Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-22 / 222. szám

Hétfő, 2008. szeptember 22. Aktuális 13 BIBLIAI MŰKINCSEK TÁRLATA A MÓRA FERENC MÚZEUMBAN! t*m imto Vagyonlista Immár régiókat említünk akkor is, ha a szegénységet próbáljuk felmérni. Gilvánfa neve a kilencvenes évek közepén szimbólummá lett: a legsze­gényebb magyar településként tartották számon. Hogy ez a Baranya megyei falu jelenleg hol áll a nyomorlistán, pontosan nem tudom. Csu­pán annyi biztos: nem sikerült kitörnie a tíz legszegényebb közül. Szerencsénkre olyan mértékű nélkülözéssel Csongrád megyében nem kell szembesülnünk, mint amilyennel Gilvánfán jómagam is talál­koztam. Csongrád és Baranya szegényei között csupán annyi a párhu­zam: a mi vidékünkön éppen úgy nem látni nyomát sem annak, hogy a szegényből ha nem is gazdag, de legalább tisztes körülmények között • II Immár régiókat élő váljék, mint a Dél-Dunántúlon. W W említünk akkor És mint az egész országban. Nem tudom pontosan, mikor hangzott el először a sommás ítélet, miszerint az ország kettészakadt (ak­kor a Dunántúlról és Kelet-Magyaror­szágról beszéltünk). De tény: a két országrész vagyonbeli közelítésére eddig vajmi kevés, sikerrel kecsegtető program indult, már ha egyálta­lán indult. Pedig időközben a megosztottság jóval sokrétűbb lett. Im­már régiókat említünk akkor is, ha a szegénységet próbáljuk felmérni. Budapest és körzete természetesen a vágyakozva bámult terület­nek számít, s ahogy elnézem a beruházások alakulását, vajmi kevés az esély arra, hogy valaha is megváltozzék a helyzet. Nem Pestről cibálnám én le a csillogó, cifra gúnyát, csupán azt sze­retném, mint mindenki más ebben az országban. Jelesül: egyszer e hon peremvidékein is legalább annyit javuljon az élet, hogy ne kelljen attól rettegnünk - egy generáció múlva már az ország fele abban a bizonyos közép-magyarországi régióban él. No de mit lehet tenni? Legutóbb éppen egy gumigyár kapcsán olvashattuk: tulajdonosai dehogy akarnak száz kilométernél távolabb építkezni a fővárostól. Az állam meg fejet hajt. Mondván: a tőkemozgásba nem lehet beleszólni. Valóban nem? Semmi esély arra, hogy annyi mézet (pardon: adóked­vezményt, jobb infrastruktúrát, közművesített telkeket, s még ki tudja, mit) rakjunk a madzagra, hogy eme madzaggal akár még a makói, ne­tán a barcsi vagy kisvárdai régióig is elcibálhassuk a gazdagodás esé­lyét megadó befektetőket? Bele kell törődnünk a gazdag még gazda­gabb lesz, a szegény még szegényebb igazságába, vagy? És vessenek meg, de a kérdőjel elé - bármennyit is törtem a fejem - nem tudtam biztató szavakat írni. Mert egyetlen olyan statisztikával sem szembesültem az elmúlt évek során, amelyből akár csak egy olyan tényt kiragadhatnék, ami alapján optimizmusból gyúrt szavak­kal egészíthetném ki a csonkán hagyott félmondatot. Rakpart, autók nélkül munkatársunktól A levegőszennyezettség a mai autómen­tes nap fö témája, Szegeden a Széchenyi teret zenés-játékos szabadtéri program tölti meg. A Huszár Mátyás rakparton sú­lyos autóbalesetet szimulálnak, ezért délelőtt 10-töl délután 3-ig lezárják a rak­partot. A Magyar Kerékpárosklub Szege­di Alapszervezete és a Critical Mass Sze­ged szervezői az eddigi szokással szakít­va a ma 17 órakor kezdődő biciklis de­monstráción aláírásgyűjtő akcióval is je­lentkeznek. A korábbi évekhez hasonló­an várhatóan ma is több százan de­monstrálnak Szegeden a kerékpáros- és gyalogosbarát közlekedési infrastruktú­ráért. Este 8-ig az Aradi vérta­núk tere-Boldogasszony sugárút-Bécsi kőrút-Petőfi Sándor sugárút-Dugonics tér-Kálvária sugárút-Londoni körút-Kos­suth Lajos sugárút-Bocskai utca-Szent István tér-Csongrádi sugárút-Rózsa ut­ca-József Attila sugárüt-Tisza Lajos kőr­út-Takaréktár utca-Széchenyi tér (kerék­páremelés)-Híd utca-Népkert sor-Te­mesvári kőrút-Székely sor- Belvárosi híd (kerékpáremelés)-Dózsa utca-Tisza La­jos kőrút-Huszár Mátyás rakpart-Aradi vértanúk tere-Dóm tér útvonalon halad­nak. Forgalmi felmutatásával a családok - 2 felnőtt és 3 gyermek - ma ingyen utaz­hatnak Szeged tömegközlekedési eszkö­zein, ha otthon hagyják az autójukat. A GAZDAGOK GAZDAGOK, A SZEGÉNYEK SZEGÉNYEK MARADTAK Szeged az élenr Magyarcsanád megint az utolsó helyen /ii \ WWW.MFM.U-szeged.HU SZEGED FELÜLNÉZETBŐL. A MEGYÉBEN BIZTOSAN VEZET, ORSZÁGOSAN CSAK ALIG ÁTLAG FELETTI Fotó: Miskolczi Róbert Folytatás az 1. oldalról Idén a megyében a top 5-öt Szeged veze­ti - mint ahogy vezette 2006-ban is, a fokmérő index azonban kevesebb, 104,8 helyett 102,4 százalék. Csak összehason­btásképpen: az ország leggazdagabb te­lepülésén, Budaörsön ugyanez 137,3 szá­A VÁSÁRLÓERŐ MÉRÉSE. Amikor vásárlóerő-indexeket készítenek a kutatók, nemcsak azt vizsgálják, hogy az adott településen élőknek mennyi az elkölthető jövedelmük, hanem egyéb szempontokat is fi­gyelembe vesznek. A kapott mutató függ a telefonvonalak, az autók számától, attól, fiatalok vagy öregek lakják-e zömmel a települést, mi­lyen szolgáltatóegységek találhatók helyben, hány cég ad munkát a fel­nőtt lakosságnak, és mennyi a munkanélküli. A magyarországi át­lagos vásárlóerőt 100-zal jelölik. Miért nem Deszk a leggazdagabb? Néhány hónappal ezelőtt azt írtuk: Deszk a megye leggazdagabb települése, mivel 129 ezer forint az egy főre jutó személyi jövedelemadó. (Algyői 20, Szegedet 33 ezer forinttal előzte meg a falu.) Ez azonban egy másik felmérés volt, amelynek során csak a befizetett szja alapján mérlegeltek. A GfK vizsgálódása viszont egyéb tényezőket is figyelembe vett, olyanokat, amelyek alapján az „élhető" jelzőt szokás rábiggyeszteni egy településre. zalék. A sereghajtó település is ugyan­az: akárcsak 2006-ban, most is Magyar­csanád végzett az utolsó helyen, igaz, akkor 63,6-tal, ezúttal viszont még sze­gényebb lett: mindössze 57,9 százalékot ért el. (Országosan az utolsó a Borsod megyei Cseténye, 37,6 százalékkal.) Csongrád megye a megyék rangso­rában - Budapestet is beleszámítva - a tizenegyedik, míg két évvel ezelőtt még a tizedik helyen állt, az indexe 91,1 (2006-ban 91,8 százalékos volt). Az adatok elemzésére nem vállalko­zott a GfK Hungária Kft., csak a megyék­re vonatkozó indexeket és a helyezése­ket bocsátották rendelkezésünkre. Ne­künk magunknak azonban nem nehéz azt a következtetést levonnunk, hogy nem gyarapodtunk, sőt paraszthajszál­nyival rosszabb eredményeket értünk el. A szomszédos Békés megye hátulról a harmadik legszegényebb megye, nála rosszabb helyzetben már csak Bor­sod-Abaúj-Zemplén, valamint Sza­bolcs-Szatmár-Bereg megye van. Győr-Moson-Sopron viszont tovább gaz­dagodott. Csongrád megyét jelenleg az északnyugat- és a közép-dunántúli me­gyék előzik meg, valamint még mindig eggyel előtte áll az örök rivális, Baranya. EGY JÓSZÍVŰ HÁZASPÁR SEGÍTENE A 84 ÉVES SZEGEDI HAJLÉKTALANON Zsombora költözhet Zoli bácsi már sokkal jobban érzi magát, mint amikor az Űrhajós utcában találkoz­tunk. Azt azonban nem tudja, mikor hagyhatja el a kórházat. - A lábaim javultak, könnyebben mozgok - mesélte. - De nagyon aggó­dom az autóm miatt. Remélem, nincs semmi baja! Megnyugtattuk Zoli bácsit: a Skodá­val minden rendben. A zsombói há­zaspár felajánlotta neki, hogy ha ki­költözik, segítenek az autót odavon­tatni hozzájuk. Házuk a falu központ­jában van, nem messze található egy bolt, az orvosi rendelő és egy nyugdí­jasklub. - A szomszédban idős nénik laknak, akikkel összebarátkozhat - tervezge­tett Király Vince, Erika férje. - Befizet­het ebédre, hétvégente akár velünk is ehet. Amiben tudunk, segítünk. b szívesen segítenek. A zsombói házaspár, Paragi Erika és Király Vin­ce lapunkból értesült Zoli bácsi kál­váriájáról. Erika elmesélte: a cikk elolvasása után egész éjszaka arról beszélgettek: segíteni kellene a bá­csinak. - Mi ilyenek vagyunk, aki­nek szüksége van rá, és tudunk, se­gítünk. A melléképületet nem használjuk semmire. Már lakott nálunk egy kisgyermekes anyuka is - mondta a mezőgazdasági sofőr­ként dolgozó férj. A párnak egy ki­lencéves kislánya van. <+ Folytatás az 1. oldalról Értesítettük Erikáékat: megvan a bá­csi. Hétvégén a kórház előtt találkoz­tunk a házaspárral, együtt vittük a jó hírt Zoli bácsinak, aki mély álomból ébredt, mikor a szobájába értünk. Meglepődött, hogy hirtelen milyen sok látogatója lett. - Jó hírt hoztunk: ha szeretne, lak­hat nálunk, Zsombón, egy melléképü­letben! - mondta mosolyogva Erika. - Amint jobban lesz, kijöhet, megnéz­heti, és ha tetszik, maradhat - folytat­ta a ruházati eladóként dolgozó nő. Zoli bácsi alig jutott szóhoz a megle­petéstől. - Nagyon jó lenne, szeretném meg­nézni - válaszolta kicsit megilletődve. Azt hihette, még mindig álmodik. - Szívesen kiköltözök, mert ez így nem élet. Nem jó az autóban lakni. Szeretnék egy kis lakást. A házaspár üdítőt, sárgadinnyét, al­mát és szőlőt vitt Zoli bácsinak a kór­házba. Majd azt tudakolták, mi történt vele. - Rosszul lettem, elestem. Bebiceg­tem a fájós lábaimon az SZTK-ba, on­nan hoztak a kórházba - emlékezett vissza a bácsi. Kivizsgálták, majd egy négyágyas szobában helyezték el. Azt mondta, 10 IDEIG SKODÁJÁBAN LAKOTT ZOLI BÁCSI Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents