Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-12 / 214. szám

Kalandozások Észak-Franciaországban NAGYVÁROS, TENGERPART, KARNEVÁL - EGY HÉT ALATT A Délmagyarország és a Délvilág világjáró melléklete 2008. szeptember 12. Észak-Franciaország alföldi vidékein néhány nap alatt időutazáson vehettünk részt a gazdag francia történelemben, láttuk a tengert és ami azon túl, illetve az alatt van, megkóstolhattuk a fenséges fondüt és az amerikai kenyeret, együtt vonultunk Douai óriásaival afrikai zenére, karneváli hangulatban. Tucatnyi nyaralás emlékével gazdagodtunk röpke egy hét alatt. Az oda készülő turistáknak viszont javasoljuk, a meleg öltözéket és az esernyőt ne hagyják otthon. BAIMAZ ÁGNES Párizs még mindig közkedvelt úti cél a világ minden tájáról érkező turisták számára. A 10 milliós metropoliszba érve az első gondolatunk az volt, képtelenség mindent megnézni két nap alatt. Aztán persze jött a praktikus kérdés: metróval vagy gyalog? Utóbbiról szó sem lehetett, nem akartunk hosszú kilométereket túrázni az aszfalton. A 15 metróvonal biztosítja, hogy bárhova eljuthassunk, de a föld alatt igen nehéz várost nézni. Harmadik lehetőségünk a vélib (vélő liberté), azaz a szabadon, az utcáról kölcsönözhető kerékpár, amellyel fél óráH DO YOU SPEAK ENGLISH? A franciák nagyon vendégszerető emberek, és a közhiedelemmel ellentétben nemhogy hajlandóak más nyelven megszólalni, direkt angolul vála-' szóltak, ahogy meghallották franciául feltett kérdésünkben az akcentust. így mutatják meg a világnak: ők igenis beszélnek más nyelveket, méghozzá igen jól. . ig ingyenesen róhatjuk a város utcáit. A következő félórában pedig egy újabb állomásról kölcsönzött kétkerekűvel tehetjük ugyanezt. Harminc perc bőven elég, hogy a közel másfél ezer vélibállomás közül találjunk egyet. Tökéletes megoldás lett volna egész napi közlekedésünkre, ha az automata nem utasította volna el bankkártyánkat, amelyről 1 euró napidíjat kellett volna fizetnünk, és 150 eurós kauciót biztosítanunk. Párizsi gyalogtúra: megéri Maradt tehát a gyalogtúra, amit nem bántunk meg. A Bastille tértől a Notre Dame-ig, a Panthéontól a Louvre-ig sétálva számos régi épület magasodott fölénk eltérő építészeti stílusban. A Luxembourg-kert színpompás virágai, egzotikus fái láttán úgy éreztük, a modern, forgalmas fővárosból egyik pillanatról a másikra az Édenkertbe csöppentünk. A Notre Dame legendás tornyába a legkevésbé forgalmas időszakban háromnegyed óra várakozás után, több száz, turisták lábnyomától „megsüppedt" és kifényesített csigalépcsőn jutottunk fel, ahonnan beláttuk az egész várost, Párizs legmagasabb épületét, mely immár nem az Eiffel-torony, hanem a Montparnasse-toronyra keresztelt felhőkarcoló. A varázslat a Diadalív tetején folytatódott, ahol a késő esti A SZERZŐ FELVÉTELEI magukat francia vendéglátóink. Az előétel viszont akkora adag, hogy akármennyire is üres gyomorra] érkeztünk, nem bírtuk a fenséges főfogást, a paradicsomos fondüt megenni. Hazafelé tartva tüntetők csoportjába botlottunk: külföldiek és helyiek szép, egyenes sorokban, dobszóra menetelve skandálták követelésüket: adják ki a hivatalok a megfelelő papírokat a legális munkavállaláshoz. Sokan megbámulták őket, félelem senkiben sem volt, rendőri biztosításra nem volt szükség. Másnap városnézésre indultunk. Lille kívülről is látványos múzeumába, amely a párizsi LouvTe és Musée d'Orsay után a leghíresebb szépművészeti gyűjteményéről, sajnos nem tudtunk bemenni. Nem tájékozódtunk előre: kedden vannak zárva, nem hétfőn, mint általában a múzeumok (Párizsban is hétfő a szünnap). Helyette elsétáltunk a harangtoronyig és a helyi Diadah'vig. Utolsó esténken Douai-ba utaztunk az óriások ünnepére. Ez itt a helyi „velencei karnevál". Igaz, hogy kicsiny ünnep, de annál hangulatosabb. A hagyományoknak megfelelően összesen 5 szalmabáb vonult fel július 8-án Douai utcáin. A „felnőtteket" (500 kilósak) 6 erős ember cipelte és táncoltatta a karneváli hangulatot teremtő afrikai dobszóra. Ha Észak-Franciaország, akkor amerikai kenyér: a város egyik büszkesége az a falatozó, ahol sült krumplit árul egy vidám házaspár (mint kiderült, a feleség édesanyja magyar származású). Az ételt háromféle hőmérsékletű olajban sütve készítik, ettől olyan fenséges, hogy a helyiek a „világ legjobb sült krumplijaként" emlegetik. A finomságot hot dog-kiflibe töltve meg is született az „amerikai kenyér", amelyhez legalább tízféle mártás közül választhattunk. A falatozó mosolygós tulajdonosnőjének magyar kérdésére: „Hogy vagytok?" egyértelmű volt a válaszunk egyhetes franciaországi látogatásunk, élményeink után: „Köszönjük, jól vagyunk, nagyon jól". • Fóka produkálja magát Boulogne-sur-mer tengeri állatparadicsomában S Időutazás Párizsi városnézésünkből a Pompidou-központot nem hagyhattuk ki. Már a parkjában is extrém szökőkutakat láttunk: hatalmas szájat, furcsa, sárga elefántot, gépeket ábrázoló spriccelőt. A központ rejtélyes és hátborzongató csőfolyosóin félelmetesen skandált versek kíséretében feljutottunk egy még különösebb térbe, a modern művészetek múzeumába: tetőtől talpig vöröskeresztes lepelbe bugyolált zongora, söröskupakokból emberpróbáló türelemmel „megszőtt", hatalmas indiai faliszőnyeg, csipeszekből eszkábált fürdőlepedő erősítette bennünk a nem evilági lét érzetét. (22 óra) naplementét is megvárhattuk. A Notre Dame tornyából és a Diadalív tetejéről egyébként még szebb is a pa noráma, mint a 324 méter magas Eiffel-toronyról, ahonnan szinte csak összefüggő fehérséget látunk az épületek helyett. A „hálás haza nagy embereinek" szentelte a Panthéont, amely kupolájával, oszlopaival és freskóival lenyűgözte kicsiny közönségét. Csodálkoztunk is, miért nem lepik el a turisták, mint a Notre Dame-ot, talán kevesen ismerik. Pedig az épület mennyezetéről lelógó, hatalmas Foucault-inga lusta mozgásának nyugalma maradásra készteti a szemlélődőt, majd lecsalogatja a kriptába, ahol Voltaire, Victor Hugó, Zola és sok más nagy ember sötét síremlékét szellemük világítja be. A Párizs melletti Versailles egész napos program. Az egykori királyi rezidencia pompás termeit sajnos képtelenség volt igazán megfigyelni akkora tömegben. Hálát adtunk az istennek, hogy a jegyünket elővételben vettük meg, különben jó két és fél órát várakozhattunk volna. A kastély zsúfoltságát aztán a hatalmas kert végeláthatatlansága kompenzálta hirtelen előbukkanó szökökútjaival, méltóságteljes fáival és ösvényeivel. Modern és profitorientált „látványosságok", mint például fagyizó és étterem rontották viszont az összképet. A számtalan élmény és hosszú • A versailles-i királyi palota tükörterme. A látvány kompenzálja a zsúfoltságot gyaloglások után jólesett a PárizsLille 200 km-es távot kurta 1 óra alatt megtenni TGV-vel. Amerikai kenyér és afrikai zene A kulturális és tengeri barangolás után jöhetett egy kis szórakozás, amelyre a belga határhoz közel fekvő Lille és Douai kitűnő helyszínnek bizonyult. Lille Szeged méretű egyetemi város körülbelül 230 ezer lakossal, így nem meglepő, hogy zajlik az élet éjjel-nappal. A távolságok könnyed megtételéről négy metróvonal és modern, sofőr nélküli szerelvények gondoskodnak. A város szívében lévő, csak sajtból készült ínyencségeket kínáló étterem zsúfolásig tele van esténként. A teb has garantált, hiszen szinte „kötelező" előételt rendelni, különben még sértve érezhetnék Fehér orr szikla és ciklámen halak Az északnyugati part felé haladva értük el Boulogne-sur-mert, ahol a hatalmas tengeri állatparadicsomban, a Nausicaaban az akváriumok alá és fölé is benézve, a vízbe beépített üvegkupolákba dugva fejünket a tengerben érezhettük magunkat: az orrunk előtt úsztak el a sárga és ciklámen halak. Élethű modellel tapasztalhattuk, mennyi ivóvizet fogyasztunk el naponta a háztartásban mosásra, mosogatásra, tisztálkodásra, WC-öblítésre. Rövid, háromdimenziós mozi hívta fel a figyelmünket a környezetvédelemre, majd falra ragasztható papírra rögzítettük a környezet kímélésére vonatkozó tanácsainkat, és el is olvastunk néhány már meglévőt: Ne fürödj, zuhanyozz!, Egyél kevesebb halat!, Ne autózz, biciklizz!, Naponta csak egyszer húzd le a WC-t! Az akváriumi élmények után néhány kilométert utaztunk csak a Cap nez blanc-ig (Fehér orr szikla), amely tengerbe nyúló formájáról és színéről kapta a nevét. A beszögellő, kisebb szikláktól, a sirályok zsákmányszerzésének egészen közeli megfigyelésétől, a túloldalon derengő Brit-sziget • A felvonuló öt szalmabáb egyike Douai-ban, az óriások ünnepén látványától nehezünkre esett elszakadni.