Délmagyarország, 2008. április (98. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-26 / 98. szám

Házak és gyárak, raktárak és emberek - túl a síneken, a szegedi Tisza pályaudvaron A „KISKOLUKIG" Két cím, egy ház: Bárkányi István és felesége 33 éve él a kó'lyuk szomszédságában FOTÓK: SCHMIDT ANDREA TUDÁSPARK. A szegedi egyetem patológiai intézetétó'l a nagyállomás melletti Nagykőlyukig terjedő vasúti területre öt-hat éve úgy néznek a várostervezők, hogy itt épülhetne föl az új klinikai tömb és a hozzá csatlakozó tudáspark - inkubátorházzal, laboratóriumokkal, az egyetemi alapkutatásra épülő kis cégek irodáival. Itt teljesedhetne ki a biopolisz egészségipari része. Ezt a Bécsi körút folytatásaként megálmodott híd kapcsolta volna az újszegedi biológiai épületekhez. Ez a terv máig terv maradt. várnak. Mint ahogy a Bécsi körút folytatásába megálmodott híd fölépítésére, vagy újabban a biopoliszra. - Hallottam a parkosításról - mondja Irénke, milyennek képzeli a biopoliszt. A kapun ismeretlen utcanév. Nincs ilyen elnevezés a legújabb Szeged-térképen, pedig a házuk Alsótiszapart 19.-ként szerepel a telekkönyvben, és ilyen címzéssel érkeznek a számlák is, kivéve a vízdíjat. A vízmű Fővám köz 19.-et ír. Nagyvonalúan kezelik az utcaneveket a Tisza-parti vasúti sínek közelében is. A békekorabeli raktárépület végéből kialakított öt szükséglakásban élőknek levelet hozó postás tudja: az Állomás utca 2. és a Tisza pályaudvar 2. ugyanaz a hely. - Szeretek itt lakni. Sajnálnám, ha el kéne költözni, mondjuk a biopolisz miatt - fogalmazza meg a közérzést Kónya Károlyné. - A műhelyekben hétvégén is dolgoznak, a vasút folyamatos üzem, de hírül sincs akkora forgalom és zaj, mint 1975-ben, amikor ide költöztünk a fiammal és a férjemmel. Akkor szolgálati lakásnak mondták, ma bérlő vagyok, nyugdíjas vasutasként. Egyre kevesebben laknak és dolgoznak errefelé. Kónyáné úgy számítja, a volt vasutasok közül a klinikák és a „kiskőluk" irányába is öt-öt család húzza meg magát. - Ha kicsi is a kert, mégis zöld - véli Nyitrai Csabáné. Az önkormányzati házban három család él. Közös gondjuk, hogy a város nem költ az omladozó épületre. A szemetet elszállítják ugyan, de a sokak kutyafuttatójának használt „kutyagumis" utat senki se takarítja. Errefelé is a vasút fénykorára, és a szocialista gazdaság jellegzetességeire utal minden részlet. A Cegléd-Szeged vonallal egyidős, 1857-ben épült a két jelentős méretű boltozat: a Szeged állomás alatti Nagykőlyuk és a rendező pályaudvarnál lévő Kiskőlyuk. A békeidőkbeli stílusú raktérépületek közé zárt hat sínpárt felverte a gyom, a rámpákat meghódítja a vadszőlő. A rozsdás váltókon túl az enyészetnek hagyott kisebb-nagyobb épületek. A sínek melletti „szocreálosan modern" emeletes palotán megfakult feliratok: „Volán spedíció", „Vámügynökség Zollhof" és érvényüket vesztett telefonszámok. A Szövetkezet utca hirtelen véget ér: a paprikagyáron, a konténerhegyeken és a kombiterminálon túl a kátyús úttest átcsusszan a Kiskőlyukon. Megállt az idő? A természet visszahódítja az elhagyott Tisza pályaudvart Több mint 150 éves a szegedi állomás melletti Nagykőlyuk Az enyészeté lesz lassan a szegedi Nagykőlyukon túli vila'g. Az üzemcsarnokok, bódék, rakta'rak közé ékelődött egy-egy omladozó házikó. De kik és hogyan élnek a vasúti síneken túl, a Tisza-parton? ÚJSZÁSZl ItOHA - Keskeny a járda. Sok a gépkocsi. Régebben a Tisza pályaudvarra, most a vasút műhelyeibe és a szegedi paprikagyárba járnak. De a klinikára is errefelé autóznak a professzor urak - tipizálja a jármüveket Bárkányi István, aki feleségével, Irénkével 33 éve él a Nagykőlyuk közelében. - Nem bántuk meg, hogy megvettük ezt a házat és a kertet - nyitja a kaput, mutatja a veteményest. - Közel a belváros. A nagyállomásnál áll meg a villamos. A boltba se kell messze menni. De a város nem törődik az itt lakókkal. Nem csonkolja senki az út túloldalon magasodó nyárfákat: attól félünk, valamelyiket a házunkra dönti egy szélvihar. A csatorna minden nagyobb esőnél eldugul: a csizmaszárba is befolyik, olyan magasan áll a víz a „köluk" alatt. ígérettel tele a padlás Bárkányiéknál. Mikor ide költöztek, a vasút akkori igazgatója ígérte: a „kőlukat" hamarosan fölújítják. Erre azóta is hiába A „Kiskőluk", melyen át az út visszakanyarodik Alsóvárosra