Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-23 / 197. szám

Szombat, 2008. augusztus 403. Szieszta - Kapcsolatok 113 Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1919 (10. rész) FRANCIAK ALATT VOROSOK ES FEHEREK Kilencvenegy hét múlva lesz 100 éyes az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunké jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a réglót, Szegedet a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának tizedik állomása: 1919. ÚJSZÁSZI HONA „...Ma nem mondhatjuk, hogy a végét várjuk a háborúnak. Ma a kezdetét érezzük valaminek, ami még nem volt, mióta a Platón politikus állatja és uralkodásra berendezkedett e különös fényű csillagon..." - szól Juhász Gyula új esztendős vezércikke. „Je sais tout" A franciák érkezésének részleteiről a Délmagyarország elárulja: „Boblet ezredes, a Szegedet megszálló francia csapatok parancsnoka szárnysegédével, Fandire századossal a Tisza-szállóban szállt meg. Este hat órakor négyszáz főnyi francia katonaság érkezett Szegedre 15 tiszt vezetése alatt. Ez a Szegedet megszálló csapat első transzportja. (...) A csapat az éjszakát a pályaudvaron töltötte és csak szerdán délelőtt vonult be a városba, hogy szállását a Cserepes-sori barakkokban elfoglalja. A legközelebb érkező csapat a ül. kerületi polgári fiúiskolában, a következő az állami felső kereskedelmi iskolában nyer elhelyezést". Ismerni akarta Szeged teljhatalmú városparancsnokát. Ez az igény szülte az ötletet: lapunk május 18-án és 20-án címlapon adta közre Betrix ezredes-városparancsnok 1910-ben írt cikkét, mely a Je sais tout (Mindent tudok) című párizsi folyóiratban jelent meg, és Francia katonák és civilek „barátkoznak" Szegeden FOTÓK: SOMOGYI-KÖNYVTÁR, HELYTÖRTENETI GYUJTEMENY arról az 1907-es „merész expedícióról számol be, melyet Betrix a Sahara halálos homokján 800 tevéből és kíséretéből álló karavánnal vezetett". Külföld lett Újszeged „Anélkül, hogy az önök belső viszonyaiba avatkoznánk, azon föltétellel, hogy a rend fönntartatik, mindenkor a szabadság, a jog és igazság katonái maradunk" - hozza nyilvánosságra január 9-én lapunk Boblet ezredesnek a Szegedi Nemzeti Tanács elnökéhez írt levelét. E hozzáállással fogadják a Szegedet uraló franciák a panaszokat is. Például, hogy külfölddé lesz Újszeged, ahonnan február 4-étől élelmet, fát sem lehet áthozni. Szegedet elszakítják a külvilágtól: április 14. reggel 7 órától „a szövetséges csapatok által fi Arcél: Domokos László (1882-1973) „Szeged fia, lapunknak kezdetektől érdemes dolgozótársa" - írja Juhász Gyula Domokos Lászlóról, mikor a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogáról írt kiskátéját méltatja a Délmagyarország 1919. január 12-i számában. Domokos állam- ás jogtudományi tanulmányokat végzett a kolozsvári egyetemen, 1906-től pénzügyigazgatási tisztviselő Szegeden. „Az 1910-es években publicisztikával foglalkozott, radikális szellemben; a magyar imperializmusról írott könyve a német szociológusok felfogását tükrözi és közel áll Jászi Oszkár nézeteihez, vele személyes kapcsolatai is voltak" - olvassuk egy lexikonban újságírói munkásságáról. Domokos Szeged a háború után címmel 1919-ben jelentette meg jövőre vonatkozó elképzeléseit. A lexikon szócikkének szerzője szerint 1920-tól elfordult régebbi nézeteitől, társszerkesztője lett a Magyar Helikon című konzervatív irredenta irodalmi-gazdasági lapnak, és a revíziós mozgalomnak írt röplapokat, majd kereskedelempolitikai és pénzügyi cikkeket a szaklapokba. A harmincas években spiritiszta elvek propagátora, élete utolsó két évtizedében a Budahegyvidéki református egyházközség főgondnoka. megszállt területek és a Budapesttől függő magyar országrészek között" minden közlekedés, „telefon és távirda-összeköttetés" megszakad - kivéve Aradon át - közli az április 15-i, kétkolumnásra zsugorodott újság. A román megszállásról a Délmagyarország július 9-i száma ad leltárt: hasonló sors jut például a Királyhágón túli 15 megyének, a Tisza balparti 8 megyének, Csongrádból „1800 négyzetkilométer 150.000 lakossal, Csanádból pedig 1714 négyzetkilométer 145.000 lakossal" a románoké. Változó hatalom Mikor Dettre János népbiztos bejelenteti a francia Betrix ezredesnek, hogy „a Munkástanács megbízása alapján a város vezetésének ügyét vállalja", 8 pontból álló feltételt kellett elfogadnia - többek között - 2500 puska és 15 gépfegyver beszolgáltatásáról, legfeljebb 1300 fős helyőrség fölállításáról, a fegyveres összejövetelek szétveretéséről. Ellenben mikor a Magyar Nemzethez! című kiáltványban bemutatkozik Szegednek gróf Károlyi Gyula és kormánya, a június 3-i címlapon a város kormányzóságának 396. számú rendeletében mondja: „ezen kormány tagjai teljesen ismerik az általános helyzetet és különösen Szeged város helyzetét... Ennélfogva semmi sem változik". Sőt az ezredes-kormányzó azl kéri, hogy „őszintén segítsék az új kormányt". A nagypolitika szétrobbantja Szeged reményeit, Szeged pedig a nagyKRONQLÜGIA: 1919. Január 19.: Károlyi Mihály az első Magyar Köztársaság elnöke. Január 27.: Meghal Ady Endre költő. Március 21.: Garbai Sándor és Kun Béla kikiáltják a Tanácsköztársaságot. Május 28.: A gróf Károlyi Gyula vezetéséve! Aradon alakult ellenforradalmi kormány Szegedre érkezik. Június 28.: A német delegáció Versailles-ban aláírja a békeszerződést - vége az l. világháborúnak. Augusztus 1.: Elbukik a Tanácsköztársaság, Peidl Gyula alakit kormányt. Augusztus 12.: A szegedi kormány utolsó ülése Szegeden; Budapestre utaznak tárgyalni a Friedrich-kormánnyal. politikát óhajtja befolyásolni, mikor a polgármester táviratozik Teleki Pálhoz, a békekonferencia tagjához. Ingó bástya E segélykiáltással fölérő kérést december 6-án közöljük: „...mély tudásával és lánglelkü buzgalmával most a döntő helyen és az utolsó pillanatban kövessen el mindent, hogy a Szegedtől délre fekvő Dél-Magyarország osztatlanul megmaradjon a magyar szent korona kötelékében. A 150.000 lakosságú, eddig virágzó város létérdeke követeli ezt, mert a délvidék gazdasági forrásai nélkül Szeged város meghal és a magyar állam egyik ékessége és bástyája elvész." SZEGEDI KORMANYZATI NEGYED NÉM ZABÁD! • A képünkön látható szpáhi katonák mellett arabok is szolgáltak a Szegedet megszálló franciák között. Fogadtatásukról, beilleszkedésükről szól a névtelen tudósító ellesett, május 13-án közölt életképe. „Két hatalmas testű arab sétált a korzón. Csak úgy ragyogott az arcuk a gyönyörűségtől, hogy a kellemes tavaszi levegőt szívhatták, no meg, hogy a riszálós derekú fehérnépet bámulhatták.' Széles jó kedvükben azt sem tudták, mit csináljanak... Egyszerre az egyik elkomolyodott, és a korzó közönségének osztatlan megrökönyödésére nótába fogott. Ezt a két sort énekelte: 'Aszondom én, kapitány úr, magának / Lányokat is soroztasson bakának.' Magyarul énekelt a testvér. Amikor bevégezte, a másik elébe állt, és olyan komoly arccal, hogy mosolyogni kellett rajta, megfenyegette: - Ném zábád! - mondta. A másik - a magyar népdalénekes - nem hagyta magát: - Zábád! - jelentette ki erélyesen, és újra belekezdett a nótába. Amikor a két sort elénekelte, újrakezdődött az egész... És így játszották végig a korzót, illedelmesen, kedvesen, a közönség mosolyhonoráriumát bezsebelve". „Szeged törvényszéki palotája (képünkön) előtt már ötödik hete fegyveres őrség áll egész napon át. A katonai őrség szabályosan váltogatja egymást, délben és este hét órakor a kürtös elfújja a hagyományos imára hívást, el-elhangzik a generálmars. Mindenki tudja, hogy gróf Károlyi Gyula kormánya helyezkedett el az épületben, amely a maga céljának, törvényszéknek sem volt valami tágas, egészen a forradalomig" - számol be a június 24-i Délmagyarország a „szegedi kormányzati negyedről". (...) Az első emeleten és a földszinten, nagyon szerény hivatalokban vannak a minisztériumok. A törvényszéki elnök volt hivatalos helyiségeiben működik a miniszterelnökség és a miniszterelnökségi sajtóiroda. Kisebb bírósági hivatalokban, néhány szobában helyezték el a külügyminisztériumot, amelynek gróf Teleki Pál, a hadügyminisztériumot, amelynek Horthy Miklós ellentengernagy, a pénzügyminisztériumot, amelynek Solymossy Lajos, a kereskedelemügyi minisztériumot, amelynek dr. Varjassy Lajos, a földművelésügyit, amelynek Kintzig János, a vallás- és közoktatásügyit, amelynek Kelemen Béla és a közélelmezésit, amelynek dr. Hemmen János áll az élén. A minisztériumokban egész napon át már igen sok a kérelmező és panaszos fordul meg..." NAPI HÍREK Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1919-ből. MUNKATÁRSUNKTÓL A KIRÁLY ÉS KIRÁLYNÉ KÉPE A MÚZEUMBAN. „A városháza közgyűlési termének faláról még csak most vették le Ferenc József és Erzsébet királyné képét, hogy beszállítsák a múzeumba. Ha a forradalomig a lojalitás megkívánta minden hivatalos helyen ezeket a képeket, most, amikor foszlányokká tépődött a királyság hazug nimbusza, egyenesen sértették a szemet. Azok a festmények ma már igazán csak múzeumi relikviák" (február 1., szombat). JELENT A SOMOGYI. A Somogyi-könyvtár és múzeum jelentése „a háborús és mostani rossz viszonyok ellenére is folytonos és örvendetes gyarapodásról számol be. (...) A könyvtár állománya most 89.380 kötet, az olvasók száma az 1913-diki 14.945-ről 1918-ban leapadt 1.725-re, miközben 187.897 darab tárgy volt kezelés alatt" (február 7., péntek). NINCS PÉNZ A BANKOKBAN. A szegedi bankok pénzkészlete annyira kifogyott, hogy a hetibérek kifizetésére sem tudnak pénzt kiadni. (...) A Kereskedelmi és Hitelbankban körülbelül kétszázezer korona városi pénz van, de már a Csongrádi Takarékpénztárban alig ötvenezer korona pénzkészlet fölött rendelkezik..." (április 19., szombat). BÉLYEGGEL FIZETNEK. „Fogytán a levélbélyeg (...), mert a levélforgalom minimális. Az aprópénzhiány azonban már régóta arra készteti az embereket, hogy a postabélyeget fizetési eszközül használják" (május 3., szombat). SZÖKÖTT RABOK. „Kilenc rablógyilkos szökött meg egyszerre csütörtök este a Béke utcai fegyházból. A rabok, akik a földszinten lévő 12. számú cellában voltak elhelyezve, a sötétséget kihasználva kibontották a cella falát. (...) A fegyencek szökését az őrök csak akkor vették észre, amikor - este 9 óra tájban - a villanyvilágítás ismét funkcionált a városban" (május 3., szombat). ÁRAD A TISZA. „A Stefánia sétatéren állandóan sok a nézője a hatalmasra megduzzadt folyónak, amely soha ilyen magasságot még el nem ért. Szombaton délben 9 m 2 cm volt a vízállás" (május 11., vasárnap). SPORTÜNNEPSÉG. „Nagyszabású olimpiádszerű sportünnepet rendez a helyi sportszövetség pünkösd mindkét napján SZAK újszegedi sporttelepén, (...) hivatva lesz a pangó atlétikai és tornászéletet fellendíteni. (...) A benevezett szereplők száma 434. (...) Az ünnepség mindkét nap a helyi válogatottak labdarugó mérkőzéseivel végződik" (június 3. kedd). VÁSÁR. „Mindennap 22 órakor, amikor a vonat befut Temesvárról a tiszai pályaudvarra, vásárt tartanak. A tolongás oly nagy, hogy közlekedni, vagy az állomáshoz közeledni lehetetlen" (július 15., kedd). PÓTADÓ. A város költségvetésének 3.603.324 korona hiányát 125 százalékos pótadóval kívánja fedezni. „Az új pótadó egy és egynegyedszer akkora lesz, mint az államadó" (augusztus 29., péntek). KENYÉRÍNSÉG. Nem maximálják az árakat addig, míg nem rendelkezik a város elegendő lisztkészlettel - dönt az árvizsgáló bizottság. „Kenyér ugyanis nagyon kevés van, és rettenetesen drága": 16-18 koronába kerül egy kiló. Az ínség enyhítésére a tanács betiltotta a fehér péksütemények készítését" (november 13., csütörtök). d' fovábfci f0t0k a tsmáröJ § «2