Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-01 / 230. szám

121 Megyei tükör Szerda, 2008. októberi. A BŰNÖZŐK AZ INTERNET SEGÍTSÉGÉVEL PRÓBÁLNAK KAPCSOLATOT TEREMTENI A pedofília áldozatai Vári Andrást kilencéves korában tá­madta meg egy pedofil. 15 évvel ké­sőbb egy internetes bűnözésről szóló könyvsorozat egyik szerzőjeként eleveníti fel a történteket. A grafikai stúdióban dolgozó informatikus a szülőknek azt tanácsolja, figyeljék, kivel ismerkedik a gyermekük. JUHÁSZ LÁSZLÓ - A pedofília áldozataként társszerző­je az Ártatlan angyalok cimű könyv­nek. Mi történt önnel? - Kilencéves voltam, amikor egy nyári napon elhatároztuk a nagyma­mámmal, hogy kimegyünk a strand­ra. A buszmegálló mellett üzletek vol­tak. Amikor itt vártunk, a nagyma­mám kitalálta, hogy ö gyorsan besza­lad valamiért a boltba. Egyszer csak megszólalt egy hang mögöttem: „Egyedül vagy itt?". Nem válaszol­tam, a kérdés újból elhangzott, ekkor már picit erőszakosabban: „Hahó kis­fiú, egyedül vagy itt?". Megfordultam, és válaszoltam. Elárulta, ő is a strand­ra megy, és megkérdezte, mi lenne, ha együtt mennénk. Rémületemet fokoz­va a következő kérdést szegezte ne­kem: „Mi lenne, ha megviccelnénk a nagyit egy picit? Gyere el velem szé­pen a strandra, és majd ott találko­zunk vele, és jól kinevetjük!" össze­szedtem minden bátorságom, és meg­kértem az illetőt, hogy hagyjon bé­kén, a nagyim is mindjárt jön. - Hogyan reagált a férfi az elutasí­tásra? - Megragadta a nyakamat, s valami elviselhetetlen fájdalmat okozva szo­rította. Nem tudtam megszólalni a fé­lelemtől, kővé váltak a lábaim. Egy pillanatra kirántottam a nyakam a VÁRI ANDRÁS MÁSFÉL ÉVTIZED MÚLTÁN ÍRÁSBAN VALLOTT Fotó: DM/DV szorításból, és alig hallható hangon segítségért kiáltottam. Többen is oda­néztek, de a sok felnőtt egyszerűen hátat fordított. Dulakodásunk közben megjelent a nagymamám, és elejtett mindent, ami a kezében volt, nekiro­hant az illetőnek, és torkaszakadtából segítségért kiáltozott. A férfi továbbra sem engedett, egyik kezével engem fo­gott, a másikkal pedig a nagyimat próbálta eltaszítani maga mellől. Ak­kor a tömegből előugrott három férfi, de ő a nagy zsivajra kereket oldott. Senki nem vette üldözőbe. - Hogyan jutott odáig, hogy megírja nyomasztó élményeit? - Több mint két évvel ezelőtt kap­tam a felkérést, hogy asszisztáljak egy dokumentumkönyv elkészítéséhez, amely az internetes bűncselekmé­nyekről szól. Nem tudtuk még akkor, hogy a netes bűnözési típusok között ekkora mértékben megtalálható az egyik leborzasztóbb is, a pedofília. Ekkor élénkültek fel bennem újra a gyermekkori rémségek. Szeretném, ha a szülők betekintést nyernének a könyv által ezen bűnözők gondolatai­ba, elkövetési módszereibe, és szeret­nék lelki támogatást nyújtani az áldo­zatoknak is. - A kötet részben arról szól, hogy a pedofil bűnözők egyik legnagyobb vadászterülete az internet. Miként ke­reskednek a gyerekek fotóival? - Az igazán profik titkos oldalakon cserélgetik és kínálják eladásra a ké­peket és videókat. Emellett pedig a net anonimitásának köszönhetően fér­kőznek a gyerekek közelébe. Gyakran más személynek adják ki magukat. - Egy szülő nyilván nem tilthatja el gyermekét a világhálótól. Mire figyel­jen? - Kivel ismerkedik a gyereke, milyen oldalakat látogat és kivel találkozik. (Az interjú teljes terjedelemben a delmagyar.hu-n olvasható.) EJ HORVÁTH DEZSŐ Apád-anyád ide jöjjön! Akár a Jávorka-féle növényhatározó, mindennapi kenyerem volt a Mifántológia is. 0. Nagy Gábor könyvecskéjéről van szó, a Mi fán terem?-ről. Hatalmas gyűj­tőmunka eredménye a Magyar szólások és közmondások cimű vaskos kötet, akár ennek a „fia" lehetne, de az is megeshet, előbb született meg a gyerek, mint az anyja vagy az apja. Előfordult az már a máshol is, hogy a szócikkek egymás mellé rakosgatása közben állt össze a külön válogatás, ráadásul részle­tesebb magyarázatokkal. Egyetemre jártam még, amikor megvettem, az „any­ja", a nálam lévő, teljesnek gondolt gyűjtemény azonban csak 1983-ban jelent meg, igaz, az már a harmadik kiadás. Szinte családtagomnak tekintem azt is. Azt mondja tehát a Mifántológia, a kártyán elsőnek nyert, vagy a talált, te­hát könnyen jött pénzeket megköpködik az emberek, és szavakkal kísérik a mágikus müveletet: Apád-anyád idejöjjön! Avval magyarázza nagyhírű szer­zőnk a megköpködés és az igemondás kapcsolatát, hogy babonás hitek laknak bennünk. Nyálunkkal akarjuk magunkhoz kötni, miközben azt kívánjuk, „ap­ja" és „anyja" is a miénk legyen. Megkockáztatja azt a kérdést is, miért nem a rokonságát, fiát vagy lányát, akármelyik retyerutyáját (ezt már én toldom hozzá!) emlegetjük. Mai pénzne­mekben számolva a nemrég divatjamúlt egyforintosnak apja-anyja volt a kettes is, az ötös is, a tízes, a húszas, az ötvenes, a százas, a kétszázas, az ötszázas, az ezres, és elballaghatunk - elvileg - a számsorok végtelenjéig. A lottó ötösig vagy hatosig is. Aki tehát kimondja a kisded szózatot, a maga oldalára szeretné bűvölni valamennyit. Amióta eszemet tudom, magam is megteszem, ha nem is a kártyán nyer­tekkel, mert pénzben talán soha nem kártyáztam. A filléres időkben a lukas kétfilléresért is leszálltam a bicikliről, ne heverjen hiába a porban, ebek har­mincadján. Akár a pénzmosás vádja is megilletett volna, amikor márciusi ha­vas latyakból szedegettem föl negyvennyolc forintot. Azonnal csap alá tartot­tam, és csak utána sámánkodtam vele. Találtam már ezreseket is, egyet se volt szívem az út szélén hagyni. Bennem azonban szépen növögetett a hozzá fűzött teória is. Néprajzosko­dásomból tudom, a rajtunk lévő mindenféle rontásoktól, bibircsókoktól, sze­mölcsöktől, kelésektől, gilváktól, kelevényektől, sebektől, fekélyektől is úgy szabadult meg a szegény ember, hogy jól megdörzsölte például homokkal, és maga mögé dobta. Keresztutakon volt leghatásosabb a müvelet, mert a lényege, ahol többen járnak, előbb belelép valaki. Jaj lesz neki, ráragad a nyavalya. Erre a célra a pénz is megfelelt: körülkerekítették vele a beteg vagy csúfságos porci­kát, és maguk mögé dobták. Ha tehát kitört rajtam a pénzéhség, és fölvettem, első dolgom volt hatástalanítani, lemosni a bűnös beavatkozást. Ahogy a szá­mítógépen fölülírni lehet akármit, ugyanúgy fölülírtam vagy letörültem a ron­tást tulajdon nyálammal, a mindig kéznél lévő másik babonás szerrel. A meg­gazdagodhatnék örök vágya is dolgozik azonban mostanáig bennem, „egyme­netben" hozzám kívánom a retyerutyát is, teljes számban. A nagyját, az öreg­jét, az apját-anyját, mindet. Legszívesebben dalra fakadnék: ha én gazdag len­nék, dinidini dom és lipityom - a háztetőnkre is fölmennék, hegedűsnek. Ron­tások, pusztuljatok, segítő jóságok, rakjátok fészkeiteket! NEMCSAK ISMERETEKET TANULNAK, HANEM EMBERSÉGET, DERŰT, TERMÉSZETSZERETETET IS Kass János-rajzok Erika ábécéskönyvében Kass János Kossuth-díjas grafikusművész mesés rajzai teszik kívánatos olvas­mánnyá a szegedi Mozaik Könyvkiadó integrált tankönyvcsaládját. A tan­könyvszerző, Földvári Erika szépséges olvasókönyvei a természet és az ember életének összhangját hangsúlyozzák. MUNKATÁRSUNKTÓL „Ha valamivel, hát ezzel a két könyvvel meg lehet tanítani a gyerekeket a művé­szet szeretetére, anélkül, hogy tisztában volnának vele, hogy a könyvvel együtt az emberséget, a mosolygós derűt és természetszeretet tanulnák meg egy szuszra..." - írja Göncz Árpád. A köztár­sasági elnöksége idején az ország nagy­papájának is nevezett író méltatása a szegedi Mozaik Kiadó integrált tan­könyvcsaládjának szól. - A tankönyvcsalád összehangolja a Kass János,- a Szegedhez kötődő Kossuth-díjas grafikusművész jelleg­zetes vonalvezetésű rajzaival a szép­ség is a nebulók társául szegődik. - Az első osztályosok környezetis­meret tankönyvének szerzője, Csiz­mazia György tanár javasolta, hogy családi barátjukat, Kass Jánost kér­jük föl az integrált tankönyvcsalád il­lusztrálására - árulja el Erika. - Na­gyon nagy megtiszteltetés volt szá­munkra, hogy a művész úr vállalta a munkát. Illusztrációi nyomán a diá­B A művész feladványa Kass János egyik legszebb feladatának nevezi a szegedi Mozaik tankönyveinek illusztrálását. A Kossuth-díjas alkotó elmondta: azok az évek, amelyeket a négy alsó osztálynak szánt tankönyvcsalád megvalósítására fordított a kiadó, fegyelmezett munkát igényeltek. Azért is fontos szépet és jót adni a kisiskolások kezébe, mert amikor már elérik a televízió gombját, mérhetetlen mennyiségű negatív impulzus éri őket, és mindent meg kell tenni, hogy ne álljanak ott védtelenül. tantárgyi tartalmakat, így lehetővé vá­lik az ismeretek több szempontú meg­közelítése. Azt szeretnénk, ha a gyere­kek kíváncsiságuk és tevékenységeik révén fedeznék fel a világot, a tan­könyvek ehhez nyújtanak segítséget. Az olvasókönyvek szövegeit is úgy vá­logattuk, hogy ezekhez legyen kap­csolható a többi tantárgy anyaga ­hangsúlyozza a szerző, Földvári Erika. A halk szavú, az először az algyői, legutóbb a szegedi Makkosházi Altalá­nos Iskolában az alsósokkal foglalko­zó tanítónő saját tapasztalatai alap­ján, 2000 óta építette föl az olvasó­könyvek anyagát. Ezekhez kapcsolód­nak a nyelvtan, fogalmazás, környe­zetismeret és az ének-zene munkatan­könyvek. kok művészi alkotásokkal gazdagod­nak. - Természet- és eseményközpontú a betütanulás is: például októberben az őszről beszélgetünk, 23-án szó esik az ünnepről, a zászló megjelenésével ak­kor tanuljuk a z betű írását, amihez kapcsolódik a technikaóra, ennek té­mája a nemzetiszínű zászló készítése. E témakörhöz kapcsolódva második­ban már szó esik a választásról is, il­letve az ünnephez illeszkedő verset, Vörösmarty Szózatának egy részletét is megtanuljuk. Harmadikban maga az ünneplés a téma, az idén elkészült negyedikes olvasókönyvbe pedig do­kumentumok, pontosabban visszaem­lékezések is kerültek - például Kass János néz vissza 1956-ra. FÖLDVÁRI ERIKA TANÍTÓNŐ ÉS A KASS JÁNOS ILLUSZTRÁLTA ÁBÉCÉSKÖNYVEK Fotó: Frank Yvette Földvári Erika OLVASÓKÖNYV negyedik osztályosoknak

Next

/
Thumbnails
Contents