Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-31 / 126. szám

101 Szieszta ./! Í8Í1ÖYQgZ>\;?"tO sA •itt Í6:1éynfeir.i.;if. Szombat, 2008. május 31. Voith Ági és Bodrogi Gyula sikerei: A kaktusz virágától a Szomorú vasárnapig SZÍNPADJAINK Bodrogi Gyula és Voith Ági összetartozik, és nemcsak azért mert bár már régen külön élnek, nem váltak el. Együtt látjuk, együtt emlegetjük, együtt szeretjük ó'ket. A legendás párossal Vásárhelyen, a Jamaicai trombitás című produkciójuk előtt beszélgettünk. IDAS PAROSA IMRE PÉTER A színpadon (is) nagy az összhang Voith Ági és Bodrogi Gyula között - ismerik és alkalmazkodnak egymáshoz FOTÓ: TÉSIK ATTILA - Hol találkoztunk először? - kérdezett vissza Bodrogi Gyula és Voith Ágira nézett, mikor a Jamaicai trombitás című produkciójuk előtt beszélgetni kezdtünk. - A József Attila Színházban, amikor A kaktusz virágát játszottuk. Ez volt az első és talán a legemlékezetesebb szerepünk, pedig szinte minden évben volt közös produkciónk, például a Lulu, a Svejk és az Imádok férjhez menni - felsorolni is képtelenség. Az utolsó a Szomorú vasárnap volt. Jeles (születés)napok - A kaktusz virága idején utolsó éves főiskolás voltam, Gyula pedig már befutott, főszerepeket játszó színművész. A főiskolások nagyképűségével arra gondoltam, hűha, engem a Bodrogi mellé szerződtettek. Utána érdekes módon valóban összekerültünk... - mesélte Voith Agi. Majd megszületett gyermekük, Adám, és van már két unokájuk is, a 6 éves Bence és a 4 esztendős Enikő; előbbi október 23-án, utóbbi július 14-én látta meg a napvilágot. Ismerős dátumok, ugye? A színpadon (is) nagy az összhang, ismerik és alkalmazkodnak egymáshoz, kitalálják a másik gondolatát. De vajon mi pályafutásuk eddigi csúcsa? Az ügynök és Süsü - Egyértelműen Az ügynök halála és a Szomorú vasárnap - közölte a férj. - A Szomorú vasárnapot ember nem játssza el úgy, mint a Bodrogi vette át a szót Voith de Az ügynök halálában is fantasztikusat alakított. Az is csodálatos élmény, amikor a gyerekek szinte isszák a szavát, és a felnőttek is élvezik, ahogy mesél. A sajátjaim közül nem tudnék egyet sem kiemelni, nagyon szeretem az Anna csak egy van című darabot, most mutattunk be Szombathelyen. - Sok mindent kipróbált az ember A Szomorú vasárnapot ember nem játssza el úgy, minta Bodrogi. Voith Ági ragadta magához a kezdeményezést újra Bodrogi a szinkronizálás jó tanulmány volt, a világ legjobb színészeinek kölcsönözhettük a hangunkat. Például a Julius Caesarban az Antoniust alakító Marion Brandónak. A gyerekeknek szóló rajz- és bábfilmek a munka mellett önfeledt szórakozást is jelentettek; a kicsik, amikor meghallják a hangomat, még ma is odajönnek, és rám mutatva kijelentik: te vagy a Süsü. A sorozatok - a Linda, a Szeress most! - is szervesen illeszkednek a pályafutásomba. - Egyetértek Gyulával, azzal a kitétellel, hogy nálunk valóban sokoldalúnak kell lenni, mindent kell csinálni, hogy megélhess. Ez rettenetes... A fiatalokat sajnálom igazán: kikerülnek mindenféle tanodákból, a főiskoláról „ömlesztve", és azt sem tudjuk, hogy hívják őket, még ha baromi tehetségesek, akkor sem. Helyettük Gyözikét és Kiszel Tündét kapjuk a kereskedelmi televízióktól. Mélyponton van az ország. Egyetlen imádott párt A politikát sem kerülhettük ki: SZCSP. Emlékeznek rá? A Színes Csokornyakkendősök Pártja - az egész ország imádta. Akkor esett ez meg utoljára párttal. - Akkoriban minden bokorban született egy párt - emlékezett az alapító -, mert így lehetett valami pénzhez jutni. Ennek kifigurázására, heccből csináltuk az SZCSP-t, ami odáig fajult, hogy az emberek kérték, jegyeztessük be, és a parlamenti választásokon ránk szavaznak. Azonnal abbahagytuk. - Pedig ilyen jó, önzetlen embereknek kellene irányítaniuk az országot, mint a Gyula. Kiborít, hogy a mai politikusok jelentős részét csak az érdekli, hogy a saját zsebét jól megtömje. Pár perc múlva elfelejtették a bosszúságot: a színpadon - Bolba Tamás zongoristával kiegészülve Vásárhelyen is zsúfolt ház, vastaps fogadta őket. Hiába, az a jamaicai trombitás - és a párja - jó fej, nem vitás. JAPÁNBAN MÁS AZ ÉLET Egy fiatal szegedi fizikus, a 30 éves Beke Szabolcs pár hete a világ másik végében, Japánban kutat. Válogathatott az itthoni és a külföldi ajánlatok között, végül egy tokiói intézetben kötött ki. A fizikus-közgazdász szakfordító, angolul, franciául felsőfokon beszél, németül és oroszul is boldogul. Büszke arra, hogy kiválasztották a JSPS ösztöndíjra. 01ÁH ZOTTÁN - Hogyan, miért került Japánba, a Távol-keleti ország fővárosába, Tokióba? - Mielőtt erre válaszolok, néhány hónnappal muszáj „visszamennem". Az év végén Szegeden, nem zetközi bizottság előtt megvédtem a PhDmat. Utána jött a kérdés: hogyan tovább, merre folytassam. Sokfelé nézelődtem, Magyarországon, azon belül Szegeden is, végül Németország es Japán közül választottam. A JSPS (Japan Society for Promotion of Science) posztdoktori ösztöndíját nyertem el, amire büszke vagyok. - Mit jelent ez az ösztöndíj anyagilag és szakmailag? - Szakmai szempontból nagy előrelépés. Témám az UV transzparens polimerek lézeres megmunkálása biochip alkalmazások felhasználására. Természetesen anyagi szempontok is vezettek. 30 éves vagyok, mikor ragadjak meg ilyen lehetőséget, ha nem most. Néhány nap után máris kijelenthetem: nem bántam meg. - Beszéljünk másról: milyenek a japánok? Milyenek a japán nők? - Hmm. Magyarországon kívül 4 országban töltöttem el hosszabb időt, mindannyiszor azt mondtam, jó magyar férfinak lenni, a magyar lányok gyönyörűek. Japánban már kicsit más a helyzet. Ilyen szépség csak errefele honos. - Ezek után muszáj megkérdeznem: van japán barátnője? - Pár napja van egy japán barátnőm. Kapcsolatunkról sokat lehetne beszelni. - Kérem, tegye meg! - Kiemelek néhány érdekességet: ö pálcikával eszik, én késsel, villával. ö jobbról kezdi olvasni a könyvet, én balról. Neki természetes a bal oldali közlekedés, nekem nem az. Öt nem érdeklik a japán karakterek latin átírásai, ezért 2 térképpel közlekedünk. Szerencsére vannak dolgok, amikben egyezünk. Nyelvi nehézség nincs, 11 év után tért haza Kanadából, ahol zongora művésznek tanult. Művész is, japán is. Jó kis feladat egy magyar kutatónak. - A legendás japán udvariasság nem ment ki a divatból? - Az hihetetlen. A metrón egyszerre érkeztem egy hölggyel egy ülőhelyhez. Megtorpantam, a kezemmel jeleztem, hogy foglaljon helyet. Még most is előttem van az a jókora meghajlás és köszönet. A metró egyébként egy külön világ. Érdekli? Meséljek? - Persze. - Négy típus van. Az egyik az alvó. Ez nem vicc, ha valaki mondjuk 8 megállót utazik, képes pontosan 8 megállónyi időre elszunnyadni, és mikor az ajtó kinyílik, felébred. Nagyon vicces ahogyan a fejük előre vagy oldalra billen, ahogy a metró kanyarodik vagy lassít. A másik típus az olvasó. A következő a játékos: ők a legmodernebb telefonnal vagy videojátékkal játszanak. A negyedik típusú utazó vagyok én: Aki mindezt érdeklödve nézi és csodálkozik. - Milyen érdekességekkel találkozott még? - Beiratkoztam japán tanfolyamra. Szegedi találkozása a japán hagyományokkal FOTÓK: DM/DV Sajnos a kurzus április 8-án indult, a 9. foglalkozással csatlakoztam a többiekhez. 30-40 éves emberek hangosan A tokiói árak vetekszenek a szegedi árakkal A lakás és az árak - Az intézet mellett lakom, egy óriási campusban, ahol minden megtalálható - jelenti ki Beke Szabolcs (képünkön). - Egy 27 négyzetméteres, teljesen felszerelt lakás várt fürdőszobával, vécével, konyhával, étkezővel, terasszal! Van tévé, telefon, porszívó, mindenféle háztartási gép. Van rizsfőzőm, ruhaszárítóm és tűzoltó készülékem. A munkahelyemen szinte mindenki japán. Különleges ország, keveredik a kelet és nyugat: buddhista papok Lexusban, szőkére festett, combharisnyás, mini szoknyás csinos japán lányok vásárolgatnak öreg házak között. Sokszor csak nézek, mint hal a szatyorban, hogy hogy is van ez. A McDonalds olcsóbb, mint Szegeden, a Kárász utcán, a sajtburger 110 YEN, ami 170 forint. Vettem egy 2 GB-os kártyát a fényképezőgépembe 7600 forintért, Szegeden az 1 gigást adták volna 15 ezerért. „darálják" a hiragana és katakana ABC szótagjait. A japán nyelv 3 ABC-ből áll: a harmadik a kanji. Az előbbiek egyaránt 27 betűsek, a kanji pedig tulajdonképpen végtelen. - Milyen a lakása? - Hát hogy is mondjam! Vannak nehézségeim, például a combmagasságban lévő mosdókagyló, amit azért nem értek, mert a japánok nem olyan alacsonyak, mint sokan gondoljak. Japánban a fürdésnek más a feladata. Nem a tisztálkodásé, hanem a felüdülésé. A kádam mellett van egy kis lavór, székkel, szappannal. Elvileg ha a japán szokásokat betartanám, akkor a zuhanyzásomnak úgy kellene történnie, hogy először leülök egy kis sámlira és alaposan lecsutakolom magam. Miután így letisztálkodtam és tiszta vagyok, akkor mehetek a fürdőbe vagy a zuhany alá. Én erre képtelen vagyok.