Délmagyarország, 2008. július (98. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-26 / 174. szám

m SCHMITTPAL . Az oldalt készítette: Méhes Gábor, Karnok Csaba fi 'ovúbbí FOTÓK <1 tónától I az interneten! | www.deldMgyar.hu 221 Sport Szombat, 2008. július 26. fürdők gábor • J00B MÁRTON Kolonics utolsó ezer métere M VÉCSI VIKTOR BOHÁCS ZSOLT LUDASI RÓBERT KISS GYÖRGY BARÁTH ETELE VAJDA ATTILA Tegnap délután Budapesten a Farkasréti temetőben több ezer fős gyászoló tömeg kíséretében végső nyugalomra helyezték a 36 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kétszeres olimpiai bajnok kenust, Kolonics Györgyöt. MUNKATÁRSUNKTÓL Egy órával a szertartás kezdete előtt már hömpölyög a tömeg a Farkasréti temető felé. Az érkezőket a főbejárat melletti hatalmas kivetítőn Kolonics György mosolya fogadja. Rég nem látott ismerősök, százéves cimborák üdvözlik egymást némán, arcukon a választ nem váró kérdéssel: „Miért éppen itt kell találkoznunk?" Mindenki itt van, aki a kajak-kenu sportágban számít. A magyar válogatott tagjai az olimpiára készülő szegedi hármassal, Janics Natasával, Vajda Attilával és Sík Mártonnal együtt a Maty-éri edzőtáborból különbusszal érkeztek. A mindig vidám, életerős harcosok most a könnyeiket nyelik, látszik rajtuk, hiába múlik az idő, képtelenek felfogni, ami történt. A ravatalozó előtt a Nemzetközi és a Magyar Olimpiai Bizottság, valamint a Magyar Kajak-kenu Szövetség zászlaját fújja a szél, Kolonics György koporsóját a NOB ötkarikás lobogója takarja. A gyászolók között felbukkan a korábbi nagy rivális, Andreas Dittmer is. A német klasszis nagyságát jelzi, hogy két héttel Peking előtt az olimpiai felkészülést is sutba dobta, csak hogy elkísérhesse utolsó útjára magyar barátját. Az állami vezetők mellett eljöttek a magyar sport egykori és mai csillagai is. Itt van - a teljesség igénye nélkül Balczó András, Egerszegi Krisztina, Martinék János, Vörös Zsuzsa, Kovács Antal, a férfi párbajtőr-válogatott Kovács Ivánnal, Kulcsár Krisztiánnal, Imre Gézával, és tiszteletét teszi a férfi vízilabdacsapat is, amely este az Unicum-kupán a németekkel mérkőzik. Az egyházi búcsúztatás után a sportvezetőkön a sor. „A sport igazi arkangyala távozott el közülünk" - kezdi beszédét Baráth Etele, a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke. „Himnuszt vártunk, de helyette a lélekharang szól" - mondja Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. „Koló nem könnyeket vár tőlünk, hanem azt, hogy az emlékéhez méltó módon éljünk" - fogalmaz Gyenesei István önkormányzati miniszter. A megrázkódtatás és a sokk hatására a gyászolók között többen is elájulnak, szerencsére időben érkezik a szakszerű orvosi segítség. Kolonics György koporsóját páros társai, Pálizs Attila, Horváth Csaba, Kozmann György és mestere, Ludasi Róbert hét-hét kenus társaságában vezeti a sírhoz. Indul az utolsó ezer méter. A bajnok lapátját Wichmann Tamás és Reményi Péter viszi, a sírhelyhez érkezve Wichmann az egyiket jelképesen kettétöri, majd a régi versenyzőtársak nevében Kiss György mond beszédet. A tömeg nem mozdul, az emberek virággal a kezükben állnak. Éppen úgy, mint a legnagyobb sikerek után, mindenki vetne egy pillantást a hősre, váltana vele néhány mondatot. Mintha mindannyian arra várnának, hogy valaki az utolsó pillanatban felébreszti őket ebből a rémálomból. Aztán a koporsón kegyetlenül koppanó göröngyök hangja valamennyi reménykedőt rádöbbenti a valóságra. A hangszórókból felcsendül a Himnusz, Koló pedig ott integet nekünk az égi dobogó tetején. ^ A KOPORSÓT PÁROSTÁRSAI, MESTERE ÉS HÉT-HÉT KENUS KÍSÉRTE A SÍRHOZ WICHMANN TAMÁS KENUS EGY EVEZŐT HELYEZETT El KOLONICS GYÖRGY KÉTSZERES OLIMPIAI BAJNOK, TIZENÖTSZÖRÖS VILÁGBAJNOK KENUS KOPORSÓJÁRA