Délmagyarország, 2008. március (98. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-07 / 57. szám

101 Délmadár Péntek, 2008. március 7. CSÚCSMINŐSÉGI KENŐANYAGOK feil ii S á ív\mjSSim $ •>« i. iV g 1 1 : t> 11 !1 O: g :©S í .. U esii s^'M * ÍJ CSÚCSMINŐSÉGŰ KENŐANYAGOK MINDEN PROBLÉMÁRA TESTRE SZABOTTAN ADNAK MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGET A LEGKÜLÖNBÖZŐBB FELHASZNÁLÁSI TERÜLETEKEN KERDOIV MACSKAKNAK A GAZDÁJUKRÓL •• •• 1. Ha a gazdád a konyhába megy, ez azt jelenti, hogy... a) éhes. b) eltévedt. c) éhes vagy. d) kezdheted a kunyerálást. 2. A gazdád eléd rak egy tál ételt, az biztos, hogy... a) a vacsorád. b) olyan kaja, amit ő egyáltalán nem eszik meg. c) egy kis előétel, amíg elkészül a vacsorád. 3. A gazdád levesz a tévé tetejé­ről. Ez azt jelenti, hogy... a) bajban vagy. Nem mászol oda so­ha többé. b) semmi különös, a gazdi gyakran csinálja ezt. c) a gazdi játszani akar, ezért újra és újra felmászol. d) itt az ideje szétrágni a tévékábelt. 4. A lakásban a lépcső arra való, hogy... a) feljuthass hajnali 4-kor a gazdád ágyába. b) a felső lépcsőn feküdj a sötétben. c) a gazdád előtt lemenj rajta lehető­leg minél lassabban. d) mindhárom egyszerre. 5. A gazdád beszélni kezd hoz­zád. Akkor te... a) figyelmesen hallgatod, még ha nem is érted. b) értetlenül nyávogsz, és folytatod, amit addig csináltál. c) nem veszel róla tudomást, te egy macska vagy, ez neked semmit se jelent. d) kitalálsz valami újabb idegesítő tevékenységet, és ezzel eléred, hogy ne hagyja abba a beszédet. 6. Mi a teendő a madarakkal, ki­sebb rágcsálókkal és nagyobb boga­rakkal? a) Nem foglalkozol velük. b) Játszol velük, amíg mozognak. c) Bemutatod a gazdádnak mint va­dásztrófeákat. d) Elrejted őket a gazdi párnája alá, hogy biztonságban legyenek. e) Megeszed őket, mert magas a táp­értékük. 7. Mit gondolsz, ha a gazdád meg akar fürdetni? a) Semmi szín alatt! b) Azt próbálja meg! c) Ez már hadüzenet! d) Mindhárom egyszerre. 8. Szerinted mire jó a gazdi? a) Hogy enni adjon. b) Hogy inni adjon. c) Hogy kiengedjen. d) Hogy békén hagyjon. e) Hogy biztosítsa ellenkező nemű macskák társaságát. f) A felsoroltak mindegyikére, felté­ve, hogy jól kiképezték. VICC0Z0N Mikor újjászülettem, két dolog közül választhattam: vagy ronda leszek, vagy szép és jóképű, de feledé­keny... De hogy mit választottam, arra már nem emlékszem. - Mi a foglalkozása, újonc? - Diplomás tanár és író vagyok. - Nem tesz semmit, majd mi embert faragunk magából! Megjelent egy könyv ezen a címen: „Mit tegyünk, mielőtt az orvos megér­kezik?" Az első számú tanács: „Te­gyünk félre elég pénzt!" - Hogy szállunk le egy lóról, ha előt­tünk egy helikopter, mögöttünk pedig egy kamion halad? - ? - Megkérjük a ringlispilest, hogy ál­lítsa le a szerkezetet. Jenőke faggatja az apukáját: - Papa, miért kukorékolnak olyan kora hajnalban a kakasok? - Hidod, igyekezniük kell, mert ha a tyúkok felébrednek, már úgysem jut­hatnak szóhoz... A férj elmegy a pszichiáteréhez: - Doktor úr, segítsen! A feleségem több mint száz macskát tart a lakás­ban, el se tudja képzelni, milyen nagy a büz! - És miért nem nyitja ki az ablakot? - Hogy kirepüljön az én szépséges százötven galambom?! A bolha bevásárol egy hosszú hét­végére a szupermarketben, hatalmas csomagokkal jön kifelé. A kijáratnál azonban megtorpan, és mérgesen el­kiáltja magát: - Vazze, már megint ellopták a ku­tyámat! 2.000! 1 VÁLTOZÓ IDŐK, VÁLTOZÓ MÉRETEK MEGVAN! Az egyik vasárnap elromlott a vécénk. Hétvégén nagyon nehéz szerelőt találni, nekiálltam, hogy megjavítom. Szétsze­reltem az egészet, lenyúltam a csatorna­lefolyó-nyílásba, és előhúztam egy ró­zsaszín dinoszauruszt, az ötéves fiam já­tékát. „Ez okozta hát a dugulást!" - kiál­tottam fel megkönnyebbülve, és hozzá­fogtam, hogy visszaszerelem a kagylót a helyére. Miután jól meghúztam minden csavart, és ellenőriztem a szigetelést, megjelent az én drága kisfiam az ajtó­ban, és rámutatott a földön fekvő dinóra: - Jaj, de ügyes vagy, apa! Ugye, a zöldet is megtaláltad? BÁTYI ZOLTÁN Belami egy- és kétforintosbúcsúja Na szóval, ha mindent összeszámolok, és persze mivel már március­ban járunk, az összeget még kerekítem is, akkor Smúz úr összesen hatszáznyolcvan forinttal jön nekem, és még olcsó is voltam - csat­togtatta régen mosott fogait és a pénztárgépet Józsi csapos, a Zsib­badt brigádvezető pedig megtelt várakozással hígított csönddel. - Mi az, hogy március? É$ leginkább: miért kéne kerekíteni? ­kerekítették a szemüket a Zsibiben üldögélő vendégek egy ideig, mígnem Snájdig Ló Elek homlokára csapott, és pohárba öntötte a bort, szavakba a teljes igazságot: - Hé, emberek! Történelmi pillanatokat élünk át, maguk meg csak bámulnak ki abból a buta fejükből, mint a bánatos borjú? Hát már hetek óta azt harsogja a média, hogy megszűnik az egy- és a két­forintos, az árakat pedig attól függően, hogyan illeszkednek a nullá­hoz, az öthöz, netán a tízhez, le- vagy felfelé kerekítik. Értve vagyok? - Maga csak ne kerekítsen nekem semmit, amíg én nem kerekí­tek egy tubarózsát pillangókéssel az orcájára - morgott Smúz apu, ki­ről még a sarki kukabúvár is tudta, olyan fukar, hogy két forintért fel­zargatna harminc bicegős bakkecskét Pestre a régi ötös úton. - Márpedig ez egy kerekítős világ lett, mivel az egy- és a kétforin tos nem ér már fabatkát sem, nagyon helyes döntést hozott a Magyar Nemzeti Bank vagy akárki, amikor kiötlötte: 2008. március l-jétől csak ötforintos létezik mint legkisebb magyar pénzegység - nyilvání­totta ki véleményét Belami, remélve, ezzel a szép mondattal be is szegte a vitát, s beszélgethetnek fontosabb dolgokról is. - És maguk csak ezt hagyták? - döbbent meg Cink Enikő, akinek, mint később kiderült, még igencsak élénk emlékei vol­tak az egy- és a kétforintos értékéről. A bent ülők legnagyobb balszerencséjére eme élmények jelentős részét meg is osztotta velük. - Nézzék, én 1980 környékén kezdtem el dolgozni. Jó, nem mon­dom, nem éppen zsákszámra rakták elém a pénzt fizetésnapokon, az éves átlagjövedelem, éppen nemrégiben olvastam, 3 ezer 600-800 forintot tett ki csupán. De akkoriban már azért is csóváltuk a fejün­ket, ha egy tojás 2 forintba került, 5 és 10 forintos körüli áron bármi­lyen gyümölcsből vehettünk egy kilót. És hogy a fillérekről se feled­kezzek meg, egy doboz gyufa csak negyven fillérbe került, egy villa­mosjegy meg százba, vagyis éppen egyetlen forintba. - Szóval azt akarja mondani, hogy valamikor értéke volt a fo­rintunknak, most meg már nincs? De hát maga így a múltat sírja vissza - motyogta Bika Jenő. - Én a múlt helyett azon gondolkodom, mitől csörtethetett vé­gig hatvan év alatt ekkora infláció a mi forintunkon, ki ebben a bűnös, s mit lehetett volna ellene tenni? - ingatta egyébként is eléggé ingatag fejét Encike. - Na, ezt úgysem tudja meg soha! - legyintett Minek Dönci. ­Elégedjen meg azzal, hogy most már nem háromezer forintból kell kuporognia, hanem akár bruttó százhúszezer is lehet a meg­állapított bére. Ja, hogy abból levonnak egy rakattal, és a nettó már korántsem néz ki olyan szépen? Ezt hívják fejlődésnek - vi­gyorgott Dönci is. Majd a magyar csodáról kezdett el beszélni. Miszerint, ha mindent összevetünk, vagyis forintromlást, ár- és béremelést, aztán az összeget elosztjuk, beszorozzuk, az derülhetne ki, vajmi kevéssel jut több egy családnak, mint 1980-ban. Am mi­közben ez csalóka látszat, százszor szebb házak épülnek, az emberek a legmárkásabb cuccokban járatják a gyerekeiket, a füstokádó Trabantok helyén meg olyan cirkálók csücsülnek a parkolókban, amilyeneket akkoriban még magazinok címlap­ján sem láttunk. - Mondhat nekem bármit, az egy- és a kétforintosok halála egy­ben fájó búcsú is a múltunk egy darabjától. Árulják már el, miért' nem lehetett egy nullával visszakerekíteni a magyar forintot, ha már egyszer reformáljuk a pénzünket. Akkor a százezres fizetésből lett volna tízezres, de mégsem dobálóznánk milliárdokkal, ha egy na­gyobb beruházás kerül szóba. S akkor talán még arra is jobban tud­nánk ügyelni, hogy takarékosabban költsön az állam, takarékosab­ban a család - élt egy szépen hangzó javaslattal Ló Elek. - Nehogy már most akarjon nullákat vágni, amikor lassan ma­gát a forintot is elfelejthetjük. Hiszen, ha nem tudná, uniós polgárok vagyunk. Márpedig az Unióval megjön az euró is, s akkor aztán majd kerekíthetjük az árakat, meg a tátott szánkat is. Mert ahogy a maguk fizetését ismerem, háromszáz eurónál többől nem kell takarékoskod­niuk egy hónapban - lépett a múltból a jövőbe, s egyúttal a felmosó vödörbe Belami. Hogy az ezt követő zuhanás közben le- vagy felfelé kerekítette-e magában a pozitív gondolkodást, azt még Józsi csapos sem tudta elmondani, pedig igencsak tevékenyen részt vett a külvá­rosi nyugalmazott szépfiú újraélesztésében.

Next

/
Thumbnails
Contents