Délmagyarország, 2008. március (98. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-25 / 70. szám

81 Megyei tükör Kedd, 2008. március 25. VITORLÁS A TISZÁN. AZ EGYRE ERŐSÖDŐ SZÉLBEN ALAPOSAN MEGDŐLT, DE EKKOR MÉG NEM BORULT FÖL A HAJÓ Fotók: Frank Yvette Vitorlás rekordkísérlet a Tiszán: megfürödtünk a 7 fokos folyóban 1 AZ INDULÁS PILLANATA: „ÚGY STARTOLT EL A REPÜLŐ HOLLANDI, MINT EGY MOTORCSÓNAK" S CSÚCSKÍSÉRLET. A Boszorkánysziget-Maros-torkolat nyolc kilométeres távot több mint tíz éve évente többször megteszik a vízi sportok szerelmesei, hogy túlteljesítsék a már elért rekordokat. Vitorlás hajóval az 1 óra 5 perces legrövidebb időt még nem sikerült megdönteni. A vízvilágnapi rendezvényen többen is vízre szálltak. Halászladikkal, nyolc- és négypárevezőssel, túrakenuval. Az új csúcsot az evezős nyolcas hajóval állították fel: a GPS adatai alapján az új rekord 29 perc 31 másodperc. A víz világnapján vitorlással szálltunk vízre, hogy rekordidő alatt teljesítsük a Boszorkánysziget-Maros-torkolat nyolc kilométeres távot. A kedvező déli szél megalapozta esélyeinket, bár a későbbi szeszélyes időjárás meglehetősen izgalmassá, fordulatokban gazdaggá tette utunkat - a Tiszában is megmártóztunk. KAMCSÁR TÍMEA - A vízen nem minden úgy történik, ahogyan szeretnénk: soha nem lehet előre tudni, milyen meglepetéssel „rukkol elő" a természet - mondta Kipper György, a Tiszavirág SE vezetője szombat délután a meleg szobában, miután mindnyájan megszáritkoztunk. - Már alig bírom tartani. Mindjárt kikapja a kezemből a szél a hajót - figyelmeztette Temkó Tibor szegedi vitorlázó Kipper Györgyöt, amikor az utolsó beállításokat végezte hajóján, indulás előtt. A szegedi Démász Vizisporttelep stégén szombat délelőtt nagy volt a készülődés, mindenki izgatottan várta a rajtot, hiszen a változó időjárás sok bizonytalanságot rejtegetett. Két másik vitorlást is felszereltek, de tulajdonosaik nem tudták, mitévők legyenek: induljanak, vagy túl veszélyes a Belvárosi híd alatti tarajos hullámokkal megküzdeni? A viharos szél belekapott a vitorlákba, úgy startolt el a Repülő Hollandi, mint egy motorcsónak. Előfordult, hogy 30 kilométer/órás sebességgel haladtunk. Nekem egyensúlyozó szerepem volt a hajón. Kormányosunk, Kipper György kiadta a parancsot Albert Andrásnak, aki a vitorlákat kezelte: cirkálunk. Bár nem tudtam, az utasítás mit jelent, de néhány másod perc múlva megtapasztaltam. Az adrenalinszintem az egekbe szökött, úgy tünt, mindjárt felborulunk: a hajó megdőlt, a lábunk szinte a vízben úszott. Mindhárman az ellenkező irányba dőltünk, így próbáltuk egyensúlyban tartani a hajót. A következő pillanatban már felhangzott kormányosunktól a sokadik parancsszó: Vigyázz, uszadék! Fordulunk! Ilyenkor mindhárman fürge tempóban, egyszerre ültünk át a hajó túloldalára. Délnyugati szelünk volt, ezért kellett cirkálva haladnunk széllel szemben, a Boszorkánysziget felé. Míg odaértünk, és átmentünk a Bertalan, illetve a Belvárosi híd alatt, tizenegyszer fordultunk. A gyomrom már éppen kezdett hozzászokni a viszontagságokhoz, és élveztem izgalmas vízi túránkat, amikor a Szabadság úszóháznál barátságtalan tarajos hullámokat pillantottam meg. - Vigyázz, uszadék! Vigyázz, mindjárt kisodródunk a partra! - cikáztak fülem mellett a kiáltások. Közel voltunk a vár vízi bástyájához. A fordulások után Albert András egy pillanat alatt kint lógott a trapézon, azaz a hajó szélén, így próbálta szakszerűen egyensúlyban tartani a hajót. Csak arra koncentráltam, ki ne essek a hétfokos Tiszába. A rakparton és a hídon sokan megálltak, leszálltak a motorról, kiszálltak az autóból. Fényképeztek, integettek. A boszorkányszigeti forduló után nyugodtan haladtunk, beszélgetni is volt időnk. A déli-délnyugati hátszél „belekapaszkodott" a vitorlákba, és vitt bennünket a sodrással szemben, aztán elcsendesedett. A Sárga melletti üdülők után az ártéri erdő takarásába értünk, sebességünk lecsökkent. Türelmetlenkedtünk, így soha nem érünk a Maros-torkolathoz. Kipper György már le is tett a rekordról. Vihar előtti csend volt. Néhány másodperc alatt a Tisza felszíne elfeketedett, mikor a viharfelhők a fejünk fölé értek. Fehér, tarajos hullámokat korbácsoltak a 90-100 kilométer/órás széllökések. Szakadt az eső. Az erős szél beM A Már alig bírom # # tartani. Mindjárt kikapja a kezemből a szél a hajót. Temkó Tibor lekapott a vitorlákba. A hajó már teljesen az oldalára billenve haladt, alig bírtam tartani magam. Akkor már éreztem: első vitorlázásomat nem úszom meg szárazon. A hajó felborult, a vitorla a vízben landolt. Mi a hajó két oldalán „csüngtünk", magam derékig a 7 fokos, jéghideg vízben. A Temkó Tibortól kapott védőruha szerencsére segített. Engem átsegítettek a bennünket kísérő vízi mentők motorcsónakjára. A legénység másik két tagja felborult hajón maradt. Kétszer is felállították a hajót, de a szél erősebbnek bizonyult. Csak amikor kissé csendesedett, akkor lehetett ismét felállítani, és befutni a célba. A borulás miatt nem sikerült rekordot javítani, csak az ötödik helyre volt elég a csapat teljesítménye. Tábortűz és sült hal mellett melegítettük fel átfázott testünket. Viharosra sikerült utunk izgalmai ellenére első vitorlázásomat nagyon élveztem. Már értem, miért nő folyamatosan Szegeden is a sportág rajongóinak tábora. A RAJT ELŐTTI ELŐKÉSZÜLETEK JÓKORA SZÉLBEN A MÓLÓNÁL