Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-03 / 103. szám

Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve ÉDESANYA HELYETT ANYA Ci 1 HA NINCS OTTHON A GYEREK" Kevés fiatal vállal húszas éveiben gyermeket manapság, mondván, előbb az egzisztenciát, a karriert kell megalapozni. Juhász-Vargáné Pusztay Erzsébet sem mondott le erről, 29 évesen mégis három gyermek édesanyja. Éppen a délutáni alvásból ébredeznek a gyerekek, az 5 éves Niki, a 3 esztendős Virág és a másfél éves Ákos, mikor megérkezünk a Juhász-Varga család dorozsmai házába. Percek alatt telik meg élettel az addig csendes nappali: Ákos az etetőben majszol, cuppog, a lányok színes kisasztaluknál ülnek és felvágottat eszegetnek. Fogy a népesség, 3 gyerek kell! A Sziksósfürdő melletti családi házban minden a férj, a 38 éves Juhász-Varga István keze munkáját dicséri. Ki a panelből! - adták ki a jelszót 10 éve, mikor összeházasodtak. István lakását azért adták el, hogy ide költözhessenek. - Csak itt tudtuk megoldani, hogy telket is vegyünk és a házat is felépíthessük. Előtte apukánál laktunk a kisszobában - meséli a 29 éves Juhász-Varga Istvánná Pusztay Erzsébet. - Eleinte féltem, hogy nagyon messzire költöztünk, de idővel kiderült, nem vészes. Bolt van a főútnál, gyalog 8 perc, de ha a gyerekeket visszük Dorozsmára, akkor be is vásárolunk - fogalmaz az édesanya, aki a mai trendekkel ellentétben nem várt a gyerekvállalással. - Osztályvezetői kinevezést kaptam 25 évesen az az egyik multinacionális vállalatnál. Tudtam, hogy akarok gyereket, de a pályámat is szeretném folytatni. Ezért sejtettem: vagy korán fogok szülni, vagy nagyon későn. Tudom, most az a menő, hogy 30 felett, de érzem, mennyit bírtam 25 évesen, s mennyit most. Már nem volna annyi türelmem, mint akkor volt - ismeri el Erzsébet. Megbeszélték férjével: három gyermeket szeretnének, hiszen „fogy a népesség". - Mindenki mondta, ha megszületik, elég lesz az az egy is, de nem lett igazuk - meséli az anyuka, immár az igazi játékbirodalomnak tünő gyerekszobában, gyermekei között. Akos egy sárga gumicsacsin ugrál, a lányok belehuppannak a plafonról lógó ülőalkalmatosságokba. Anya nélkül nehéz volt - Niki nagyon jó baba volt, de féltem mindentől. Féltem, a szoptatástól, az altatástól, sajnos ugyanis akkor nem volt már mellettem anyukám, aki megmutatta volna: ezt így kell csinálni. Hat hónapos terhes voltam, mikor karácsonykor váratlanul elhunyt. Iszonyatosan nehéz volt. A férjem szülei azonban nagyon sokat segítettek: édesanyja az első két hétben főzött, mosott nálunk - emlékszik vissza Erzsébet. Már ekkor tervezték a következő babát, s mire letelt a gyes két éve, várták is Virágot. Közben Erzsébet elkezdett egy másoddiplomás képzést a jogi karon. - Féltem, hogy fogom majd elmondani egy férfi tanárnak, nekem most szoptatnom kell, hogy hívjon be vizsgázni, mert sietnem kell haza, a gyerekemhez - meséli az anyuka, akinek minden terhességekor hatalmasra nőtt a pocakja, azzal tréfálkoztak: biztosan ikreket vár. Nem tudni, hat gyermekkel hogyan boldogulna, de hárommal remekül. Lefoglalják egymást, játszanak a másikkal. Annyira jól elvannak együtt! ismerteti a titkot az apuka, aki szerint még egy fiú „beleférne". Erzsébet azonban már nem vállalkozna újabb szülésre - most próbál visszamenni dolgozni, az államtól kapott 30 ezer forint ugyanis nem sokra elég. - A ruházkodással nincs baj, egyikük örökli a másikét, de ajándékba is rendszeresen kapnak szülőktől, rokonoktól. Játékból annyi van, mint a nyű. A beiskolázás azonban biztosan nehéz lesz - mondja. Am ezt is vállalják, hiszen ahogyan ülnek a kertben, a szépen gondozott veteményes előtt, Akos a homokozófelszereléssel, Virág a biciklijével, Niki a gördeszkájával, látszik, mennyire boldogok. Hogy nem cserélnének senkivel. Amikor először rád mosolyog De melyik volt eddig a legszebb pillanat? - Amikor először mondják, hogy anya, amikor először rád mosolyognak. Amikor látom, milyen okosak, ügyesek, mennyi mindent megtanulnak és milyen gyorsan. Ha másoktól hallom, ez a gyerek ebben ügyes, abban tehetséges - ezt nagyon jó hallani - vallja. S a legnehezebb anyai feladat? Furcsa volt az első szülés után az érzés: tényleg anya vagyok. Sokszor nézem Nikit, ahogy tipegett - tényleg az én gyermekem? Én vagyok érte a felelős? Tavaly szeptemberben az öcsémnek esküvője volt Szentesen, s úgy döntöttünk, Ákost és Virágot nem visszük magunkkal, nem bírnák, aludjanak inkább István szüleinél. Aztán hazaértünk hárman éjjel, s az volt az első gondolat: hol vannak a gyerekek? Éjszaka is többször felébredtem, ha eszembe jutottak. A mai napig nem tudom megszokni, ha nincs otthon valamelyikük. Mi lehet velük? Csak akkor vagyok nyugodt, ha mindenki itt van. Niki nemrég kirándulni ment a csoportjával, busszal. Egész nap a híreket figyeltem, történt-e valami az utakon - villant fel valamicskét a minden gyermek által ismert anyai aggodalomból. AJÁNDÉK GYURMÁBÓL, PAPÍRBÓL. - Az oviban szerdán lesz anyák napja, Niki ilyenkor szólót szokott énekelni, én meg olyan büszkén nézem! Nem tudom még, mit fogok kapni, csak annyit árult el, „valamit gyurmából" - mesélte az anyuka, akit Ákos krepp-papírból, Virág hurkapálcikából és parafából készült virágocskával köszöntött. - gyermekből viszont három is a Juhász-Varga családban • Papa, mama, gyerekek - csupa szív, szeretet...: Juhász-Varga Virág, István, Erzsébet és Ákos, valamint Niki a gyerekszobában FOTÓK: KARNOK CSABA Anya csak egy van Tízgyerekes családban nőtt föl, ezért vállalta a hivatásos nevelőszülőséget Görbe Julianna. A makói asszonyt három saját gyermeke mellett tíz nevelt gyereke is anyaként köszönti május első vasárnapján. á - Anyának vettem virágot - mondja szégyellősen nevelőanyjára pillantva Boksa Andrea, aki - Tamás bátyjával egyetemben - Görbe Julianna makói házában talált otthonra. Édesanyjával mára megszakadt minden kapcsolata. - Négy kamaszt már elengedtem. Tizennégy éve él velünk Mészáros Marika és Kis-Molnár Brigitta, őket a csecsemőotthonból hoztam haza. A tizedik esztendőt tölti nálunk Jankó Erika, a hetediket a Baksa testvérek, Gyáni Zoli másfél éve érkezett - készít „gyorsleltárt" és kronológiát Julika. Elárulja: első gyermeke, Tímea születése után az orvosok azt mondták, ne reménykedjen további gyermekáldásban. De ö, aki tízgyerekes családban nőtt föl, úgy gondolta: legalább hivatásos nevelőszülőként teremt maga köré nagycsaládot. Aztán megszületett Zsanett, majd Ricsi is, de a nevelt gyerekek is maradtak. Csongrád megyében 245 hivatásos nevelőszülő körülbelül 600 gyerekről gondoskodik - tudtuk meg Szügyi Jánostól, a Csongrád megyei területi gyermekvédelmi szakszolgálat igazgatójától. - Nem szóltam egy szót se. ö se kérdezett semmit. De legalább láttam, hogy néz ki - összegzi Brigi a megrendítő élményt, amikor egy éve életében először találkozott a szülőanyjával. - A nagymamám mostanában jelentkezett: eddig nem voltak kíváncsiak rám. De én anyáéknál akarok maradni, ameddig csak lehet, ha ápolónőként dolgozom, akkor is - néz nevelőanyjára Marika. Almaikról szólva Julika nevelt lányai ugyanazt sorolják, mint édeslányai: munka, ház és család. Görbe Julianna (középen) három saját gyermeke közül a legidősebb, Tímea (balról) és a legkisebb, Ricsi is elfogadta, hogy tíz másik gyerek - például Marika (balról a második), Andi és Brigi (jobbról) - is náluk nevelkedik FOTÓ: FRANK YVETTE