Délmagyarország, 2008. augusztus (98. évfolyam, 179-203. szám)

2008-08-09 / 186. szám

Szombat, 2008. augusztus 9. Vasárnapi Tv-műsor 111 Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1917 (8. rész) RIPORT AZ UZSORA VÁROSÁBÓL Kilencvenhárom hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bo­csátott Délmagyarország. Lapunk e jubileuma alkalmából, mintegy visz­szaszámlálásként, időutazásra hív­juk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő újságtermését át­lapozva fölvillantjuk, milyennek lát­tatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet - a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának nyolcadik állomása: 1917. UJSZÁSZi HONA „A szegedi 46-osok verték vissza az olaszok legerősebb csapásait. Az el­lenség óriási erőfeszítés árán sem tu­dott áttörni. Elkeseredett küzdelem a Karszton" - adja hírül a Délmagyaror­szág augusztus 23-i címlapja. A vezérkar dicsérete A vezérkar főnökének beszámolóját a miniszterelnöki sajtóosztálytól kapta Mikor a paprika a főszereplő - a boldog békeidőkben, a Széchenyi téri piacon FOTÓK: SOMOGYI-KÖNYVTÁR, HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY H Arcél: Baila Jenő (1869-1935) Kistelek szülötte Balla Jenő, aki 1869-ben látta meg a napvilágot: apja Gráner József, ugyanakkor 1877-ben a tankötelesek névjegyzékében Blau Kobi néven szerepelt - olvasható az ellentmondásos információ a városka honlapján. Középiskoláit Szegeden végezte, ott lett hírlapíró, írásait álnéven, Byll aláírással közölte, 1908-ig használta a Blau nevet. A Színházi Újság 1913-ban mint Szeged neves színikritikusát mutatja be. A Délmagyarország 1917-ben munkatársának mondja, mikor közli Jászai Mari Tömörkény Istvánról 1902-ben neki írt levelét, így emlékezve az április 24-én elhunyt jeles íróra, a Szegedi Híradó és a Szegedi Napló újságírójára. Balla Jenő - aki jó barátja volt Móra Ferencnek - Szegeden 1935. június 18-án 67. életévében halt meg. a szerkesztőség. „Augusztus 21-ike az Isonzo-hadsereg történetében a legfor­róbb napok egyilcévé vált. Canaletől keletre a Vrh falut át kellett enged­nünk az ellenségnek. Az olaszok min­den erőfeszítése, hogy lö késükkel az e helységtől délre fekvő magaslatokon átjussanak, sikertelen maradt... A legerősebben a Karszt-fennsíkon folyt a viaskodás. Hevességében már alig meghaladható tüzérségi tűztől tá­mogatva az ellenség kora reggeltől késő estig hadosztályt hadosztály után vetett állásaink ellen harcba. A legerősebb csapás a szakasz két szárnya ellen, a Fajti Hrib-Kostanjevicza terület ellen irá­nyult, ahol 1915 óta a karszton harcoló 39-ik és 46-ik számú magyar ezrednek új hősi hírt szereztek, továbbá Medeasa és San Giovanni ellen irányult. A nap eredménye a csapatok és vezetőik fé­nyes magaviseletének megfelelő volt. Ha kis, a védőharc természetéből követ­kező ingadozásokra került is sor, a siker elvitathatatlanul a mi oldalunkon van." Kofák aranykora Helyi ügyek szorítják háttérbe a hábo­rús eseményeket. Az év második felétől olyan témák verekszik magukat a cím­lapra, mint például a 46-osok hősiessé­géről szólót is a másodüc helyre szorító szénhiány. „Munkamegosztást" követel a névtelenségben maradó publicista: „A jó közigazgatásnak tanulnia kell vállala­ti igazgatóktól, az üzletemberektől, a be­vált és gyakorlattal rendelkező hivatal­nokoktól... " - szól a máig érvényes jó tanács. „A munkamegosztás elől kitérni nem lehet (...), a polgárság háborús ellá­tásának terhes munkájából a tanács minden tagjának ki kell venni a részét." Mint a nőknek a munkából. „A hábo­rú három éve alatt (...) minden lehetsé­ges munkateret elfoglaltak a nők" - rög­zíti a tényeket a Tízezer nő dolgozik a háborús Szegeden című cikk írója októ­ber 20-án. „Ma már nem ütődünk meg a női mozdonyfűtők láttán, s szinte csu­dálkozunk, ha néhanap a villamosan nem női kalauzokat látunk. Hordár, ut­caseprő, jogász és szántó-vető paraszt mind kitelik a nőkből, s most már Sze­geden az irodaszolgákat is nőkből ver­buválják." A nőktől, pontosabban a kofáktól függ a közélelmezés is. „A hatóság min­den két hétben kiad egy 'értesítés'-nek nevezett jegyzéket, amelyben szigorúan megállapítja a zöldség-, főzelék- és gyü­mölcsfélék maximális árát. A termelők és kofák erre (...) minden piaci napon fütyülnek (...), a maximális ár dupláját is elkérik (...)", sőt: például a fehér bab literjének maximált 68 fillérje helyett szeptember 16-án 1,80 koronát - írja ri­portjában Herczeg István - az „uzsora városából". Paprikás hangulat A maximált árak tengeréből egyetlen terméket akart hivatalosan is kivonni a város: Szeged jellegzetességét, a papri­kát. Somogyi Szüveszter polgármester, de Rózsa Ernő, a Szegedi Mezőgazdák Szövetkezetének vezérigazgatója is el­mondta: „...a magas paprikaárakat nem a belfogyasztás idézte elő. A (...) német hadvezetőség élelmezési bevásárlói bi­zományosaik által egyre nagyobb tö­megben vásárolták a paprikát és min­den árat megadtak érte". Megalakul a Paprikakereskedők, Termelők és Papri­kamolnárok Egyesülete, de se ezzel, se a probléma folyamatos „napirenden tar­tásával", de még Koszó István parla­menti interpellációjával sem sikerül el­érni a paprika szabad forgalmazását. Bevétel a vigadó „A háborús viszonyok szülte gazdasági átalakulások elsősorban a városokat sújtották érzékenyen. A városi háztartá­sok terhei tetemesen emelkedtek, a be­vételek jelentősen megcsappantak, az egyensúly a legtöbb városban fölborult, aminek következtében a pótadó jelenté­keny ugrással haladt fölfelé. Szeged ed­dig elkerülte, hogy a pótadót kelljen emelnie" - igy az összegzés augusztus 25-én „saját tudósítónktól". A bevételek növelése a cél. Négy év után ismét föl­merült az ötlet: „a budapesti városliget mintájára állandó jellegű népszórakozó­helyet létesít a város Újszegeden, esetleg a Gedóban (...), amiből mintegy 150-200.000 korona évi bevételre szá­mithat". A megvalósításhoz szinte csak egy feltétel hiányzott: a béke. s KR0N010GIA: 1917. Március 10.: Oroszországban kitör a forradalom. Június A.: A Pulitzer-díj első át­adása. Július 28.: Or. Kelemen Béla főispán beiktatása. Szeptember 30.: A szegedi Tömörkény-matinén részt vesz Ady Endre. November 7.: Bolsevik hatalomátvétel Oroszor­szágban. December 2., 11.: Békét követelő gyűlés Szegeden. ELETMENTÓ GIMNAZISTA MUNKATÁRSUNKTÓL „Az urilánykák a strandfürdőn élvezték egy darabig a napsugarat, a száraz, forró fövenyt, s a játékot, ... azután kikíván­koztak a hűs folyóvízbe, amely egy da­rabig simogatni szokta az embert, azu­tán hívja,' ellenállhatatlanul vonzza mindig beljebb, beljebb... Egyszerre csak megszűnt ... a kacaj, a szép gyer­meklányok helyett csak ringó hullámok fénylettek az öreg folyó hátán!.... ... megjelent a folyón egy keskeny szandolin, a lélekvesztöben egy tizen­négy éves, sugártermetű fiú: Bérezi An­dor... Ekkorra felhangzott a riasztó jel­adása is az életösztönnek: - Segítség!... A derék fiú, a legkritikusabb percben ért a víz alá merült lányokhoz, gyermekhős ként ragadta meg előbb a fehér kezet, ki­emelte a leánykát, hogy levegőre jusson, azután a kibomlott haj után nyúlt, hogy a másik leánykát is felhúzza, hogy az a csónak oldalába kapaszkodhasson. Mindez egy-két perc műve volt..." - írja „-y." július l-jén a néhány nappal koráb­bi, szerencsés kimenetelű balesetről. NŐK A POSTÁN • „- A háború alatt a csomagkezelés a legterhesebb - nyilatkozza Kő­rössy István főfelügyelő, a szegedi posta főnöke a Délmagyarország tudósítójának a háború harmadik évének tapasztalatairól április 8-án. - A csomagforgalom óriási mértékben növekszik, aminek természetes magyarázata a vasúti forgalom korláto­zása... Sok nehézséget okoz a szállítási eszközök hiányossága. Kevesebb vonat indul, ami viszont a csomagok torlódására vezet. Harmadik nehézség az, hogy a begyakor­lott szolga- és altiszti személyzet harctéren van... Hozzávehetjük még a helyiségmi­zériát. A posta - képünkön is látható - épülete a békeforgalomra épült és most a háborús forgalomra szűknek bizonyul... A postán most jórészben nők pótolják a hadba vonult férfiakat..., már szolgai munkakörben is. Tizenkét nő van levélkihor­dói kiképzés alatt... önálló kerületet kapnak..." NAPI HÍREK Tükröt tart szülővárosának és a ré­giónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1917-ből. munkatársunktól JÓTÉKONYSÁGI KONCERT. „...A szenve­dés, a nélkülözés enyhítésére kell mindazoknak törekedniük, akik nem szenvedő alanyai a nincstelenségnek. A Délmagyarország erre óhajt alkalmat nyújtani legközelebbi hangversenyé­vel... A zongora művészet egyik titán­ját, Lhevinne Józsefet sikerült megnyer­nünk... jegyeit már árusítja a Vánay L. cég", Iriadótűvatalunk. Jegyek 30 (pá­holy), 10, 8,6 és 4 koronáért kapha­tók." (március 7., szerda) RENDKÍVÜLI KIADÁS. „A délelőtti órák­ban rendkívüli kiadásban közöltük azt a nagy horderejű eseményt, hogy Oroszországban a duma 12 tagja vette át a kormányt és az összes minisztere­ket fogságba vetették. A hír városszerte gyorsan elterjedt rendkívüli kiadásunk folytán és érdeklődve tárgyalták a fon­tos eseményt." (március 16., péntek) POLGÁRI VENDÉGLŐ. Április 15-én nyit a polgári vendéglő - szociális intéz­ményként. „Szeged élelmezési hivata­la e példával utat mutat minden ma­gyar város középosztályának anyagi megkönnyebbítésére". Az első étlap szerint a vasárnapi menü: „Délben burgonya gombóc leves, sertés sült, káposzta főzelék. Vacsora: ricset, füs­tölt fej-lábbal... A leves 3 deciliter, a főzelék 4 deciliter és a hús főtt vagy sültállapotban 7 dekagramm lesz... A két koronáért még kenyér is jár..." (április 1., vasárnap) R0KKANTTELEP. „Az Országos Rokkant­ügyi Hivatal" kezdeményezésére Sze­geden 50 családnak rokkanttelepet hoznak létre. „Egy-egy család 800 négyszögölnyi területet kapna, amely­re ... házat is építenének..., 10-12 em­bernek közös műhelyt állítanak föl a tanszeripar űzésére, a többit pedig ko­sárfonásra és gyékényszövésre fogják kioktatni... Az egész telepet a Back-fé­le 100 000 koronás alapítványból épí­tik föl... Szeged és Tápé között lesz és egész kis közösséget fog képezni, amelyben központ, raktártelep és ka­szinó lesz..." (április 19., csütörtök) MTK MECCS. „MTK-SZAK 9:0 (6:0) ­kezdődik a vasárnapi nagy meccsről a tudósítás. „A tribün roskadásig meg­telt és az állóhely közönsége, dacolva az erős napsütéssel, szintén szép számmal hódolt a futballjáték élveze­tének. A vendégcsapat nagystílű játé­ka rászolgált az általános érdeklődés­re..." (július 10., kedd) KONZERVGYÁR. „... A Magyar Földbér­lők Szövetkezete... konzervgyárat és bérszántó üzemet létesítene Szege­den", de később „sörgyár, nagyobb­szabású cukorgyár és egy ipari szesz­gyár felállítását" is tervezi. (július 11., szerda) MÓRA IGAZGATÓ. „A tanács csütörtöki ülésén töltötte be a Somogyi-könyv­tárnak és múzeumnak a Tömörkény István halálával megüresedett igazga­tói állását. Az állásra egyetlen pályá­zó Móra Ferenc, a Petőfi-társaság tag­ja, helyettes múzeumi és könyvtár­igazgató volt, aki 1904 óta működött a Somogyi-könyvtárban és múzeum­ban." (július 13., péntek) A HÖLGYEK VÁLASZTHATNAK. „A kor­mány választójogi reformja a kiszivár­gott autentikus hírek szerint a nők egy részének szintén ad aktív választójo­got...", ez azonban erős cenzushoz lesz kötve. Erről mondja dr. Somogyi Szilveszterné: „a nőnek elsősorban jó feleségnek, aztán jó anyának és jó há­ziasszonynak kell lennie. Veszélyes­nek azonban egyáltalán nem tartom, ha a nők is kapnak választói jogot..." (november 4., vasárnap) A tiszai Partfürdő a háborús években is benépesült

Next

/
Thumbnails
Contents