Délmagyarország, 2008. július (98. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-21 / 169. szám

121 Kapcsolatok Péntek, 2008. július 18. NYÁRI TÁBOROK E-MAIL ÜZENET Válogatott mesék A LOVAGIAS NAGY NÉPSZERŰSÉGNEK ÖRVEND A GYEREKEK KÖRÉBEN Fotó: Tésik Attila A gyerekeknek örömet, a szülőknek viszont némi fejtörést okoz a vakáció. Öszszeállításunkban különböző táborokat ajánlunk olvasóink figyelmébe, bízva „ abban, hogy minden család megtalálja a kedvére valót. A táborokról bővebb tájékoztatást a http://www.szegedvaros.hu/downloads/vpf2008.pdf internetcímen olvashatnak. Magdi néni napközije Időtartam: július 28,-augusztus L, augusztus 4-8. és augusztus 11-15. Helyszín: Szeged, Dorozsmai úti Napfény kemping. Gyerekfelügyelet 7 órától, programok 9 és 17 óra között 6-16 évesek részére. Étkezések: tízórai, ebéd, uzsonna, édesség, gyümölcs. Szakképzett trénerrel teniszoktatás, játékok, uszodahasználati lehetőség. Választható a délutáni angol nyelvű társalgás, KRESZ-elmélet és -gyakorlat. Programok: teniszoktatás, ugrókötél, hulahoppkarika, foci, lábtengó, teke, számháború, görkorcsolya, úszás (oktatással is). Kerékpárt, görkorcsolyát a táborozók vigyenek magukkal! Részvételi díj: 15 ezer Ft/fő/5 nap, ha a létszám megengedi, 3500 Ft/fő/nap. Jelentkezés a helyszínen (Napfény kemping, Dorozsmai út 4.) vagy telefonon: 30/958-6506. Müller Óvoda és Úszótanoda Időpont: július 15-étől. Úszás és foci, úszás és kézműveskedés, úszás és lovaglás, úszás és vízipóló, úszás és görkorcsolya. Árak: alaptípus, 1 hét: 10 ezer Ft/fő, 2 hét: 19 ezer Ft/fő. Gyógyúszóknak (feltétele a kezelőorvosi vény) 1 hét: 8500 Ft/fő, 2 hét: 16 ezer Ft/fő. Ovistábor: 1 hét: 9500 Ft/fő. Háztól házig szállítás a táborba a körtöltésen belül további 3500 Ft/hét/fö. A táborok helyszíne: Sziksósfürdő, bőséges, szabad szedésü ebéddel, ovisoknak: Müller óvoda. Jelentkezni lehet munkanapokon 8 és 18 óra között a sportuszodában és a Müller úszótanoda irodájában. Telefon: 62/433-344, 20/490-7720. Lovastábor Időpont: június 23-ától, hetente (5 napos turnusokban). Napi programok: lovaglás, strandolás (Sziksósfürdőn), lófürdetés, lóápolás, elméleti oktatás. Egyéb lehetőségek: focizás, pingpongozás, játszótér, kötélpálya, kocsikázás, íjászat, barangolás és még sok más. Részvételi díj napközis táborként, 8-16 óráig: 13 ezer Ft/fő, ami tartalmazza az ebédet, sátortáborként pedig 18 ezer 500 Ft, hétfő reggel 8 órától péntek délután 16 óráig. Utóbbi esetben sátor, hálózsák szükséges. Táborvezető: Sári Éva. Elérhetőség: 30/439-3522, www.saritanya.segitek.hu Tolerancianap Időpont: július 22., augusztus 5., augusztus 19., 10-től 14 óráig. Helyszin: Szegedi Ifjúsági Ház (ötlet Terem). 10-18 éves fiataloknak ajánlják. A fiatalok megismerkednek a sérült emberek életével, kipróbálják az általuk használt eszközöket (pl. kerekes szék), sporteszközöket (pl. boccia). Érzékszervi játékok segítségével megtapasztalják, hogyan tájékozódnak a sérült emberek. Esélyegyenlőségi totó kitöltése. Vezeti: Reigl Imola. Információ a 62/423-638-as telefonszámon kérhető. A progranvingyenes. POSTABONTAS Hősi halottak Már a második magyar tűzszerész jön haza Afganisztánból. Még ha jönne! De hozzák. Kopor. sóban. Mindez azonban semmi ahhoz az áldozathoz képest, amit Amerika szenvedett el az iraki háborúban. Mégsem teszik fel „idejében" a kérdést: Mi jobb? Tucatemberként élni vagy hősi halottnak lenni? A koporsók tömegével jönnek, az édesanyák meg sírnak. Nem erre nevelték fiaikat. A gyász még fájdalmasabb, amikor kiderül: téves információk alapján indították a háborút. Iraknak nem is volt atombombája. Miért dobták oda életüket az idegenben meghalt, jobb sorsra érdemes ifjak? A pénz, az ai^any, a „sárga ördög" csábítása ragadja magával az „önkénteseket". A hamis hírverés, amelyik könnyű, gyors sikert ígér, miközben a legdrágábbat, a pótolhatatlant elveszi. A világban majd csak akkor lesz rend és igazság, ha kalmár lelkek pénzükkel visszaélve nem kereskedhetnek az emberi élettel. Csak az a kár, hogy az elvek még nincsenek szinkronban a mindennapi gyakorlattal. A nemzetközi jog alaptételeiről pedig „véletlenül" megfelejtkeznek. Ebben a tekintetben mindenki tehet egy keveset. Évezredek alatt a vízcsepp is cseppkőbarlangokat épít. Remélhetőleg az élethez való jog nem évezredek múlva válik hatékony valósággá. Itthon védjük meg magunkat, ne idegenben. A „katonából" pedig legyen újra „honvéd"! Kövér Károly, Szeged Tisztelt olvasóink! Postabontás rovatunkban maximum 2500 karakter hosszú olvasói leveleket közlünk. Az ennél terjedelmesebb írásokat honlapunkon tesszük közzé (www.delmagyar.hu). (SI E-MAIL CÍMÜNK: kapcsolatok@delmagyar.hu JÚLIUS 23-ÁN, SZERDÁN KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUS] A DÉLMAGYARORSZÁGOT VAGY A DÉLVILÁGOT. NAL AZ ÚJSÁG ÉS A K0AU BROTHERS VÁLOGATOTT MESÉK CIMU OVD EGYÜTTES ÁRA \ lenni, így egy nap Ss&rasKsss"— CSAK 1991 Előfizetőink július 23-ától ügyfélszolgálati irodáinkban is megvásárolhatok a lilmet 199 Ft-os áron. korlátozott darabszámban. Nyílt levél Vásárhely képviselő-testületének Tlidom, hogy önök elfoglalt emberek, de kérem, szánjanak rám néhány percet. Sok mindent megéltem a tanári pályán 28 év alatt, hadd meséljek el néhány dolgot. Találkoztam olyan gyerekkel, aki havonta egyszer evett húst, és elmondása szerint már TV-jük sem volt, igy aztán nem csoda, hogy nem tudta: nem szabad lelopni és eladni az iskola tetejét. Rendőrségi ügy lett belőle, és szegényt kicsapták. Találkoztam olyannal is, akit sztárügyvéd védett az iskolai fegyelmin, és miután védence ok nélkül szétverte pár diáktársát, kapott egy kis figyelmeztetést. Egy másik a folyosóra pisilt, őt azonnal kirúgták. Jelentéktelen dolgok ezek, de tudom, hogy önök az ilyeneknek is kellő figyelmet szentelnek. Különben miért csináltak volna a Kossuth előtti gyertyagyújtásból nagypolitikát?! Én is ott voltam: emlékezni hajdani szép nevünkre, kifejezni együttérzésemet ide-oda dobált diákjaimmal, szüleikkel és elbocsátásra kerülő kollégáimmal. Szerettünk volna csendben lenni, de „rögtönzött" fórumon találtuk magunkat - kamerákkal és vakuvillogásos polgármesteri fellépéssel. Előre a reformok ÚTJÁN!! Néhány gyerek kérdezett: „Igaz, hogy el kell mennünk az épületből?" Kitérő választ kaptak: „Az OBI máshol lesz". Ujabb kérdés: „Miért kell ilyen óriási iskolát létrehozni? Másutt sem vált be. Mi lesz, ha itt sem?" Válasz (csípőből): „Akkor majd szétszedjük!" A gyerekek még azt is kérdezték: „És mi lesz a tanárainkkal?" Válasz: „Majd elmennek nyugdíjba!" Hogy milyen problémát jelent egy gyerek számára egy-két évvel az érettségi előtt új környezetbe, új tanárok, diáktársak közé kerülni; hogy milyen érzés a szülőnek a bizonytalanság, hogy most akkor hol és mit fog tanulni a gyerek, egyáltalán mit tanulhat majd; hogy mekkora megterhelés egy tanárnak napi 5-6 órában egyik épületből a másikba szaladgálni, az ugyan kit érdekel? Csak a pénz dőljön, de gyorsan! Nem feje tetejére állított világ az, ahol felülről diktálhatják, hogy itt helyben milyen és hány szakembert képezhetünk? Ahol a képviselő-testület egyik tagja a kormánytól való félelemre buzdít bennünket? Ahol nem hallják meg a szomorú arcú, értelmes diák szavát?: „Tanárnő, ezeknek fogalmuk sincs, hogy miről szól ez az egész!" A város első embere fiatal és energikus, csak mintha visszafelé messzebb látna, mint előre. Arra kérem őt is és a képviselő-testületet is, hogy a szupernyomós-nyomásos újságjukban szíveskedjenek mellőzni a gyűlölködést és a néphülyítést, mert nagyon kilóg ám a lóláb! Például szívesen olvasnék arról, hogy a szélkerekek kinek a földjén állva hoznak majd óriási hasznot nekünk, és kivel fogják majd megfizettetni a mi tönkretett közútjainkat. Nekem Emlékpontra sincs szükségem az emlékezéshez, mert az „őssejtig vagyok minden ős". És iszonyatosan fáj, hogy a 13 éves korában cselédsorba kényszerült édesanyámnak és a maga erejéből mesteremberré vált édesapámnak most azt kell éreznie, hogy visszajön a régi világ, hiába hoztak meg minden áldozatot azért, hogy gyerekeik tanulhassanak, most egyikükre sincs szükség ebben a városban, ebben a hazában. Értelmes munka pedig lenne itt elég, hasznot is hozna annyit, hogy nem pályázati pénzekből kellene, szégyenszemre megfosztani értelmes, szorgalmas, városukért tenni akaró embereket a munkájuktól, eladni alóluk mindent, és aztán beterelni őket valamelyik külföldi multihoz vásárolni. Így nem jósolok túl nagy jövőt sem nekik, sem a multiknak. Higgyék el, minden az értékmegőrző változtatások alapos átgondolásán, az összekapaszkodáson és a szívós munkán múlik! Különben hiába a bébikötvény, az élményfürdő, a csicsás múzeum, a luxus ápolási osztály, a meghatóan szép gesztusok. Bízom benne, hogy végül, de nem utolsósorban Szántó Kovács szobra is méltó helyére kerül. Kitehetnénk mondjuk a mi Jánosunkat arccal a városháza mögé, hogy csak hátra kelljen néznünk, ha a múltunkra emlékezni akarunk. De majd csak akkor, ha a városházáról már kitelepítettük a majdani cselédpiacot és a szüksfcgkórházat. Hacsak... addig jó pénzért el nem adjuk. Na nem a szobrot, hanem a városházát, mint a mi Maris nénénk a saját tyúkja tojását a piacon. Végezetül hadd idézzek egy, a magyar történelemről szóló, magyar film által ihletett verset: „Latrinák bűzös torkában élnek, / rendjük napja csonttá szárítja bőrükön az ürüléket. / Védelmében észre sem veszik, hogy szemgödrükbe hányni jár / a szél." Mérainé Bodrogi Katalin, Hódmezővásárhely