarul kivilágított belváros, kávézók teraszai, bárok és diszkók színesítik a nyugati mintára szerveződött odesszai éjszakai életet. Míg a keretek közé szorított szovjet ember kiszámítható életében mindenre bőségesen jutott idő, addig a vadkapitalizmus és rablógazdálkodás fellegvárának számító Ukrajnájában immár mindenki számára a saját és a hozzá közelálló emberek testi épsége és anyagi biztonsága vált létérdekké. Operaház és troli - A városok és népek barátsága már a múlté - fejti ki véleményét Jegorov. - Csak gazdasági érdek létezik. Ha két városnak szüksége van egymásra, és kölcsönös előnyük származik az együttműködésből, akkor létezik a kapcsolat. Ha azonban ez nincs, nincs semmi sem - vonja le a keserű végkövetkeztetést. Szeged és Odessza kapcsolatának története 1961-re nyúlik vissza, vagy ha úgy tetszik, még régebbre, hiszen az 1880-as években a neves bécsi építészpáros, Fellner és Helmer tervei alapján készült el mind az odesszai operaház, mind a szegedi színház eklektikus neobarokk épülete. Annak idején a testvérvárosok közti barátság megpecsételéseként egyszerre indították be az ötös és kilences trolijáratot a Tisza és a Fekete-tenger partján; magyar részről az újszegedi Odessza laA híres Patyomkin lépcső A huszonöt testvérváros között az egyik legbecsesebb: Szeged A SZERZŐ FELVÉTELEI tak! Ilyenkor nyáron turistákkal van tele a város. Ha egy igazi odesszait kérdez, az tudja a választ. Magyar Glóbus A Szegedi Tudományegyetem egyik testvérintézményének számító odesszai I. Mecsnyikov Nemzeti Egyetem bölcsészettudományi karának dékánja, jevgenyij Csernoivanyenko szintén szkeptikus az odesszai-magyar viszonyt illetően. A két testvérváros és egyáltalán a két ország kapcsolatainak jövőbeni fellendülését ő is elsősorban gazdasági kötődésekhez, a magyar cégek ukrán piacon való megjelenéséhez köti. - Azelőtt ismertük és vásároltuk a magyar árukat, a Glóbust, az Ikarust, manapság viszont a magyar kereskedők már nem keresik velünk a kapcsolatot. így aztán sajnálatos módon a magyar nyelv és kultúra iránt sincs számottevő érdeklődés - mondja Csernoivanyenko. Pozitív ellenpéldaként pedig a fellendülőben lévő ukrán-lengyel kapcsolatokat említi: - Az utóbbi években rengeteg lengyel cég jelent meg Odesszában, az ország konzulátust is nyitott a városban, a diákjaink pedig szeretnék megtanulni ezt a nyelvet, így aztán erre az igényre alapozva létrehoztuk karunkon a lengyel tanszéket. Való igaz, hogy a városban sétálva magam is számos - angol, német és francia kurzusok mellett -, lengyel órákat hirdető nyelviskola plakátjával találkoztam. Odesszai ismerőseim közül a fiatalabb generációnak már fogalma sincs róla, hol van Szeged, de miért is lenne, mikor a két városvezetés által az utóbbi években ismét felmelegített testvérvárosi kapcsolatokból ők nem kótelepet, szovjetről pedig egy utcát kereszteltek el a testvérvárosról. A Szegedszkaja utcán A Szegedszkaja árnyas, platánsorral övezett utca Odessza tengermelléki körzetében, mintegy félórára a szigorúan vett városközponttól. A '60-as években újjáépített városrész négyemeletes lodzsás házaival - köznyelven „hruscsovkákkal" - még manapság is sajátos szovjet utcaképet idéz. Mintha megállt volna az idő, valószínűleg évtizedek óta nem változott itt semmi, csak a különböző árukat és szolgáltatásokat kínáló boltok száma szaporodott meg időközben. Az utca két végén kissé megkopott emléktábla tájékoztat arról, hogy Odessza testvérvárosa, Szeged tiszteletére kapta a keresztségben e furcsa nevet. Sajnálatos módon a tábla szövegének fogalmazója azt elfelejtette feltüntetni, tulajdonképp hol is található ez a Szeged nevű város. Hogy valódi hiányosságról van szó, arra azonnal fény derül, amikor találomra megszólítok néhány járókelőt, tudja-e honnan ered az utcanév. - Odessza egyik testvérvárosáról, Szegedről nevezték el - tájékoztat készségesen az utcában lakó nyugdíjas asszony. Úgy tűnik, ezzel csaknem mindenki tisztában van, a problémák akkor kezdődnek, amikor Szeged elhelyezkedését firtatnám. - Bolgár város - feleli kis gondolkozás után a nyugdíjas hölgy, és a későbbiekben egyetért vele két középkorú úr és az orvosi rendelő előtt cigarettázó, fehér köpenyes, fiatal sebész is. - Vagy Bulgáriában, vagy Magyarországon van. De inkább Magyarországon - az utcában zöldséget áruló nö válasza visszaadja számomra a remény pislákoló sugarát, miután teljes eredménytelenséggel zárult a fodrászszalon alkalmazottai körében tett röpke közvélemény-kutatás. - Azt nem tudom, hol van ez a Szeged, de van itt egy emléktábla róla, hogy tőle ered az utcánk neve. Innen számolva a negyedik sarkon lévő házon lesz - igazít útba a bankfiók előtt várakozó, aktatáskás férfi. A táblát valóban a megjelölt helyen találom, az épp alatta álldogáló ötvenes úr peSzonya és Max húszéves, mindketten a Mecsnyikov egyetem hallgatói, a lány orosz irodalom, a fiú informatikus-közgazdász szakon. - Sosem hallottam még Szeged nevét - vallja be Szonya. - Szívesen megnéznénk Magyarországot, de a schengeni országokba való utazás egy átlag ukrán diák számára elérhetetlen álom marad. Barátja, Max bólogat. Ezért inkább a magyarországi munkalehetőségek foglalkoztatják őket: Keresnek nálatok oroszul, ukránul beszélő, tehetséges fiatalokat? • Az árnyas platánsorral szegélyezett Szegedszkaja utca félórára található a városközponttól