Délmagyarország, 2008. március (98. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-13 / 62. szám

k AZ EZERSZÍNŰ NOI VILÁG MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA 2008. március 13. o bizalmasan AZ IGAZI SZEMPILLA DARVASI LÁSZLÓ A hosszú élet titka Címünk oly mértékben közhelyes, hogy legszívesebben máris átírnánk, a rövid élet titka, mondanánk, de hát kit érdekel a rövid élet, a kurta rövidtávfutás?! Holott röviden élni nem is olyan könnyű. Hiszen az ember annyi mindent megtesz azért, hogy hamar múljon ki az árnyékvilágból, aztán mégiscsak marad, marad. Pedig már országos kórus követeli, hogy távozzon a temetőbe, a családi kripta mélyébe, de nem, a tag zabál, gonosz, iszik, és marad. És az is problémás dolog, hogy éppen a hosszú életen vagy a rövid életen dolgozunk. Ismerünk egy nagypapát, aki rummal kísérletezett, mikor hány deci, vagy éppen liter, hol több, hol kevesebb, aztán csak ötödik agyvérzés után kapitulált a test és a lélek. Ö most a röviden, vagy a hosszún dolgozott?! Ilyen gondolatok közepette, ráadásul a népszavazás után, léptünk be a kedvenc újságosunkhoz, hogy megismerkedjünk a világhírekkel. Az újságos boltocska közepén fehér galamb, öreg tündérke táncolt, kacagott. Az újságos is vele nevetett, hogy akkor Margókám, drága, lesz születésnapi buli, ugye?! Hogyne lenne, drágám, unokák, dédunokák, vejek, menyek, és tán még maga az Isten is! Aktuális tündérünk kilépett a fúrógépekkel, betonozókkal, és légkalapácsokkal földíszített világba. Az újságos szerelmes férfiként bámult utána, a fejét ingatta, nahát, uram képzelje a nénike kilencven éves. Hallotta, milyen friss, derűs, kedves? Bólogattunk, hogy jól láttuk és hallottuk, mire az újságos kicsit áthajolt a pulton, s mintha a titkok titkába avatna be bennünket, az arcunkba suttogta: "Hídja, hogy csinálja? Hát úgy csinálja, kérem, hogy hetven éve minden reggel egy deci konyak. Se több, se kevesebb. Érti?! Természetesen érteni véltük. S arra gondoltunk, hogy amíg e konyakos találmány valóban találmány lett, az is micsoda izgalmas időszak lehetett! Hogy egy feles nem elég, a két deci meg már sok. Ezek a nagy dolgok, megtalálni a helyes, jóravaló arányt, a mértéket, ebben a szörnyeteg mértéktelenségben! AZ OLASZ NŐK HAZUDHATNAK Olaszország fellebbviteli bírósága kimondta, hogy a házasságtörő'olasz asszonyoknak jogukban áll hazudni titkos kapcsolatukról, hogy megvédjék tisztességüket. MTI A testület azután mondta ki iránymutató ítéletét, hogy meghallgatta egy 48 éves asszony fellebbezését, akit hamis tanúzás miatt ítéltek el. A nő letagadta a rendőrségen, hogy mobiltelefonját kölcsönadta szeretőjének. A bírói testület viszont úgy találta, hogy a nö nem sértett törvényt. Az ügyben szereplő olasz asszony kölcsönadta telefonját szeretőjének, aki felhívta azon a nő férjét, és inzultálta őt. A helyi bíróság becsmérlő magatartás címén elítélte a szeretőt, s az asszonyt is mint tettestársat. A fellebbviteli bíróság azonban úgy találta, hogy a szerető léte olyan körülmény, amely árnyékot vet a személy tisztességére. ELETRE SZÓL Ma már sokszor a piaci igények határozzák meg, milyen foglalkozást választunk. Talán ezért egyre gyakoribb a pályaelhagyás, ám vannak emberek, akik egész életüket hivatásuknak szentelik - és olyan szakmák, amelyeket nem lehet másképp végezni, csak szívvel-lélekkel. A titok a megbecsülésben, a szakma szeretetében rejlik, mondja a szegedi szerzetes-tanárnő, az opera-énekesnő és a gyermekorvos. FARKAS JUDIT Közhelyszámba megy, hogy mai, rohanó világunkban semmi sem állandó. Ez vonatkozik a pályafutásra is: nem ritka, hogy négyszer-ötször is szakmát váltunk. Rugalmasnak kell lenni, halljuk nap mint nap, keressük a helyünket, vagy csak a lehetőséget, hogy értelmes munkát végezhessünk. I Szonda Éva próba közben De vannak szerencsés esetek, amikor a foglalkozás egy egész életre szól: erre példa az a három szegedi nő, akik szép, de nehéz hivatást választottak. Ivanics M. Andrea SSND (Scool Sisters of Notre Dame: Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek), azaz Andrea nővér hivatása egyszerre két embert is kívánna: életében összefonódott a szerzetesi és a tanári lét. A Karolina iskola jelenlegi igazgatója már pedagógusként döntötte el, belép a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek rendjébe. Választásának titka a hit - szerzetesként Istenben, történelem- és filozófiatanárként a nevelés erejében hisz. - Nehéz szavakba önteni, mi vonzott a szerzetesi élet felé - osztja meg velünk. - Sokan még mindig úgy hiszik: az megy apácának, aki nem tu• Andrea nővér életében összefonódott a szerzetesi és a tanári lét dott férjhez menni, csalódott a szerelemben, vagy egyszerűen csúnya. Holott nem lemondás ez a döntés, hanem azt jelenti: igent mondok valami másra. Persze gondoltam rá, hogy feleség és anya legyek, de az én utam erre vezetett. Az erőt adó mondat Tanárként a rábízott fiatalokat is arra neveli: találják meg a saját útjukat. A pedagógusi munka állandó kihívássorozat, magyarázza, amiben nem lehet elkényelmesedni, de a diákok fejlődése meghálálja az erőfeszítéseket. Többször megesett, hogy ránéztem egy diákra, mondtam egy mondatot és évek múlva derült ki, mekkora erőt adott neki akkor és ott az a mondat. Ez mindig megrendít - vallja be a nővér, aki soha nem akart más hivatást választani. - Én ehhez értek, mert ezt szeretem. Ugyanígy érez Szonda Éva, a Szegedi Nemzeti Színház opera-énekesnöje. Szerencsésnek vallja magát, amiért azzal foglalkozhat, amivel mindig is szeretett volna. - Nyolcévesen a táncdalfesztivál legnépszerűbb dalaival szórakoztattam a szomszédságot, amiért némi csoki vagy aprópénz volt a jutalmam - meséli. Az éneklés öröme mellett azóta is a szórakoztatás motiválja a legjobban. - Szörnyen izgulok, mielőtt felmegyek a színpadra, de nekem olyan ez az adrenalinlöket, mint másoknak a drog. Ahogy a közönség visszajelzése is: amikor azt mondják a fellépés után, libabőrös volt a hátam, vagy annyira kacagtam, hogy kicsordult a könnyem. Kortalan hangfekvés Csaknem negyedszázada él Szegeden, választott városában, és nagyon sokat kap az itteni közönségtől - talán ennek is köszönhető, hogy soha nem bánta meg az opera-énekesnői karriert. - Eddig nem találtam olyasmit, ami kiválthatná a színpadot, az éneklést - magyarázza. - A mezzoszoprán szerencsére „kortalan" hangfekvés, sok idősebb női szerepet írnak rá, így nem fenyeget az a veszély, hogy idővel kiöregszem a szakmából. Szintén az emberek visszajelzései szépítik meg dr. Kováts Ildikó gyermekorvos mindennapjait, aki beszélgetésünk napján is több mint hatvan kis beteget látott el. A hivatástudat és a betegek szeretete tartja a pályán: a gyerekek őszinték, hálásak, nem játsszák meg magukat, és ez feldobja a munkát. - Elfáradok estére, de más ez a fáradtság, mint ha olyasmivel foglalkoznék, amit nem szeretek. Azt viszont lehetetlen megszokni, ha súlyos, gyógyíthatatlan betegséggel találkozom beszél munkája árnyoldalairól. Este kilenckor csörren a telefon - Orvos, pszichológus és pedagógus egyszerre a gyermekgyógyász mondja a doktornő. - Nemcsak a kicsik lelkivilágát kell megérteni, ugyanúgy az anyukákét is - mert legtöbbször az anya hozza el a gyereket. Nem véletlen, hogy kevés a férfi a pályán. Hogy választana-e mást? Gyerekorvosnak lenni nem egy csaFOTÓK: MISKOLUI RÓBERT ládbarát hivatás - ismeri be őszintén. - Olyan társ kell hozzá, aki elfogadja, hogy este kilenckor is megcsörrenhet a telefon, és a saját fiam is kénytelen tűrni, hogy olykor kevesebb idő jut rá, mint mások gyerekeire. De amikor a névnapomon sorban érkeznek a jókívánságok, a virágok, amikor érzem, hogy gondolnak rám, az mindig továbbvisz a mindennapok gondjaiban. Sem a szerzetes-tanár, sem az énekes, sem a gyermekgyógyász nem adná fel tehát hivatását. Akkor sem döntenének másképp, vallják, ha visszamehetnének az időben: a diákok, a közönség, a gyerekek hálája és a szakma szeretete kárpótolja őket minden nehézségért. • Dr. Kováts Ildikót a fáradtságért kárpótolja a gyerekek szeretete