Délmagyarország, 2008. július (98. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-03 / 154. szám

t 8 Csütörtök, 2008. július 3. A KÍNAI HERCEGNŐT ALAKÍTÓ ÉNEKESNŐ MEGHÍVTA A PEKINGBE KÉSZÜLŐ OLIMPlKONT A TURANDOT ELŐADÁSÁRA Összetévesztik Rálikot Janiccsal mernek, kicsit vissza kell fognom magam - nevet Natasa. Hamar továb­bi hasonlóságot is találnak: a bemu­tatókra vagy a nagy világversenyek­re való felkészülés szinte ugyanolyan szigorú életformát kíván meg. Ilyen­kor csak arra az egy dologra koncent­rálnak. - Hétfőn reggel kimegyek a Maty-ér­re, és van úgy, hogy szombat estig be sem jövök a városba, inkább a párom, Szilárd jön ki hozzám aludni - árulja el Natasa. Az asztalnál ülö klubvezető, Petro­vics Kálmán is közbeszól: - Tíz perce csak azt figyelem, hogy a szemkarak­teretek mennyire azonos. Nem nagy, kerek szemmel néztek a világba, csak résnyire nyitjátok ki. A varázslatos, kékeszöld szivárványhártyátok kívül­ről sötét, és egyre világosodik egészen a szembogárig. Nagyon megkapó és szuggesztív! A lányok erre egymás szemét kez­dik vizsgálni. Az is kiderül, mindket­ten „vizes jegyben" születtek: Natasa Rák, Szilvia Halak. Mindketten sztá­rok a legnépszerűbb videomegosztó portálon, a youtube-on is. - Szoktam nézni, elsősorban a vicces dolgokat, mert kikapcsolnak. Azokat az olim­piai győztes futamaimat is feltöltötte valaki, amelyekben életem legjobb formájában voltam. Szeretem újra és újra megnézni, nekem otthon nincse­nek meg - magyarázza Natasa, Szilvia pedig azt meséli: a Dóm téri Csárdás­királynőből és a Jósé Cura partnere­ként játszott Otellóból készült klipek is fenn vannak a világhálón. Az újabb meglepetés akkor követke­zik, amikor felállnak a fotózáshoz. Ki­derül: mindketten 173 centi magasak. - Apukám fiatal korában gyakran járt Szegedre, nem lehet, hogy történt itt valami, amiről nem tudunk? - viccelő­dik Natasa. - Majd megkérdezem anyukámat! ­kontráz rá Szilvia, aki két jegyet aján­dékoz Natasának a Türandotra. Pe­kingbe készülő kajakosunk így együtt dúdolhatja majd a kínai császárváros­ban győző Kalaffal az operairodalom egyik leghíresebb slágerét: „Sápadj el, holdfény, távozzál, nagy éjjel, mire a hajnal virrad, enyém a győzelem." A huszonöt legsikeresebb magyar nő közé választották a szabadtérin Turan­dot szerepében holnap este bemutatkozó Rálik Szilviát. A pekingi hercegnőt alakító jeles szoprán imádja a sportot, és amióta összetévesztik a legsikere­sebb szegedi sportolónővel, a Pekingbe készülő Janics Natasával, még lelke­sebb szurkolója olimpiai és világbajnokunknak. Lapunk tegnap összehozta a „hasonmás" sztárokat. HOLLÓS! ZSOLT - Barátaim meghívtak a veszprémi ké­zilabdacsapat szilveszteri bulijába, és amikor beléptünk az ajtón, éreztem, hogy furcsán néznek rám. Először azt hittem, valami nincs rendben az öltö­zékemmel, de hamar kiderült: többen is azt hitték, Janics Natasa vagyok ­mesélte a szegedi Dóm téren a Pucci­ni-opera próbájának szünetében Tu­randot hercegnő, azaz Rálik Szilvia. Az egyre nagyobb sikereket arató szoprán azóta lelkes szurkolója a két­szeres olimpiai és tízszeres világbaj­nok szegedi klasszisnak, de még soha­sem találkoztak személyesen. Gondol­tuk, összehozzuk a pekingi császár leányának megformálóját a Pekingbe készülő olimpikonnal. Janics Natasa négynapos pihenőjéről érkezett tegnap a Virág cukrászdába, ahonnan Szolnokra indult tovább: a hétvégéig kemény edzések várnak rá. Kettesben és négyesben indul az olim­pián, ahová az elsők között mehet ki a kajak-Jtenu válogatott, hiszen Kamme­rer Zoltán viszi majd a megnyitón a magyar zászlót. Natasa eddig csak egy­szer vett részt olimpiai megnyitó ün­nepségen, még a jugoszláv csapat tag­jaként, de az nem tartozik a szép emlé­kei közé: hat órán át kellett magas sar­kú cipőben, szük szoknyában állnia. Bár nem beszéltek össze, Rálik Szilvia is napszemüvegben és ujjatlan, fehér pó­lóban jött a Virágba. A megismerkedés és az egymásra csodálkozás után Natasa rögtön „szakmai szemmel" néz végig Szilvián: - Látom, te is sportoltál. - Általános iskolában atletizáltam, sokszor vittek versenyekre, és több­ször is előfordult, hogy komolyabb felkészülés nélkül első vagy második lettem. Később a labdajátékokban mindig én voltam a csapatkapitány. Sorsszerűnek tartom, hogy kiből mi lesz végül: én is lehettem volna spor­toló, táncos vagy akár hegedűművész is, mindegyik érdekelt. A sportot ma is imádom - feleli Szilvia. - Én pedig szeretek énekelni, külö­nösen Madonna egyszerűbb dalait. Ha tudom a szövegét, csak elég érez­ni a ritmust, és karaoke-számként könnyen elő lehet adni. Imádom a jó bulikat, bár amióta mindenhol felis­ffExtrám helyzetekben A Puccini-opera első felvonásában Rálik Szilvia csípőjére egy biztosítóövet kötnek, és két vékony zsinóron felhúzzák tíz méter magasba, a dóm Mária szobrával egy vonalba. Kollégái izgultak érte, amikor először meglátták.- Nagyon élvezem az extrém helyzeteket, nem is gondoltam, hogy a Turandotban is lesz majd benne részem. Annyira megtetszett, hogy megkérdeztem a rendezőnket, Kesselyák Gergőt, nem énekelhetném-e onnan a nagyáriát is. Olyan messzire vagyok a nézőtértől, hogy nem felismerhető az arcom, attól félek, a végén még azt hiszi a közönség, valami dublőz lógott helyettem - panaszolta az énekesnő. Fotó: Frank Yvette és Karnok Csaba RÁLIK SZILVIA ÉS JANICS NATASA MUNKA KÖZBEN. ÍGY MÁR NEM TÉVESZTI ÖSSZE ŐKET SENKI EPERJESI FERENCNÉ MARIKA TURANDOT JOBBKEZE A DÓM TÉREN A színház dolgozói Eperjesi Ferencné Marikának ítélték nemrégiben a leg­jobb háttérmunkásnak járó Dömötör-díjat. A teátrum és a szabadtéri női öl­töztetője 38 éve segíti a művészeket, most épp a Turandot szerepére készülő Rálik Szilviát. MUNKATÁRSUNKTÓL - Nagyon meglepett a Dömötör-díj. Lombikbébiként született, imádott kis unokám ült mellettem a gálán, és odasúgta, amikor a nevem mondták: „Mama, nehogy bénázz nekem!" Szóhoz sem tudtam jutni, amikor a színpadra szólítottak. Annyira reme­gett a lábam, hogy nem sikerült el­mondanom: harmincnyolc év alatt rengeteg szeretetet kaptam a művé­szektől. Horváth Feri bácsi, a szabó­tár vezetője hívott a színházba: 1970-ben öltöztetöként vettek fel. Na­gyot váltottam, mert korábban sza­kács voltam az l-es kórházban. Soha nem felejtem el, a tüneményes Ki­rály Levente 1974-ben, amikor átke­rültem a nöi oldalra, azt mondta: ilyen öltöztetője nem volt még senki­nek, ezért sajnálja, hogy átmentem bugyikapitánynak a lányokhoz - me­séli az éjszakai próba szünetében a Dóm téri nagyszínpad alatt Eperjesi Ferencné Marika, akit nemrégiben a színház legjobb háttérmunkásává választottak. Színházi pályafutása újabb fordula­tot vett, amikor „bugyikapitányból" a jelmeztár vezetője lett. 1995-ben nyug­díjba ment, de maradt, és visszakérte magát az öltözőbe. Az évtizedek során rengeteg nagy művészt „szolgált" a színházban és a szabadtérin. - Simándy Józseffel, Ajtay Andorral és Radnai Györggyel mindig óriási él­mény volt a munka. Az egyik kedven­cem Komlóssy Erzsébet volt, aki cso­dálatos Carment énekelt. A szabadté­rin A végzet hatalmával dobtak a mélyvízbe. Tudták, hogy az opera a szívem csücske, ezért rám bízták a jel­mezeket. Gyönyörű produkció volt 7o­kody Ilonával és Ilosfalvy Róberttel. A Dóm téren Márk Tivadarral, a legen­dás jelmeztervezővel is sok előadás­ban dolgoztam együtt. Egy öltöztető­nek a leghisztérikusabb dívát is maxi­málisan segítenie kell. Előfordult egy­szer, hogy mindent megtettem egy magyar világsztárnak, mégsem volt jó, csapott-vágott. Olyan rosszulesett a viselkedése, hogy sírva fakadtam. Szerencsére ez kivétel, de ilyenkor is tudni kell: nem könnyű a művészek élete, felfokozott idegállapotban lép­nek a rivaldafénybe - vallja Marika, aki kívülről fújja az operákat. Amikor „pártfogoltjai" próbálnak, kiül a néző­térre megnézni, hogy áll rajtuk a jel­mez - és az elfogult „külső szemben" mindenki megbízik. - A színházban Kerényi Miklós Gá­bor rendezéseit, a Macbethet, A boly­gó hollandit és a Pillangókisasszonyt szerettem a legjobban. Az elmúlt években Vajda Julikával és Szonda Évával dolgoztam a legtöbbet, most pedig örülök, hogy újra Rálik Szilviké­nek segíthetek magára ölteni Turandot csodaszép jelmezét. Hatvannyolc éves vagyok, ha az egészségem is engedi, szeretnék még két évig dolgozni. Ak­kor rendezek majd egy kis bulit, és el­köszönök. Biztosan nehéz lesz színház nélkül élni, de majd időnként megné­zek egy-egy előadást. oadast. 1 MAR "ssskvk^ IKA MOST RÁLIK SZILVIÁNAK SEGÍT A SZABADTÉRI ÖLTÖZŐJÉBEN Fotó: Frank Yvette Sztárokat öltöztet a legjobb háttérmunkás

Next

/
Thumbnails
Contents