Délmagyarország, 2008. június (98. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-28 / 150. szám

Szombat, 2008. június 28. Szieszta - Kapcsolatok 113 Baneth Andra's a brüsszeli Berlaymont-palotában Jósé Manuel Barrosónak dolgozik SZEGEDI SRÁC AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ELNÖKÉNEK EMBERE H Az EU-s tapasztalatot és nyelvismeretet nagyon sok helyen és területen fel lehet használni - véli Baneth András FOTÓ: DM/DV A 29 éves szegedi Baneth András ugyan sörözni még nem jár a világ egyik legbefolyásosabb politikusával, Jósé Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével, de ott dolgozik közvetlen környezetében, a Berlaymont-palotában. OLÁH ZOLTÁN . - Hogyan kerül valaki Szegedről az egyik legnagyobb hatalmú politikus, Jósé Manuel Barroso környezetébe? - Korábban Luxemburgban, az Európai Bíróságon dolgoztam három évig. Tavaly év elején háromkörös belső felvételi után kerültem az Európai Bizottság főtitkárságára. Ez kicsit olyan, mint egy miniszterelnöki hivatal. Közvetlenül a bizottság elnökének, Jósé Manuel Barrosónak dolgozom, összefogva-koordimmmmssmmsmMmmmmm&Sföimmmmmmmmmmmim nálva a többi főigazgatóság, az uniós minisztériumok működését és a jogalkotás folyamatát. - Mi a feladata? - Egy négyfős csapat tagjaként egyetlen feladatunk a tárgyalási háttéranyagok, összefoglalók összeállítása az elnöknek. Ha Barroso találkozik például a brit miniszterelnökkel, vagy mondjuk az Európai Szakszervezeti Szövetséggel tárgyal, esetleg fogadja az IBM vezérigazgatóját, akkor az én feladatom, hogy a háttéranyagokat időben és kellő minőségben megkapja. Ebben komoly segítséget kapunk a bizottságban dolgozó tisztviselőktől. - Milyen ember az Európai Bizottság elnöke? - Barroso hihetetlen munkabírású. Nonstop utazik, így előfordul, hogy legközvetlenebb munkatársai sem látják hetekig. Persze ha a mi kis csapatunk valamely tagját kérik fel, hogy vegyen részt egy adott találkozón, és mi készítsük el az elhangzottakról szóló összefoglaló feljegyzést, akkor mi is ott ülünk az asztal szélén. Néha előfordul, hogy épp viszek a kabinetbe egy dossziét, és elrobog mellettem az elnök. Ilyenkor négyen-öten loholnak utána, és próbálnak vele lépést tartani, egyúttal igyekeznek megbeszélni vele a következő programot, döntést kicsikarni egy vitás kérdésben, vagy aláíratni vele néhány száz hivatalos levelet. - Milyen a kapcsolatuk? - Sörözni még nem járunk esténként... Viccen kívül: igazi „kapcsolatról" nehéz beszélni, hiszen én a bizottsági bürokrácia része vagyok. Tekintve a hihetetlenül sűrű időbeosztását és munkaterhét, szerintem senkivel nincs ideje a hivatalos dolgokon kívül másról csevegni. - Előfordult, hogy az összeállított anyaghoz az elnök kért szóbeli kiegészítést? - Amikor leadjuk a komplett dossziét, az adott eseményért vagy találkozóért felelős kabinettag tüzetesen átnézi, mert ha mondjuk a német kancellárral, Angéla Merkellel való találkozó során az elnök olyan témáról kap kérdést, amit esetleg nem ismer részletesen, egyből a kabinettaghoz fordul. Aki ilyenkor jobban teszi, ha nem tárja szét a karját, mondván, sajnálja, de ő sem tudja a választ. Az efféle magas szintű találkozók előtt - épp az ilyen eseteket elkerülendő - a háttéremberek mindig pontosítják, milyen témák lesznek napirenden. A biztonság kedvéért mi ezt mindig kiegészítjük olyan tartalmi anyagokkal, mint például az adott országgal kapcsolatos vitás ügyek listája, illetve formai dolgokkal, mint például a tárgyalópartner életrajza vagy az adott ország térképe. - Elkísérte már valamilyen találkozóra vagy országba az elnököt? - Tavaly Észtországba, idén februárban Lettországba. Mivel Barroso állandóan úton van, és van olyan nap, hogy reggel a lett miniszterelnökkel tárgyal, majd díszebéden vesz részt a lett államfőnél, de délután már Strasbourgban, az Európai Parlamentben kell beszámolnia, este egy diplomáciai protokolleseményen részt vennie Brüsszelben - ez igencsak emberpróbáló feladat. - Átesett olyan szűrön, amely megállapítja, hogy az ön személye bármilyen szempontból jelent-e kockázatot? - Számítottam rá, de furcsa módon még nem került erre sor. Bár meglehet, mindent rég lenyomoztak rólam, csak én nem tudok erről... - A mindennapi életében korlátozza-e a mostani munkája? - Egyáltalán nem, utazni is épp anynyit kell hivatalból, ami még teljesen elfogadható. - Szereti, amit csinál? - Nagyon, bár vannak napok, amikor 10-12 órát is a hivatalban vagyok. Ez persze a privát szektorban nem fi RÁLYA. Baneth András 2001-ben végzett a szegedi jogi karon. Akkor, ahogy fogalmazott, még a csapból is az EU folyt. Másokhoz hasonlóan őt is izgatta az Unió és az integráció. A magyar állam ötüknek adott ösztöndíjat, hogy elvégezzék a brugge-i EU-elitképzőt, a Coliege of Europe-ot. Ezt kétévi munka követte a Magyar Köztársaság Országgyűlése Alkotmányügyi, igazságügyi és Ügyrendi Bizottságában. Magyarország 2004-es csatlakozása előtt meghirdették az EU-s állásokra szóló versenyvizsgát, amire általában húsz-harmincszoros a túljelentkezés. A vizsgája sikerűit. Az első megkeresést Luxemburgból, az Európai - Bíróságtól kapta, ahol „jogász-nyel vészként", vagyis jogi szakfordítóként kezdett dolgozni. Itt lehetőséget kapott az EU-jog, az uniós Intézmények és egyáltalán a szervezet működésének gyakorlati megismerésére és a francia jogi szaknyelv elsajátítására. Az első év végén Cserey Gyula kollégájával könyvet írtak, amely az uniós állásokra készít fel, és azóta több mint 10 ezer példányban kelt el Európában. •'jMÉWSfr'*»'.« mmmmmmm f ihhhhhmh b sssssss • Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke sajtóértekezletet tart az Európai Unió brüsszeli székházában FOTÓ: MTI/AP/GEERT VANDEN WUNGAERT lenne hírértékű, de tisztviselőként nem ez a munkatempó a jellemző. Egyetlen hátránya talán, hogy mi csak közvetítjük az információkat, de az EU vagy a bizottság álláspontjának kialakításába nem szólhatunk bele. - Anyagilag, szakmailag, karrier szempontjából megéri? - Az uniós állásokban az emberek többségét a fizetés motiválja. Nyilván nem ok nélkül. De talán épp ilyen fontosak az idealista szempontok is, mint a más kultúrák megismerése, hogy a világpolitikában egyre fontosabb Uniónak dolgozom, nem beszélve olyan előnyökről, mint a nyelvismeret fejlesztése, a nemzetközi környezet. Szerintem tehát mindenképp megéri. Az itt megszerzett EU-s tapasztalatot és nyelvismeretet nagyon sok helyen és területen fel lehet használni, ami az országnak is csak a hasznára válhat. - Milyen feltételeket biztosítanak a munkához? - Leegyszerűsítve: mindent. Támogatják a kiköltözést, létezik Európai Iskola, ahol immár magyar osztály is van, és viszonylag sok szabadnapot is kapunk, bár erősen javallt, hogy a javát augusztusban vegyük ki, amikor szinte minden EU-s hivatal lehúzza a rolót. - Van-e, lehet-e magánélete? - Szerencsére a feleségem is itt van. Vele Szegeden ismerkedtem meg. Van néhány nagyon jó barátunk, akikkel rendszeresen összejövünk. Sportolásra, hétvégi kiruccanásokra is mindig akad idő. Néha tanítok egy EU-s képzési intézetben. Máskülönben mindenki panaszkodik a belga időjárásra, nem is ok nélkül. Úgyhogy a hazalátogatás mindig feltöltődés, a napfényben, a családommal. SZÍV ERNŐ 1 Nyaral a család A labdarúgás mellett van még egy olyan területe az emberi tevékenységeknek, melyhez - bőrtől, nemtől, szexuális beállítottságtól, politikai világnézettől, vallási orientációtól - függetlenül mindenki ért. Az életünknek ez a területe pedig a gyermek nevelése. Különösen akkor kerülhetünk szívszorítóan bonyolult, egyszersmind megoldhatatlan helyzetekbe, ha úgy döntünk, hogy többen, sokan nyaralunk együtt, lehetőleg kis helyen, összezárva, egymásra utalva, évtizedes barátok és barátnők sodorják össze a vakációzás színes fonalát, és. És aztán világháború, gerillaharc, gondolati köd, titokzatos gyerekgyilkosság a borospince lejáratánál. Igen, a magyar családok többsége a gyermekeivel nyaral, s ez általában helyes és üdvözlendő eljárás, ugyanis a magyar családok többsége, ellentétben más európai családokkal, nyaralás közben sem pihenni, lazítani, kiengedni akar, hanem továbbszívni, továbbfáradni, továbbgyűrődni. Jól emlékszünk, amikor négy éve, tíz éve a mi gyermekünk igyekezett televíziót nézni, délelőtt, a nyaralóban, hogyan állították le a barátok, hogyan vágták a fejünkhöz a jogos vádakat, a gyermeket elrontjuk, passzivitásra neveljük, rosszat teszünk vele. Most pedig mit látunk a két szép szemünkkel?! Szívbéli barátunk, aki a legradikálisabb álláspontot képviselte a mi gyermekünk tévénézési gyakorlatával kapcsolatban - doronggal verjük szét a készüléket -, úgy reggelizteti a csemetéjét, hogy a kicsit a tévé elé ülteti, ő pedig szépen a szájába rakosgatja a kakaós csiga előrágott, pépesített foszlányait. Kipillantunk a kerti világba, és azt látjuk, a mi szigorú barátaink kicsi, tündéri gyermekei éppen a homokozós készlettel kasztrálják a szemközti nyaraló komondorát, az egyik egy megfogott csibén ugrál ügyesen, vagy a kapujára szögezték ki a szomszéd - egykor munkásőr parancsnok - Pista bácsit, és tapadókorongos nyüvesszőkkel lődöznek a hímvesszője tájékára - az lenne a célkereszt közepe, de már a heregolyó találata is nagyon sok pontot ér. Vagy éretlen körtékkel dobálják a ház előtt elhúzó autókat, míg eszükbe nem jut, a motorháztetőn landoló fél tégla érdekesebb hanghatással jár. Nem, ezek a gyerekek nem rosszak, inkább aranyosak, önfeledtek, és nyitottak. Igenis képviseljék a véleményüket! És igenis helyes volt - úgy öt éve, amikor a miénk hangyákat ölt a konyha kövezetén - a kis perverzt sötétszobára ítélni, pellengérre állítani, állatkínzásért a tóparti állatvédő ligánál feljelenteni. A gyerekek életritmusa már csak olyan, hogy hamarabb kelnek, mint a felnőttek, és hamarabb is térnek nyugovóra. Azok a picinyek a legaranyosabbak, akik már fél hatkor kíváncsiak a tóparti harmatos hajnalra, s gyermekhangszórójukat magukhoz véve, az erősítőket bekapcsolva nyafogós, visítós, toporzékolós rockkoncertet adnak a még alvó felnőtteknek. Akkor sem szabad a gyermek lelkivilágába taposni, amikor az végigrugdossa a még alvó többiek szobaajtaját, képzeljük el, milyen sokk érheti, ha azt mondjuk neki, nem szabad. Ilyenkor persze nem kevés értetlenkedéssel kell a kisgyerekes szülőnek szembesülnie, sok barát csikorgó fogakkal, ökölbe szorított kézzel az iránt érdeklődik, miért nem igyekszik csöndesebb létezésre rávenni kicsinyét a gyermek szülője, de ez az elvárás alapvetően hibás, az emberben ne maradjon meg semmi káros, jöjjön csak ki belőle, ha szájon át, akkor azon át, ha máshonnan, akkor máshonnan. Este a gyermekek fürdetése után a csemeték nyugovóra térnek, azaz térnének, mert a reggeb zajongást most adják vissza az aljas eszközökben nem válogató, morálisan régen elzüllött és haragtartó felnőttek, önfeledten zajonganak, ordítanak, isszák a sört, politikailag inkorrekt vicceken röhécselnek, vagy direkt összevesznek Kanton, az ártatlan kicsi meg csak forgolódik, és az apukája, meg az anyukája, ki altatná, már csak a hajnalt várja, és amikor a gyerek mégis elájul, lerohan az emeletről, és a társalkodóban tobzódó többieket kezdi ütni-verni. Arra persze már nem emlékszik, néhány évvel ezelőtt éppen ő hangoztatta, hogy a gyermek vendég az életünkben, és a nyaralás végképp a felnőttekért van. A gyermekeken összevesző szülőket különleges emberi szenvedély vezérii. Ebben az ügyben egyébként leginkább a nagymamák járnak az élen, érdekes módon csupa szív, kedves, önzetlen mamákból válik rettenetes anyatigris, ármányos anyakirályné, egy ciános Mata Hari néni. S ha azt látjuk, hogy barátunk, barátnénk mint szülő rendkívül elfogult, bocsássunk meg neki, mi magunk is azok voltunk, vagyunk. Sajnos azt kell megállapítani, hogy gyermek-szülő relációban mindig a szülök a rettenetesek. Miattuk tör ki a famibáris háború! A kicsik irigyek, a kicsik összevesznek, a kicsik visítanak, hogy a következő pillanatban már el is feledjék az országos sérelmeket, a trianoni játékelkobzásokat, sárfigura holokausztot. Mármost a gyermekek torzsalkodásába beleavatkozó szülők a lehető legrosszabbat teszik, a felnőtt ugyanis nehezen gyógyuló sebeket ejt, és a bolhából kreál elefántot. Hány és hány olyan kép van előttünk, hogy a gyerekek már békésen homokoznak egymással, míg a homokozó mellett ott birkózik egymás orrát harapdálva a két apuka, kik a csemeték civódásába óvatlanul beavatkoztak. A másik gyermeke, illetve annak csintalansága, rosszasága, elevensége, hisztije mindig idegesítőbb. A másik gyereke mindig csúnyább. A mi gyermekünk nem idegesítő, nem tiszteletlen, nem kicsi szörnyeteg, csak eleven. Mindig a másik gyereke kibírhatatlan, idegesítő, rosszul nevelt, elrontott, szabadjára engedett apró vadállat. Ezt a törvényt, ezt az igazságot mindig érdemes észben tartani, és különösen ne feledjük, ha nyaralni indulunk sokan, többen, nagy társaságban, egyetlen házba! Fantasztikus nyár lesz. Fantasztikus szülők, fantasztikus gyerekek, legyen is ezzel vége, és jó szórakozást, kellemes vakációzást az összes gyermekes mindenkinek!