Délmagyarország, 2008. február (98. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-02 / 28. szám

A magyarok ralija sportteljesítmény es jótékonykodás ÚTTALAN UTAKON „Az adományok, amelyeket kiosztottunk Bamakóban minden mélypontért kárpótoltak bennünket" - nyilatkozta Szabó Gál András, a Budapest-Bamako-rali főszervezője a verseny végén. A résztvevők a lenyűgöző élmények közül a legfontosabbnak az összetartást és az életre szóló barátságok kialakulását említik. A versenyzők sportteljesítményén túl karitatív tevékenységük is jelentős: egészségügyi csomagokat, iskolaszereket, élelmiszert, konzerveket, takarókat vittek az afrikai falvak iskoláiba a nélkülöző gyerekeknek. A 3. Budapest-Bamako-rali mérlegéhez az is hozzátartozik, hogy a résztvevők a kidobált cigarettacsikkekkel bozóttüzet okoztak, és sok szemetet hagytak maguk mögött, egy-két kocsi balesetet szenvedett. A résztvevők január 12. és 27. között több mint 8760 kilométert tettek meg, és nyolc országon haladtak át. A Magyarország, Ausztria, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Marokkó, Mauritánia, Mali úttalan útjait megjárt Csongrád megyei versenyzőket élményeik összegzésére kértük. Farkasordító hideggel, kosszal és homokviharral is meg kellett küzdeniük a Preventeam csapat tagjainak. Börcsök Vince szegedi és Sümegi Sándor sándorfalvi orvos a Budapest-Bamakót nem időre teljesítette. Ök „karitatív célból" vezették végig a több mint nyolcezer kilométert. Átalakított Toyota kisbuszukon hét mázsa rakománynyal indultak, amelyet az afrikai rászorulók között osztottak szét. Afrika: hideg és homok - Mindennap, szinte megállás nélkül vezettünk, hogy sötétedésre beérjünk a katonákkal őrzött táborokba, amelyek közül a legtöbb csak néhány sátorból állt a puszta közepén. Az európai útvonalon nem volt gond az estékkel, hiszen panzióban aludtunk, de Afrikában az autó volt a szálláshelyünk. Az első három éjszakán dupla hálózsákban aludtam, olyan hideg volt - emlékezett vissza a sándorfalvi alpolgármester, Sümegi Sándor, aki azt is elárulta, olyanynyira nomád körülmények között éltek a két hét alatt, hogy akadt olyan időszak, amikor napokig nem volt lehetőségük fürdeni. A csípős időn kívül a homokkal is meg kellett küzdeniük. Az afrikai senyzö ugyanis kecskét gázolt, az ő sebét fertőtlenítették. Asszonyok örömtánca Néhány bamakói kórházban is látogatást tettek, ahol gyógyszereket osztottak szét. Az úton pedig a szegény településeken ajándékozták el a rakományt: játékokat, tanszert, orvosságokat és élelmiszert. Olyan falvakban is megfordultak, ahol az asszonyok örömtáncot jártak a boldogságtól, ha egy zacskó száraztésztát kaptak. - Az afrikai emberek őszintén tudnak örülni. Nagy szegénységben élnek, mégis jó a hangulatuk. Láttunk sárkunyhókat és kutakat, amelyekből szamárral húzzák fel a vizet - mondta Sándor, aki hobbifotósként több száz képet készített a kalandos útról, melynek minden napját útinaplóban is dokumentálták, Sándorfalva-Bamako címmel. Az egykori junior Európa- és világbajnok vízilabdázó, Mód Péteris tagja volt annak a négyfős szegedi társaságnak, amelyik egy hatszemélyes minibusszal, egy Subaru Liberóval vágott neki a fekete kontinenst is átszelő kalandnak. A fiatal gyógyszerész férfi mellett a neurobiológus Tamás Gábor és a neje, a belgyógyász Csajbók Éva, valamint egy jogász, Lázár Jenő alkotta a kis csapatot. • Mód Péter és csapata taktikai megbeszélést tart tengerparti részen ugyanis két napon keresztül szélvihar tombolt. - Ha kiszálltunk az autóból, be kellett bugyolálni az arcunkat, mert a homok szabályosan karcolt, ahogy a bőrünkhöz ért. A szél szinte vízszintesen fújta a szemcséket, ha megálltunk az autóval, néhány perc után a homok beterítette az oldalát - magyarázta Vince. Akadt is szép számmal olyan jármű, amely nem bírta a gyűrődést, Vince és Sándor kisbusza szerencsére nem tartozott ezek közé. Műszaki hiba nélkül járták meg a hosszú utat. Több kilométeren át vontattak azonban egy lerobbant Opelt, és orvosi tapasztalatukra is szükség volt: egy motoros ver- Komoly dilemmát okozott, hogy vajon milyen autóval vághatunk át a sivatagon. Végül egy 14 éves, négykerék-meghajtású járgány mellett döntöttünk, amiért 300 ezer forintot fizettünk. Komolyabb átalakítást nem is végeztünk rajta, de azért a meghibásodásra hajlamos alkatrészeket óvatosságból kicseréltettük, valamint szerelöszettet és benzint is pakoltunk. Egy garnitúra pótkereket gumiztunk a csomagtetőre, de nem volt rájuk szükség - beszélt az előkészületekről a gyógyszerész férfi. Négyen a rajt előtt A négyes már egy nappal a hivatalos rajt előtt, január 11-én elindult. Monacót és Granadát érintve - az eredeti út-Az afrikai gyerekek örültek a magyarországi ajándékoknak v FOTÓK: DM/DV A VERSENY TÖRTÉNETE. Az első Budapest-Bamako-rali 2005 karácsonyának második napján startolt a Hősök teréjől. A verseny az Ágyúgolyó-futam című film és a Párizs-Dakar keresztezésével jött létre, megálmodója Szabó Gál András rádiós műsorvezető. A Dakarral ellentétben azonban szerény költségvetéssel is finanszírozható: amatőr versenyzők és kalandorok, bármilyen járművel nekivághatnak a magyar-afrikai útvonalnak, amely idén 8760 kilométer volt: Budapestről rajtolt, a versenyzők Velencében töltötték az első éjszakát, majd a Francia Riviérán keresztül Dél-Spanyolországba dübörögtek. Az afrikai útszakaszon Marokkótól Mauritánián át, a kősivatagos szaharai részek után az oázisok világán keresztül érték el Malit, ahol bozótos szavannákat maguk mögött hagyva érkeztek a fővárosba, Bamakóba. Afrika térképe fölött idézik emlékeiket a Csongrád megyei Bamako-ralisok: Mód Péter (balról), valamint Börcsök Vince és Sümegi Sándor FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA leírással ellentétben - Gibraltárnál keltek át Afrikába. - A túra kategóriának meg volt az az előnye, hogy nem kellett követnünk az előírt szakaszokat, így szabadon kalandozhattunk, csupán az volt a lényeg, hogy végül Bamakóban kössünk ki - mesélte a férfi. Marokkó annak ellenére lenyűgözte a vándorokat, hogy a határon csak úgy hemzsegtek a csempészek és a rossz arcú alakok. Feltöltötték a készleteiket, a benzin literjét átszámítva 200 forintnál is kevesebbért vették meg. Az Atlasz-hegységen kisebb hágókon és fennsíkokon keltek át, néhol havat is láttak. Zagora felé haladva a köves, sziklás vidéken már csak a versenyző kategóriában nevezett gépkocsik suhantak el mellettünk. Sokan megdöbbentek a furgonunk láttán, de végül is elértük a célállomást - emlékezett vissza az egyik legrázósabb etapra Mód Péter. Kitérő szamárháton Zagorából - innen indulnak Timbuktuba az 54 napig menetelő legnagyobb tevekaravánok - a Nyugat-Szahara felé vették az irányt. Kitérőként szamárháton eljutottak egy sárból, szalmából és kövekből épült kasbahhoz, majd egy teljes napon át hajtottak a sivatagban. - Ekkor már az elli Marokkó vad vidékeit is meghódította a Preventeam lenőrzőpontok is sűrűsödtek, így egyre több cigarettát és baseballsapkát kellett előkapnunk, hogy a kisebb ajándékokkal meggyorsítsuk a továbbhaladásunkat. A Mauritániába való határátlépéskor veszítettük el először a biztonságérzetünket: egy 3,5 kilométeres szakaszon, amolyan senki földjén mindenhol kiégett, felrobbant autók jelezték, hogy teljesen elaknásították a környéket. Fogadnunk kellett egy nem éppen bizalomgerjesztő helybelit, aki átvezetett bennünket a határon - elevenítette fel a legélesebb helyzetet a férfi. Óceán és sivatag randevúja Egy éjszakát az óceán és a sivatag találkozásánál meghúzódó kis halászfaluban töltöttek. Itt látták a legnagyobb hasznát annak, hogy orvos is volt közöttük: elláttak egy tüdőgyulladással bajlódó férfit, valamint egy szétroncsolt ujjú halásznak fertőtlenítették a sebét, hogy aztán steril kötést kapjon a kezére. - Nagyon hálásnak bizonyultak, gézt talán még soha nem is láttak. Meghívtak bennünket egy rituális teázásra, ahol a halottakra, az életre és az érzelmekre kortyoltunk, majd búcsúzóul szárított halport ajándékoztak nekünk - mondta el Mód Péter. Majd háromhetes kalandjuk Maliban ért véget, január 23-án már Bamakóban hajtották álomra a fejüket. Innen még elkocsikáztak a mali őslakosok, a dogo nok földjére, ahol a helyi kórháznak gyógyszereket, fecskendőket és kötszereket adományoztak, illetve az iskolába játékokat és írószereket vittek. Amikor visszatértek Bamakóba, éppen a célnál „füstölt el" a kuplungjuk - akkor már 9950 kilométert hasítottak a minibusszal -, amit így kénytelenek voltak üzemképtelen állapotban eladni, hogy aztán 29-én hajnalban hazainduljanak. Egy autóval szegényebben, de feledhetetlen élményekkel gazdagabban értek vissza. További fotók a témáról az interneten: delmagyar