Délmagyarország, 2008. július (98. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-04 / 155. szám

101 Délmadár isfvvnö^ iaóiüyegéseiO sA ovtöiöí tódévnémoilií Péntek, 2008. július A. HŰVÖSÖN - A NAGY MELEGBEN Az egyik börtönőr így szól a másikhoz: - Képzeld, a 152-es cellából megszökött az éjjel valaki. - Na, hála istennek, már három éjjel nem aludtam a fűrészelése miatt! Három elitélt beszélget a sitten: - Titeket miért ítéltek el? - kérdi az egyik. - Elkötöttem egy autót, 1 millió forintos kárt okozva. És te? - Én loptam az állam pénzéből, 2 millió forintos kárt okozva. - Hát te, cimbora? Te mit csináltál? ' - Én 3 millió forintos kárt okoztam. - Na, akkor te vagy itt a legjobb. Hogy csináltad? - Hóvirágot szedtem. A börtönben a rendőr a bekísért rab korábbi aktáit olvassa: - Bolti lopás, betörés, fegyveres rablás, erőszak, zaklatás, zsarolás. Ez már rekord lehetne! - Hát, tudja - mondja az elítélt elég sokáig tartott, míg kikísérleteztem, miben vagyok a legjobb. A börtönben egy cellába kerül egy füves, egy tűzoltó és egy szadista. Egyszer felsóhajt a füves: - De jó lenne egy füves cigire rágyújtani! A tűzoltó hozzáteszi: - Aztán eloltani! Mire a szadista: - Ja. A homlokodon. A börtönben két rab beszélget: - Téged miért ültettek le? - Mert fejjel mentem a falnak. - Hiszen az nem büntetendő cselekedet. - De nem az én fejem volt! A KEDVES UTAS MÉG MINDIG KÉRDEZ Utas: - Mezőkövesdre melyik a legutolsó busz? Infós: -15.50. Utas: - És azután? Infós: - Az utolsó után általában már nincsen busz. Utas: - Maguknál is így van? Nálunk is, köszönöm! Utas: - Romániába mikor mennek a buszok? Infós: - Románia elég nagy, hova szeretne eljutni? Utas: - Mindegy, csak átmenjen a határon. Tessék mondani, mindegyik busz átmegy a határon, ami Romániába megy? Utas: - Szabadkára mikor megy busz? Infós: - Reggel 7-kor. Utas: - És előbb? Infós: - Nincsen, csak egy járat van naponta. Utas: - Ja, egy járat, értem, és utána? Utas: - Nyugdíjasnak kell helyjegy? Infós: - Igen, de 65 éven felül ingyenes. Utas: - És 70 éven felül? Utas: - Meg tudja mondani, hogy ami 18 órára jön a 15-ös kocsiállásra, az honnan jön? Infós: - Nézze, uram, minden busz a 15-ösre érkezik, és elég sok jön hat órára, mégis honnan várja? Utas: - Azt nem tudom, de annyit segítek, hogy a 15-ös kocsiállásra érkezik. Utas: - Mikor megy Gödöllőre busz? Infós: -11.45 kor. Utas: - Mennyi időm van még hátra? Infós: - Ki tudhatja azt biztosan...? Utas: - Tiszaugra mikor megy reggel busz? Infós: - 6.20-kor. Utas: - És az ott a kanyarban megáll? Infós: - Nem tudom, tetszik tudni, a menetrend nem kanyarodik! Utas: - Gipszelt lábbal fel lehet szállni a buszra? Infós: - Ha tud! Utas (telefonon): - Zalakarosra szeretnék jegyet rendelni. Infós: - legyet nem lehet telefonon rendelni, mert sajnos a Volánnak nincs ilyen szolgáltatása. Utas: - Akkor hívjak más telefonszámot? Infós: - Do you speak English? Utas: - Da. ÜZENŐFAL, AVAGY ÍGY ÍRUNK Ml BÁTYI ZOLTÁN Belami megyetúrára készül Na, a transzfer, tudják, az a reptéri, az végleg betette a kulcsot. Mert azt még elviseltem volna, hogy tíz nap egy személyre, fapadossal, lasztminútilag 99 ezer 990 forint. Azt is meg tudom magyarázni, hogy az apró betűs részben valami reptéri illetékről esett szó, talán 12 ezer forintos egységáron. De a transzfer miatt úgy döntöttem, az idei külföldi nyaralásom financiális okok miatt elmarad - dőlt a szöveg Minek Dönciből. A Zsibbadt brigádvezetőben ülők meg szájtátva hallgatták. Különösen a többször is megemlített transzfer hozta lázba Smúz aput, aki legutóbb a sándorfalvi homokbánya tavának partján . nyaralt három órát, úgy húsz évvel ezelőtt. De Plüss Eta agykérgének néhány lebenyét is fodrozta a kíváncsiság, mi a frász is lehet az a transzfer, ám úgy döntött, csak azért se kérdez rá. Már csak azért sem, mert Minek Dönci lasztminútos kivagyiságát évek óta unta. Különösen amikor a villamosra várva úgy vigasztalta magát: tulajdonképpen nyaral ő is, csak nem a Fidzsi-, hanem a járdaszigeteken. Ezt a szakállasnak minősített viccet el is mesélte minden évben, amikor a zsibilakók megvitatták: miként lehet az, hogy miközben a televízió szerint az egész ország a külföldi nyaralás lázában ég, a Panel Pál-lakótelepen azt látják, tíz családból jó, ha kettő átmerészkedhet a nyitott uniós határon. - Ja, kérem, a szabad kirándulásválasztás alanyi jog, csak éppen nagyon drága. Különösen annak, aki olyan családot tart fenn, amelyik két bérből és fizetésből élő mellett még két darab iskolaköteles, folyamatosan növő, ruhát koptató, sőt mi több, táplálkozó kamaszt is nevel. Ezért aztán nem kell légvárakat kergetni - kommentálta Minek Dönci transzferre panaszkodó mondatait Ló Elek. - Na, kezdik már! - legyintett Belami. - Ügy értem: a panaszkodást, amire egyre kevésbé vagyok vevő - magyarázta a külváros nyugalmazott szépfiúja. - Mert évek óta azt hallom, jaj, mikor lesz már annyi pénzünk, hogy körbeutazzuk a Földet, de legalábbis Monté Carlóban lógassuk bele a lábunkat a tengerbe. Hát egyelőre nincs, és kész. De ettől még nem kéne félreverni a vészharangot. - Majd félreverem én azt a nagy duda orrát magának, ha még gúnyolódik is a szegénységünkön - lóbált egy hirtelen talált széklábat Bika Jenő, mintegy unalmában. - Szó sincs arról, hogy gúnyolódnék. Inkább javaslatot tennék önöknek, de a gazdagabbaknak is. Előbb azt kérdezném mély tisztelettel: mennyire ismerik a saját megyéjüket? Mikor jártak utoljára Vásárhelyen, Makón, Szentesen? Hidják-e, milyen remekül lehet heverészni a Körös-torok homokos strandján, vagy az ópusztaszeri emlékpark füvén ücsörögve elégedetten bámulni a skanzen gémeskútját? Süttették-e már a hátukat a Maros pártján? És Mártély? Tudnak egyáltalán arról, hogy tőlünk pár kilométerre fekszik az ország egyik legszebb tájvédelmi körzete? Éppen úgy, mint Fehér-tó, ahol olyan nagy a békesség, hogy alig fér el a pusztában - sorolta a kérdéseit Belami, miközben azt sem hallgatta el, milyen remekül szórakozott a mórahalmi strandon. - Dehogy tudják! - válaszolta meg Belami saját kérdéseit. Hiszen mostanság a jó magyar ember már a szomszédjával sem áll szóba, a mellette lakótól sem kérdi meg: mondja, jóasszony, és kegyed egyébként hogy érzi magát, nemhogy átruccanna a szomszédos városba. Belami szavaira csak kínos feszengés érkezett válaszul. Csupán Cink Enikő jegyezte meg a sörhab mögül, hogy mondhat bármit Belami, 2008-ban az a trendi, aki repülőre száll, és meg sem áll a legközelebbi tengerpartig. - Kívánok hozzá szerencsét! - rántotta meg a vállát Belami, s közölte: ha egyszer egy nagyobb summa üti a markát, bizony ő sem áll meg a spanyolországi Costa Braváig. - Ám addig sem savanyodok itt meg maguk között. A következő hónapban körbeutazom a megyét, és ha visszatértem, majd mesélek. Például elmondom, mit láttam a városok múzeumaiban, hogyan éreztem magam a falunapokon, hány jó kis borospincét találtam a Homokhátságon. Aki akar, velem tarthat - indult az ajtó felé Belami, miközben Morc Egon kijelentette: ez a Belami nem is akkora marha, mint szemüveg nélkül látszik. - És a tápéi Tisza-partot meg sem említette - harsogta Egon, majd akkorát nyelt, mint aki máris érzi, hogyan tömi meg az arcát tábortűzben pirított szalonnával, frissen sült kenyérrel.