Délmagyarország, 2008. július (98. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-12 / 162. szám

101 Szieszta •>éívynö2t ieólűyt.oésaiC xA sviöiöJ lódéynéinoílé Szombat, 2008. július 12. A szegedi egyetemen tanult és diplomázott Pálinkás József, az MTA új elnöke A GLOBÁLIS PIACRA Az atomfizikus Pálinkás József a Magyar Tudományos Akadémia élére kerülve négy pontba szedve fogalmazta meg programját. Például a tudományos élet vidéki bástyáira nagy figyelmet kíván szentelni. A helyzetet jól ismeri, hiszen a tudósok testületének 55 éves új elnöke, a Debreceni Egyetem tanszékvezető professzora a szegedi egyetemen diplomázott. így nem csoda, hogy első útja Szegedre vezetett. Pálinkás Józseffel a vidék felemeléséről, a tudósok elvándorlásának megállításáról, és a politikához való viszonyáról is beszélgettünk. - Fellélegeztek a Budapesten kívüli egyetemek és akadémiai kutatóhelyek tudósai Pálinkás Józsefnek a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választásakor, hiszen e jelentős közéleti és tudományos tisztségbe egy olyan személy került, aki a szegedi egyetemen diplomázott, és a Debreceni Tudományegyetem tanszékvezető professzora. Mire számíthat a „vidék" az MTA új elnökétől? - Érzékenyebb vagyok azokra a problémákra, amelyekkel egy nem fővárosi intézmény néz szembe. Így például ahhoz, hogy egy szegedi vagy debreceni professzor részt vegyen egy kétórás akadémiai bizottsági ülésen, két órát kell utaznia Budapestre, aztán vissza. Arra viszont nincs lehetősége, hogy az intézetében hiányzó laboreszközt a közeli, szomszéd intézményben fellelhető műszert használva pótolja. Ebből kiindulva a gyors kapcsolatokat, a konzultációs lehetőségeket szeretném erősíteni. Növelni kell a foglalkoztatottságot - Hogyan alakult az elmúlt években a vidék helyzete? - Az idei felvételi statisztikák azt is mutatják, hogy az első helyre jelentkezések 75 százaléka Budapesten történt - miközben az ország lakossága nem fővárosi lakos. Ezt ellensúlyozni kell... - Legyenek jók a nem budapesti intézmények! - mondják a fővárosiak. - Jó egyetem a szegedi, de a debreceni is. Csak azt nem tudja biztosítani, hogy a fővároshoz hasonló mennyiségű nagyvállalatnak legyen ott a központja, ahol a hallgatók kapcsolatokat tudnak teremteni. Ezért azt a politikát, amit szóban Bajnai Gordon miniszter meghirdetett, vagyis hogy növelni kell a foglalkoztatottságot, teljes szívvel, ilElőrejutni munkával lehet - tanulta tanáraitól Pálinkás József FOTÓ: FRANK YVETTE letve az MTA eszközeivel támogatom. Ma Magyarországon a munkaképes lakosságnak csak 57 százaléka dolgozik, míg vannak országok, ahol ez 74 százalék. E közel 20 százaléknyi különbséget másképpen nem lehet kompenzálni, mint a foglalkoztatottság növelésével, amivel együtt jár, hogy a szegeA magyar kutatás néhány területének célkitűzése kell, hogy legyen a világszínvonal - a fizetésekben és a munkakörülményekben is. Pálinkás József di, a debreceni vagy a pécsi egyetemen diplomázó hallgatók számíthatnak arra, e nagyvárosok vonzáskörzetében is el tudnak majd helyezkedni. - Az se lenne baj, ha több pénz jutna a kutatásra. - Arról szeretném meggyőzni a kormányt, hogy a jelenlegi aránynál, a GDP 1 százalékánál lényegesen jelentősebb összeget költsön a tudományra. Azt javaslom, hogy folyamatosan évi 0,15 százalékkal emelve az összeget négy év múlva a GDP 1,6 százaléka gyarapítsa a kutatásfejlesztést. Politika és tudomány - E meggyőzési akciót segíti vagy akadályozza, hogy korábban az MDF-ben, a Fideszben aktivan politizált, amit megválasztása előtt hátránynak nevezett egyik, éppenséggel szegedi akadémikus társa? - Elnökké választásom óta nem vagyok aktív fideszes politikus. Mindig azon közszereplők közé tartoztam, akik nem rejtik véka alá politikai véleményüket. Ugyanakkor az Akadémia elnökeként kiemelt feladatomnak tartom, hogy a politikát távol tartsam a tudós testülettől. Akadémikustársaim bizalma erőt ad. - A kutatásfinanszírozás jelenleg az ipar pillanatnyi érdekeinek kiszolgálására alapozódik. Ez hogyan hat a tudomány fejlődésére? - Kevés az ipari megrendelés Magyarországon. Ez akkor sem lesz több, ha az állami pénzeket az iparvállalatoknak adják, mondván: rendelje meg a számára fontos kutatást. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy legfeljebb alibi feladatot ad, hogy a pénzt állami támogatásként fölhasználja. Ezért tartom fontosnak olyan helyzetbe hozni a nemzetközi vállalatokat, hogy úgy érezzék: nekik fontos Magyarországon a kutatásfejlesztési munkát elvégeztetni. Tehát olyan fejlettnek és megbízhatónak kell lennie kutatóbázisainknak, hogy világcégek is tőlünk vásároljanak tudást. Négypontos program - Ez az új MTA-elnök programjának alapja? - Magyar tudással a globális piacra! Vagyis a nemzetközi nagyvállalatokon keresztül is piacra kell vinni a magyar tudást. Programom második fontos eleme, hogy tudásintenzív beszállítási rendszer segítségével az Akadémia kutatóintézetei a kis- és közepes vállalatokat alkalmassá tegyék arra, hogy a nagyvállalatok beszállítóivá legyenek. Aztán: nem alkudhatunk meg, vagyis a magyar kutatás néhány területének célkitűzése kell, hogy legyen a világszínvonal - a fizetésekben és a munkakörülményekben is. A negyedik cél: a szolgáltató társadalomtudomány jegyében a magyar kutatóhelyeknek fel kell vállalniuk, hogy keresik a választ az olyan égető kérdésekre, mint például a cigányság integrációja, a demográfia alakulása, de arra is, hogy miként válaszolunk emberileg, pszichológiailag, tudatilag, kulturálisan a globalizáció kihívásaira. - Az MTA elnökeként első hivatalos útja Szegedre vezetett. Itt magánemberként hova látogat? - A Dóm térre, ahol a fizikai tanszékekre megyek el, mivel életem fontos öt évét töltöttem itt. Máig sok szál köt ide, hiszen - szerencsémre - olyan tanáraim voltak itt, akik az életem meghatározó élményét jelentették. Aki tudósként eredményes, az ezt a tanárainak is köszönheti. Én például olyan egyetemi tanároknak, mint Szökafalvi-Nagy Béla, Leindler László, Pintér Lajos, Kecskeméti István vagy Hatvani László. Közülük többen ma jó barátaim. Hálás szívvel gondolok vissza azokra, akik már nem lehetnek közöttünk. ők mutattak példát nekem arról, hogy előrejutni munkával lehet. SIKERES MERÉNYLET Üresen áll Adolf Hitler bunkerje a berlini Tussaud-panoptikumban, miután a viaszmúzeum nyitónapján egy 41 éves férfi valósággal lefejezte a hírhedt náci vezért. A tervek szerint a javítás után visszaviszik a megrongált Hitler-bábut a panoptikumba. Hitler viaszfigurájának elhelyezését a múlt szombaton megnyílt panoptikumban óriási viták és tiltakozások előzték meg, a tulajdonos Merlin Entertainments Group azonban ragaszkodott ahhoz, hogy „a történelem részeként" a náci diktátor is a panoptikum lakója legyen a többi 74 „szalonképes" viaszfigurával együtt. Végül egyfajta kompromisszumos megoldás született, a tulajdonos cég ugyanis a tiltakozások hatására vállalta azt, hogy a náci vezért berlini bunkerjében, íróasztal mellett ábrázoló viaszfigura fölött hatalmas tábla ecsetelje a fasizmus és személy szerint Hitler történelmi bűncselekményeit. Ezen túlmenően a látogatók számára megtiltották érintését, továbbá fényképezését. Mindezek ellenére Adolf Hitler mindössze három percig „állta a rohamot". A múzeum ugyanis délelőtt 10 óra 6 perckor nyitotta meg kapuit, s 10 óra 9 perckor a diktátor már „fejetlenül" ült íróasztala mellett. A tettes, a 41 éves Frank L. a panoptikum második látogatója volt, aki előtte több mint egy órát állt sorban. Miután pedig beengedték, szabályos csatakiáltással támadta meg a viaszdiktátort, s feltartóztathatlanul tépte le a fejét. Két múzeumi alkalmazott hiába próbálta útját állni, Frank L. elsöpörte őket, sőt egyiküket könnyebben meg is sebesítette. A tettest az azonnal mozgósított rendörök még a panoptikumban őrizetbe vették, kihallgatása több órán keresztül tartott, majd késő este szabadon engedték. Értesülések szerint anyagi kár okozása és testi sértés címén emelnek vádat ellene. A hatóságoknak maga vallotta be, hogy a diktátort előre megfontolt szándékkal „fejezte le", ugyanakkor barátaival fogadott is arra, hogy tervének végrehajtásától nem riad vissza. Elmondta, hogy tettével a fasizmus, illetve a háború ellen kívánt tiltakozni. A történtek nagy visszhangot kaptak a helyi sajtóban. „Legalább egy merénylet sikerült Hitler ellen" - élcelődött a Der Spiegel újságírója. Ma vajon mi történik Szív Ernővel? Szív felült az ágyban. Féléber matatás a papucs után, néhány korty üdítő, a kávégép beindítása, és kibámulni az ablakon, hogy állnak a lehetőségek. Hogy milyen magasan van az ég ma is! Hú, és máris milyen őrülten kék! Szív ásított, na, na és vajon mi fog ma történni?! Leült az asztalához, rakosgatta a tárgyakat, lemezek, számlák, könyvek. Mert egy kicsit minden reggel olyan, mintha aznap lenne a teremtés, ami aztán be el is sűrűsödik egyetlen napba. Az ember pedig vakarja a fejét, hogy hú, gyerekek, mennyi ügyes-bajos dolgom van ma, tele a határidőnapló, reggel kilenckor ég és föld elválasztása, tizenegykor kis pancsolás a viharos világtengerekkel, aztán a délutáni identitásprogram, kitalálni a szót, hogy én, testet és lelket rendelni hozzá, majd az alkonyat fényeiben megismerkedni a nővel, és úgy tízre meg is van a bűnbeesés, nézni egymás testét, ha te megsimogathatod itt, én megsimogathatom ott. Finom? Ó, nagyon. Jól van, replay, de most bal kézzel. Szív szórakozottan bámulta a kávéját, löttyintett hozzá egy kis tejet. Vajon mi fog ma történni? Ha kilép a házból, biztosan összefut Nemecsek Endrével, aki nagyon büszke a nevére, viszont mindig azt kérdezi Szívtől, hogy mit tegyen a nénikéjével, aki gyűjti a macskákat. A nénikéjének senkije nincsen, a háza viszont nagy, és sokat ér, komoly örökösödési tényező, és Nemecsek mindennap meglátogatja egyszer Terézke nénit. A legutóbb éppen negyven macskája volt a néninek, húsz a kertben, húsz a lakásában, elég nehéz ügy. Szív általában azt szokta mondani, vegyen neki kutyát. Vegyen, minden előzetes értesítés helyett egy dán dogot, egy bernáthegyi ikerpárt! De mi lesz, hogy ha Nemecsek azzal állítja meg, hogy megvette az ebeket, és nem használ. Hogy a kutyákból Terézke néni macskát csinált! Az egyik bernáthegyi egerészik, a másik dorombol! Jó, mondjuk, Nemecsek Endrén valahogy túl lesz, és aztán elindul, mondjuk a dóm felé, de máris olyan emberekkel találkozik, akikkel nem szeretne találkozni, és ők is csak feszengenek Szív láttán, mi lesz, ha megint kölcsönkér tőle az Ulmann, ha verseit akarja rátukmálni Petneházy, vagy beszélgetni kell Markoviccsal, aki soha nem tudja, mit akar mondani, de másfél órás monológokkal terrorizál. Jó, Szív kortyolt a kávéjából, nézzünk meg egy kedvezőbb esetet. Mert mi van, ha a Hősök kapujánál belebotlik Csákányi Borbálába, akinek rossz napja van, tehát meg kell kérni a kezét. Borbála a hős katonákat nézi szokása szerint, és osztályoz, ez férjnek jó lesz, ez apukának, ez talán délutáni szeretőnek, ez titkos szeretőnek, jaj, ez a tag semmire sem jó! Mérgesen toppant Borbála, és már szórja is a könnyei gyöngyét. Húha, meg kell kérni Borbála kezét, különben egy hónapig nem lehet elzárni vagy kikapcsolni a sírását. Ez a finom, gyógyító eljárás mindenki előtt világos volt a környéken, Borbála akkor derült fel, akkor kacagott, pörgött és forgott, ha megkérték a kezét, és mivel rendes nő volt, soha nem mondott igent. Te hülye, te marha!, ennyit csilingelt az ember fülébe, és mivel már jó kedve volt, elment fánkot lekvározni, vagy egyetemista kisfiúk tárcadolgozatát javítani, egyes, Lajoska, egyes, Ferike, egyes, Lacika, de nem én pótvizsgáztatok, hanem a Margó néni, aki körmöt és fület is vizsgál, és aki erős átmenet Angelina Jolié, illetve Margaret Thatcher között. Es puszi, puszi! Szív sóhajtott, ez így nem is hangzik rosszul. Hanem akkor mi lesz, ha Borbála ránéz Szívre, és ezúttal nem mondja, hogy hülye, marha, hanem azt mondja, ez az! Végre, végre! Köszönöm, Ernő, szívesen leszek a felesége, de háziköntösröl, pörköltről és délutáni alvásról szó sem lehet. Na, karoljon belém, Szív, menjünk a paphoz. Szív megkent egy pirítóst, szórakozottan rágcsálta, hiszen nem is Borbála a legkényesebb eset! Mert mondjuk ballag, mint egy tartalékos őrnagy, a Fekete Sas utcában, és ott, ahol egyszer sárga és piros függönyöket vett egy nagyon kedves lánytól, összefut a Gyilkossal. Ó, dehogyis, nem kell megijedni, a Gyilkos nem igazi gyilkos. A Gyilkos csak azt hangoztatta, hogy jó lenne ölni. Likvidálni. Sok ilyen figura járt-kelt ebben az időben az ország közterein és tejivóiban, tényleg nem voltak igazi gyilkosok, de úton-útfélen hangoztatták, hogy jó lenne akasztani, a földbe döngölni. Dobáltak is, mint az oviban. Meg ütöttek is. A múltkor is az a pincérfiú, aki olyan szimpatikus volt, aki mind az öt ujjára tudott teli unicumos pohárkát állítani, és ki tudta vinni a vendégekhez, az mondta Szívnek, hogy, hú, bárcsak dögölnének meg. Hogy kiket is ért ez alatt? Valakiket, azokat, ezeket, amazokat, mindegy, azok a mások, másikak pusztuljanak, bólogatott a pincérfiú. Dögöljenek meg! Szív összetörve nézett a fiúra, sima arc, fényes tekintet, és nem is az, hogy egy világ dőlt össze benne, de valami összedőlt mégis, összedől egy kicsi ól, ahol néha jó volt, és most már mindig rossz lesz. Soha nem fog jólesni a fiú rizlingje, friss csapolása. Mi lesz, ha ma találkozik egy ilyen szimpatikus, kedves fiúval vagy lánnyal, aki azt mondja vagy sistergi neki, hogy te, te, te tűnj el a föld színéről is. Eddig elfértek a járdán, a történelmi hálószobában, vagy a nemzeti piszoárban! De most már?! Szív szájába fémes íz gyűlt, kortyolt a kávéból, nem, nem kortyolt, a pohár üres volt. Ujabb adagot főzött, jó erőset. Vagy bemegy dr. Bíróhoz, nem, arról jobb nem is beszélni. Mert dr. Bíró előveteti vele a határidőnaplóját, és azt mondja, október tizenhetedikétől húzza ki a napokat Szív, akkor már biztos nem fog élni. De szeptemberre még nyugodtan tervezhet. Hát, ahogy így elnézi Szív, igazán nem kedvezőek a fejlemények. De történhet egyáltalán ennyi kellemetlenség egyetlen nap alatt? Ö, hogyne, még több is. Szív nem is formázta meg az összes rossz érzését, félelmét, balsejtelmét. Szív arra gondolt, hogy jobb lesz, ha ezen a napon, ezen a szép júliusi csütörtökön ki sem mozdul a lakásból. Nem tesz egyetlen lépést sem az úgynevezett külvilágban, a valóságban, az életben. Nem bizony. Otthon marad, és csak ír róla.