Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-16 / 192. szám

Szombat, 2008. augusztus 16. Szieszta 111 ila nríímeísali nék el" - hangzik el több városi fórumon is az ötlet. Ügy okoskodnak, hogy a királylátogatással egy csapásra megszerzik az állami támogatást. Számításuk szerint ha „az 1883-ik esztendőben a király látogatása 675.000 koronába került", most e célra legfeljebb 1 millió koronát lehetne költeni. Juhász Gyula „a szegedi sajtó nevében mondott nagyhatású beszédet" a Korzómiozi kerthelyiségében augusztus 11-én, vasárnap tartott összejövetelen: „...ha van közérdek, akkor a közegészség ügye elsősorban az. Kivált a tömeggyilkosság és tömegmérgezés korában. Gombot kerestek a királylátogatás pompás, hímes palástjához, s igen okosan a kórház dolgában megtalálták..." Vidéki hírlapírás Modern kórházat Szegednek - szenteli augusztus 14-i címlapját dr. Wolff Ferenc tiszti főorvos írásának lapunk. Néhány háborús hír - például: Angol csapatok egyesültek a szibériai cseh csapatokkal, Meggyengült a francia támadások ereje, Ellentámadásba kezdtek a németek a Roye és a Somme közt, Eredménytelenül támadnak az angolok, A bresztlitovszki békeszerződés revíziója - után ismét a cikk: A tanács az új kórház azonnali fölépítése mellett döntött. Majd az augusztus 15-i számban ott a közgyűlés „méltóságosan lelkes" határozata, mely - 7 szavazat ellenében 61 szótöbbséggel - a tanács javaslatát elfogadta. Ugyanakkor arról is tudósítunk, hogy az ülés végén Szabó Gyula szóvá tette: a Pesti Hírlap az egész vüág legszégyenteljesebb kórházának nevezi a szegedit. A képviselő úgy vélt Szegednek elégtételt szolgáltatni, hogy azt mondta: „aki üyen tudósítást ad rólunk Budapestre, ki kell Szegedről korbácsolni". Korbács című vezércikkében, augusztus 18-án Juhász Gyula rögzíti: „A szegedi kórház évtizedes botrányát (...) nem a szegedi sajtó csinálta, mint ahogy a város más szégyene, elmaradása, lemaradása se ennek a sajtónak a számlájára írandó... Ha van valahol hivatása magaslatán álló, nívós és modern, a tisztesség és komolyság jegyében működő hírlapírás a magyar vidéken, akkor Szegeden van. És ha van valahol sajtó, amely lehető önzetlenül, lelkesen és becsvágyóan a város népe igazi érdekeinek, a város valódi kultúrája valódi szolgálatába állította erejét, tudását és tehetségét, neki ajándékozta, sokszor szinte bohém könnyelműséggel szíve és agya virágait és gyümölcseit, hát akkor a szegedi sajtóról ez nyugodt lélekkel elmondható." El KRONOLÓGIA: 1918. Július 18.: Az antant ellentámadása, az t. világháború befejezéséhez vezet. Októberié.: A szegedi közgyűlés követeti a dualizmus rendszerének megszüntetését, a független, demokratikus Magyarországot. Október 17.: Tisza István a parlamentben kijelenti: a háborút elvesztettük, Magyarország kikiáltja függetlenségét, létrejön a perszonálunió. Október 31.: Győz az úgynevezett őszirózsás forradalom. November 11.: Németország aláírja a compiegne-i erdőben a fegyverszünetet, véget ér az I. világháború. November 13.: IV. Károly király lemond Magyarország trónjáról. December 31.: Francia katonaság sálija meg Szegedet. Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1918 (9. rész) KORBÁCS A SAJTÓNAK A KÓRHÁZÉRT NAPI HÍREK Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1918-ból. MUNKATÁRSUNKTÓI HÁBORÚS RÓMEÓ ÉS JÚLIA számú házból hallatszott, ahová a házbeliek telefonon hívták nyomban a mentőket és a rendőrséget. A kis ház egyik szobájában egy fiatal katonát és egy leányt találtak a besietők, akiknek melléből patakzott a vér. A földön egy revolver, az asztalon egy levél adta magyarázatát a történteknek. A katona: Luteránus Imre 5-ös honvéd, mindössze 21 éves, forrón szerette a leányt: Szalóki Rozál szikvízgyári munkásleányt" - kezdődik lapunk szeptember 7-i, szerdai tudósítása. - „Nagy szerelmében néhány nap előtt eltávozott a laktanyából és nem ment vissza. Tudta, hogy rövidesen keresni fogják, mint szökevényt, de viszont nem tudott megválni a leánytól. Hétfőn este a leány szülei és testvérei kimentek a búcsúra és ezt az alkalmat használta fel a két szerelmes végzetes tervének végrehajtására. Levelükben bocsánatot kérnek szüleiktől, testvéreiktől és megírják, hogy közös elhatározással mennek a halálba. Luteránus előbb a leányt lőtte mellbe, azután önmagát..." PÁNIK A KÖZÚTI HÍDON • A szegedi közúti hidat - képünkön - már 12 esztendeje nem javították, holott 7 évenként kötelesség lett volna. Tovább késlekedni nem lehet - figyelmeztet lapunk augusztus 6-i számában. „Az Újszegeden tartott futballmeccsről esti 8 óra felé indult hazafelé a közreműködő honvéd önkéntes-század. Vele természetesen a közönség legnagyobb része." Mikor a tömeg „a szegedi oldalra ért, a híd vízszintes kilengéssel megmozdult. És amint haladt a tömeg, úgy erősödtek a kilengések is... Erre pánik tört ki, sokan futni kezdtek... Mindenki azt várta, hogy a túlterhelés következtében leszakad az amúgy is rossz állapotban lévő közúti híd... A veszedelmes pillanatokban állítólag négyezer ember volt a hídon, amelyet még villamos is terhelt... És bár - szerencsére - baj nem történt, a hatóság számára intő például kell szolgálni a vasárnapi esetnek arra, hogy „a javítást mielőbb megkezdjék..." A közgyűlés 250 ezer korona körüli összeget szavazott meg a szegecselési és festési munkákra. ORSZÁGOS ÚSZÓVERSENY. „Az augusztus 17-én és 18-án lezajló katonanapok rendező bizottsága az ünnepségek programjába beállította egy országos úszóverseny eszméjét." A Szegedi Üszó Egyesület örömmel vállalta el a rendezést (augusztus 1., csütörtök). HELYÁREMELÉST KÉR A SZÍNHÁZ. „Almássy Endre színigazgató levele szerint „...a vidéki rendes helyáraknál 35-50 százalékkal olcsóbbak a szegediek, (...) 28-32 korona mindenütt egy páholy ára és Szegeden 17 korona. Ezzel szemben én még most is csak 21 koronára kérném emelni, úgy hogy még így is az ország legolcsóbb színháza a szegedi maradna" (augusztus 2., péntek). NYARALTATÁSI MOZGALOM. „A különvonatok nap-nap után szállítják az osztrák nyaraló gyermekek ezreit. A Szegeden elhelyezett gyermekeken kívül eddig elszállásolást nyert: Hódmezővásárhelyen 300, Szentesen 280, Mindszenten 350, Szegváron 250, Csongrádon 400, Kiskundorozsma bel- és külterületén 300, Csanyteleken 150, Kisteleken 150, Szeged-Felsőközponton 100, Tömörkényen 120, Sövényházi pusztákon 50." (augusztus 2., péntek). CIPŐHIVATAL. „Horváth Elemér nyugalmazott ezredes, a városi cipőhivatal vezetője eltávozott állásából. Az állást Fenyvesi Jenő tanító pénteken vette át, aki eddig a rekvirálások körül működött" (augusztus 3. szombat). HAVI BOLDOGASSZONY. „A háború ötödik esztendejében (...) alig húszezer ember fordult meg a Mátyás-templomban, holott volt idő, amikor a százezret megközelítette a búcsúsok száma ..." (augusztus 6., kedd). HÚSTALAN NAP. A hústalan és zsírtalan napokról a kormány rendeletet ad ki, mely augusztus 8-án lép életbe, hatálya „Horvát-Szalvonországok kivételével az egész országra kiterjed". Csütörtökről péntekre teszik át a hústalan napot, de „az ételek kiszolgálásával foglalkozó üzemek a hét többi napján egy étkezésre egy személynek legfeljebb egy húsételt szolgálhatnak fel" (augusztus 7., szerda). HAMKÖLCSÖNJEGYZÉS. „A nyolcadik hadikölcsönre Szegeden 25.399,200 koronát jegyeztek, vagyis sokkal többet, mint a hetedik hadikölcsön kivételével bármely hadikölcsönre" (augusztus 11., vasárnap). ÁRDRÁGÍTÓK. „A szegedi kihágási bíróságon szombaton Pördi Mártonné és özv. Kurucz Istvánné piaci árusokat 8-8 napi elzárásra és 100-100 korona pénzbüntetésre ítélték, amiért a 3 koronás körtét 5 és 6 koronáért árusították kdönként" (augusztus 11., vasárnap). Ml A HÁBORÚ? A borzalmas világégés legújabb és legszellemesebb definícióját Beöthy Zsolttól közű a lap. „Hát tudjátok, úgy áll a dolog, hogy én a békében mindennap felvettem egy tiszta inget és vasárnap váltottam egy száz koronást és az elég volt az egész hétre. Most mindennap váltok egy százkoronást és csak vasárnap veszek fel tiszta inget. Ez a háború" (augusztus 17., szombat). KIRAKATOK. „Aki szemlélhetőleg kívánja látni a pénz értéktelenedését, az sétáljon végig a kirakatok előtt, rögtön meglátja, hogy mit művelt a háború. (...) Egy ruhakefe 17 korona. Egy férfikalap 70-80 korona. Hajdan egy öltözet ára volt. (...) Egy nagyon egyszerű női blúz 200-300, (...) egy gyerektrikó 45-50 korona" (augusztus 22., csütörtök). Kilencvenkét hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának kilencedik állomása: 1918. ' MUNKATÁRSUNKTÓL száz ágyas kórház építési költségeit." Ehhez Szeged - „a mostani megdrágult viszonyokhoz képest" - ötmillióval járulna hozzá. „Az állam a kórházat öt, legfeljebb nyolc esztendő alatt építtetné föl a város ellenőrzése mellett" idézi Taschler Ede főjegyző érvelését augusztus 9-én a Délmagyarország városházi tudósítója. Gombhoz a kabátot „A kórházat, melynek alapkövét a felséges úr tenné le, Zita királynéról nevez„Két gyors, egymásutánban eldörrent lövés riasztotta meg hétfőn éjjel záróra után az Alsóvárosba hazatérőket. A lövés zaja a Katona utca 46. Egy makói szerelmespár UJSZÁSZI ILONA A közkórház ügye újból és újból fölbukkan a háborús évek közbeszédében - a frontokon a harcok alakulását nyomon követő híradások mellett; az ellátási nehézségekről, ületve a politikai életnek a pártalakulások számában is mérhető élénküléséről szóló tudósítások szomszédságában. Ez a benyomásunk, ha a Délmagyarország 90 évvel ezelőtti augusztusi számait lapozgatjuk. Patkányfészek „A szegedi közkórház szégyene a város minden önérzetes lakójának. Ebbe a kórházba már csak azok mennek, akik minden nyomorúságot végigszenvedtek, s nem rettennek vissza attól a patkányfészektől sem, amelyet közkórház névvel csúfolnak meg" - idézi az augusztus 8-i szám a szociáldemokraták nagygyűlésére szóló meghívóját. „1910-ben Korb Flóris közel négy millió koronára irányozta elő az öt• Katonai kórházakat alakítottak ki Szegeden a MÁV-internátusból ás három iskolából, de sebesültek feküdtek az újszegedi Vakok Intézetében és a képünkön látható Fekete Házban is FOTÓK: SOMOGYI-KÖNYVTÁR, HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY 0 Arcél: Juhász Gyula (1883-1937) Első újságírói sikerét jelentő vezércikkét a Szeged és Vidékében Tetemrehívás címmel 1907. augusztus 17-én publikálta. Az amúgy 1903-tól újságíróskodó Juhász Gyula Váradon, Makón is helyi lapok munkatársa volt. Szegedre visszatérve a Délmagyarországban szerepelt, itt jelentek meg versel (már az újság első számában is), de a lap belső munkatársa, vezető publicistája 1918 júniusától lett. Vezércikkekben is hangot adott forradalmi várakozásának, majd bírálta a Horthy-rendszert. Kenyérkeresete lett az újságírás. 1925-ben egyik cikke miatt bíróság elé került, de felsőbb fokon fölmentették. A mek.oszk.hu szerint Juhász Gyula minden publicisztikája „pregnánsan jelzi a világnézeti súlypontokat, a politikai tájékozottságot, a kulturális és társadalmi vonatkozásrendszert, melyben a költő élt". Gyalu névvel „maróan éles, elmésen fordulatos, hallatlanul szellemes, roppant világirodalmi és világpolitikai Ismeretekről tanúskodó cikkek özönét" ontotta - írja róla Péter László. Az Irodalomtörténész úgy véli: politikai indulat szülte a Szakállszárító rovatban közölt aforizmáit, melyek „játékosnak tűnő, de mély bölcsességek és igazlátó bírálattal telített gondolatok". Rendszeres kapcsolata lapunkkal 1929-ben, betegsége elhatalmasodásával szakadt meg, utolsó vezércikkét Itt 1932-ben Arany Jánosról írta. Egyik 1925-ös aforizmája „önarckép" Is a Délmagyarország legismertebb újságírójáról: „Az édesapám távírász volt. Én is az vagyok. Jeleket küldök a világba. Kár, hogy kevesen fogják fölöket."