Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-13 / 215. szám

61 Megyei tükör Szombat, 2008. szeptemberi. 1998. SZEPTEMBER: A SIKERES MŰTÉT UTÁN FÜZESI KRISTÓF ÉS PINTÉR SÁNDOR PROFESSZOR KÜLÖN-KÜLÖN ADTA ÁT MELINDÁT ÉS IZABELLÁT ÉDESANYJUKNAK ÉS A NAGYMAMÁJUKNAK MEGFIGYELŐBEN AZ INTENZÍVEN Fotók: Miskolczi Róbert 10 éve választották szét a sziámi ikreket A szegedi gyermekklinika szakembereit dicséri az a világszenzációt jelentő műtét, amit egy évtizede végeztek el - és azóta sincs párja Magyarországon. 1998 szeptemberében választották szét sikeresen a kisperegi sziámi ikreket. Az orvosi bravúrról az akkori csapat tagjait kérdeztük. S Összefonódó kézzel várták sorsukat az ikrek 1998 szeptemberében MUNKATÁRSAINKTÓL Hatalmas orvosi bravúrnak számított - és annak számít ma is -, amikor tiz évvel ezelőtt, egy szeptemberi napon sikeresen szétválasztották a kisperegi sziámi ikreket a szegedi gyermekklinika orvosai. A román határ mellett, de annak túloldalán élő Szabó család három hónapos csöppségei, Melinda és Izabella a mellkasuknál és a hasuknál nőttek össze. Volt egy csapat - Egyből úgy éreztem, ha pár képalkotó vizsgálattal nem bizonyítják az ellenkezőjét, elvállalhatjuk a műtétet, mert felkészültek vagyunk a feladatra - emlékezett vissza a sebészcsoport munkáját irányító Füzesi Kristóf, a gyermekklinika emeritus professzora. Rögtön hozzá is tette azonban: bár akkor már 36 éve praktizált, nem merte volna vállalni a szétválasztómütétet, ha nem lett volna egy rendkívül jó, kardiológusokból, intenzivesekből és aneszteziológusokból álló szakmai hátterük. - Temesváron nem merték elvállalni az operációt. A szülőknek azt ajánlották, nyolc hónapos korukban, német szakemberekből álló csapattal végeztessék el a műtétet. Az osztályunkat dicséri, hogy bennünket választottak - vallja a sebészprofesszor. Szegeden • m Örülök az akkori # # sikernek, mert a kislányok így új esélyt kaptak. Katona Márta - Amikor betolták őket a műtőbe, akkor is fogták egymás kezét - emlékezett vissza tegnap a szívszorító operáció pillanataira a Hódmezővásárhelyen nyaraló kisperegi Szabó család feje, Imre. A szétválasztott ikrek, testvérük, Brigitta és a szülők ugyanis a vásárhelyi önkormányzat jóvoltából két-három havonta ideutaznak, a kicsiket gyógytorna, masszázs, rehabilitáció várja. Az édesanya, Zsuzsa nagyon hálás ezért. - Mindenkinek, aki velünk jót tett, és szeretetet adott, köszönjük, hálásak vagyunk érte! Ezt nem lehet elfelejteni - mondta. Kérésünkre felelevenítette a tíz évvel ezelőtt történteket. - Abban a minutumban, ahogy megszülettek, tudtuk, nincs más választásunk, csak a műtét. Romániában azonban nem vállalták a beavatkozást. Ám mi a világ végéig is elmentünk volna azért az emberért, aki elég bátor ehhez. A jóisten adománya volt, hogy csak Szegedig kellett jönnünk - mesélte az édesanya, hozzátéve: „Füzesi Kristóf professzor úr azt mondta, 90 százalék az esélye annak, hogy sikerül a műtét. Azt is elmondta, az egyik gyerek mindig áldozat ilyenkor. Én felkészültem erre, de rosszra nem gondoltam: külön fogom hazavinni őket, mondogattam, mert a lányoknak élniük kell! S megvalósulta csoda: mindketten megmaradtak". Az édesanya a műtét előtti éjszakán csak sírt a nagymamával együtt, férje és akkor 6 éves Brigitta lánya otthon szorított értük - ők a tévéből és rádióból értesültek a hírekről. - Egy héttel a műtét előtt már beköltöztünk a klinikára. Reggel 9 körül kezdődött az operáció, Melindát 5, Izát 6 órán át műtötték. Ezalatt behúzódtunk egy külön szobába, s bár egy falat nem ment le a torkunkon az idegességtől, ebédelni is elvittek minket - folytatta Zsuzsa, aki természetesen elsőként várta őket a műtőből kifelé jövet. „A lányok az intenzívre kerültek, ekkor még szorongtunk egy kicsit". Csak másnap nyugodhattak meg. A mellkasuknál összenőtt ikreket szétválasztásuk után is rendszeresen vitték kontrollra, kéthetente, majd havonta. Kétéves korukban derült ki, hogy Izabella mind testi, mind szellemi fejlődésében elmarad Melindától. Melindának egy kis, kiálló csonk maradt a szegycsontjánál, Izát egy apró seb emlékezteti örökké a műtétre, valamint kezeik, amelyek a mai napig is szinte állandóan összefonódnak. egy hétig vizsgálták a három hónapos Melindát és Izabellát - majd úgy döntöttek, szétválaszthatok. Szerencsére mindkettőjüknek megvolt minden szerve, Izabella szíve azonban Melinda mellkasában dobogott. A kis ketyegő „átültetése" volt az egyik legnehezebb feladat. A professzor úgy véli, jó időben végezték el a műtétet, a komplikációk kockázata'ugyanis az életkorral együtt nőtt volna. Új esélyt kaptak A reggel fél 8-tól 11-ig tartó műtéti előkészületet követő 3-4 órás operáció után a csecsemők az intenzív osztályra, Katona Márta docens és kolléganői gondos kezeibe kerültek. A ma már osztályvezető professzor nagy 2008. SZEPTEMBER: MELINDA ÉS IZABELLA ÉDESAPJUKKAL, IMRÉVEL MÁRTÉLYON Fotó: Karnok Csaba örömmel gondol a kisperegi ikrekre. Amikor 3-4 havonta a szegedi kontrollra jönnek, az egykori team többi tagjához hasonlóan őt is felkeresik. Nagyon jó érzés, hogy a szülők bíztak bennünk, örülök az akkori sikernek, mert a kislányok így új esélyt kaptak. Enélkül borzasztó lett volna az életük - mondja a szakember. Katona Márta a nővérekkel együtt sokáig éjjel-nappal a gyerekek mellett volt: a műtét utáni hajnalban például több mint három órán át küzdöttek a szívritmuszavarral küzdő Izabella életéért. A kicsik egy hétig voltak lélegeztetőgépen, és utána is hetekig tartott a megfigyelésük. Azt mondja, a legnehezebb talán a feladat „természetes" stressze melletti médianyomás elviselése volt. Világraszóló szenzáció - Az operáció után felhívott egy barátom Amerikából, és gratulált a sikerhez. Olyan világszenzáció volt, hogy szétválasztottuk őket, és életben maradtak, hogy még az ottani televíziók is beszámoltak róla - idézte az emlékeket Pintér Sándor, a gyermekklinika akkori vezetője. A gyerekek szétválasztásában és utógondozásában legalább 15-20 szakember vett részt, az elismerést mindenki egyformán megérdemli - mondta a professzor: Az ikrekkel, testvérükkel, Brigittával és a szülőkkel azóta is él a jó kapcsolat. Mindig invitálnak, hogy látogassuk meg őket. Lehet, hogy egyszer tényleg összeszedem a régi csapatot, és egy mikrobusszal átmegyünk hozzájuk árulta el Pintér Sándor. Az Orszáagyűlési Könyvtár állományából törölve