Délmagyarország, 2008. szeptember (98. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-06 / 209. szám

101 Szieszta ijfcJvvnöN :«j6lü<<pgé*r»0 *A ovíS+öt lódéynAmollé Szombat, 2008. szeptember 6. A szentesi születésű színész új filmje a hazai mozikban GÁSPÁR SÁNDOR A DELTÁBAN Gáspár Sándor szeret a közönséggel találkozni A nemzetközi kritikusok diját kapta meg Cannes-ban, a világ legnagyobb filmszemléjén Mundruczó Kornél a Delta című filmjéért. E rendkívüli elisme­réshez, a sikerhez a szentesi születésű Gáspár Sándor alakítása hozzájárult. A művész a filmben megerőszakolja partnernőjét - lapunknak azt mondta: vigyázott rá. Különleges alakítással járult hozzá a Delta című film cannes-i sikeréhez a szentesi születésű Gáspár Sándor. A Duna deltájában játszódó dráma a lé­tezés tömörségével mesél: állapotokat vonultat fel, a szereplök alig beszél­nek, mégis követhető - a kifejezetten felnőtteknek szóló - történet. A hosszú ideje távol élő fiú visszatér a deltába, ahol anyja (Monori Lili) ma­radt - új férjével és húgával. A két test­vér között kialakul egy olyan kapcso­lat, mely ellentétes a természet törvé­nyeivel, ezért mindketten elbuknak. A Delta a görög sorstragédiákhoz hasonlatos mü, az ítészek szerint a lé­tezéssel mesélő filmhez nagyszerű vá­lasztás volt az önmagát adó Lajkó Félix és a törékeny Tóth Orsi. A lány és a mostohaapát alakító Gáspár Sándor között játszódik le az a tragikus jele­net, melyben a férfi megerőszakolja őt. Ebben a helyzetben a színésznőnek ki kell tolnia a tűréshatárt. A jelenetet 45 fokos melegben, tűző napon, kietlen pusztán reggeltől estig forgatták, a szí­nész szerint döbbenetes koncentrációt tanúsított a fiatal színésznő. Gáspár el­mondta lapunknak: arra kérte a szí­FOTÓ: TÉSIK ATTILA nésznőt, azonnal szóljon, ha átlépi a fájdalom küszöbét. A lány nem szólt, Sándor tudta tehát, hogy nem okozott fájdalmat, a filmkockákon ez azonban nem látszik - erre nagyon büszke. Minimálszínészetet várt el a szerep­lőktől a rendező, minden ambíciót le­tört, a felesleges mozzanatokat lenye­segette, ezért is lett drámai erejű a Delta. Altalános érvényű igazságról mesél - a filmben egyenrangú szerep­lőként - a táj. Komoly áttörésként értékelte a szak­ma itthon a Delta cannes-i meghívá­sát. Mundruczó Kornél rendező előre szerényen csak úgy nyilatkozott: re­méli, hogy megjegyezhető filmet alko­tott. A Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének díja - melyet a rende­zőnek ítéltek oda - erőteljes elismerés a magyar filmnek. A Duna torkolatá­nál játszódó Delta a francia Riviérán óriási sikert aratott. A magyar újságírók általában igye­keznek emelni a magyar film fényét a külföldről szóló tudósításaikban, a Delta fogadtatásával kapcsolatban azonban nem tévednek - hangsúlyoz­ta Gáspár Sándor. A színész jelen volt a vetítésen: spontán ováció, szűnni nem akaró tapsvihar zárta a mozit a 2400 főt befogadó Lumiére Teremben. Tarolt a Delta Az idei 36. Magyar Filmszemle fődíját, az első alkalommal odaítélt Arany Orsót Mundruczó Kornél Delta című filmje kapta, melyet Budapesten a zsűriben elnöklő Klaus Eder adott át, a Nemzetközi Kritikusok Szövetségének főtitkára. A díj egy oszlopon álló forgatható filmtekercs celluloiddarabbal és 25 millió forint, amelyet az RTL Klub ajánlott fel. A film ezután kapott meghívást Cannes-ba, a versenyfilmek közé, ahol nemzetközi elismerést szerzett. A Deltát a napokban játszották a Transsylvania nemzetközi filmfesztiválon, a kolozsvári operaházban. A hazai művészmozikban októbertől lesz látható. A GYÓGYTORNÁSZ SZINTE GYÓNTATÓPAP A fizikai gyógyítás mellett a sérültek lelkével is foglalkozik Thékes László­né Cini. Állítja: a jó gyógytornász olyan, mintagyóntatópap, mindent meghallgat, és próbál segíteni. Szi­gort, s fegyelmezettséget követel - e kettő szerinte elengedhetetlen az eredményes munkához. BOBKÓANNA - Minden a fejben dől el. Akik pozití­van állnak hozzá a dolgokhoz, azok­kal a legkönnyebb együtt dogozni ­mondja Thékes Lászlóné, vagy aho­gyan mindenki ismeri: Cini, az új kli­nika fizioterápiás részlegének vezető gyógytornásza, aki azért választotta ezt a szakmát, mert szeretett volna másokon segíteni. Így is tesz már sok-sok éve. - A legtöbb sérültet hosszú hónapo­kig kezeljük, így sokszor tartós kap­csolat, gyakran barátság alakul ki kö­zöttünk - halljuk Cinitől, aki szinte minden sportág képviselőjét kezelte már, a sakkozótól a kosárlabdázókon át a kézisekig. De balettosok és tánco­sok bajára is gyógyírt jelentett elszánt munkája. A gyógyulás útján azonban nem járhat egyedül: a cél eléréséhez közös eltökéltség kell. A gyógytornász biztatja a sérültet, s ő is erőt merít egy-egy olyan beteg lát­tán, aki hihetetlen erőfeszítéssel dol­gozik felépüléséért. A foglalkozások alatt a gyógytor­nász szigort és fegyelmezettséget kö­vetel, hiszen ez a sérültek felépülését szolgálja. - Azért nem olyan nálunk a hangulat, mint a siralomházban ­mondja mosolyogva. Ezt igazolja, hogy akik már felépültek, azok is szí­vesen visszajárnak a fizioterápiás részlegbe. Cini a kollégákkal, a ma­gánéletben és önmagával is szigorú. Szereti, ha övé az utolsó szó, s nehe­zen viseli a kudarcot. - Az emberi szervezet sok titkot rejt, sokszor nem tudhatjuk, mi az, amiért nem sikerül előrehaladni egy sérült­nél. Előfordul, hogy bármennyire is szeretnénk segíteni egy betegen, nem tudunk - beszél szakmája legnehe­zebb részéről. Szerencsére azonban gyakoribb a sikerélmény, mint a ku­darc, s Thékes Lászlóné minden gyógyultjára rettentően büszke. SÉRÜLTEK. Cininéi több szegedi sportoló, s más híresség is megfor­dult már. Nemrég Dániel Andjel­kovics ujját hozta rendbe, de járt már nála a világ- és olimpiai baj­nok kenus, Vajda Attila, s a kortárs balettos Markovics Ágnes, vagy a gyorskorcsolyázó Lajtos Szandra is. Legújabb sérültje pedig a Szevi­ép-Szeged játékosa, Németh Ber­nadett, aki porckorongsérvvel küszködik. • A gyógytornász Thékesné a szegedi új klinika fizikoterápiáján Petar Nenadics kézilabdázót tornáztatja FOTÓ: KARNOK CSABA Kezdődik az iskola! Szív kilépett az utcára, aztán sokáig bámulta az eget, olyan mér­hetetlenül nagy volt, hogy már nem is volt. Nincs is az, ami ekko­ra. Kezdődik, gondolta aztán, hát megint elkezdődik! Az évnyitón összegyűlik minden, ami számít, a jó, a rossz, az áldott bizonyta­lanság, a félelem, a bátorság, az önzés, és aztán... ó, aztán be­csengetnek. Hát igen, a csengőszó! Kedves gyerekek, így csengettyüzik, kolompol, bimbamozik az élet, ha kimehettek az udvarra, és így, biztosan emlékeztek még, ha be kell jönnötök. Kedves gyerekek, figyeljetek, mert aki nem figyel, meghal. Aki nem elég szorgalmas, az is meghal. Aki rosszul válaszol, meghal. Aki nem érdemli meg, hiszen tudjátok tavalyról, meghal. Lesznek tragikus véletlenek, és meghaltok, mint a pinty. Tehát csengő, szépen bejön mindenki az udvari sza­kadék mellől, a mennyországi internetcafé vagy a pénzverde épü­letéből, sorakozik, aztán ül szépen a padban, ma a Vágyakozásról tanulunk. Vagy Születés-módszertan óra, ki akar Haldoklás szak­körbe jelentkezni? Lesznek újra egészen különleges pillanatok, amikor a szívre éppúgy szükség lesz, mint a jéghideg döntésekre. Például amikor senki sem megy az iskolába, csak te léped át a rettenetes küszö­böt, kihalt az épület, egyetlen tanár nem poroszkál halálnaplóval a hóna alatt a folyosón, a tornateremben árválkodik a sok bi­lincs, a szégyenpad és a tanulmányi akasztófa, a szertárban senki sem rendezgeti a számlákat, a banki tartozásokat, de még a taka­rító néni sem szedegeti a feleslegesen irt szerelmes leveleket, nincs társ sem, nincs padszomszéd, kong a világ, mint egy üres bádogszív, és neked mégis tanulni kell. Sőt, neked felelni is kell! Úgy kell tenni, mintha szemben állna veled a tanárnő, szomorú, kisirt szemű, középkorú nö, az ember nem tudja eldönteni, ho­gyan kellene szeretni, úgy, mint egy anyát, vagy úgy, mint egy szeretőt. Készült, Szív? Hát persze, tanárnő, készültem. Akkor mondja el, mit tud az ürességről! Üresnek nevezzük azt az állapotot, amikor látjuk a dolgok helyét, de magukat a dolgokat nem, az üresség a hiány metaforá­ja, amikor a... Nem, tanárnő, inkább a kardigánjáról beszélnék! Nem is az, hogy nem láttam még ilyen kardigánt, mert láttam, tu­lajdonképpen nem is eredeti vagy modern darab, mégis olyan kedves nekem. Érdekes, ha leveszi a tanárnő, mint a múltkor ön­ismeretórán, akkor szinte meghal ez a kardigán. Ha felveszi, nyomban élni kezd, színe lesz, és él a tanárnőn az a sok kis szo­morúság, vágy, akarat, tulajdonképpen, izé, az az igazság, hogy szeretném megfogni a kezét. Tessék, Szív, fogja meg. És te hallod a szíve dobogását, majd beadod a találmányügyi hivatalba, hogy a világ összes iskolájában szívdobogás legyen a csengőszó! Jaj, egy kardigános tanárnő szivdobogása milyen nagy dolog! Jól van, Szív, ma megfelelt, de azért az ürességről még kér­dezni fogom! És lesznek mindenféle beírások az ellenőrzőbe, malackodá­sok, rosszalkodások, hamiskodások után. Hiszen nem is ember az, akinek nincsenek megrovások az ellenőrzőjében! Vagy talán ember, csak nagyon fél. Annyira fél, hogy a világ nem veszi ész­re. Nem azért kapsz intőt, mert rosszalkodsz, csintalankodsz, ha­nem mert észrevesznek! Észrevesznek, fekete pont, intő, rovó, ki­küldés. Menjen ki! Hallja, azonnal hagyja el a termet, az életet! Ha nem vesznek észre, akkor nem is vagy. Egyszer Szív osz­tálytársa felállt az Életbenmaradás órán, és halkan, de súlyosan, ahogy csak a Nemecsek Ernő-féle kisfiúk tudnak szólni, arra kér­te a tanárt, hogy írjon be neki egy intőt. Mert ő még soha nem ka­pott intőt. Tudni akarja végre, milyen érzés. Biztoson rossz érzés, de milyen rossz érzés?! A tanár szánta a kis strébert, rendben, mondta, kap a fiú egy intőt, de csak akkor, ha csinál valami rosz­szaságot. Tessék rosszalkodni! Gyerünk, törd be azt a szívablakot! Tépd le azt a lélekvirágot! De jaj, a kisfiú nem tudott rosszalkod­ni, képtelen volt rá! Meg is kapta a beírást! „Tisztelt Szülők, fiuk az Életbenmaradás órán többszöri fel­szólításra sem rosszalkodott. Osztályfőnöki megrovásban részesí­tem, és figyelmeztetem, legközelebb súlyosabb következménye lesz az ehhez hasonlatos cselekedeteknek!... pont, aláírás, sk." És lesznek másfajta beírások is! „Tisztelt Szülők! Fiuk az Elbukás órán, amikor megbecsült ta­nára azt szemléltette, hogy kell elesni, elzuhanni, majd mégis talpra állni, Szív neveletlenül viselkedett, nevetgélt, és pikírt megjegyzéseket tett. Tűrhetetlen magatartása miatt osztályfőnöki megrovásban részesítem... pont, aláírás, sk." Hát persze, de azért nem kapott egyetlen dicsérő szót sem, hogy ott állt egy osztrák lakás balkonján, hú, hogy ez micsoda leckemegoldás volt! Beleszívott a cigarettájába, és arra gondolt, szeretni a dolgokat az olyan, mint amikor berepül a dongó a nyi­tott ablakon, majd nekiszáll az arcodnak, majd kiberreg gyorsan. A Nem, a Gyűlölet szélből van, összefüggő matéria, mint egy ár­víz. A szeretet nem kapcsolja össze a dolgokat, csak villog, petár­dázik köztük. Akár egy szép bombázás! „Tisztelt Szülők, fiuk minősíthetetlen tárcát közölt, melyben megsértette úgy a hívő, mint a haladó felfogású embertársait, ál­talános emberi értékekre hányt fittyet!... pont, aláírás, sk." Ebben az évben is lesznek majd hamis igazolások, lógások, egyszerűen nem mennek be órára, talál egy embert, és kifutnak a zöldbe, lesznek pad alatt szerelmeskedők, ellopja az iskolazász­lót, mert fázik. „Tisztelt Osztályfőnök! Fiam, elmondása szerint, az iskolá­ba menet eltévedt. Pedig a nap ugyanúgy kezdődött, mint más­kor, megmosakodott, cukor nélküli kávét ivott, közben silabi­zálta a világhíreket, és téblábolt, mondom, ahogy szokott, az­tán valami jóra akart gondolni, ami sikerült is, és aztán elin­dult. Állítása szerint egy váratlan, de nyilván nem ok nélküli pillanatban minden tudás elhagyta, illetve nem pontos így, in­kább a nem tudása működött, nem tudta, hol az iskola, nem tudta, hol az élet, és én csodálkoztam, hogy aztán végül haza­ért!" Vagy elmegyünk beteglátogatásra, mert kis osztálytársunk ágynak dőlt, infarktus, bélműtét, rák, kemoterápia utáni lábado­zás, az ember rádöbben, hogy a nővérke is milyen fontos tanár­nő. És aztán tanulmányi kirándulást szervezünk szülőszobába, temetőbe, templomba, casinóba! Igen, kezdődik az év. Szív benyitott az osztályterembe, leült, elővette a tanszere­ket, az Igent, a Nemet és a Talánt. Aztán figyelni kezdett, kicsit iz­gult, de hamar megnyugodott, úgy látszik, ebben az évben se fog érteni mindent.

Next

/
Thumbnails
Contents