Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-24 / 198. szám

Hétfő, 2008. augusztus 25. A Dél Sportjai 15 ÉREMTÁBLÁZAT 1. Kína 51 21 2. Egyesölt Államok 36 38 3. Oroszország 23 21 4. Nagy-Britannia 19 13 5. Németország 16 10 6. Ausztrália 14 15 l Koreai Köztársaság 13 10 8. Japán 9 6 9. Olaszország 8 10 10. Franciaország 7 16 11. Ukrajna 7 5 12. Hollandia 7 5 13. Jamaica 6 3 14. Spanyolország 5 10 15. Kenya 5 5 16. Fehároroszország 4 5 17. Románia 4 1 18. Etiópia 4 1 19. Kanada 3 9 20. Lengyelország 3 6 21. Magyarország 3 5 22. Norvégia 3 5 23. Brazília 3 4 24. Csehország 3 3 25. Szlovákia 3 2 26. Új-Zéland 3 1 27. Orúzia 3 ­28. Kuba 2 11 29. Kazahsztán 2 4 30. Dánia 2 2 31. Mongólia 2 2 Thaiföld 2 2 33. Koreai NDK 2 1 34. Argentína 2 ­Svájc 2 ­36. Mexikó 2 ­37. Törökország 1 4 38. Zimbabwe 1 3 39. Azerbajdzsán 1 2 40. Üzbegisztán 1-2 41. Szlovénia 1. 2 42. Bulgária 1 1 Indonézia 1 1 44. Finnország 1 1 45. Lettország 1 1 46. Belgium 1 1 Dominikai Köztársaság 1 1 Észtország T 1 49. Portugália 1 1 50.India 1 ­51. Irán 1 ­52. Bahrein 1 ­Kamerun Panama Tunézia Hárman az Ali Star­csapatban MTI (PEKING) A magyarok három csapatsportban voltak érdekeltek a pekingi nyári olimpián, és mindháromban került be magyar játékos az Ali Star-csa­patba. Az aranyérmes férfi vízilabda-válo­gatottból Biros Péter és Varga Dániel, a negyedik helyen záró női pólós ala­kulatból Horváth Patrícia és Valkai Ágnes, míg a szintén negyedikként végzett női kézilabda-együttesből Vér­ten Orsolya került be az ötkarikás álomcsapatba. íme a magyar érdekeltségű csapat­sportágak Ali Star-alakulatai: Férfi vízilabda: Merrill Moses (Egyesült Államok) - Tony Azevedo (Egyesült Államok), BIROS PÉTER (MAGYARORSZÁG), Nikola Janovic (Montenegró), VARGA DÁNIEL (MA­GYARORSZÁG), Felipe Perrone (Spa­nyolország), Alessandro Calcaterra (Olaszország). Női vízilabda: HORVÁTH PATRÍ­CIA (magyar) - Elisa Casanova (olasz), Danielle de Bruijn (holland), Kao Ao (Kao Ao, kínai), Bronwen Knox (ausztrál), Jessica Steffens (amerikai), VALKAI ÁGNES (ma­gyar). Női kézilabda: Katrine Lunde (nor­vég) - Ramóna Maier (román), Irina Bliznova (orosz), 0 Szeong Ok (dél-ko­reai), Ljudmilla Posztnova (orosz), VÉRTEN ORSOLYA, Else-Marthe Sör­lie-Lybekk (norvég). HÁROM ARANYOS KAJAK-KENUS: KOVÁCS, VAJDA ÉS JANICS Fotó: MTI Minden jó, ha a vége jó A Vajda Attila szenzációs győ­zelme után a női kajak párosok % —- ötszáz méteres versenyében Kovács Katalin ésianics Natasa megszerezte olim­piai küldöttségünk második arany­érmét Pekingben. A magyar kettős címvédéséig azonban történt egy s más a Shunyi Olimpiai Központban. MÉHES GÁBOR (PEKING) Harminchárom fokos meleg, és elvisel­hető, alig harmincszázalékos páratar­talom várta az olimpiai kajalc-ke­nu-döntők második napját. A program ugyan ütközött női kézüabda-váloga­tottunk bronzmérkőzésével, ám a ma­gyar szurkolók a „húsosabb termés" reményében egy szektort így is teljesen megtöltöttek. Mint később kiderült, nemhogy hús, termés is alig akadt. A sort Vereckei Ákos nyitotta: a szám korábbi háromszoros világbaj­noka féltávnál még harmadikként ha­ladt, a végén azonban be kellett érnie a hatodik hellyel. Az aranyérmet az ausztrál Wallace nyerte a kanadai van Koeverden és a brit Brabants előtt. - Jól rajtoltam, és talán többet is ki le­hetett volna hozni ebből a versenyből ­mondta néhány másodperccel a partra­szállás után Vereckei. - Menet közben nem törődtem azzal, hogy hol vagyok, csak mentem előre. Most, amikor kijöt­tem a hajóból, egy vízinövényt talál­tam a kormányon, és ez nyilván nem használt az eredménynek. Következett a szólókenusok finálé­ja, az újdonsült oümpiai bajnok Vajda Attilával a hetes pályán. Attila, amiért jött, megcsinálta, minden további már csak a hab a tortán. A Démász-Szeged büszkesége elfogadhatóan rajtolt, és próbált lépést tartani a mezőnnyel, ám kétszázötvennél érezhető volt, nem tud felkapaszkodni az élbolyhoz. Ezúttal a frenetikus hajrá is elmaradt, és az ezres diadal után Attila a kilen­cedik helyen ért célba, elöl Opalev, Cal, Cheban lett a befutó sorrendje. Az orosz tévériporter „málágyec, málá­gyec" üvöltését talán a belvárosban is hallották, néhány perccel később pe­dig az élete első olimpiai bajnoki cí­mét szerző Opalev már ott zokogott a kolléga vállán. - Sajnálom, hogy így alakult, de nem vagyok csalódott. Bevallom, nem köny­nyű egy olimpiai aranyérem megszerzé­se után újra felpörögni. Hiába próbál­tam elaludni az éjszaka, ez jó ideig nem sikerült. Nyerni jöttem Pekingbe, és ezt a tervémet meg is valósítottam. Négy év múlva már ötszázon is nagyon erős le­szek - értékelt Vajda. Az újságírók számára kijelölt, úgyne­vezett „vegyes zónából" a tribün felé tartva Schmídt Gábor, a kajak-kenu-szö­vetség főtitkára csak annyit mondott: „Reménykedjünk, most jön a Kati". Itt most nincs mese, ez csak a mi­énk lehet - gondolta minden magyar a parton. Az arc közeli kép azonban már valami mást sugárzott. Koncent­Vécsi: Kettőből kettő - Mindkét versenyzőm aranyéremmel utazik haza Pekingből, nem lehetek elégedetlen. Azt persze nem bántam volna, ha Attila ötszázon valamivel előrébb végez - fogalmazott Vécsi Viktor, Vajda Attila és Janics Natasa edzője. - Ahogyan biciklivel követtem a versenyt, százötven méternél odaszóltam Simon Miklósnak, az angolok szakvezetőjének, hogy „ez eddig nagyon jó". Sajnos a folytatás nem sikerült. Ami pedig Natasát illeti, a négyes ezüstérme után, megdicsértem, hogy ügyesek voltak, mire ő azt válaszolta, „akkor lettünk volna ügyesek, ha nyerünk". Natasa és Kati nagyságát bizonyítja, hogy képesek voltak túltenni magukat a csalódottságon, és párosban gyönyörű versenyzéssel nyertek. rációt? Feszültséget? Sajnos többet an­nál. A baljós érzés pillantása volt ez. Kovács Kati féltávnál vezetett, de az előnye nem volt meggyőző, a többiek is „pozícióban" voltak. A végén hár­man küzdöttek az aranyért, de Kati már nem volt közöttük. A sárga-kék hajóban, kockás sapkában versenyző ukrán Osypenko négy ezreddel le­győzte a 44 éves Josefa Idemet, a né­met Wagner lett a harmadik, a legna­gyobb esélyesnek tartott Kovács csak negyedik. Ha a döbbenet üvölteni tudna, csak úgy zengett volna az olimpiai vízi centrum. Kati lehajtott fejjel ballagott el a ri­porterek hada előtt, néhány magyar új­ságíró a korábbi kérés ellenére, amely szerint csak a páros után nyilatkozik, megpróbálta szóra bírni, Schmidt Gá­bornak kellett eltessékelni őket. Mi jöhet még? A férfi kajakpárosok között Kamme­rer Zoltán és Kucsera Gábor a csaló­dást keltő ezres ötödik hely után pró­bált javítani. Jobb taktikával is verse­nyeztek, mint egy nappal korábban, de a dobogóhoz ez sem volt elegendő. A két spanyol, Craviotto és Perez ka­mikáze taktikája bevált, hiába indítot­tak szokás szerint a németek, kilenc századdal lemaradtak. Rauhe és Wieskötter a 2000-es olimpián kapott ki utoljára nagy versenyen, most meg­szakadt a majd nyolc éven át tartó KOVÁCS KATALIN ES JANICS NATASA ÖRÖMÉBEN A VÍZBE UGRIK fantasztikus sorozatuk. Jó fél órával később a vaslelkű Rejtő-hőst idéző fi­zimiskával megáldott Ronald Rauhe kisdiák módjára pityergett a dobogó második fokán. Itt értettük meg iga­zán: még a legnagyobb favoritok sem mehetnek soha biztosra. - Egy évet biztosan pihenek - jelen­tette ki a futam után a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer. - Ha 2010-re fel tudom magam hozni a ko­rábbi szintre, jelentkezem majd Kucsi­nál, hogy üljünk össze újra. A kenus duók döntőjében a kínai Meng-Yang egység megvédte athéni elsőségét, ezzel tizenegy versenyszám után kilenc nemzet büszkélkedhet arannyal. És még mondják, hogy a ka­jak-kenu belterjes sportág, néhány or­szág belügye. Rég volt, szép volt­Emberemlékezet óta nem rendeztek olyan olimpiát, amelyen a záró ötszá­zas döntőhöz érkezve - a rövidebbik távon - a magyar csapatnak egyetlen érme sem volt. Az utolsó mentsvár: Kovács Katalin és Janics Natasa párosa. Kérdés, hogy Katit mennyire viselte meg az egyes eredménye. A rajtból a németek jöttek ki először, a verseny feléhez érkezve viszont már Natasáék haladtak az élen, nyomukban a lengyelekkel és a franciákkal. Fischer és Reinhardt egy­re inkább leszakadt, ki hitte volna, hogy nem tőlük kell igazán tartanunk. Óriási csata alakult ki, a polákok de­rekasan támadták a mieinket, de a győzelemre nem adódott esélyük. Ko­vács és Janics Athén után újra ohm­piai bajnoki címet nyert! Hihetetlen feszültség szakadhatott fel bennük. Miután kiszálltak a hajó­ból, a stégen kézen fogták egymást, és hatalmasat csobbantak. - Natasa mondta, hogy ugorjunk be, ugyanúgy, mint Athénben - mondta Ko­vács Kati. - Egyelőre kavarognak ben­nem az érzések, még nem tudok felhőt­lenül örülni. Minden jó, ha a vége jó! - Nagyon bátrak voltunk. A végén ugyan bekötöttem, de tudtam, hogy Katiban lesz elég erő - vette át a szót a háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa, aki időközben már adott egy interjút a horvát állami rádiónak. - Az egyes után nem hoztam szóba a ver­senyt, ilyenkor az tilos, Kati egyéb­ként is ment Vecsery Lajoshoz gyúrat­ni. Lementem a partra, ellenőriztem még a lábtámaszt, és indulnunk is kel­lett. Toltam a hajót, ahogy csak bír­tam, és biztos voltam abban, hogy Ka­ti be fog húzni a célba. Nagyon boldog vagyok, hogy vele kajakozhatok. SZETEY ANDRÁS Köszönjük, olimpia! Vége. Szeged megmentette Magyar­országot, és ez nem is olyan nagy túlzás. Ha belegondolunk abba, hogy Vajda Attila ősszegedi, Janics Natasa „gyüttmönt" szegedi, és Varga Tamás, a pólósok bekkelésre ítélt ősereje második éve Szegeden játszik. Hogy Molnár Tamás Szege­den nőtt föl, hogy Kemény tanár úr segítője (a Margitszigetet kéretik végre Dénesszigetre keresztelni, de tényleg!), Kásás Zoltán - aki a há­romszoros olimpiai bajnok Tamás „gyerek" édesapja - a Szeged Be­ton trénere, a vízilabda-válogatott másodedzője, akkor ugye joggal lehetünk büszkék! Írunk is még er­ről sokat, mert nekünk, Csongrád megyeieknek aztán igazán van okunk az örömre! Holnap meg is ejtjük, olvassák csak lapunkat, tá­jékoztatjuk a részletekről, lesz itt ünneplés! Különösebben a magyar kül­döttség 3 arany, 5 ezüst, 2 bronzos mérlegét nem elemezném, nincs sok értelme. Egyértelmű csalódás. Talán végre egyszer vállalják a fe­lelősséget a vezetők is, és hallhat­juk majd, hogy egy-egy kudarcot vallott sportág első embere fel­ajánlja a lemondását, mert hát ugye ilyenkor nem csak a sportoló­kon kellene elverni a port. Viszont ami megint mindent vitt, az maga a sport. Pekingben nem volt szmog, nem volt terror, nem volt ázsiai csalássorozat, csak egy fantaszti­kus olimpia 204 ország részvételé­vel. Nem történt ez másként Athén­ban és Sydney ben sem. Az olim­pia közben a grúzok nem utaztak haza, miközben háború tört ki ha­zájukban, az észak-koreaiak évti­zedek után végre átölelték a dél-koreaiakat. Köbe Bryant, a dús­gazdag amerikai kosaras eksztá­zisban ünnepelte dollárban számá­ra szinte semmit sem érő olimpiai aranyát. Lionel Messi, az argentin futballista klasszis eldobta volna milliárdos barcelonai szerződését, ha nem engedik el Pekingbe, mert olimpiai aranyat akart, és meg­nyerte. Benedek Tibor, Biros Péter, Ká­sás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Ta­más, valamint Szécsi Zoltán. Mind­annyian háromszoros olimpiai baj­nokok, és méltán ők Magyarország legnépszerűbb emberei, no persze a szegedi kajak-kenusokkal egye­temben. Peking fantasztikus játékokat rendezett, miként tette azt négy éve Athén, és teszi majd négy év múlva London. A dopping réme tovatűnt: minden idők legszigorúbb ellenőr­zése mellett mindössze kilenc pozi­tív leletet találtak, és egyetlenegy bajnokot sem kellett diszkvalifikál­ni. Ott volt a kínai fővárosban a világ valamennyi számottevő kor­mányfője, képviselője, híres embe­re. Lengette saját nemzetének zász­laját őszintén, tiszta szívből szám­talan szurkoló, közte több száz ma­gyar drukker, százezreket áldozva rá, mégis boldogan, hogy a hely­színen lehetett. Jó volt itthonról lát­ni őket! Nagyjából két hete írtam báró Pierre de Coubertinről, az olimpiai játékok francia atyjáról. Ő állította csaknem száz évvel ezelőtt: a béke vagy te, sport! Nem láthatta most Michael Phelpst, Hsain Boltot, a háromszoros olimpiai bajnok ma­gyar férfi vízilabda-válogatottat, és a 204 ünneplő nemzetet a teg­napi záróünnepségen. Ha látná, büszkén állithatná: küldetése való­ra vált.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents