Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-13 / 215. szám

Szombat, 2008. szeptember 13. Szieszta - Programajánló 111 Időutazás a 2010-ben 100 éves DÉLMAGYARORSZÁGGAL: 1922 (13. RÉSZ) KÖLTEMÉNY, TÁRCA AZ ÚJSÁGBAN Nyoicvannyolc hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bo­csátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visz­szaszámlálásként, időutazásra hív­juk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését át­lapozva fölvillantjuk, milyennek lát­tatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet - a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizenharmadik állomá­sa: 1922. ÚJSZÁSZI ILONA Lelki mérleg a címe 1922 első vezér­cikkének, melynek szerzője azt kíván­ja: az új évben „az önzetlenség, a be­csületes igyekvés, a mások érdemé­nek megbecsülése, a magunk érdemé­nek túl nem becsülése, a haza érdeké­ben való s az önérdeket csak másod­sorban szolgáló munka" produkálja az egyenleget - „a nemzet javára". A lel­kierő növelésében az irodalomnak is szerepet szán az év elején még délutá­ni, májustól reggeli lapként jelentkező Szeged. Irodalmi élményt nyújtani Biztatás például Juhász Gyula Nincs halál... című, az új év első napján kö­zölt költeménye. „Múló világ felett / Örök csillagok élnek, / Hiába hulla­nak / Hervadt lombok, remények, / Mindig akar, szeret, dalol az élet." Az irodalmi szolgáltatás nagyságát jellemzi: napilapunk 1910. május 22,-július 31. között 61 (közte 15 külföl­di) író 93 szépirodalmi jellegű írását közölte - a Kikli Tivadar kéziratos dol­gozatában lelt számítás szerint. A szerzők között találunk Ady Endrétől és Ambrus Zoltántól kezdve; Balázs Hírlapírók, költők, írók a Közművelődési palota előtt, 1923-ban. A fotón - többek között - Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály (középen), továbbá Móra Ferenc (jobbról, kabáttal) látható FOTÓK: SOMOGYI-KÖNYVTÁR, HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY Bélán és Gábor Andoron át; Karinthy Frigyesig, Krúdy Gyuláig, Mikszáth Kálmánig és Móricz Zsigmondig szá­mos irodalmi nagyságot. Literátus újságírás Ide jó tollú, jól író emberek írnak. Literá­tus újságírás jellemzi a múlt század első harmadában megjelenő újságot. Ekkori­B Arcél: Vermes Ernő (1877-19AA) A Szeged címen megjelenő Délmagyarország egyik szerkesztője: Vermes Ernő. 1877-ben született mint Weisz Ernő - tudtuk meg fiától, a Makóról elszármazott Vermes Gézától, az oxfordi akadémikustól, a világ egyik legismertebb vallástörténészétől. Kortársai körében Vermes Ernő költőként is ismert: az 1909-ben Temesvárott kiadott, Járok a tarlón című verseskötetéről Karinthy Frigyes a Nyugatban írt kritikát. A hírlapíró Vermest Lengyel András irodalomtörténész „mérsékelten baloldalinak" minősíti. 1928-tól 1938-ig Gyulán működött mint a Békés Megyei Hírlap, Az Alföld és Visszhang felelős szerkesztője és több budapesti napilapnak volt munkatársa. Gyulán 1929-ben jelent meg a Csanád vármegye tíz évvel Trianon után című emlékalbuma. 1938-ban a zsidó törvények következtében kizárták az újságírói kamarából. 1944 májusában egy koncentrációs táborba vitték, azután eltűnt. ban a vidék sok kiváló munkást szolgál­tat a fővárosi sajtónak. Exportvárosnak mondja Szegedet - Nagyvárad és Arad mellett - Szabó László a Modern újság­írás című munkájában. Csevegés címmel - „a vonal alatt", „emberi dolgokról, kicsinyekről és na­gyokról" - új tárcasorozattal jelentkezik vasárnaponként Juhász Gyula: például május 21-én a repülőről ír, június 4-én a választási láz helyett a szerelmi láz a té­ma a 2. oldalon, miközben a 3. lapon közlik tőle az Epilógust. Sziporkázik júli­us 2-án is: miközben a Csevegésben mél­tatja Pékár Gyula kultuszállamtitkárt, a 3. oldalon, a Görbe tükör rovatban Bót doktor lányáról ír - Gyalu néven. Petőfi és József Attila Címlapra is kiverekszi magát a vers 1922 utolsó napján. így ad súlyt la­punk a Petőfi-centenáriumnak. Kitün­tetett helyen a „Prolog. Irta: Voinovich Géza." Beljebb Petőfi-morzsákat ol­vashatunk Móra Ferenctől, aki a Du­gonics Társaság ünnepén a költőóriást KRONOLÓGIA: 1922. április 1.: IV. Károly volt osztrák császár és ma­gyar király meghal Madeira szige­tén. Május 27.: A választásokon Szeged nemzetgyűlési képviselője lett Teleki Pál (kormánypárti), Peidl Gyula (szociáldemokrata), Kószó István (kormánypárti). Szeptember 18.: A Népszövetség közgyűlése Magyarországot egyhangúlag fel­veszi tagnak. méltatva kissé a jelennek is üzent a fölidézett anekdotával: „Mindenki tudja, hogy Petőfit a rettenetes debre­ceni tél után Vörösmarty mentette meg az elpusztulástól. Vörösmarty maga is szegény ember volt, aki csak erkölcsi támogatást tudott adni..." „Rímel" erre a történetre a Szépség koldusa: 1922-ben jelenik meg József Attila első kötete, előszavának szerző­je: Juhász Gyula, Szeged poétája, la­punk publicistája. PORTRÉ A FELESÉGTŐL A FÉRJRŐL „A főispán, a polgármester, a főka­pitány, a nemzetgyűlési képviselő, a körletparancsnok, ez meg az a ta­nácsnok... folyton ezt kénytelen ol­vasni a közönség. (...) Ezt már min­denki unja..." - véli „(v.j.)", aki szalonok ajtaján kopogtatva kérte az asszonyokat, mondják el „Mi a véle­ményük férjükről?" „A kérdés a ne­vezett úrasszonyokat kissé frappí­rozta, azonban kivétel nélkül leköte­lező szívélyességgel fogadtak..." MUNKATÁRSUNKTŐI A városi közigazgatás, a politika fő­szereplőiről ad újszerű portrét lapunk 1922. évi első száma. Dr. Aigner Károlyné: „A főispánné méltósága" írásban küldött válasza sze­rint a családi tűzhely nem a nyilvános­ság szenzációéhségének kielégítésére berendezett közös konyha. „Az uram működésére vonatkozó véleményem sem a nyilvánosság számára alakult ki, hanem egyedül csak az ő számára." Kószó Istvánné: „Az államtitkárné őméltósága a magyar asszonyok legne­mesebbjei közül való. Csupa őszinte szeretet, egyszerűség és munka... leá­nyai, fiai és kis unokák hangulatos tár­saságában fogadott..." Azt mondta: „A mostani helyzetben csak sajnálni tu­dom az uramat, mert mindig szabad pá­lyán volt, és most egyszerre hivatalnok lett. Ezt igazán csak a hazájáért tette... Annak örülnék, ha azt, amit az uramtól várnak, be tudná váltani. Ezt még a mindennapi imádságomban is elmon­dom. Remélem, hogy használni fog az uram a magyarságnak!" Dr. Somogyi Szilveszterné: „A vá­ros első polgárának felesége, mint asszony, ugyancsak az elsők közé so­rozandó..." Nyilatkozata: „Az uram, mint családapa és férj igazán a leg­jobb, csupán az a baj, hogy soha nin­csen itthon, mert örökösen a város dolgaival van elfoglalva. A házi dol­gokba nem is szól bele, aminek egy­részt örülök, másrészt viszont sok­szor itthon is jó lenne az ő tanácsa. Mást nem mondhatok az uramról... A feleség jobb, ha nem szól semmit. Hogy is lehet ilyet kérdezni?" A SZEGEDI KÖZIGAZGATÁS FŐSZEREPLŐI. AIGNER KÁROLY FŐISPÁN ÉS NEJE, VALAMINT SOMOGYI SZILVESZTER POLGÁRMESTER ÉS FELESÉGE NAPI HÍREK Tükröt tart szülővárosának és a ré­giónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1922-ből. MUNKATÁRSUNKTÓL ÓVOTT TORONYÓRÁK. „A város tanácsa versenytárgyalást hirdetett a városhá­za és a rókusi templom toronyórájá­nak gondozására és kijavítására..." Az egyik pályázó, a Brauswetter cég 3 évig évi 8 ezer koronáért végezné a munkát. A másik, Csűri Ferenc a ki­íráson túl a belvárosi és alsóvárosi templom óráját is hajlandó karbantar­tani évi 18 ezer koronáért. Ö nyert, (ja­nuár 3., kedd) RENDŐRTOBORZÓ. „A magyar királyi ál­lamrendőrség létszáma a trianoni bé­keszerződés következményeképpen a megállapított 1200 főt még nem érte el". Az „őrszemélyzetet toborzás út­ján" kiegészítik. A rendőr fizetése évi 10.800 - 21.000 korona, az altiszteké 28.800 korona. „Ehhez járul 1560 ko­ronától 3420 koronáig emelkedő rend­őrségi pótdíj, ezenfelül lakás és lakás­pénzpótlék vagy természetbeni elhe­lyezés, élelmezési adagváltság a saját és családtagjai részére, családi pótlék, természetbeni ruhaellátás..." (március 5., vasárnap) FÖLDBIRT0KREF0RM. „Algyö népe telje­sen szegény és az ott duzzadó munka­erő a földhiány miatt parlagon he­ver..." A Pallavicini-uradalom „az al­győi határban földvagyonváltság fejé­ben mintegy 200 hold földet fog leró­ni a kincstárnak...". A föld árának ki­fizetéséhez „a jogosítottak kedvező hi­telt nyerhetnek'" az Altruista Banktól. (április 30., vasárnap) ÚJ REKTOR. „A szegedi Ferenc József Tüdományegyetem tanári kara csütör­tökön rektorválasztó gyűlést tartott és az 1922-23. tanévre dr. Pfeifer Péter nyilvános rendes tanárt, a gyakorlati természettani és eletrokémiai intézet igazgatóját bízta meg az egyetem ve­zetésével." (május 21., vasárnap) HATÁRKIIGAZÍrÓK. „A nagylaki Pannónia gyárat csak úgy lehet üzemben tartani, ha Csanádpalota és Magyarcsanád kö­zött 10 kilométeres vasútvonalat épí­tünk, mert a nagylaki állomást és az Arad-Csanádi vasútvonalnak ezt a sza­kaszát a románoknak ajándékozták. A szerbeknek ítélte a határkügazító bizott­ság Horgos községet, amely tulajdon­képpen elővárosa Szegednek azzal az indoklással, hogy fontos vasúti csomó­pont. A Szeged-bajai vasút... (a nagy­várad-fiumei fővonal egy szakasza) Ma­gyarországon kezdődik, aztán bemegy Jugoszláviába, majd Bácsalmás közelé­ben ismét kifut Magyarországra. A tria­noni békemünek egyik legszebb esete!" (június 4., vasárnap) B LISTÁK. „A szegedi tanfelügyelöségre tegnap megérkezett a B listára tett ta­nítóknak újabb névjegyzéke, akik kö­zött most a polgári iskolai tanárok szerepelnek nagyobb számban. Szege­den körülbelül ötven polgári iskolai tanár van, akik közül most tizet bo­csátottak el." (július 6., csütörtök) NEMZETKÖZI BOKSZMÉRKŐZÉS. „A szege di Vígszínpadon még nem látott, rend­kívül izgalmas mérkőzések szombati eredménye: I. Milton angol bajnok győz Wollrat magyar birkózó ellen. II. Bob the Snake amerikai győz Poll el­len. III. Cyrano olasz hosszas küzde­lem után győz Bertók ellen." (július 9., vasárnap) BEZÁRT A SOMOGYI. „Kultúrbotrány", az egyetemisták számára a tanulás le­hetetlenné vált, hogy „bezárták a So­mogyi-könyvtárt. Nincs tüzelőanyag. A város hatósága nem gondoskodott róla... Az is szomorú, hogy Szegednek eddig egyetlen ingyenes kultúrintéz­ménye volt, a Somogyi-könyvtár." (október 24., kedd) Továböi íoföfmJKíáh. TÖTÖK 1 témáról ax íirt«met«n!|

Next

/
Thumbnails
Contents