Délmagyarország, 2008. július (98. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-11 / 161. szám

svíoioí Jödéyné.TiolíÉ 101 Délmadár Péntek, 2008. július 11. RÉMÁLOM Az apa bemegy kisfia szobájába, hogy jó éjszakát kívánjon neki. A gyereknek lidérces álma van, nyög, sír, forgolódik. Az apja felkelti, és nyugtatgatja, kérdezi, mi baj van. A gyerek elmondja, azt álmodta, hogy Margit nagynéni meghalt. Az apja megnyugtatja, hogy Margit néni teljesen jól van, és betakarja a gyereket, hogy aludjon tovább. Másnap Margit nagynéni meghal. Néhány nap múlva az apa ismét felmegy fia szobájába, hogy jó éjszakát kívánjon neki. A fiának ismét lidérces álma van, az apja felkelti, és kérdezi, mi a baj. A fiú most azt mondja, azt álmodta, hogy a nagypapa meghalt. Apja megnyugtatja, hogy a nagyi teljesen jól van, és betakarja a gyereket, hogy aludjon tovább. Másnap a nagypapa meghal. Eltelik egy hét. Az apa este felmegy fia szobájába, hogy jó éjszakát kívánjon neki. A gyereknek ismét lidérces álma van, az apa felkelti, és kérdezi, mi a baj. A gyerek sírva válaszol: azt álmodta, hogy az apja meghalt. Megnyugtatja a fiát, hogy teljesen jól érzi magát, betakarja, és mondja neki, hogy aludjon csak nyugodtan, minden rendben van. Az apa visszamegy a hálószobába, lefekszik, de nem tud elaludni, annyira fél. Másnap reggel halálra van rémülve, mert komolyan hiszi, hogy meg fog halni. Felöltözik, majd kocsival elindul a munkahelyére, de rettenetesen óvatosan vezet, nehogy valami baleset történjen. Nem mer ebédelni, mert fél az ételmérgezéstől. Mindenkit elkerül, mert meg van győződve arról, hogy valaki meg akarja ölni. Minden zajra felugrik, minden mozgásra az asztal alá bújik. Délután hazamegy, az ajtóban találkozik a feleségével. - Atyaúristen! Micsoda szörnyű napom volt! Egész életemben ilyen roszszul még nem voltam - mondja az aszszonynak. Mire az asszony: - Neked volt szörnyű napod? Hát még nekünk! Képzeld, a postás ma reggel itt halt meg az ajtónk előtt! KÁR VOLT KIDOBNI! Az asszonyka leszalad a szeméttel a ház elé. Amint önti a kukába a vödör tartalmát, beleesik a gyűrűje. Csak egy rövid otthonka van rajta, alatta semmi. Amint a kukába hajolva keresgéli a gyűrűt, egy arra járó férfi meglátja a csinos popsit, és elkezdi simogatni. A férj fentről az ablakból látja ezt, és lekiabál: - Mit csinál ott a feleségemmel? Mire a férfi: - Miért dobta ki? Még egészen használható. m I MIÉRT JOBB A KUTYA, MINT A FÉRFI? - a kutya nem henceg azzal, hogy kivel aludt - a nagyszerű kutyák nem tudják, hogy nagyszerűek - a legrosszabb betegség, amit egy kutyától kaphatsz, a bolhásság - a kutyáknak nem okoz gondot, hogy nyilvánosan kifejezzék a ragaszkodásukat - a kutyának hiányzol, ha elmész - a kutyák szégyellik, ha valamit rosszul csináltak - a kutyák nem játszanak veled csak apportíroznak (de közben nem nevetnek ki, hogy milyen bénán dobtad el a botot) - a kutyáknak minden DVD-film megfelel, mert nekik az a lényeg, hogy veled együtt lehessenek - a kutyák idomíthatok - a kutyák nem ijednek meg attól, hogy okos vagy - a kutyák tudják, mint jelent, hogy „nem" - a kutya megérti, hogyha néhány barátját nem engeded be a házba - a kutya nem várja el, hogy mesterszakács legyél - a kutyák szobatisztaságra nevelhetők - egy középkorú kutya nem fog téged elhagyni egy fiatalabb gazdiért - a kutyák nem ijednek meg egy rövid hajú nőtől - a kutya kedves a rokonaidhoz - a kutya nem szól bele a vezetésbe - a kutyák nem kukucskálnak, amikor a lábad borotválod - a kutya nem esik kétségbe, ha te keresel többet JÓ TRÜKK Egy nő sorban áll a postán, amikor észreveszi, hogy előtte egy középkorú, kopaszodó férfi rengeteg, szivekkel teli képeslapra kis szívecske bélyegzőt nyomkod, majd elővesz egy parfümöt, és az összes lapot egyenként befújja. A nő nem bírja megállni szó nélkül: - Mondja, maga mit csinál? - Szétküldök 1000 darab képeslapot azzal a szöveggel, hogy: „Találd ki, ki vagyok!". - De miért? - Válóperes ügyvéd vagyok. ORVOSNÁL A vizsgálat után így szól az orvos a beteghez: - Tudja, hogy az utolsó pillanatban jött el hozzám? - Jaj, olyan súlyos a baj, doktor úr? - Ellenkezőleg! Még egy nap, és magától meggyógyult volna. Rakja össze a széket és üljön lel MVAAy P(T{ BÁTYI ZOLTÁN Belami piaci árakat számolt - Azért a piac, az még mindig a legolcsóbb - tette közzé megdönthetetlennek tartott véleményét Belami, miután több, áraktól ájuldozó zsibilakóval összefutott egy szupermarketben. Mivel Snájdig Pepi kínjában és szakadt pólójában éppen egy régen nullára leírt bankkártya utolsó darabját nyeldeste dühében, Plüss Eta meg azon szörnyülködött, hogy látott olyan almát, aminek darabja („Érti, Belamikám, darabja!"- sikította) 129 forint volt, a baráti társaság úgy döntött, hosszú idő után, 2008 júliusának első szombatján kilátogat a város legnagyobb piacára. - Sült kolbász, hurka, nosztalgia, olcsóság - kacsintott Belami akkorát, hogy majd odaragadt a szemhéja a bokájához. lobban is járt volna, ha ez bekövetkezik. Ugyanis másnap, azon a bizonyos „csak a legolcsóbb" piacon a külváros nyugalmazott szépfiúja már úgy pislogott, mint forró olajba szánt, frissen kifogott ponty. Az árakat nézve úgy tűnt neki, már nem is tüdővel, hanem kopoltyúval lélegzik, de azért férfiasan végigcsattogott szandáljában a vásárcsarnoknak szólított bádogbodegán. - A húsárakat nézze, csakis a húsárakat! - sziszegte Plüss Eta, aki szintén bekapcsolódott a piacos nosztalgiázásba. - Talán a 6698 forintos libamájra gondol? - esett hanyatt Minek Dönci egy méretes ártábla előtt. - Libamájra? Én még a Kádár-rendszerben leszoktam arról, hogy libamájra meg borjúhúsra gondoljak - legyintett Etus. - Inkább azt olvassa már el, mennyit írtak a marhalábszár mellé - javasolta a lassan éledező Döncinek. - És higgye el nyugodtan. Mert azt bizony 1399 forint. - Még jó, hogy nem 1400 - szisszent fel Cink Enikő, aki az elmúlt évtizedben több pörköltes bulin vett részt, mint kamarazenei koncerten, így aztán fel tudta mérni, mekkora csapás is ez az ár azoknak, akiknek a gyomra nem salátakúrára, de annál inkább szaftos pörikre van berendezkedve. - Nem tudom, észrevették-e a hölgyek és urak, hogy szinte már nincs is olyan hús ebben a csarnokban, aminek kilónkénti ára nem négyszámjegyű összeg lenne. Hacsak nem említem a sertés dagadót és az oldalast, amiért csupán 999 forintot kérnek összegezte tapasztalatai Ló Elek. - Ki mondta, hogy mindig hússal kell tömni a bendőt? - csorgott Firnájsz Egon nyála, midőn azt olvasta, hogy egy kiló libatöpörtő 2200 forintba kerül. Felvetésére azonban nagyon kevesen figyeltek, mert éppen abba a beszélgetésbe hallgattak bele, amit Belami egy húsbolti eladóval folytatott. A hölgy arcán hervadt mosoly, szájából meg szomorú szavak buggyantak elő árakról, de leginkább annak emeléséről. - Negyven százalék. Nyers húsban, felvágottban egyaránt. És mindez egyetlen év alatt, az Alföldön, egy mezőgazdaságáról elhíresült országban - mondta az asszony -, és ki tudja, hol fog ez megállni. - Tényleg, ki tudja? - fordult csapatához Belami, de egyetlen jelentkező sem akadt a válaszadásra. Inkább battyogtak Minek Dönci után, aki a vegetáriánus étrendet dicsőítve egy zöldséges stand felé loholt. Majd, mint akit villámcsapás ért, keze megmerevedett, szeme kiguvadt, szava torkában rekedt. - Hát ez tán pannon pumát lát, hogy így megrémült? - kérdezte Cink Enikő. Ám amikor ö is körbeszemlézte az ártáblákat a „Piacnál azért nincs olcsóbb" névre hallgató bevásárlóközpontban, ő is úgy elkezdett levegő után kapkodni, mint aki négyszáz méteres tüdőembóliában szeretne fellépni a közelgő pekingi olim pián. - Jól látom? Egy kiló magyar paprika 390 forint, szezonban? hörgött Encike illedelmesen. - Ezt hol látja? Az 550 forintos gomba vagy a 280 forintos paradicsom mellett? - érdeklődött Heveny Béci, rövidlátására és még rövidebb gatyaszárára hivatkozva. Ám mielőtt még választ kaphatott volna, Belami sírós hangjára lettek figyelmesek. A külváros idegösszeomlásra készülődő szépfiúja egy pad előtt állva fényképezőgépet követelt, mondván: ezt már csak lefényképezi. Merthogy 850 forintos, magyar fán termett, magyar cseresznyét ő még a Kárpát-medencében nem látott. - Azt mondja meg nekem, jó asszony, ilyen árak mellett hogyan számolják ki a nyolcszázalékos inflációt? - nézett könnyes szemmel a kofára Belami. - Mi vagyok én, fejszámolómüvész? - vonta meg vállát az asszony, és szépen vasalt babos kendővel integetett a busz felé araszoló, üres nejlonzacskókat markolászó spórolósok után.