Délmagyarország, 2008. február (98. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-01 / 27. szám

Péntek, 2008. februári. Kultúra 17 Felújíthatták volna, de inkább lebontották Idén lenne száztíz éves a vásárhelyi Nyári Színkör - ha 1%8-ban a város akkori vezetése a bontás helyett a felújításra voksol. Pedig később kiderült: többe került lebontani, mint ha renoválták volna. A Szőnyi utcával szemben állt egykori impozáns faépület ötven éven át szolgálta a település kulturális életét. Színpadán Bajor Gizi és Somlay Artúr is megfordult. SZŰCS CSABA Hódmezővásárhelyen a színielőadásokat 1885-ig a Népkertben felállított, elhanyagolt fasátorban tartották, melyet aztán egy orkánerejű vihar összeroppantott. Ezután számos ötlet, terv látott napvilágot, még színügyi bizottság is alakult ez ügyben. Végül dr. Draskóczy Pál, a bizottság elnöke és Deák Mihály városi főmérnök a nagyváradi és a szarvasi nyári színkörök megtekintése után egy téglaalapokon nyugvó faépület megépítését javasolta, rá is bólintottak az akkori elöljárók. Az építkezés költségeit az adókból, a Műkedvelő Társaság által öszszegyűjtött 4000 forintból, illetve a millenniumi emlékoszlop meghiúsulása folytán megmaradt 10 ezer forintból finanszírozták. A nyilvános pályázaton Kolbenheyer Viktor építész mérnök tervei nyertek, aki látva a helyszínt, később módosított a rajzokon. A színház szerkezeti váza fagerendákból, fala deszkából készült, tetejét pedig zsindellyel fedték. A romantikus hangulatú épület megjelenésében arányos, minden oldalról változatos, festői hatást nyújtott. Építése 1897 őszén kezdődött, a kivitelezést Szabó Mihály és Koncz Pál végezte. A munkálatok pillanatnyi állásáról rendszeresen beszámolt a Vásárhelyi Napló című helyi újság. A Szőnyi utcával szemben magasodó Faszínházat, ahogy mindenki nevezte, 1898. július 15-én fejezték be. Az ország legnagyobb fából készült színköre előcsarnokot, irodát, pénztárt, nézőteret, páholyokat, karzatot, zenekari árkot, színpadot, négy öltözőt, illetve díszlet- és ruhatárat foglalt magába. Színpada 11 méter hoszszú és 14 méter széles volt, nézőterén nyolcszáz néző foglalhatott helyet. Petróleum helyett árammal világítottak benne: a Ganz és Társa cégtől vásároltak dinamót, az áramfejlesztőt a Solti-féle gőzmalom hajtóereje hozta működésbe, amiért előadásonként hat forintot kellett fizetni a malom tulajdonosának. A Nyári Színkört július 31-én avatták fel, ünnepélyes megnyitóját pedig augusztus l-jén tartották. A díszelőadáson Jászai Mari is színpadra lépett. A színház csak júniustól szeptember végéig működött, a tüzA NYÁRI SZÍNKOR MEGHATAR0Z0 EPÜLETE VOLT VÁSÁRHELYNEK veszély miatt ugyanis nem tudták megoldani a fűtést. Az év többi hónapjában a Fekete Sas nagyterme várta a városba érkező társulatokat. A színkört azonban 1948. április 15-én bezárták, azzal az indokkal, hogy az ötvenéves intézmény már nem felel meg a kor elvárásainak. Május 3-án a város közgyűlése elfogadta az épület használhatatlanságáról szóló jelentést, mely városszerte nagy felháborodást keltett. Megmentésére sokan vállalkoztak, de végül 1950-ben lebontották. Faanyagát elszállították, egy részét pedig beledolgozták a készülő Petőfi Művelődési Központba. A bontás költségei végül több pénzt emésztettek fel, mint amennyibe az épület tatarozása került volna. A Nyári Színkör helyén 1991-ben emlékoszlopot állítottak, amely Szatyor Győző iparművész alkotása. BAJOR GIZI, GOBBI HILDA, SOMLAY ARTÚR. Az 1898-as színiévadban a Faszínházban 62 előadási nap alatt 72 alkalommal 60 különböző művet mutattak be. Fennállása alatt a nézők számtalan neves színésznek, többek között Bajor Gizinek, Gobbi Hildának, Major Tamásnak, Ajtay Andornak, Somlay Artúrnak és Várkonyi Zoltánnak is tapsolhattak. Állandó színtársulata 1945-től lett, ekkor alakult meg Osváth Béla vezetésével a Hódmezővásárhelyi Színjátszó Társaság. Fotó: DM/DV archív Bezár az új Dusha m- j ^ Galéria HORVÁTH DEZSŐ Bartók-fohász Égnek a telefonok. Bezárják a Bartókot! Eladták a Bartókot! A Bartók Béla ME velődési Központot. A paragrafus régen eltörölte már a halálbüntetést, de a k túra nyakára a jog fonja a kötelet. Jogászok ülnek majd be a falai közé, ahogy megvették a kultúra másik szegedi föllegvárát, a Juhász Gyulát is. Költőnk a Munkásotthon homlokára írta versét - Ki itt belépsz, templomba lépsz be -, azért adták rá az ő nevét, de ez sem mentette meg. Már a templom is elkelt. Bartók a Tiszta Forrást zengi az egész világon, de neve se marad a régi házon Valamikor az építkezések mindenekfölötti mániájában leírtam, erősebb a nalzó, mint a fa, amelyből vétetett. Ha elindult a ceruza a tervezőasztalon, haló ra dőltek ki a fák. Most másik mánia dühöng az asztalon, a Nyugathoz való csa lakozás, mindenáron. Halomra dőlnek a kősziklánál is erősebbnek vélt hajléke Kimondatlanul is jelszó lett volna: cél a középszer alsó széle, közepe? Minek nekünk kultúra! Ezt így, persze, senki ki nem mondja. Sőt! Állítja, soha ennyit nem áldoztunk rá. Igazság van ebben is. Megtévesztő igazság. Bezárták a Képtárat, lett helyette Reök-palota. Hatalmas költség. Bezárták a Korzó mozit, lett belőle a zene háza. Drága pénzen. Csak Tiborc panasza kel életre megint: csizmája fölkaristolja a paloták padlóját. Nem is jár már senki olyan csizmában! Ki tudná megmondani, hányan nevelkedtek a két művelődési ház emlőin? Hány családba világított be az a fény, ami innen sugárzott ki? Annakidején a Kőröséri iskola mellett akartak boszorkányt égetni. Megszüntették az iskolát, hogy többet ilyesmi elő ne fordulhasson. Az egykori szegedi járás 86 tanyai iskolájával együtt. Sorra aludtak el a lámpások. A fertőzés továbbterjedt. Szegeden is szűnnek meg iskolák, és íme, a művelődés házai is belehalnak. Aki kezet emel rájuk, soha nem járt bennük? Jogállamban élünk. Vagy csak jogászállam lettünk? Itt is erősebb lenne a vonalzó, mint a bőven termő fa? Ellensége lenne a jog a kultúrának? Drága jó Istenem, csak ezt ne! Egyik kezével áld, a másikkal ver, aki meg tudja cselekedni. Áradva támad a bűnözés, hiszen naponként szolgáltatja hozzá a mintát a televízió összes csatornája. Álljon elé a jog! Én meg azt mondom, meg azok is ezt mondják, akik a telefonvonalakat égetik: álljon elé - a KULTÚRA! A jog mellett. A kisöprűzött kultúra? A kiűzött Juhász Gyula és a háza vesztett Bartók Béla? Akár a térképről lesöpört tanyai iskolák? Mindezek ellenére hangos szóval ezután is megünnepeljük a kultúra napját. Kitüntetéseket is osztunk. Olyan szépen hangzik. Palotás városnak mondták a régiek Szegedet. Azt hittük, demokratizálódik. Telt ház Algyőn Telt ház volt tegnap az algyői faluházban: a 39. Magyar Éilmszemle egyetlen községi vetítőhelyén négy alkotást láthatott a közönség. A filmszemle történetében először vontak be vidéki helyszíneket is: Algyőre három rendező (a program ötletgazdája és a filmszemle tanács tagja: Székely Orsolya, továbbá Köti Judit, Lakatos Róbert).látogatott el, s beszélgetett a közönséggel. A siker láttán a faluház igazgatója, Bene-Kovács Zoltán azt tervezi, hogy márciusban a Casting vetítése előtt ugyancsak filmes alkotókkal találkozhatnak az algyőiek. Februárban bezár Dusha Béla Horváth Mihály utcai magángalériája. A fotósok szegedi kiállítóhelye és műhelye másfél éve működik, a bezárás hírére mecénások jelentkeztek. DOMBAI TÜNDE , Básthy Gábor Ikonok és idolok című kiállításával együtt februárban a Dusha Galéria is bezár. Dusha Béla szegedi fotóművész másfél évvel ezelőtt bérelte ki a város tulajdonában álló Horváth Mihály utcai házrészt. Elképzelése az volt, hogy az újszegedi kertes házuk előteréből kilépve három • • Beigazolódott a # # mondás, miszerint valamit megcsinálni tehetség, de eladni művészet. Dusha Béla lábra állítja a családi vállalkozást. A kiállítóteremben a tizennyolc hónap alatt tizenöt fotótárlatot rendeztek. Világhírességek, szegedi fotósok és pályakezdő alkotók munkáit ismerhette meg a nagyközönség. - A kiállítás-rendezés „missziós" tevékenység, amit kereskedelemmel és fényképész-szolgáltatással akartunk kiegészíteni, de nem jött be. Beigazolódott a mondás, miszerint valamit megcsinálni tehetség, de eladni művészet - fogalmazott Dusha Béla. Mivel a karácsony sem hozott nagyobb bevételt, a család úgy döntött, hogy JÁSZAI MARINAK IS TAPSOLTAK A VÁSÁRHELYI NYÁRI SZÍNKÖRBEN bezárja a galériát. Most még veszteséggel, de egyenesbe hozhatják az életüket. Márciustól tehát megint a Petrozsényi utcában folytatják. A fotóművész a májusban megjelenő Élő zsinagóga című albumára koncentrál. Kérdésünkre elmondta: két szegedi műkedvelő felajánlotta támogatását, ám még nem született megállapodás. A mecénások nevét nem árulta el. Segítségükkel az is elképzelhető, hogy megmenekül a belvárosi kiállítóhely, ahol Dusha nem tulajdonosként, hanem a galéria vezetőjeként folytathatná az elkezdett missziót. DUSHA BÉLA SZOMORÚ SZÍVVEL RAGASZTOTTA KI A BEZÁR TÁBLÁT Fotó: Schmidt Andrea