Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-30 / 203. szám

Szombat, 2008. augusztus 30. Szieszta - Kapcsolatok 111 NAPI HÍREK Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1920-ból. MUNKATÁRSUNKTÓL A VÁROS BŰNE. Androvicky Jánosné „négy métermázsa fát kapott s a hazaszállítás, miután az utcája nincs felkövezve, hatvan koronájába került. A kövezett utcákban 25 koronáért fuvarozzák a fát, s minthogy a város bűne' a kövezetlenül hagyott utca, kéri a városi tanácsot, hogy a fuvardíj-különbözetet, 35 koronát térítse meg neki" (január 6., kedd). ÖNREKLÁM. „Fizessen elő a Délmagyarország pohtikai napilapra. Előfizetési ára házhoz szállítva 1 hóra 12 kor., negyedévre 36 kor. (...) Egész évre 144 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Boldogasszony sugárút 4. szám, földszint. Demke palota. Telefon 305" - ajánlja olvasói figyelmébe önmagát lapunk, melyet ekkor „Bruckner D. és társa utóda könyvnyomdájában, Petőfi Sándor sugárút 1." alatt készítenek. (január 18., vasárnap) KÉPVISELŐK. Szeged nemzetgyűlési képviselői: „Gróf Teleki Pál, dr. Kószó István és Pálfy Dániel" (január 27., 28., kedd, szerda). ÁLLAMADÓSSÁG. A polgármester kéri: a kormány helyett Szeged által kifizetett kölcsönöket mielőbb térítsék vissza. Az állam „mintegy 8 millió koronával adósa a városnak." (február 5., csütörtök) ELSŐ KOMMUNISTAPÖR. „A szegedi törvényszék gyorsított eljárás alapján tárgyaló ötös tanácsa Denk Tivadar törvényszéki bíró elnöklete alatt csütörtökön tárgyalta az első szegedi kommunistapört. A tanács előtt Bezdán Sándor 19 éves asztalossegéd állott vádlottként. Az ügyészség izgatás miatt emelt vádat ellene, mert a múlt év december 18-án Lehoczky Jenő és Bokor András nemzeti hadseregbeü katonák előtt azt a kijelentést tette, hogy 'megálljatok, ti nemzeti hadseregbeliek, ti is csak addig fogtok élni, amíg mi, kommunisták felébredünk' (...) Bezdánt 6 hónapi börtönre" ítélték (február 6., péntek). ÁLARCOS RABLÓK. „Hírhedt rablóbandát kerített kézre csütörtökön a szegedi rendőrség. (...) Herédi Mihály 28 éves és felesége, Habi János 26 éves és Dani István 25 éves Alsótanya mórahalmi kapitánysági emberek. (...) A múlt év novemberében borügynöknek adták ki magukat, végigjárták a tanyákat (...), megtudták, hogy melyik gazda adta el a borát, s ha eladta, kik vették belőle, mennyi pénzt kapott érte. Egyben helyszíni szemlét is tartottak az erre alkalmas helyen. Este az utcán álarcot öltve fegyveresen törtek be az illető tanyára, s a gazdát kényszerítették a pénz átadására" (március 6., szombat). PIACI ÁRAK. „A Tiszántúl felszabadulásának erősen érezhető a hatása a szegedi piacokon. (...) Szombaton például 80.000 tojást árusított ki a hatóság 1 korona 80 fillérérét, azonkívül 500 pár csirkét 75 koronáért kilóját" (április 11., vasárnap). SZÜNET. „Elháríthatalan akadályok, amelyekkel képtelen voltunk megbirkózni, arra késztették a Délmagyarország kiadóhivatalát, hogy a lap szüneteltetését határozza el. Május 22-én múlt tíz éve, hogy a Délmagyarország első száma országszerte szenzációt keltve megjelent. A szerkesztőség mindvégig azon volt, hogy a várakozást, melyet az első szám nyomán a működéséhez fűztek, kielégítse." A Délmagyarország megjelenése „keddtől kezdve szünetelni fog. (...) A Délmagyarország nyomdája pedig Szeged legújabb és legmodernebbül felszerelt nyomdája, megkezdi munkásságát Szeged kereskedelmi és ipari életében" (május 30., vasárnap). Tová6& iirtomáíiéii, fOTÖK a témáié? ai «itsn»«t<»s] www.delniagjaf.hu IDŐUTAZÁS A 2010-BEN100 ÉVES DÉLMAGYARORSZÁGGAL: 1920 (11. RÉSZ) GYÁSZOS BÉKE: VÉGVÁRRÁ LETTÜNK ÚJSZÁSZl HONA „Várni kissé mitse tesz!" - idézi Kemény Zsigmondot Juhász Gyula, a Délmagyarország publicistája. Az 1920. esztendőt köszöntő vezércütkében nagyot remél: „életre érdemes népek és igazait föltámadásának és megdicsőülésének esztendeje, ha van még élet és igazság ezen a szomorú földön". Francia vélemény „A magyarok derék emberek, de rosszul választották meg barátaikat" - írja Franchet d'Esperay tábornok, a keleti haderők főparancsnoka a szegedi múzeumba szánt „kézírásként", mikor január 2-án Szegeden jár. Lapunk részletesen tudósít arról, hogy a tábornok azon kérdésére - „Jó barátságban lesznek-e a szomszédokkal?" - azt mondja a polgármester, hogy „Elébb adjanak enni." A francia katonát az is érdekli, „Melyückel vannak jobb viszonyban, a szerbekkel Nagy-Magyarország-térkép az újszegedi sportpálya lelátójának oldalán F0T0K: S0M0GYI-K0NYVTAR HELYTORTENETI GYUJTEMENY ecsetelő összeállítás alaptónusát. Erre csak ráerősít az információk címrendszere: „A megcsonkított Magyarország. A békeföltételek szerint az ország határai összeesnek a Clemenceau-féle határvonallal. - A békeszerződést hazahozzák, és a kormány szerkeszti meg a választ". „Megvirrad még valaha?" - kérdezi a gyászkeretes címlap publicistája ja3 Arcél: Frank József (1875-1929) Szürke eminenciásnak, a megbízható, jó újságíró és szerkesztő mintájának nevezi Frank Józsefet az irodalomtörténész Lengyel András. A kutató Frank életéről kevés adatot lelt: 1875. március 12-én született Baján. A kisvárosi zsidó család gyermekét középiskolába már Szegedre, a piaristákhoz járatta, majd a pesti egyetem orvosi fakultására iratkozott be, de mint bölcsész került Németországba. Több szegedi lapnál is dolgozott az 1900--as évek elején, majd 1918-ban a Délmagyarország szerkesztőségébe került, ott egy év múlva a második a fizetési listán. 1920. április 10-én pedig az olvasható az impresszumban: „Szerkesztéséért és kiadásáért ideiglenesen felelős Frank József". Szerkesztőként fő műve, hogy - Péter László Irodalomtörténész szerint - a Szeged néven jelentkező Délmagyarország „politikai radikalizmusában, színvonalában is" a Horthy-korszak talán legjelentősebb napilapja lett. Hosszas betegség után, 1929. március 24-én halt meg. vagy a románokkal?" A válasz: „Nem lehetünk addig jó viszonyban, amíg folyton bántanak bennünket." Erre a francia odaveti: „Majd nem fogják önöket bántani, ha a békekonferencia megállapítja a határokat." Gyászkeretes címlapok „Nemzeti gyász" címmel vezércikk adja meg a magyar delegáció párizsi kísérleteinek eredménytelenségét nuár 20-án. E keddi, majd a szerdal, a csütörtöki gyászkeretes címlapú újságunk is négy-négy kolumnán át elemzi a magyarság, az alföldiek, de a szegediek szemszögéből is: mi a béke ára. „A világhelyzet változásától függ a magyar sors változása" - találja fején a szeget Apponyi gróf bécsi beszédében. A január 25-i vezércikkíró is erre utal a béketerv szegedi veszteségeket leltározó információja fölött. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara is elkészíti a veszteség-leltárt. Veszteségek listája „Szeged, az ország legnagyobb vidéki városa a legkisebb élelmezési körletre utaltatott. (...) A város élelmezését eddig a torontáh és bácskai részek szolgáltatták, hiszen az északra eső területek homokos szőlőterületek, amelyekről Szeged gyümölcsön kívül alig jutott bármihez. (...) Torontál, Bácska felől kereskedelmi és gazdasági, úgyszintén kulturábs téren is állandóan fokozódó gravitáció volt Szeged felé. (...) Elvesztett a szegedi kereskedelmi és iparkamara 110 képviseletet 140 képviseletéből. Elvesztette Újvidék, Zombor, Szabadka stb. gócpontokat. Elvesztettük virágzó ipartelepeinket, gyárainkat. Elvesztette a szegedi MÁV üzletvezetőség 60 percentjét a vonalhálózatának, és ezen 72 állomást." Sérelmeit közös memorandumba foglalják „az egyes érdekeltségek" és a város. A Délvidéki Liga első zászlóbontását Szegeden tartja - adja hírül lapunk március 2-án. Herczeg Ferenc író, a szervezet elnöke kijelenti: „Ha az irredentizmus azt jelenti, hogy soha, soha, de soha nem fogunk belenyugodni abba a véres gyalázatba, abba az égbekiáltó igazságtalanságba, amelyet Szent István ezeréves birodalmával elkövettek, akkor mi igenis irredentisták vagyunk." Ugyanakkor azt is mondja a ligáról, hogy az „nem irredenta szervezet. Nem akarunk KRONOLÓGIA: 1920. február 16.: Összeül az első nemzetgyűlés. Február 24. - március 30.: A román hadsereg kiüríti a Tiszántúlt. Március 1.: A nemzetgyűlés Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választja. Május 28.: Dr. Löw Immánuel főrabbi letartóztatása egy sajtónyilatkozatért. Június 4.: Aláírják a Magyarországgal kötött békeszerződést a versailles-i Kis-Trianon palotában. Június 23.: Összeül a szegedi közgyűlés - 15 hónap szünet után a régi önkormányzat helyreáll. Július 21.: Az antant határrnegállapító bizottsága Szegedre érkezik. December 31.: Népszámlálás: Szeged (119 ezer 109 fővel) a második legnagyobb város. rombolni, mi építeni akarunk. Mi részt akarunk venni abban a munkában, amely az egész magyar társadalomból egy egységesen szervezett, jól fegyelmezett, istenfélő, munkás, hazafias társadalmat akar alkotni. (...) Mert naggyá, gazdaggá csak a nemzeti érzés tehet." Lapunk április 15-től Szeged címmel jelentkezik: „Magyarország a régi határokkal rajzolódott a lelkünkbe s erről a mélyen bevésett vonalról nem akarunk, nem tudunk lemondani. Ügy érezzük: a csonka Magyarország az a talpalattnyi föld, amelyen lábunkat szilajon megvetve, a történelem legigazságtalanabb békéjét meg kell és meg fogjuk dönteni." KORMÁNYZÓI LÁTOGATÁS PARANCS • „De Tournadre tábornok, szegedi városkormányzó, a város és annak területei fölötti impériumot 1920. március elsejei hatállyal a magyar polgári és katonai hatóságoknak adja át" - kiáltja a jó hírt világgá a Délmagyarország február 29-ei számának címlapja. A francia csapatok díszszemlét tartanak. A városkormányzó miközben „igen őszintén szerencsét kíván Magyarország talpraállásához" - Deák Ferencnek Józsefhez intézett szavait idézi: „Nem háborúskodásban, hanem alattvalóinak békés egyesülésében és megelégedettségében rejlik egy ország boldogulása." Minderre - név nélkül író - publicistánk válasza: „A magyar Dél ünnepe van ma, a Bánát és Bácska ünnepe, a magyar Dél Straszburgjának fogadalmi napja az egyelőre magyar végvárrá lett Szegeden. Valóban, fogadalmi ünnep ez, az erőszakkal elszakított déli országrészek idejött fiai hűségesküt tesznek ma, hogy az integer Magyarország érdekében élnek és halnak, érette küzdenek rendületlenül, szívvel, szóval, tettel, ahogy kell és lehet..." Kilencven hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra híyjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizenegyedik állomása: 1920. MUNKATÁRSUNKTÓL A kormányzóvá választott Horthy Miklós első vidéki útja Szegedre vezet. Érkezését a szegedi Indóház téren tömeg várja. Lapunk tudósításában szó esik a peron díszítéséről, közöljük a vendéget fogadó helyi hatalmasságok névsorát, utána a megérkezés részleteit. A főispáni, polgármesteri beszéd után a menet megindul, elhangzik a „Te Deum". Imát mond „Antalfy ref. tábori lelkész". Ezután fölvonulnak a csapatok a kormányzó előtt, a kormányzó ellátogat a katonasághoz, majd küldöttségek tisztelegnek a városházán Horthy előtt. „A kormányzó az összes üdvözlésekre egy beszédben válaszolt." Miután Horthy Miklós föbdézte az egy évvel ezelőtti itt tartózkodását, azt mondja: „Midőn most eljöttem e metropobsba, a nagy országdúlás, nemzetgyilkolás után, arra kérem a város minden lakóját, hogy legyenek hűek őseik hitéhez, a haza rögéhez, az ország alkotmányához; legyenek hűek becsületes munkájukkal, áldozatkész szorgalmukkal, s akkor mondom Önöknek: Magyarország nem volt, hanem lesz!" Az ünnepség a Kassban „160 terítékű lakomán" zárul. „1920. március 18. Szeged az ország kormányzóját fogadja, főméltóságú Horthy Miklóst, Magyarország újjászervezőjét, forradalmak dúlása után az alkotmányos rend biztos, békés útjára vezetőjét" - kezdődik a március 19-i, négy és fél kolumnás Délmagyarország-tudósítás. I Horthy Miklós Szegeden 1919-ben