Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-12 / 214. szám

101 Délmadár iSíyynöa íesíÜYeefissiO sA evic-.üí lödÉvnémollé Péntek, 2008. szeptember 12. MICSODA KÜLÖNBSÉG! Milka és Marcsa, a két tapasztalt tehén ismét találkozik az istállóban. A nyáron ugyanis mindketten távol voltak, kiadták őket idegen helyre, hizlalásra. - Képzeld, mennyei dolgunk volt! meséli Marcsa. - A karám déli fekvésű, a nap állandóan sütött, a fűnek olyan íze volt, mint az édes tejnek. Na és ami a lényeg: volt ott egy fiatal bika! Hát tudod, Milkám, volt már dolgom egynéhánnyal, de mostanáig nem tudtam, hogy ilyesmi is van a világon. És te? Veled mi volt? - A, ne is kérdezd! - feleli rosszkedvűen másik. - A karám északi fekvésű, a fű kevés, brrr... - Jó, jó, de a hímneműek? - Hímneműek? Röhögnöm kell. Bekötöttek mellém egy öreg ökröt, hallgathattam reggeltől estig az operációjának a részleteit... KÜLÖNÖS ORVOSI ESETEK Az aggódó feleség orvoshoz viszi a férjét, mert az rendszeres szívritmuskihagyásokra panaszkodik. A vizsgálat után az orvos kiküldi a férjet a váróba, és aggodalmasan néz az aszszonyra: - Hölgyem, meg kell mondanom, nem tetszik nekem a férje! - Nekem sem, doktor úr, de mit csináljak? Olyan jó a gyerekekhez... - Magának semmi baja sincs, ellenben a felesége egyáltalán nem tetszik nekem... - Azonos az ízlésünk, főorvos úr! A pszichiáter a vizsgálat után azt mondja a betegének: - Asszonyom, önnek először is kikapcsolódásra van szüksége. - Az nem megy, doktor úr. A férjem nagyon féltékeny. A sebész éppen a műtét vége felé jár, amikor megszólal a telefon. Az egyik ápolónő felveszi, és végighallgatja a telefonálót, majd odaszól az orvosnak: - Doktor úr, a páciens férje van a vonalban. Azt kérdezi, hogy marad-e annyi cérnánk, hogy bevarrjuk a felesége száját... Vége a vizsgálatnak, az orvos szigorúan mondja a páciensének: - Kérem, tilos a szesz, a dohányzás és a kártya... - Értem, doktor úr... Szóval a feleségem már járt önnél! Azt kérdezi az orvos a betegétől: - Mondja, kedves asszonyom, hány éves? A hölgy hallgatásba burkolózik. - Hm... Lehet, hogy kellemetlen volt a kérdésem. - A kérdés nem! Csak a válasz. Az orvos egy középkorú asszonyt vizsgál. Mondja neki a diagnózist: - A szive gyenge, van egy kis koszorúér-meszesedése, és némi keringési zavart is jelez az EKG-ja. Hány éves, aszszonyom? - Harminchat. - Hm... Ügy látszik, a memóriájával is van egy kis baj. - Doktor úr, tudna segíteni? A feleségemnek súlyos beszédhibája van. - Miben nyilvánul meg? - Nem tudja abbahagyni. EGY KIS KATONANOSZTALGIA Ismeretlenek - Pistike, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet? - Nem. Két ismeretlennel. Speciális - Mi az a speciális berendezés, amivel átlátsz a betonfalon? - ??? - Ablak. Kutyazene A kisfiú hegedülni tanul otthon, a nagyszobában. Ahogy meghallja a hamis hangokat, a család kutyája elkezd vonyítani. A családfő, aki éppen újságot próbál olvasni, egy ideig tűri a hangzavart, majd lecsapja az újságját, és felkiált: - Az isten szerelmére, nem játszanál valami olyat, amit ez a rohadt dög még nem ismer? Teljesen mindegy Egy hétéves kislány bemegy az állatkereskedésbe, és megkérdi az eladó-, tói: - Elnézést, uram, árulnak ebben a boltban nyulat? Az eladó teljesen le van nyűgözve attól, hogy milyen aranyos a kislány. Leguggol, hogy egy magasságban leVICCÖZÖN gyen vele, majd mézes mázosan megkérdezi: - Hát milyet szeretnél, te kis édes? Fehéret piros szemmel, netán fekete, hosszú szőrűt vagy egy aranyos kis barna színűt lompos fülecskékkel? A kislány csípőre teszi a kezét: - Szerintem a pitonomnak rohadtul mindegy! Mi ez a berregés? A vidéki favágónak ad a tsz-elnök egy motoros fürészt, hogy gyorsabban menjen a munka. Egy hét múlva jön az elnök ellenőrizni: - Na, bátyám, hány fát sikerült kivágni? - 25-öt. - De hát ezzel naponta 50-et is ki lehet vágni! - Én pedig egész végig melóztam. - Adja ide, majd én megmutatom! mondja az elnök, azzal beindítja a fürészt. - Mi ez a berregés? - kérdi a favágó. Fele igazság Nagypapa meséli az unokáinak fiatal kori kalandjait: - ...és amikor eltévedtem a dzsungelben, 20 éhes kannibál vett körbe... Az egyik unoka közbevág: - De nagypapa, a múltkor, amikor ezt a történetet mesélted, még csak 10 kannibált említettél! - Igen, drága kis unokám, de akkor még túl fiatalok voltatok ahhoz, hogy megtudjátok a teljes, szörnyű igazságot! Jöhet Géza! Szóbeli vizsga. Valaki benyit: - Pro... profé... hukk... professzorúr, kérem, hukk..., szépen, egy rééé... részeg ha... hallgató is, hukk... vizsgázhat? - Hát, próbáljuk meg. - A... akkor jó..., hukk... Ho... hozhatjátok a Gézát! Összeíró Csengetnek. Idős tata kinyitja az ajtót, egy népszámláló az. - Jó napot, összeíró vagyok! - A meg mi? - Azt próbáljuk kideríteni, hogy hányan laknak Magyarországon! - Hát akkor rossz helyre jött, fiam, ugyanis fogalmam sincs! « <C 25 O Q <S Z Z o Ha még egyszer élnék, pontosan ugyanezeket a hibákat követném el, csak sokkal hamarabb. BÁTYI ZOLTÁN Belami a parlagfűvel harcolna - Ne kérdezgessék, de még csak ne is szóljanak hozzá. Nem látják, mennyire szenved szegény? - kért a napi söre mellé egy kis megértést a Zsibbadt brigádvezetöben tartózkodó, de közel sem önmegtartóztató vendégektől Belami. Eközben Smúz apura mutatott, aki a paneltelepi kocsma egyik félreeső sarkában könnyezett, prüszkölt, s alig látott ki a fejéből, mert szemhéjai megduzzadtak, de annyira, mintha Snájdig Pepi balegyenesébe rohant volna bele. - Csak nem az asszony hagyta el? - érdeklődött szánakozva Minek Dönci. - Nem örömkönnyek ezek, a fájdalom csöpög belőle - adta meg a választ Belami. Egyben torkon ragadta a probléma gyökerét is, azt magyarázva: a parlagfű pollenjétől szenved szerencsétlen Smúz, mint ahogy Csongrád megyében sok-sok ezer, az országban pedig vélhetően akár egymilliónyi sorstársa is. - Nekem mondja? - szipogott Cink Enikő egy másik sarokban, akkora napszemüveggel takarván el begyulladt szemeit, amekkorára már telekadót is ki tud vetni egy leleményesebb önkormányzat. - Mint hallom, Hergejj Bellát is ez a betegség támadta meg, azért nincs köztünk, vagyis most már nagyon kéne tenni valamit a parlagfű ellen - hergelödött a düh Firnájsz Egonban. A Zsibilakók allergiától mentes csoportja meg úgy elkezdett legyintgetni, mint akikre egy egész darázshadosztály támadt. - Ugyan, hagyjon már ezzel a kezdeni kéne valamit szöveggel! kiabált Bika Jenő. - Meg sem tudnám mondani, hány éve és hányszor hallottam ezt a dumát ebben a kocsmában, a televízióban, a rádióban, olvastam az újságban, és mégsem történt semmi. - Na azért ilyet ne mondjon, mert válságprogramot készítettek, megoldási tervezetek születtek, megígérték, hogy átfogó vizsgálat indul, sőt mi több, igen szigorúan meg is büntetik azokat, akik felelősek a parlagfűtermesztés miatt - próbálta meg helyrebillenteni a vita egyensúlyát Plüss Eta, majd akkorát tüsszentett, hogy Béla, a falon horgonyzó légy azt hitte, befizették egy élményfürdőbe. - Na aztán sokra mentünk vele. Az ország szenved, a parlagfű nő, éppen ezért én harcot hirdetek eme káros gyomnövény kiirtása érdekében - pattant fel az asztalra Belami. - Azt ugyan még nem tudom pontosan, hogyan kezdjem el, mert nálam okosabbak is belebuktak már ebbe a harcba, de nem tétlenkedhetünk tovább - magyarázta a külváros nyugalmazott szépfiúja úgy, mint tette öt éve, négy éve, három éve, két éve és persze tavaly is. - Nem tudja? Hát akkor majd én segítek magának - süvített Ló Elek hangja. - Először is szögezzük le: sokkal súlyosabb büntetéseket kell kiszabni. Én még azt is eléképzelhetőnek tartanám, hogy az állam kobozza el annak a földjét, aki azt nem tartja rendben. - Na ne mondja - vigyorgott Bovden Béci. - És kitől kobozza el? Talán saját magától? Mert ha nem tudná, az állami földeken burjánzik csak igazán a gaz. {avaslom, üljön vonatra, és utazzon végig az országon. Saját szemével megnézheti, milyen állapotban vannak a MÁV birtokában lévő ingatlanok, hogyan nő a parlagfű szinte minden vasúti töltés mellett. Na és ha ezeket elkobozza, mégis kire bízza? Talán az önkormányzatokra, amik még saját magukat is megbüntetik nagy igyekezetükben, csak éppen a földjeiket nem kaszáltatják - vigyorgott tovább Bovden úr, egészen a gyorsan bekövetkező pofonig, amit, lássunk csodát, éppen Ló Elektől kapott. - Maga csak ne gúnyolódjon velem, inkább próbáljon valami ötletet kicsiholni abból a biliárdgolyó simaságú agyából - kínált körítésként a pofon mellé egy javaslatot Elek. - Hozzáteszem: ez a felszólítás mindenkinek szól. És egyben felajánlom: ha kell, akár még kaszát is fogok a kezembe, hogy dolgozzak a közösség javára. - Na de Belamikám! Hát maga hirdette a harcot, és most olyan csöndben ül itt, mint aki lenyelte a nyelvét - fordult Belamihoz Zsugabubus. - Csupán gondolkodom. Momentán azon, hogy adva van egy ország, ami magyar. Olimpia rendezéséről álmodozunk, ugráló pannon pumáról, miközben ebben az országban ezernyi gondot kéne megoldani az egészségügy, a nyugdíjbiztosítás reformjától, a közoktatás korszerűsítésén át a 4-es metró felépítéséig, hogy csak néhányat említsek. Maguk szerint hogyan fog ez sikerülni, ha a füvei, ezzel a rongyos parlagfüvei sem tudunk elbánni? - nézett körbe Belami a teremben, de csak lehajtott fejeket látott. No meg egy Smúz aput, aki azt se tudta, egyszerre hány zsebkendővel törölgesse az arcát. Firnájsz Egon szerint közel sem biztos, hogy ezek a könnyek a parlagfű miatt hullottak ki Smúz úr szeméből.