Délmagyarország, 2008. március (98. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-01 / 52. szám

Szombat, 2008. márciusi. Vasárnapi tv-műsor 111 Barack Obama vall szüleiről, sötét gondolatairól, nehéz éveiről és önmagára találásáról ..APÁMTÓL KÍSÉRTVE" - AZ ELNÖKSÉG FELÉ Árulják a Beatles-fiúk első, közösen bérelt lakását ELSŐKÉNT LENNON, MAJD MCCARTNEY .V A A A A A A • — • • • • ES STARR KÖLTÖZÖTT UJ OTTHONBA Barack Obama életrajzi könyvet írt, melyben szó esik a rasszizmusról és a ká­bítószerezéséről ugyanúgy, mint arról, hogyan hagyta el az apja. Megrendítő annak a férfinak a vallomása, aki - a második szuperkedd, március 4. előtt úgy tűnik, akár - Amerika elnöke lehet. Harrison és Ringó Starr két koncert­vagy a lemezfelvételek közötti időben lakott. Most az ingatlant 1,75 millió fontért árulják. Sir Paul McCartney felidézte, hogy a hatvanas évek elején nagyon sokat in­gáztak Liverpool és London között, és miután az utazás szinte minden idejü­ket igénybe vette volna, a Hotel Presi­dentben szálltak meg, mielőtt lakást béreltek. Viszonylag rövid ideig laktak a Green Street-i házban - elsőként Len­non, majd McCartney költözött el - ezt tartják a rajongók „A Beatles-la­kás"-nak. Innen McCartney barátnője, Jane Asher szüleinek házába költözött, Lennon pedig Kensingtonban bérelt magának egy ingatlant első feleségé­vel, Cynthiával. Néhány hónappal ké­sőbb Ringó Starr is elhagyta a Beatles­lakot, Knightsbridge-be költözött, ahol a zenekar menedzsere, Epsteift is la­kott. A Green Street-i lakást 1963 után fel­újították: most egy ebédlő, egy háló­szoba, egy fürdőszoba, vendégszoba, zuhanyzó, konyha és mosókonyha ta­lálható ott. A Sotheby ingatlanügynöke, Peter Bevan azt nyilatkozta a Daily Mailnek, hogy a lakás jelenlegi tulajdonosa egy amerikai pénzember, aki Kaliforniá­ban lakik, és a rokonaitól örökölte az ingatlant. Fordította: Nyemcsok Éva Eladásra kínálják az egyetlen olyan lakást, amelyben a Beatles-fiúk együtt laktak. A Beatle-mánia meg­őrjítette egész Nagy-Britanniát 1963 őszén. A négy gombafejű összeköl­tözött, mert már túl híresek voltak ahhoz, hogy hotelben lakjanak, ahol sikítozó rajongók hada várja őket az utcán. A Beatles 1963-ban tört a slágerlisták élére a She Loves You című számmal, és meghódítani készült Amerikát. Az együttes menedzsere, Brian Epstein talált rá a negyedik emeleti lakásra A Beatles tagjai közös lakásukban. Ez a fotó szerepelt az 1963-ban kiadott The Mayfairben, a Green Streeten, ahol Beatles Book című könyv címlapján John Lennon, Paul McCartney, George „Néhány hónappal a 21. születésna­pom után felhívott egy idegen. Ak­koriban New Yorkban laktam, egy kicsi lakásban, ahol ferde volt a padló, és nem működött sem a fű­tés, sem a csengő. A telefonvonal recsegett. Barry? Barry, te vagy az? A nagynénéd vagyok, Jane, Nairobi­ból. Hallasz? Figyelj rám, Barry, az apád meghalt egy balesetben.' Mítosz és valóság Ennyi volt. Halála idején az apám inkább mítosz volt, mint valódi ember. Engem és az anyámat 1963-ban hagyott Hawaiion, amikor még csak kétéves voltam. Apám afrikai, a Victoria-tó part­ján született a Luo törzs tagjaként. A nagyapám kecskepásztor volt, ne­ki segített gyerekként, miközben a brit kolónia által alapított iskolába járt. Ösztöndíjat nyert Nairobiba, ahol kiválasztották: az Egyesült Ál­lamokba küldték, hogy tanulmá­nyozza a nyugati technológiát, majd visszatérjen szülőföldjére, hogy se­A gyerek Obama édesanyjával. A fiú 6 és 10 éves kora között Indonéziában is élt anyjával, annak második férjével, Lolóval, és kishúgával, Mayával gítsen egy új, modern Afrika meg­születésében. Tiltott szerelem A Hawaii Egyetemre mint az első afri­kai hallgató 1959-ben, 23 évesen érke­zett meg. Ökonometirát tanult, és há­rom év alatt az osztály élvonalába ke­rült. Az orosz nyelvkurzuson találkozott egy 18 éves, szégyenlős lánnyal. Egy­másba szerettek. A lány szülei először nem bíztak benne, végül azonban megnyerte őket sármjával és intellek­tusával. Újabb ösztöndíjat kapott, hogy a PhD-jét a Harvardon végezze el, de a támogatás nem volt elég arra, hogy magával vigye a családját - leg­Barack Obama, Illinois állambeli szenátor, a Demokrata Párt egyik elnökjelölt-aspiránsa neje, Michelle és lánya, Malia társaságában integet támogatóinak FOTÓ: MTI/AP/RICK BOWMER Később, a középiskola utolsó évé­ben az anyám bemasírozott a szobám­ba. A barátomat, Pablót letartóztatták. Biztatóan mosolyogtam anyámra, és megpaskoltam a kezét, mondván, ne aggódjon, nem fogok hülyeséget csi­nálni. Ez általában hatékony taktika volt, egyike azoknak a trükköknek, amiket megtanultam. Az emberek elé­gedettek voltak, ha az ember udvarias volt, mosolygott, és nem tett hirtelen mozdulatot. Sőt több mint elégedettek voltak: megkönnyebbültek - mintha kellemes meglepetésre bukkantak volna egy jól nevelt, fekete fiú szemé­lyében, aki egyáltalán nem tűnt soha dühösnek. Az anyám legrosszabb félelmei nem múltak el. Végül szerencsésen elvé­geztem az iskolát, sőt a jelentkezése­met több elismert egyetemen is elfo­gadták. Később jogot tanultam a Har­vardon. Szülői igazság Végül az anyám - méhnyakrákban halt meg 1995-ben - elmondta nekem az igazat arról, hogy mi történt közte és az apám között. - Tüdőd, nem az apád hibája volt, hogy elment - mondta. - Én váltam el tőle. Amikor összeházasodtunk, a nagyszüleid nem voltak túl boldogok emiatt, de aztán úgy gondolták, ez a legjobb, amit tehettünk. Aztán Barack apja - a nagyapád, Hussein - írt egy hosszú, komisz levelet, hogy nem egyezik bele a házasságba. Nem akar­ta, hogy egy Obama vére fehér nő vé­rével keveredjen, mondta. Elképzelhe­ted, a nagyszüleid hogyan reagáltak minderre. És volt még egy másik probléma is: az apád első felesége. Az apád azt mondta nekem, hogy már el­váltak. De ez egy falubeli esküvő volt, ezért nem is volt róla papír. Így nem is válhattak el. Anyám egy pillanatra elhallgatott. - De mégis működhetett volna. Két ösztöndíjat is kapott, az egyiket New Yorkban, és ez fedezte volna mindhár­munk megélhetését. Ö azt mondta: a Harvard csak az ő költségeit fedezi, ho­gyan utasíthatná vissza a legjobb kép­zést? Ez volt minden, amire gondolt. Ma­gára, és arra, hogy a legjobbat akarta. Anyám megpróbált segíteni nekem ­a fiának. És olyan volt az arca, hogy ar­ra néhány hónappal később, 1982-ben is emlékeztem, amikor felhívtam, hogy megmondjam neki: apám meghalt. Hallottam, hogy a telefon túlsó végén, messze tőlem, sírni kezdett. Kenyai álom Nem mentem el a temetésre, de ké­sőbb elmentem Kenyába, hogy ta­lálkozzam a családom többi tagjá­val. A látogatásom alkalmával rá­jöttem, apámat a kormány besároz­ta, és elveszítette az állását a tu­risztikai minisztériumban. Inni kez­dett. Egész életemben egyszerű képem volt az apámról, olyan, ami ellen né­ha lázadtam, de soha nem kérdőjelez­tem meg. A briliáns hallgató, a zseni barát, a talpig becsületes vezető ­mindez az én apám volt. És ennél több is. Az, hogy az apámról álmokat sző­hettem, megmentett engem a kétség­beeséstől. De ő meghalt. Nem tudja már nekem megmondani, hogyan él­jek." (A szöveg a Dreams From My Fa­ther: A Story Of Race And Inheritance by Barack cimü könyvből való) Fordította: Nyemcsok Éva Második szuperkedd Március 4-ét a nagy számú szavazó miatt az amerikai sajtó - a február 5-i forduló után - a „második szuperkeddként" emlegeti. Hillary Clinton és Barack Obama, a Demokrata Párt két jelöltaspiránsának viszonya elmérgesedett. Pedig Clinton korábban azt mondta: megtisztelőnek érzi, hogy Obamával együtt részese lehet egy fekete férfi és egy fehér nő történelmi versengésének. Az ABC hírtévé számítása szerint Obama eddig 1369, Clinton 1272 küldöttet gyűjtött össze a nyári jelöltállító konvencióra. Clintonnak nagyon jól kell szerepelnie március 4-én a sok delegáltat adó Texasban és Ohióban, ha versenyben akar maradni. A The New York Times című tekintélyes amerikai lap és a CBS tv-állomás által közösen végzett közvélemény-kutatás eredménye szerint a Demokrata Párt híveinek 54 százaléka szeretné Obamát látni a párt jelöltjeként a novemberi elnökválasztáson, s csupán 38 százalék a volt first ladyt. Elemzők szerint Obama-kultusz alakult ki Amerikában: ruhákat gyártanak a nevével, egy chicagói művészeti tárlaton vászonfestményeket, sőt még egy videóinstallációt is bemutattak a szenátorról. Se szeri, se száma az Obama-tortáknak, -képeknek, -rajzoknak, sőt -tetoválásoknak és -ékszereknek. Az interneten már olyan blog is olvasható, amelynek az a címe: Obama a messiás? A 47 éves szenátor választási plakátjainak szlogenje: „ígéret és a változás". alábbis nekem ezt mondták. így hát különváltak. Az, hogy az apámra senki sem ha­sonlított körülöttünk - fekete volt, mint a szurok, az anyám pedig fehér, mint a tej -, erősen megmaradt az em­lékeimben. A fajkeveredés bűncselekménynek számított az Egyesült Államok szövet­ségi államainak több mint felében 1960-ban, amikor a szüleim összehá­zasodtak. Délen az apámat valószínű­leg kikötözték volna egy fához amiatt, mert szemet vetett az anyámra. Habár az északi államokban kifinomultab­ban kezelték ezt az ügyet, a merev te­kintetek és a pletykák bizonyára arra sarkallták volna az anyámhoz hason­ló nőket, hogy az abortuszt válasszák. Fekete - fehér Amikor 10 éves lettem, az apám kará­csonykor meglátogatott minket. Eljött hozzánk Afrikából. Egy hét után úgy gondoltam, jobban szeretem a tőlem tá­vol lévő apámat. Ahogyan az anyám, ő is újra megházasodott. A testvéreim ­négy fiú és egy lány - Kenyában élnek. Obama édesapjáról ez a kép maradt örökül fül sok mindent kellett volna mondani, túl sok mindent elmagyarázni. És most, amikor szeretném felidézni magamban az apám szavait, úgy tűnik: helyrehoz­hatatlanul elvesztek. Egy hónapig maradt, aztán elment. Pia és kokain Próbáltam felnőni úgy, mint egy feke­te férfi Amerikában. Felnőttem ahhoz, hogy megpróbáljam kibogozni, ami ­nem általam - összekuszálódott. Meg­tanultam, hogy ne foglalkozzam a dol­gokkal. A marihuána segített, meg az ivás, és talán egy kis kokain is, ami­kor módomban állt. Narkós. Ez az, ami lettem: beteljesítettem a fiatal fe­kete férfi végzetét.

Next

/
Thumbnails
Contents