Délmagyarország, 2008. március (98. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-17 / 64. szám

Hétfő, 2008. március 17. Aktuális 13 hürkecz józsefnének rengeteg kérdése van férje halálával kapcsolatban. az özvegy azonban eddig senkitől sem kapott választ Fotó: Tésik Attila A hatvanegy éves Hürkecz József felesége állítása szerint - csak negyven óra elteltével került jó kezekbe a szentesi kórházban. A felgyöi férfit szombaton szállították kórházba, hétfó'n megműtötték, de legyengült szervezete már nem bírta átvészelni a kritikus idó'szakot. - Alig ötven méterre van egymástól a szentesi kórházban a fertőző és az intenzív osztály, de az ellátás színvonalát tekintve ég és föld a különbség - állítja Hürkecz Józsefné, aki több mint egy hónapja veszítette el férjét. A megözvegyült felgyöi asszony korábban mindig azt hallotta, minél előbb fordul orvoshoz, annál inkább megelőzhető a baj, a Kurca-parti intézményben történtek után azonban kétségei támadtak, és felmerült a kérdés: férje miért nem kapott esélyt a gyógyulásra? Február 2-án, szombaton mentőt kellett hívni Hürkecz Józsefhez. A férfi hányt, véres hasmenése volt, hasi görcsei miatt pokoli fájdalmat érzett. A csongrádi ügyeletes orvos beutalójával a szentesi kórház sürgősségi osztályára szállították, ahová délután két óra körül érkezett meg. A szerettei nem tudtak utánamenni, mert az intézményben látogatási tilalmat rendeltek el, ezért három óra körül telefonon érdeklődtek hogyléte felől. A sürgősségi ügyeletes orvosa akkor azt mondta Hürkecz Józsefnének, hogy férjénél semmi akut hasi problémát nem talált, a laborvizsgálat után dől el, mi lesz vele. Egy órával később azt a tájékoztatást kapta egy ápolónőtől, hogy a fertőző osztályra vitték át férjét, de ott hiába próbált orvossal beszélni, E A VIZSGÁLAT UTÁN VÁLASZOL. Megkaptam a hölgy levelét, és természetesen válaszolni is fogunk rá - nyilatkozta lapunknak Várkonyi Katalin. A szentesi kórház főigazgatója elmondta, ilyenkor a mindenkori orvosigazgató vizsgálja ki az ügyet, ő összegzi az esettel kapcsolatos információkat, és azok ismertében válaszol a főigazgató a panaszosnak. aznap nem sikerült, csak annyit tudott meg, hogy párjának nagyon fáj a hasa, ezért infúziót kap. Vasárnap reggel is betelefonált a kórházba, ahol azt kérték az asszonytól, hogy vigye be férje gyógyszereit. Tíz óra körül ért be, és teljesen meghökkent azon, ami a fertőző osztályon fogadta. Férje sokkal rosszabb állapotban volt, mint amikor beszállították. Egy nővér odahívta az ügyeletes orvost, aki néhány perces vizsgálat után azt mondta Hürkecz Józsefnének, hogy valahol a gyomor-, bélrendszer tájékán egy súlyos gyulladás okozza a fájdalmakat, ezért férje antibiotikumos infúziót kap, ami pár nap alatt fejti ki hatását. A felgyöi asszonyt - aki látta férje szenvedését - egyáltalán nem nyugtatta meg a kapott információ, ezért délután újra betelefonált, de megint nem tudott orvossal beszélni, csak annyit tudott meg az ápolóktól, hogy ultrahangvizsgálat volt, annak eredményét viszont nem közölték vele, s így azt sem tudta meg, miért éppen a fertőző osztályon helyezték el a férjét. Hétfőn hiába telefonált a fertőző osztályra, egy doktornő azzal fogadta, hogy férje olyan rossz állapotba került, hogy átszállították az intenzívre, ott kell érdeklődni felőle. Az intenzív osztály főorvosa arról tájékoztatta, hogy férje olyan mérgezéses állapotban került hozzájuk, hogy először stabilizálni kell a keringését, utána pedig életmentő műtétre lesz szüksége a kialakult hashártyagyulladás, szepszis és bélelhalás miatt. Hürkecz Józsefet még aznap megoperálták, de hiába volt a 7-8 órás műtét, az orvosok és az intenzív osztály dolgozóinak minden igyekezete ellenére a legyengült szervezet nem bírta átvészelni a kritikus időszakot - a 61 éves felgyöi férfi szerdán délben elhunyt. - Máig nem tudok megbirkózni azzal a kérdéssel, miért kellett 40 óra ahhoz, hogy a férjem jó kezekbe kerüljön. Ha időben felismerték volna rosszulléte okát, és azonnal megműtik, minden másképp történhetett volna, de úgy érzem, azon a hétvégén valójában senki sem törődött vele - mondta elkeseredetten lapunknak Hürkecz Józsefné. A felgyöi aszszony azt sem értette, miért nem kapott férje kezeléséről dokumentumot, számlát, ezért levelet írt a szentesi kórház főigazgatójának, amiben kétségei mellett azt is megemlítette, Máig nem tudok megbirkózni azzal a kérdéssel, miért kellett 40 óra ahhoz, hogy a férjem jó kezekbe kerüljön. Hürkecz Józsefné milyen áldozatos munkát végeztek a sebészek és az intenzív osztály dolgozói, akiknek ezért hálával és köszönettel tartozik. Bár a válaszlevelet harminc napon belül kellett volna postáznia az intézménynek, Hürkeczné a mai napig nem kapott értesítést a szentesi kórházból, pedig továbbra is nagyon szeretné tudni, mi történt, illetve mi nem történt férje gyógyulása érdekében a szentesi kórházban. Egyelőre nem perel A boncolási jegyzőkönyv szerint Hürkecz Józsefnek artériás trombózisa volt a belek környékén, és ebből alakult ki az a bélelhalás és vérmérgezés, ami végzetesnek bizonyult. A dokumentumban az áll, hogy a betegség kezdete és a halál beállta között napok teltek el. Ennek tükrében megkérdeztük az özvegyet, tervezi-e, hogy műhiba pert indít a szentesi kórház ellen. Azt felelte, előbb az intézmény vezetőjének levelét szeretné megkapni, utána a betegjogi képviselővel is megbeszélné a lehetőségeket. Annyit azonban még hozzátett Hürkecz Józsefné, hogy éppen a kórházzal kapcsolatos kettős érzése miatt jó volna, ha nem intézményenként hoznák nyilvánosságra a műhibapereket - a szaktárca ugyanis ezzel a javaslattal állt elő nemrégiben -, hanem osztályokra lebontva tájékozódhatnának a betegek az egyes ellátóhelyekről. NEM KAPOTT IDŐBEN SEGÍTSÉGET A SZENTESI KÓRHÁZBAN A FELGYÖI FÉRFI Hiába került jó kezekbe 40 óra szenvedés után Uraim, kéretik végre hétköznapokon politizálni! BÁTYI ZOLTÁN Ünnepen gyújtogatok Nem akarok félni nemzeti ünnepen Budapestre érve. Márpedig az történt velem március 15-én, amikor egy családi rendezvényre igyekezve be kellett hajtanom a fővárosba. Bár tudtam, a veszélyes belvárosi gócpontokat elkerülöm. Autóm nem érinti azokat a helyeket, ahol az újkori magyar ünneplés szabályai szerint jobb esetben magányos kukákat gyújtanak fel, de az sem elképzelhetetlen hogy Molotov-koktéllal kínálnak meg autókat, középületeket, rendőrsorfalat. Mégis, gyomortájékon éreztem egy kis görcsöt. És persze dühöt is. Mert azzal természetesen egyetértek, hogy a deí* -J Uraim, kéretik mokráciában mindenki szabadon # g végre fejthesse ki véleményét. De azzal is, miszerint a szabad vélemény kinyilvánítása nem egyenlő a rombolással. Mint ahogy az ünnepbe nehezen fér bele díszletként egy olyan kordonrendszer, ami lassan már átkígyózik fővárosunk minden fontosabb terén, utcáján. Egy olyan napon, amikor - hitem szerint - hősökre, és nem vitatott kormányprogramokra kellene emlékeznünk. Igen, hősökre, mert 1848 és 1849 ezrével emelt ki a tömegből olyan forradalmárokat, akik vagy azért érdemlik meg örök hálánkat, mert olyan eszmékkel ajándékozták meg ezt a nemzetet, amilyenekre egy modern polgári társadalmat lehetett volna felépíteni. Vagy azért, mert fatalpú bakancsokban, kilométerek százait gyalogolták el egyik csatából a másikba igyekezve, és kartácstüz sem ölhette ki belőlük a szándékot: igen, ők egy szabad, független Magyarországon akarnak élni. Budapestre érkezvén én erről szerettem volna a fiamnak beszélni. De inkább azon gondolkodtam: a napi politikától felhergelödve akad-e még olyan, aki, mondjuk, azt szeretné megtudni: mi is történt pontosan március 15-én, 1848-ban. Netán arra kíváncsi, milyen is lehetett a másnap, ama 16-a, amikor a fellelkesült pesti polgárnak azon kellett agyalni: győztünk, na de most merre is tovább? Gyanítom, nagyon is sokan vagyunk, akik fehér asztal mellett, baráti társaságban szívesen mesélnénk régen megsárgult könyvekből kiolvasott történeteket erről a korról. És üzennénk a mindent aktualizáló, netán egészen hamis párhuzamokat megvonó szónokoknak: uraim, kéretik végre hétköznapokon politizálni! A BALASTYAIASSZ0NYT0L REGOTA RETTEGTEK Gereblyével ütötte agyon szomszédját Folytatás az 1. oldalról Azt mindenki furcsállta: ha ez így van, akkor miért volt jogosítványa, és miért kapta meg a gyámságot szellemileg kiskorúnak nyilvánított huszonéves lánya felett. - Inkább átmentünk az utca túloldalára, semmint elmenjünk a háza előtt. Akibe tudott, belekötött. Szegény megboldogult férjét is ott verte, ahol tudta. Szörnyű, hogy ennek kellett történnie, hogy végre elvigyék záporoztak a környékbeliek dühös mondatai, miközben a gyilkossággal gyanúsított asszony lánya magába roskadva guggolt házuk bejárati kapuja előtt. Öt nem sokkal később a rendőrök kocsiba ültették, és elvitték. Sírt az áldozat nevelőanyja is. Elmondta, hogy fia vasárnap délelőtt egy kölcsön kapott rotátorral szántotta fel a kertjüket. Miután végzett, visszavitte a gépet tulajdonosának, s ezután, útban hazafelé történt vele a tragédia. - Nekem csak akkor szóltak, amikor már a fél utca kint volt a háza előtt - beszélt kisírt szemmel Margit néni. Az utcabeleik azt mondták: remélik, hogy jó ideig nem engedik haza az asszonyt. - Ha mégis megteszik, akkor a földön nincs igazság - mondta szomorúan egy nyugdíjas asszony. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya halált okozó testi sértés gyanúja miatt indított büntetőeljárást B. Mihályné ellen. Az aszszonyt még tegnap délután őrizetbe vették. a dózsa györgy utca lakói megrettenve szemlélték az orruk előtt zajló rendőrségi helyszínelést Fotó: Frank Yvette