Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-01 / 179. szám

101 Délmadár Péntek, 2008. augusztusi. —> o :0 4 CD BÁTYI ZOLTÁN Belami jobb magyar fociban reménykedik Megkezdődött a magyar labdarúgó-bajnokság, az NB l-es csapatok már a bajnoki pontokért küzdenek. Én meg bejelentem maguknak: anynyira hiszek a honi foci felemelkedésében, oly hatalmas bennem a bizakodás lángja, hogy azon meg lehetne főzni egy bográcsos marhapörköltet - állt ki a Zsibbadt brigádvezetőről elnevezett kocsma nagynyilvánossága elé Belami. Bár első ránézésre a külváros nyugalmazott szépfiúja teljesen épelméjünek látszott, ezek a mondatok igencsak nagy gyanakvásra adtak okot. Ezért aztán Józsi csapost megkérte Minek Dönci, hívjon ki mentőt, míg mások úgy vélték, elég lesz az is, ha Belamit alaposan benyugtatózzák, mondjuk vilmos körte és sör keverékével, nem feledkezve meg némi andaxinról sem. Smúz apu, a Dűjj Előre SC egykor volt alszertárosa sokkal lazábban kezelte a problémát, amikor nemes egyszerűséggel kijelentette: Belami esze elment világgá. Bár arra sincs bizonyíték - tette hozzá hogy a Kárpát-medencében valaha is találkoztak olyan tárggyal, amit Belami agyaként lehetett volna azonosítani. - A magyar foci halott, én magam többször is láttam a temetését. Hogy mást ne mondjak, Marseille-ben, Mexikóban, Liechtensteinben és néhány nemzetközi kupa al-előselejtezöjén, ahol úgy verték ronggyá a csapatainkat, mint liba nevű jószág anyagcsere-végtermékét a folyékony halmazállapotú csapadék - nyújtózkodott a székében Smúz úr, és hálás tekintettel fogadta a helyeslő fejbólogatásokat. - Ha pedig előjön megint bizonyos biztató jelekkel, én úgy szájba vágom, mint azt megtettem az utóbbi öt-hat év minden bajnoki rajtja idején, amikor legalább annyira bizakodott, mint most is teszi - keményedett Ló Elek hangja is, mintegy a Zsibiben tartózkodó közvélemény nyomásának, s némi pálinkamennyiségnek engedve. - A kishitűség, a negatív gondolkodás, az a maguk baja, sok egyéb mellett - rázott le magáról minden ellenvéleményt, meg néhány legyet Belami. - Mintha bevarrták volna a szemüket. Hát nem látják, mennyi változás kavarta fel az állóvizet a magyar fociban? - dübörgött ki a sok szó Belami száján. - Már megszámolni is képtelenség, hány magyar fiatal játszik az angol bajnokságban. Közülük hárman már a legelső osztályba is beküzdötték magukat. Aztán éppen most ért véget az U19-esek Európa-bajnoksága, és a mi csapatunk bronzérmet szerzett. Ügy bizony, Európa négy legjobb gárdája között a jövő, mit számít az, hogy a jelen a harminc legjobb között sincs - ugrott fel az asztalra a lelkesedéstől hajtva a külváros vénülő széplegénye. Mindezt hallva Cink Enikő nagyon szerette volna megkérdezni, mégis mi az az U19, de a teremben ülők közül egyre többeket kapott el a harci láz. Ügy bizony, a biztató jelek csak úgy sokasodnak, kiabálták öten is, így aztán Encike jobbnak vélte, ha száját néhány korty sörrel, nem pedig egy kérdéssel tömi tele. - Aztán el ne felejtsék: sorra alakulnak a fociakadémiák, ahol világszínvonalon képzett edzők képzik a világszínvonalú ifjoncokat a leginkább világszínvonalú edzéstervek alapján. Én azon se csodálkoznék, látva ezt a fergeteges fejlődést, ha a következő világbajnokságon már ott vitézkednénk a döntőben - ugrott át egy másik asztalra Belami, miközben eltáncolt néhány, feledésbe merült, dél-azték és győzelemittas harci táncot, és összetört féltucatnyi poharat. - Azt is mondja el, hogy bejutottunk az U20-as világbajnokságra - kontrázott Bika Jenő, aki mindig is a labdarúgás ütőerén és a söröskorsó fülén tartotta a kezét, így aztán friss információk birtokában tudott érvelni. Cink Enikőt az U19 után az U20 teljesen megzavarta, de csak nem törte át a némaság falát. Annál inkább Firnájsz Egon, aki szerint ez mind szép és jó, de túlságos elbizakodottságra azért még nincs okunk. - Nézzék, az én véleményem szerint a magyar fociban mi mindent elrontottunk, amit el lehetett rontani. Már annak is örülni kell, hogy a totális káosz mögül kikandikálnak a Belami úr által oly sokat emlegetett biztató jelek. De attól tartok, hogy az igazi focihatalmaknál... - kezdett egy új mondatba Egon, ám rögvest lehurrogták. A Zsibbadt brigádvezetőben ugyanis a népek éppen nagyokat mertek álmodni. Így aztán józsi csapos kérdésére - No de ki fog itt fizetni? túl sok konkrét válasz nem érkezett. Hacsak nem tekinthetjük válasznak azt a pofont, amit a kapzsi csapos bal orcájára Plüss Eta mért egy nagyon bádog hamutartóval. PEKINGBEN IS REND A LELKE MINDENNEK BÁTRAN AUTÓZIK A SZÉKELY Az olimpiára érkezők útbaigításában segédkező önkéntesek gyakorlata a nyitóés záróünnepségnek, valamint az atlétikai versenyeknek otthont adó, Madárfészek becenevű Nemzeti Stadionnál 4 Folytatás az alsó képen 4 Folytatás a felső képről Az olimpiai önkéntesek gyakorlata a Pekingi Nemzeti Stadionnál A székely utast vesz föl a kocsijára. Ahogy mennek a kanyargós úton egy kivételesen éles kanyar tűnik fel előttük, de a székely nem fékez, sőt oda csap a lovak közé. - Fékezzen, bátyám, kisodródunk! - Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart. - Nem is lassítanak, és be is veszik a kanyart. Nemsokára újabb éles kanyar tűnik föl. Az utas megint megszólal: - Fékezzünk, bátyám, mert itt halunk meg! - Negyven éve ezen az úton járok, eddig mindig sikerült bevennem ezt a kanyart. - Nem lassítanak, de beveszik ezt a kanyart is. Ezután egy harmadik kanyar is föltűnik, de az utas már nem szól semmit, gondolja, tudja a székely a dolgát. A kanyarnál a kocsi kisodródik, felborul, és darabokra törik. A kocsi roncsai közül kikászálódik az öreg székely, és így szól: - Negyven éve ezen az úton járok, de ezt a kanyart még sosem sikerült bevennem! Kínos állatkerti séta A majomház környékén nagy a tumultus. Pistike lenyűgözve áll az egyik ketrecnél. Az anyuka szörnyülködve látja, hogy a majmok utódnemzéssel foglalkoznak. Próbálja a gyereket elráncigálni, de nem megy. Végül bedob a rácson egy narancsot, de a majmok rá se hederítenek. - Csináljon már valamit, mert a majmok még a narancs bedobására sem hagyják abba! Mire az állatgondozó: - Miért, maga egy narancsért abbahagyná? Ráhel A halálos ágyán kérdezi Samu Ráhelt: - Ráhel, itt voltál velem, mikor a nácik elvették tőlünk az első boltunkat? - Itt voltam, Samu. - Velem voltál, mikor elvittek minket a koncentrációs táborba? - Veled voltam. - Velem voltál akkor is, mikor a nácik elvették tőlünk a második boltunkat is? - Akkor is veled voltam. - És most is itt vagy velem a halálos ágyamnál? - Most is itt vagyok. - Ráhel, Ráhel, úgy tűnik, nem hozol szerencsét! Nyaralás Két szőke nő beszélget: - Mentek nyaralni? VICC0Z0N - Ne is mondd! A férjem befizetett egy világ körüli útra, de én inkább valahova máshova mennék... Nyuszi áll a sorban Nyuszika megy az erdőben, és látja, hogy hosszú sor áll a bolt előtt. Beáll először a sor végére, onnan pedig megpróbál elörefurakodni, de ezt észreveszi a medve, ezért hátraküldi: Hé, nyuszika, ne tolakodj, én voltam itt előbb! Másnap megint látja a sort, és megint előre akar furakodni, de most a farkas veszi észre, és azt mondja: Nyuszika, neked a sor végén van a helyed, mars vissza! Hát harmadnap is látja, megint előretolakodik, megint visszaküldik. Akkor ezt mondja: - Hát azt hiszem, ma sem nyitok ki. Jó a kérdés A gyerek kérdez: - Mondd, apu, te miért vetted pont az anyut feleségül? - Látod, asszony?! Most már a gyerek sem érti! Egy kis félreértés Valentin-napon egy férfi egy hatalmas csokor virággal lepi meg a feleségét. Az asszony talál egy kis kártyát a virágok között. Kinyitja, és megdöbbenve olvassa: „Nem". - Hát ez mi? - kérdezi a férjétől. - Hmmm... - gondolkodik a férj. - A virágos megkérdezte, hogy tegyen-e a csokor mellé valami üzenetet, én meg mondtam, hogy nem. Hogy jobban hallja - Miért alszik a gyereked a szekrény tetején? - A múltkor leesett az ágyról, és nem hallottam. A legjobb barát Két részeg megy hazafelé, az egyik elesik: - Hé, cimbora, ne hagyj itt, emelj fel! Mire a másik: - Arra nem vagyok képes, de ha akarod, melléd fekhetek.