Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-04 / 207. szám

121 Kapcsolatok Csütörtök, 2008. szeptemberit. Az Ügyvéd válaszol Dr. Juhász György Mennyit ér a szóbeli megállapodás? Tisztelt ügyvéd úr! Van egy kis nyaralónk Szarvas mellett. Sajnos nem nagyon van időnk, ezért évente csak néhány hétvégét töltünk ott. Az évek során nagyon lerobbant, különösen a kert dzsungelesedett el. Mikor tavasszal ott jártam, megbíztam egy helyi „ezermestert", hogy rakja rendbe a házikót és a kertet. Részletesen megbeszéltük, hogy mit kell megjavítani, lefesteni, melyik fát kell kivágni vagy megmetszeni. Nagyon szimpatikusnak találtam, még kulcsot is adtam neki. Nem sokkal később az ottani szomszédok telefonáltak, és kérdezték, hogy eladtuk-e a házat, mert napok óta gyanús kinézetű emberek járnak oda, és szinte felszántják a kertet. Én azonnal odamentem. Két - valóban kifogásolható kinézetű és józanságú -fiatalembert találtam ott, akik nem is ismerték az általam felkért embert. Fölhívták a főnöküket, akitől megtudtam, hogy ö az én emberemtől vette át a munkát, de nyugodjak meg, el lesz végezve. Hát, amit a helyszínen láttam, azt nem nevezném munkának, de megnyugtató semmiképpen sem volt. Ezért a munkásokat elküldtem, és felhívtam a korábban megbízott mestert, akinek mondtam, hogy a továbbiakban nem tartok igényt a szolgálataira. Végül a családdal összefogva, saját magunk végeztük el a felújítást. Nemrégiben ott jártunk, ekkor megjelent a „mester", és mondta, hogy nem érti, miért gondoltam meg magam, de mindenestre az elvégzett munkát ki kell fizetnem. Igaz, ami igaz, jól összevesztünk. Kérdésem: köteles vagyok-e fizetni neki. Elvégre én őt bíztam meg, ezzel szemben vadidegeneket küldött oda, akik több kárt okoztak, mint hasznot. Szerintem még inkább ő kellene, hogy kártérítést fizessen nekem. Tisztelt olvasó! A leírtakból számomra az tűnik ki, hogy önök között egy klasszikus vállalkozási szerződés jött létre. Gyanítom, hogy csak szóban állapodtak meg. A Ptk. 391. § (2) bekezdésben rögzített fő szabály szerint a vállalkozó jogosult alvállalkozót igénybe venni. Ez persze csak akkor van igy, ha ettől eltérő megállapodásuk nem volt, ami írásbeli szerződés hiányában igen nehezen bizonyítható. Ennek alapján ön nem igazán kifogásolhatja önmagában azt, hogy mással végeztette a munkát. Természetesen a vállalkozó az alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna. Így, ha nem azt vagy nem úgy csinálták, amiben megállapodtak, akkor jogos a kifogása, hiszen a vállalkozó a megrendelő utasítása és a vállalkozási szerződés szerint köteles eljárni. Függetlenül attól, hogy a vállalkozó megszegte-e a szerződésüket, ön jogosult volt a szerződéstől elállni, köteles azonban a vállalkozó felmerült kárát megtéríteni. Ez a kártérítési kötelezettség kiterjed az addig elvégzett munka ellenértékére, a felhasznált anyagokra és egyéb költségekre, söt az elmaradt haszonra is. Ezzel szembe lehet állítani az ön igényét, ami a munkások által okozott tényleges kárból, illetve abból is E-MAll állhat, hogy a munka, amire számított, nem lett időre elvégezve, igy ahelyett, hogy pihenésre használhatták volna a nyaralót, a saját szabadságukat feláldozva kellett azt rendbe hozni. Azt nem tudhatom, hogy végül tényleg be fogják-e perelni önt, azt pedig végképp nem, hogy egy ilyen eljárásnak mi lenne a vége. Különösen azért, mert nincs írásos megállapodás. Utólag nagyon nehéz lesz bizonyítani, hogy pontosan mi is volt a szerződés tartalma, és ehhez képest ténylegesen mi történt. Ha a munkások nemcsak romboltak, hanem összességében valami hasznosat is csináltak, akkor lehet, hogy érdemes lenne egy kisebb összeget fizetni érte és egy pár soros megállapodással véglegesen lezárni az ügyet. Tudom, utólag könnyű okosnak lenni. Mégis a tanulság könnyen levonható. A legtisztábbnak, legegyszerűbbnek tünő esetekben is érdemes röviden írásban rögzíteni, hogy ki, mennyiért, milyen feltételekkel, mikorra, mit vállal és nem utolsósorban, hogy neki magának kell-e e elvégezni a munkát, vagy harmadik személyt, alvállalkozót is igénybe vehet-e. És még valami: mindig mindent fényképezzünk le. Támadnak a négymancsú osztrákok? A négy mancs alapítvány (a név nem véletlenül kisbetű, vö. nemecsek, bár nem hiszem, hogy ez mond nekik valamit is?!) idióták gyülekezete, kivételt képeznek azok a tagok, akik ellenezték a „libatömés-ellenes akciót". A flegma, nagyképű vezetőiket (müller nem is tudom mit mondjak, mert urat biztosan nem - és gergely zsófia) majdnem a háborús bűnösök kategóriájában emlegetném, kártételük nagysága miatt. Érzésem - és ebben sem vagyok egyedül! - szerint az akció nem annyira a tömés és a Hungerit, sokkal inkább Magyarország ellen irányul, és belesimul abba a sorba, amivel egyes ausztriai körök folyamatosan bombázzák országunkat. (Mol-felvásárlás, Rába-habzás, szemétégető-építés közel a határunkhoz stb.) A „sógorok" teljesen elfelejtkeztek arról, hogy évszázadokig mi etettük őket? Jótett helyébe jót ne várj? Azt hiszem, ha a négy mancs hirdethetett blokádot, én is megtehetem: a mai naptól nem tankolok osztrák érdekeltségű kútnál (OMW), nem veszek semmilyen élelmiszert, ruha neműt, műszaki cikket, ami Ausztriában készült, vagy osztrák anyagból van! Dr. Czinder Péter, egy állatszerető állatorvos, Magyarcsanád UTANAJARTUNK 0LVAS0INK PANASZAINAK A sárga csekken való fizetésről Augusztus 15-én kapott tájékoztatót az Inviteltől olvasónk, aki a 62/463-081-es telefonszámról hívta rovatunkat. Ebben az állt: a csekk mintegy 80 forintos költségét augusztus l-jétől felszámolják az ügyfeleknek. Olvasónk szerint nincs, hogy „mintegy", írjanak pontos összeget! A szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevők között szerződés áll fenn, tehát a feltételeket közösen kellene módosítani. Azt sem tartja tisztességesnek, hogy 15-én, utólag közlik a módosítást. Egy másik olvasónk, Kónya Ferenc szerint az ilyen jellegű költségek átruházása a szerződő felek közös megegyezése alapján történhet. A csekkek költségei mindez ideig az önköltséget terhelte. A díjszabásként meghatározott „mintegy 80 forintot" ő sem érti. Az Invitel felajánl két lehetőséget a sárga csekkes befizetés és költségeinek lekerülésére. Az egyik a csoportos beszedési megbízás adása a bank számára, a másik pedig minden egyes számlánál egyedi átutalási megbízás kiállítása. (Mindkét esetben az átutalás költségei a megbízást adót terheli.) A csoportos beszedési megbízást választóknak egyszeri bruttó 1000 forintos számlajóváírást nyújt a szolgáltató. Kérdezi: ha személyesen szeretné intézni befizetéseit, akkor a Telepontokban lehetőséget biztosítanak erre? És hogyan? Mi szerepel a számlán? Sárga csekk esetén csökkentik a számla összegét „mintegy" 80 forinttal? • Az Invitel munkatársai az alábbi választ juttatták el olvasóink kérdéseire: „A szerződési feltételek POSTABONTÁS módosításának módja szabályozott, az történhet az Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF), vagy az egyedi előfizetői szerződések módosításával. Amennyiben a szolgáltató az ÁSZF-et módosítja, úgy azt közzé kell tennie nyilvánosan, hogy az ügyfelek azt tudomásul vehessék és reagálni tudjanak rá. Az Invitel többször jelentetett meg közleményt a napilapokban a változásokról. A számlán feltüntetett hozzávetőleg 80 Ft+ áfa az a díj, amit a Magyar Posta a sárga csekkes befizetések után a szolgáltatókra terhel. Ez egy átlagos, és előfizetőnként eltérő érték, amely minden esetben egy fix díjból és az adott számla nagyságának meghatározott százalékából tevődik össze. A díj bevezetése előtt levelet küldött minden ügyfelének, és több befizetési lehetőséget is kínált az említett díj megfizetésének elkerüléséhez: a Telepontokban gyorsan, egyszerűen és díjmentesen egyenlíthetik ki számlájukat. A cég számít a megnövekedő ügyfélforgalomra, így nem kell fennakadásokra számítani az ügyfélszolgálati pontokban. A banki átutalás és a csoportos beszedési megbízás valóban többletköltséggel járhat, ezért is indította a társaság akcióját, mely a csoportos beszedési megbízást választóknak egyszeri bruttó 1000 Ft számlajóváírást kínál, hogy ezzel is mérsékelje a fogyasztókra nehezedő kiadásokat. A társaság nem saját szolgáltatásáért kér díjat, hanem csak és kizárólag azt az összeget terheli az előfizetőkre, amit a Magyar Posta Zrt.-nek a csekken történő befizetés díjaként maga is megfizet, illetve az Invitel Zrt. nem építette be szolgáltatásainak díjelemei közé ezt a számlánként változó, a számla összegétől függő hozzávetőleg 80 Ft+ÁFA összeget, azaz kizárólag a csekken történő befizetések díjátterheli rá kizárólag azokra az előfizetőkre, akik ezt a fiA CSEKKES BEFIZETÉSNEK SOKAN NEM ÖRÜLNEK Fotó: Frank Yvette zetési módot választják. Nem bünteti azokat az ügyfeleit, akik a csekkes befizetés gyakorlatával nem kívánnak élni, hanem csoportos beszedési megbízással, vagy elektronikus átutalással egyenlítik ki számláikat, esetleg közvetlenül az ügyfélszolgálati helyeken fizetnek. A sárgacsekkes befizetés a Magyar Posta szolgáltatási díja, az 1000 Ft-ot az Invitel írja jóvá ügyfelei számláján, és ezt a társaság maga finanszírozza. Sárga csekkes befizetések esetében ez a díj a következő hónap számlaösszegéhez adódik hozzá és a számlán kerül részletezésre. Ha tehát az előző hónapban sárga csekken történt a befizetés, akkor a következő hónapban az adott összeggel (átlagosan: 80 Ft+áfával) megnövelt összeget kell kifizetni - akár a Telepontokban is - hiszen ez az előző hónap csekkes befizetésére vonatkozik. Azaz csak akkor kell a sárga csekk díját is kifizetni, ha az előző számlát ilyen módon rendezte ügyfelünk." Párologtatós hőmennyiségmérő Két éve nem kapcsolja be radiátorát a fűtési szezonon kívül, mégis párolog a folyadék a mérő ampullájából, és fizetnie is kell, panaszkodott Szekeres Attila Szegedről, a Szamos utca 6. szám alól. Szezontól szezonig is párolog tehát az eszköz, és nem érti, miért kell fizetnie valamiért, amit nem használ. Július elején voltak kint nála a Szetávtól ampullát cserélni, és azt mondták: ötösig ment le a folyadék. Több háziasszony ismerőse is panaszkodott: amikor sütnek-főznek, jobban párolog az ampullából a folyadék, amit ők is megéreznek a számlán. Nem egyedi tehát a probléma. Az ampullák túl vannak töltve, a 0 fölött két centiméterrel, tudtuk meg a Szetáv energiaosztályától: figyelembe veszik az évi természetes párolgást is. Az ügyfelek havi átalánydíjat fizetnek, amelyet az utóbbi három év átlagfogyasztása alapján számolnak ki, ezért lehetséges, hogy az olvasó akkor is fizet, amikor nem fűt. A sü(£j-főzés pedig elvileg nem fokozhatja a párolgást, ugyanis a párologtatós költségmegosztó a radiátorra van felszerelve, és két műanyag lap szigeteli az elülső oldalát. Az ügyfelek közvetlenül is kereshetik a Szetáv ügyfélszolgálatát panaszaikkal a 62/475-475-ös telefonszámon, vagy személyesen hétfőtől csütörtökig fél 8-tól 16 óráig, pénteken fél 8-tól 13.30-ig. Kommunistákkal barátkozik a Fidesz? Kedden Szegeden tartott sajtótájékoztatót Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke, miután egyeztetést folytatott Magyar Annával, a Csongrád Megyei Közgyűlés fideszes elnökével. Ezt rendkívül furcsának tartja a szegedi Jobbik, mivel egy önmagát jobbközépre soroló párt, ritkán szokott egyeztetni szélsőbaloldali párttal. Véleményünk szerint, itt a Fidesz további elhibázott politikájáról és a magyar emberek megvezetéséről lehet csak szó. Továbbá nem értjük a kommunista párt elnökét sem, mivel az általa képviselt ideológia és tőkeellenesség a konzervatív eszmeiséggel totálisan szemben áll. Meglátásunk szerint a Fidesz és a munkáspárt, csak hiteltelenségükben azonos. A tőkeellenes munkáspárt nem nyújthat „békejobbot" az idegen tökének helyet adó Fideszszel és az antikommunista retorikát folytató Fidesz sem adhat teret kommunista pártnak. A szegedi jobbik felelőség teljesen kéri Wittner Máriától, 56-os forradalmártól, hogy ne várja meg az újabb választásokat, és lépjen ki mielőbb a kommunistákkal barátkozó Fideszböl, és legyen független képviselő Jobbik-támogatottsággal! Tóth Péter, a Jobbik szegedi és Csongrád megyei elnöke A pekingi olimpiáról reálisan Sok a fanyalgás mostanában olimpikonjaink pekingi szereplését illetően. Kevésnek tartjuk a szerzett érmeket, különös tekintettel az aranyakra. Van-e okunk a negatív értékelésre, nézzük a tényeket! Kajak-kenusaink iszonyúan nehéz lelki teherrel a vállukon kétszer álltak a dobogó tetejére, szereztek ezüst- és bronzérmet, pontszerző helyeket. Férfi vízilabdásaink triplázva védték meg elsőségüket, ami igen ritka olimpiákon (vízilabdában eddig csak nekik sikerült). Cseh Laci úszónkat háromszor minden idők legeredményesebb olimpikonja tudta csak legyőzni. A nemzetek rangsorában, több mint kétszáz résztvevő ország között a 21. helyet szereztük meg. Aztán említhetném még, hogy több esetben minimális szerencsével további érmeknek, aranyaknak is örülhettünk volna. Olyan versenyeken, ahol század-, esetenként ezredmásodpercek, centiméterek határozzák meg a sorrendet, minden elért helyezésnek komoly értéke van. Megtanult a világ vívni, birkózni, öttusázni, és így tovább, biztos esélyes alig van már egy-egy világversenyen. Az elemzések bizonyára hoznak a felszínre hibákat, mindig lesz, amin lehet és kell is javítani, de ezt a tisztes helytállást, ragyogó eredményeket alábecsülni méltatlan. Fogadjuk el végre, hogy az a sportoló, aki részvételi jogot szerez egy olimpiára, iszonyúan sok munkával jut el oda, a csúcsra éréshez pedig emberfelettit kell produkálnia, nem árt jóban lenni Fortunával, és még sok apróságnak össze kell jönnie a győzelemhez. Nekünk ez most kicsit rosszabbul sikerült, mint a korábbi olimpiákon. Mégis azt mondom: soha rosszabbat! Amiért gondolataimat megosztom az olvasókkal, arra Kalmár Ferenc önkormányzati képviselő szeptember 1-jei olvasói levele késztet. Kalmár úr nemcsak lebecsülte sportolóink eredményeit, de a korábbiakhoz képest szerényebb eredményeket felhasználva övön aluli ütéseket mért a kormányra, felelőssé téve Pekingért is. Én azt mondom, bárcsak minden területen legalább a 21. helyen állhatnánk. Ez a kinyilatkoztatása legalább annyira gusztustalan, mint amennyire tisztességtelen lenne, ha én most és itt bármilyen párhuzamot próbálnék vonni, okozati összefüggéseket keresve az általa lebecsült eredmények és a MOB elnökének belpolitikai szerepvállalása között. Ahogy igaztalan az egyik állítás, úgy nem állná meg a helyét a másik sem. A politikában legalább a sporttal kapcsolatban legyünk sportszerűek. Sok érvem van arra, hogy miért tartom álságosnak Kalmár úr állításait, itt most legyen elegendő egyetlen. Úgy és amennyiben a mindenkori politikai vezetés tevékenysége és az olimpiai szereplés eredménye között szoros összefüggés van, azok, akik így gondolják, máris kezdhetik viszszasiratni a Rákosi érát (Helsinki, 1952,16 arany). A jövőről pedig a következőket. A csillagok mai állása szerint négy év múlva nagy valószínűséggel jobboldali kormány lesz hatalmon nálunk. Nehezebben jósolható meg a londoni olimpia magyar vonatkozású eredménylistája. Ha jobb lesz, mint a mostani (úgy legyen), akkor lehet a melleket döngetni (mármint a politikai vezetésnek). És ha nem? Mit mondanak majd a közvéleménynek? Hibásak a sportolók, edzők, sportvezetők, vagy netán az akkori ellenzék. Vagy előveszik a jól bevált receptet, visszamutogatni az előző kormányra. Nem biztos, hogy ez a nóta négy év múlva még sláger lesz. Azt hiszem az a tisztességes, ha most az eredményeket valós értékén kezeljük, elfogadjuk, hogy a rangsorban elért 21. hely számunkra előkelő a világban, nem emlegetünk világvégét, de főleg nem kovácsolunk álságosán politikai tőkét nem létező problémákból. A nemzeti öntudatot sem árt helyretenni. Akkorának mutassuk magunkat, amekkorák vagyunk. Se kisebbnek, se nagyobbnak. Valóban értékes nép a miénk, de ne feledjük, nem felsőbbrendű. Széli István, Sándorfalva