Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-30 / 229. szám

Hétfő, 2008. szeptember 29. Hegyei tükör 17 Tosca­fel újítás sztárokkal Operaházi sztárok főszereplésével, Pál Tamás vezényletével felújításként tűzi műsorra a Szegedi Nemzeti Szín­ház Puccini egyik legnépszerűbb operáját, a Toscát. munkatársunktól Angyal Mária klasszikus rendezésében péntektől újra láthatja a közönség a nagyszínházban a Toscát. A szereposz­tásból kitűnik az új direkció határozott törekvése: felújítások esetén igyekez­nek nagy vonzerőt jelentő vendégmű­vészeket meghívni, így sztárénekeseket is hallhatnak a szegedi operabarátok. Puccini operája örök sikerdarab, Baj­tay-Horváth Ágota és Matkócsik Éva volt az utolsó saját Toscája a társulat­nak, az elmúlt másfél évtizedben min­dig vendégek - Misura Zsuzsa, Szilfai Márta, Temesi Mária, Sáfár Mónika ­alakították. Most olyan operaházi mű­vészeket nyertek meg a főszerepekre, akik egyáltalán nem énekeltek még Szegeden, vagy ezekben a szerepekben még nem láthatta őket a publikum. Pénteken és szombaton a Jósé Cura-féle Otello-előadások Desdemo­nája és a Dóm téri Turandot, Rá lik Szil­via (képünkön) mutatkozik be a „leo­párdasszony" szerepében. Cavarados­si operaházi kollégája, Wendler Attila lesz, míg Scarpiát két szegedi bariton, Kelemen Zoltán és Réti Attila felváltva énekli. Október 17-én és 18-án Toscát Boross Csilla alakítja, aki szintén a nemzeti dalszínház társulatának tagja, ugyanakkor a prágai és a brünni ope­raházban is gyakran énekel. Cavara­dossiként az Andrássy úti palota egyik legnépszerűbb fiatal tenoristája, Feke­te Attila lesz a partnere. Az októberi előadás-sorozatot a teátrum első kar­mestere, Pál Tamás vezényli. SZUJÓ ZOLTÁN: A NÉZŐK VÁRHATNAK, ÉLJEN A KIRÁLY A sportújságíróra néha fegyvert fognak Fogtak már fegyvert rá, és vágták gyomorszájon munka közben Szujó Zoltánt, az RTL KLub sportriporterét. A Forma-1 világában szerinte nem a pilótákkal, hanem a körülöttük dol­gozókkal nehéz zöld ágra vergődni. gonda zsuzsanna - Sportriporterként különleges helyszí­nekre is eljut. Előfordult már, hogy bajba került? - 2003-ban az az óriási szerencse ért, hogy a Dakar-ralin vehettem részt. Ez nagyon különleges feladat egy sportriporternek, hiszen a világ egyik legkegyetlenebb versenyéről van szó. Líbián ment keresztül a mezőny. Egyik reggel kimásztam a sátramból, és távo­lodtam a tábortól - hiszen az ember bioritmusa megkíván ezt-azt -, amikor két katona bukkant fel egy homokbuc­ka mögül, és felszólított, hogy álljak meg. Próbáltam velük barátságosan kommunikálni, mondtam, hogy mi­lyen jó, hogy vigyáztok ránk, köszi szépen - de valójában figyelmen kívül hagytam őket. Akkor egy picit erőtel­jesebben, a fegyvereiket előrántva mondták, hogy állj. Megálltam, és újra megköszöntem, hogy vigyáznak ránk. Azt válaszolták, hogy félreértés ne es­sék, ők a népükre vigyáznak, akiket tőlünk kell megóvniuk. Aztán egyikük a lábával húzott egy vonalat a homok­ba, és azt mondta, ha ezen átjössz, le kell, hogy lőjelek. - Máskor is fogtak fegyvert önre? - Szaúd-Arábiába egy terepraliver­senyre utaztam ki egy operatőrrel, de külön dolgoztunk. Éppen vágtam az anyagomat, alig fél óra volt a műhol­das átjátszásig, amikor egy úriember megkért, hogy álljak föl a géptől, mert jön a király, és az érkezését élőben ad­ja a szaúd-arábiai egyes, kettes és hár­mas csatorna. Mondtam, hogy bocs, nekem meg a műholdidő jön, és az RTL Klub nézői nagyon várják az anyagot. Otthagyott, majd visszajött három fegyveres katonával, és nyo­matékosabban megkért, hogy legyek szíves felállni. Oké, gondoltam, a né­zőink várhatnak, éljen a király. - A feleségének elmeséli ezeket a kalandokat? SZUJÓ ZOLTÁN HÉT ÉVE KÖZVETÍTI A F0RMA-1-ET Fotó: Segesvári Csaba nagyon vannak. Az első három-négy év azzal telt, hogy ki kellett építeni azokat a kapcsolatokat, amelyek meg­könnyítik a mindennapi munkát. Ez nem feltétlenül csak a pilótákkal való kapcsolatot jelenti, mert velük vi­szonylag rövid idő alatt egy hullám­hosszra lehet kerülni. - Mégis: kivel küzdött a leginkább közülük? - Michael Schumacherrel annak idején, de hát ő sokszoros világbaj­nokként nehezen közelíthető meg. Nem is a pilótákkal kell igazán meg­küzdeni, hanem a versenyzők és a csapatok körül mozgó emberekkel. Például a sajtófőnökökkel, akik gyak­ran azok a csalódott, korábban pilótá­• • A lábával húzott egy W W vonalat a homokba, és azt mondta, ha ezen átjössz, le kell, hogy lőjelek. Szujó Zoltán * - Ö is tudja, hogy vannak a világ­nak olyan szegletei, ahová ha elszólít a munka, egy kicsit jobban kell ag­gódnia. Nem is feltétlenül mesélek el minden ijesztő történetet. Ha mégis, akkor próbálom nagyon finoman és az élét elvéve előadni. - A Forma-1 közvetítésének milyen nehézségei vannak? - Hetedik éve csinálom - már nem nak készülő emberek, akiknek ez nem jött össze, és az emiatti frusztrációt a sajtómunkásokra zúdítják. De a kollé­gák is el kell, hogy fogadjanak. 2002-ben voltam először Forma-l-es futamon. A melbourne-i idénynyitón egy interjúra vártunk, és arra gondol­tam, hogy a német RTL mint a For­ma-l-ben régóta jelen lévő testvércsa­torna milyen sokat fog nekem segíte­ni. De abban a pillanatban, amikor megérkezett Michael Schumacher, be­lépett mellém az RTL egyébként kivá­ló riportere, és akkora gyomrost adott a könyökével, hogy megállt bennem a levegő. Ez az én helyem. Itt helyek vannak, majd meg fogod tanulni - mondta. - ön is alkalmazta később ezt a módszert? - Nekem sokkal finomabb eszköze­im vannak arra, hogy helyet csinál­jak, de szerencsére már nem kell. Van egy nagyon összetartó közeg a For­ma-l-ről beszámoló televíziós csator­nák riporterei között, vigyázunk egy­másra és segítjük egymást. - Mitől érdekes a verseny hét év után? - Rengeteg olyan technológia van, amit a Forma-l-ben teszteltek, és már a személyautókban is használnak, pél­dául az ABS, az ESP. Ez is motivál, de ezenkívül mindig van aktuális téma, érdekesség a pilótákkal kapcsolatban, legutóbb például Lewis Hamilton bün­tetése. De tudom, hogy nagyon jól le­het bóbiskolni a közvetítés alatt a va­sárnapi ebéd után. Amikor elrajtolnak a versenyzők, mindenki elalszik, és a befutóra megint felébred. A BETONMONSTRUMOK AZ ÖTVENES EVEK EMLEKEI Géppuskafészkek a Galamb szakközépiskola padlásán Géppuskafészkeket találtak - szám szerint négyet - a Makói Oktatási Köz­pont központi, Galamb Józsefről elnevezett tagintézményének épületében, a padláson, amikor egy felújítás miatt bejárták. Fegyverekre nem bukkantak - az igazgató szerint itt az iskola és az épület történetével foglalkozó múze­umot kellene kialakítani. SZABÓ IMRE Négy darab, egyenként két és fél méter magas, betonból épült géppuskafész­ket találtak nemrégiben a Makói Okta­tási Központ Galamb József tagintéz­ményének évtizedek óta lezárt, hasz­nálaton kívüli padlásán egy felújítás alkalmával. Közülük háromnak a lőré­seiből a padláson belülre lehet tüzelni, egy pedig kifelé, az egykori rendőrségi épületre néz. Fegyvereket nem találtak bennük. Mint Horváth Zoltán igazgató­tól megtudtuk, a megdöbbentő monst­rumokra akkor bukkantak, amikor az intézmény azt kereste, hol alakíthatná­nak ki új tantermeket - a diákok ugyanis a fürdöberuházás miatt már nem sokáig használhatják a szomszé­dos kollégium épületét. Az amúgy ga­lambürülék lepte, rossz állapotú tető­tér helyett végül másutt alakítottak ki nyolc új tantermet tizenötmilliós beru­VÖRÖS NYAKKENDŐ, ZÖLD ZÁSZLÓ. A letűnt rendszer egykori relikviái közül előke­rült a padlásról háromszáz vörös úttörőnyakkendő is díszcsomagolásban, valamint egy hatalmas méretű vörös csillagos címer is. Az igazgatói irodában pedig egy egyik oldalán arab betűkkel hímzett zöld zászlót őriznek. Líbiai diákok készítették, akik annak idején, mint az iskolában mesélik, hírközlést is tanultak a honvédelmi mi­nisztérium támogatásával - lehet, hogy hírszerző lett belőlük. házással, a cégek által befizetett szak­képzési hozzájárulásból. De hogyan, mikor és főleg miért épültek a géppuskafészkek a padlás­ra? Mint megtudtuk, maga az épület 1928-ban épült, és egészen a negyve­nes évek közepéig csendőriskolaként, illetve kiképzőközpontként szolgált - ötvenhatban pedig itt szállásolták el például az ide vezényelt katonákat. Azt források nem erősítették meg, csak személyes visszaemlékezések és szóbeszéd, hogy a padláson kis cellás börtönt is kialakítottak a negyve­nes-ötvenes évek fordulóján. Ha így volt, könnyen elképzelhető, hogy emi­att volt szükség a géppuskafészkek ki­alakítására, de az is lehet, hogy pad­lásról padlásra folyó harcokra készül­ve épültek. A cellák nyomait minden­esetre nem találták meg. Az iskola ve­zetése most abban bízik, cikkünket ol­vasva talán jelentkeznek olyanok, akik részt vettek a bunkerek építésé­ben, esetleg egyéb személyes emléke­ik vannak velük kapcsolatban. natvvnö* ieSIüvggéseiO \A avlÖTÖí íóeüynár.iollK HORVÁTH ZOLTÁN IGAZGATÓ EGY ARAB SZÖVEGŰ ZÁSZLÓVAL Fotó: Segesvári Csaba Horváth Zoltán azt mondja: a leg­jobb az lenne, ha a padláson iskola­történeti múzeumot alakíthatnának ki - az intézmény anyagi erejét azonban a tető rendbehozatala is meghaladja. Legalább ötvenmillióra lenne rá szük­ség, ráadásul minél előbb, mert na­gyon rossz állapotban van.

Next

/
Thumbnails
Contents