Délmagyarország, 2008. február (98. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-21 / 44. szám

Jelentjük, elkezdték Egyes barátokra és ellenségekre ilyen­kor ront rá a depresszió és a fáradtság vadkutyája, s ha mi is kerültünk már hasonló veszélybe, most ez nem érde­kes, sztornó. Mert van itt valami más is. Jelentjük tisztelettel, elkezdték. Ne­künk azzal kezdődött, hogy besántí­tottunk a bankba, hogy odabent iro­dalombarát ismerősünk azzal fogad­jon, a kolléganőjük szerelmes, és ilyenkor elkéri magát, és sétál kicsit a kedvesével, vagy. Nem helyeseltük a berzenkedését, inkább abbéli javasla­tunkkal rukkoltunk elő, sétáljon ő is, és a többi banki kolléga, osszák csak meg a lehetőséget. A következő esemény a hídon ért bennünket, a híd zöld volt, mint a friss fű, s e színhez igazodva zöld ka­bátos, kapucnis fiatal nö ringott ve­lünk szemben, és folyamatosan neve­tett. Nem nézett ránk, vagy nem csak ránk nézett, olyan volt, mintha az egész világot nevetné. Akkor döbbentünk rá, hogy el­kezdődött, elég volt egyetlen fényes, jól nevelt, langyos szelekkel vidámí­tott nap, és kész. E jelenségre húsz éve mindig fölfigyelünk, általában február végére, második felére esik, és hangja is van. Mintha fátylak, nagy fehér és színes szakadások válnának el a hideg földtől, hogy hullámozva szálljanak végig az utcákon, s a ko­pasz ágakba akadva úgy surrogjanak aztán, mint a szívekhez igyekvő futó­szalagok. Meg kicsi húsharangok is szólnak. Alapvetően lesz más a tekin­tetük. Nem kihívóbb, csak bátrabb, több csillogás, önbecsülés, kaland­vágy. Más lesz a hangjuk is, elmélyül, a hajuk, körmük viszont fényesedik. Nyilvánvaló jelek: a kabát kigombolá­sa. Vagy még tovább, csak viszi a ke­zében, a karjára dobva, mint egy dik­tatúrapokrócot. Nincsenek sálak, a keresztcsíkos kígyókat otthon hagy­ták, így aztán látni a nyak téli fehérsé­gét a pulóver forradalmi kivágásában. E napon láttunk már fedetlen hasat is, továbbá csókolózott a hajléktalan lány, a kisgimnazista, az egyetemista, ja, és ahogyan a gyógyszerész hölgy mosolygott, amikor a világ összes be­tegségét gyógyító medikamentet ki­váltottuk. Jól van, elkezdték hát, köszönjük szépen, ígérjük, figyelni fogunk. AZ EGEKBE TÖRŐ STÍLUS - Formabontó frizurát visel egy manöken a bangkoki fodrászbemutatón, amelyen thaiföldi, dél-koreai és tajvani hajszobrászok leg­modernebb hajkreációikkal rukkoltak elő. Fotó: MTI Nehéz kiszűrni, ki a sarlatán SÍM áFW | H WLm WSM MODERN BOSZORKÁNYOKIG Szellemíízés ötezerért, szerelmi kö­tés tizenötért, mindent megmond a tarot. Reneszánszukat élik a „tit­kos tudományok", senki sem kiált máglyáért, ha egy boszorkány má­gikus praktikákat hirdet. Valóban ez kell nekünk? Jósnó're van szük­ségünk, vagy csak egy kiadós be­szélgetésre? Egész üzletág épült a szellemi vezetésre, derül ki a „szaksajtóból", de a hatalmas kí­nálatból nehéz kiszűrni, ki a sarla­tán, akinek a szellemi utazás csak a pénztárcánkig tart. - Olyan mágiát még nem látott, ami­lyet én csinálok, aranyoskám! - győz­köd a jósnő, aki hirdetésében szerelmi kötést ajánl különleges szertartással. ­Magához is visszavezetem a párját! Hogyan és mennyiért, kérdezzük. - A kártya mindent megmond - suttogja a telefonba rejtélyesen. Ezerötszázért ki­veti a tarotkártyát, majd szerelmi kö­tést tesz a csalfa kedvesre. ígéri, há­rom napon belül ott sírdogál majd a küszöbön. Nem kell hozzá más, csak egy-egy fotó - na meg tizenötezer fo­rint. És mi a garancia? - Húsz éve dol­gozom, és mindig minden varázsla­tom sikerült! - állítja ellentmondást nem tűrő hangon. A Jóistent is felkeresi Elég felütni egy életmód magazint vagy akár a Déli Aprót, esetleg fel­menni az internetre, hogy hasonló jel­legű magyarázatokra leljünk. Az önje­lölt mesterek nagy számban kínálnak anyagi, szerelmi, családi és egyéb problémáinkra holtbiztos tippet, gyógyírt. Felvehetjük a kapcsolatot angyalainkkal, de tanulhatunk szel­lemgyógyászatot is, beírathatjuk lá­nyunkat tini boszorkányképzőbe - és a legtöbb tanfolyam nem vesz el az életünkből többet néhány hétvégénél. Sőt akár papnőnek is kiképezhetjük magunkat: magával a Duna ősi isten­nőjével kerülhetünk napi kapcsolat­ba. Szeretjük a kihívást, ezért feltár­csázunk egy másik számot és párunk hűtlenségére panaszkodunk. - A legő­sibb atlantiszi mágiából származik az egyiptomi, amivel dolgozom - világo­sít fel titokzatosan az egyiptomi má­gus-főpapnő, aki a kártyavetésen kí­vül a számmisztika és az alkímia se­gítségével oldaná meg égető gondun­kat. Tudását - mint mondta - egyipto­mi őseitől örökölte. Már meg sem le­pődtünk rajta, hogy nagyobb mágiák előtt magát a Jóstent is fel szokta ke­resni. Okosabbak azonban nem let­tünk, tovább próbálkozunk. - A nega­tívumokat távolítani kell, likvidálni azt, aki gondjait okozhatja - mondja homályosan a női parafenomén húsz éves tapasztalattal, amikor arra cél­zunlc, ha -nem lesz elég a szerelmi kö­Kártya és macska: a misztikus körítés kötelező tés, valahogy elbánnánk azzal a bizo­nyos „másikkal". - Akár halálos ron­tást is tudok, de lehet, hogy egy eltá­volítás elég lesz - biztat, és azt ígéri, kilencven százalék, hogy sikerül a praktika. ­Jobban szeresse a férjecskéjét - Addig nem kérek pénzt, amíg nem tudom pontosan, mi a gond ­jelenti ki határozottan egy ősi bű­TUDOMÁNYOS SZEMMEL. - Általában azok az emberek fordulnak az irracionális világ felé, akik úgy érzik, kiszámíthatatlan az életük, túl sok dolog belső kontroll nélkül történik körülöttük - mondta el dr. Szenes Márta, a Szegedi Tudomány­egyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa. Hozzátette: mivel fogódzót keres­nek, minden konkrétumba belekapaszkodnak, amit a jós mond nekik, és túl könnyen befogadnak mindent, ami ebből az irányból éri őket. A nagyobb társa­dalmi-gazdasági ideológiai változások idején, mint most Magyarországon is, olyan emberek is elbizonytalanodnak, akik máskor kézben tartják az életüket. De az igazán veszélyeztetettek nem ők, hanem azok, akik egyébként is befolyá­solhatóbbak, kritika nélkül képesek vélemények elfogadására. bájokkal csalogató hirdetés feladó­ja, amikor a mágikus segítség árá­ról érdeklődünk. - A kártya majd megmutatja, mi okozza a bajt! Ezerötért kivetem. Ennyit az ingye­nes állapotfelmérésről, és sokkal többet az ősi tudásról sem tudunk meg: jósaink nem túl közlékenyek, ha a módszereikről van szó. Azt vi­szont gyanítjuk: találna valami bű­völnivalót az életünkben, ami to­vábbi költségekkel járna. Egyetlen jósnő említi, hogy az ö feladata el­sősorban a segítség, ezért annyit fogad el, amennyit a vendég rá­szán: ez mind szép, de azért jó len­ne látni, mit szólna egy marék két­forintoshoz. A női lélekhez meglepő módon egy férfi parafenomén értett a legjobban. ­Ha a kártya azt mondja, jogos a gya­nú, én azt is elárulom, hogyan szeres­se jobban a férjecskéjét! Hiszen egy asszony számára ez a legfontosabb FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA dolog - oktatott ki, miután egy pilla­natra elnézést kért és félrehúzta a lá­bast a tűzhelyről. A magukat csodatévöként hirdető mágusok kivétel nélkül azt állították, a bűbáj tanulhatatlan. Végzettség alapján tehát véletlenül sem tudjuk ellenőrizni, kiben bízhatunk. És hogy visszakapjuk-e a pénzünket, ha nem hat a varázs? Olyan nincs, mindig hat, kerülték ki a kérdést legtöbben. Jósnő' vagy barátnő Kérdéses persze, miért hívnánk egyál­talán segítségül mágikus praktikákat. A Sybí/íaként ismert Szigeti Jánosné maga is azt tapasztalta, sokaknak csak egy nagy beszélgetésre van szük­ségük, vagy nem tudnak, nem akar­nak egyedül dönteni egy fontos lépés előtt. Erre pedig a barátok is megfelel­nek: csak jobban ismer minket a leg­jobb barátnőnk, mint az ezoterikus szaklapban hirdető jövőbe látó...

Next

/
Thumbnails
Contents