Délmagyarország, 2008. február (98. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-18 / 41. szám

Hétfő, 2008. február 18. Aktuális 13 „VANNAK KÉTELYEINK, AMIKET AZ ÍTÉLETEK SEM OSZLATTAK EL" Magánnyomozás Pénzes Henrietta ügyében K. ANDRÁS (KÖZÉPEN) 15 ÉVET KAPOTT. AZ ÍTÉLET UTÁN IS VÁLASZT VÁRNAK KÉRDÉSEIKRE AZ ÁLDOZAT SZÜLEI Fotó: Karnok Csaba A 2006. július 20-án felgyújtott és három héttel később súlyos égési sérüléseibe belehalt Pénzes Henrietta szülei egy tapasztalt, ma már nyugdíjas rendőrtiszt segítségét kérték. Tó'le szeretnének válaszokat kapni azokra a kérdésekre, amelyekre szerintük eddig nem kaptak. MUNKATÁRSUNKTÓL - Tizenkilenc hónapja naponta felteszszük magunknak azt a kérdést, hogy miért kellett meghalnia Henikének. Nem tudjuk a választ. Lehet, hogy mások igen, mi nem! A kislányunk halálával, az ellene elkövetett szörnyűséggel kapcsolatban számunkra még számos kérdés maradt válasz nélkül. Ezért fordultunk egy tapasztalt, már nyugdíjas nyomozóhoz. Biztosan lesz, akinek a fejében megfordul, hogy talán mi nem is tartjuk bűnösnek a bíróság által elítélt Mukit. Ez nem igaz. Az a fiú bűnös. Büntetését megérdemli. De vannak kételyeink, amiket az ítéletek sem oszlattak el - mondja Pénzes Sándorné. Pénzes Henrietta édesanyja és édesapja, Pénzes Sándor hosszas vívódás után néhány napja döntött úgy, hogy megbíznak egy magánnyomozót, aki tálán segít nekik tisztázni a lányuk halálával összefüggésben számukra máig megmagyarázhatatlan körülményt. Végül mégsem magánnyomozót bíztak meg, hanem a fentebb már említett, egyelőre névtelenséget kérő volt nyomozót, aki ingyen elvállalta, hogy megnézi az ügy iratait, beszél azokkal, akik bármilyen formában kapcsolódtak a szörnyű bűncselekményhez. - 2006. július 20-a óta egy pillanatra sem tudunk megnyugodni. Nem titkoljuk, reménykedünk abban, hogy a nyomozónál vagy nálunk esetleg jelentkezik olyan tanú, aki segíthet - beszél Pénzes Sándor. Henrietta nagybátyja, Pénzes Sándorné öccse, Mikáczó Sándor valamennyi tárgyaláson részt vett. Pénzesék tudják, hogy a nyilvánosság segíthet nekik, de képtelenek naponta a nyilvánosság előtt megjelenni, ezért Mikáczó Sándor magára vállalta, ha a közvélemény számára lesz új információ, azt ő elmondja. - Remélem, tudok segíteni. Ha másban nem, abban mindenképpen, hogy a felmerülő kérdésekre választ adjak. Megígérem, semmit nem hallgatok el. Ha esetleg olyan adatok nyomára bukkanok, azt közölni fogom a szülőkkel és nyomozóhatóságokkal. Egyelőre nem akarok a nyilvánosság elé lépni, majd ha lesz eredmény - mondja a volt rendőrtiszt. BŰN ÉS BŰNHŐDÉS. Pénzes Henriettát 2006. július 20-án hajnalban Makótól nyolc kilométerre, a királyhegyest úton, egy elhagyatott, bokros területen leöntötték benzinnel, és felgyújtották. A18 éves magyarcsanádi lányt előtte megerőszakolták és kirabolták. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói még aznap őrizetbe vették a 15 és fél éves K. Andrást. A makói fiút emberölési kísérlettel és más bűncselekményekkel is meggyanúsították, a bíróság 24 órán belül letartóztatta. Mivel Pénzes Henrietta három héttel később belehalt súlyos égési sérüléseibe, K. András ellen már különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt folyt az eljárás. A környeztében Mukiként is ismert fiú több vallomást is tett, az egyikben magára vállalta a közvéleményt sokkoló bűntettet. Később már tagadott, azt mondta, azért tett beismerő vallomást, mert családját megfenyegették. Az ügynek egyébként más gyanúsítottja nem volt. K. Andrást első és másodfokon is bűnösnek mondták ki, a Csongrád Megyei Bíróság 14, a Szegedi ítélőtábla 15 év börtönbüntetésre ítélte. A fiú ellen azóta újabb két bűncselekmény miatt folyik eljárás. Hamis vád miatt már vádat is emeltek ellene, a másik ügyben szemérem elleni erőszakkal gyanúsítják, amit idén januárban egy 15 éves zárkatársa ellen követett el a Szegedi Fegyház és Börtönben. BÁTYI ZOLTÁN Lépcsővita Most éppen a csongrádi vízlépcső ügyéről vitázgatunk. Mint harmincévetettük. Még bokáig jártunk a tervgazdálkodásban, sőt a külföldi kölcsönöktől az ország pénztárcája is dagadozott, amikor úgy a hetvenes évek közepén először hallottam arról: vízlépcső épülhet a Tiszán. Mégpedig Csongrádnál. Tőserdei hétvégi házzal büszkélkedő rokonom akkoriban azt is megmutatta, hol nyaldossák majd a Tisza békés hullámai a partot környékükön, ha a tervből valóság lesz. Azóta tengernyi víz lefolyt csongrádi vízlépcső nélkül is a Tiszán. A tervet időről időre előhúzták valamelyik fiók mélyéről, hogy aztán szép csendben oda visszasüllyeszszék. Manapság aligha mérhetnénk I Most eppen ezrekben azok számát, akik komoW m a csongrádi lyan el is hiszik - vízlépcsővel lesz gazdagabb valaha is Csongrád megyeMár maga a vízlépcső mint szó megborzongatja a magyart a bös-nagymarosi vita óta. Aztán gomba módra szaporodtak az elmúlt évtizedekben azok a természetvédők is, akik nagyon szeretik élvezni a technika villamos energiával működő áldásait. De rögvest saját környezetbarát kardjukba dőlnek, ha úgy vélik, két madárfészekkel kevesebbet örökölnek unokáink, ha megvalósul egy-egy energiát termelő beruházás. És persze itt a pénz. Pontosabban: nincs itt semmilyen pénz. Annyi legalábbis soha nem kerül elő a ládafiából, amennyi egy vízlépcsőre elég lenne. Így aztán elvitatkozgatunk, rágjuk a vízlépcsőproblémát, mintha nem is betonból épülne egy ilyen „vízi közmű", hanem gumicsontból. Közben vigyázó tekintetünket az Európai Unióra vetjük, amely egyre nagyobtf hevülettel követeli tőlünk a környezetkímélő energiaforrások kiépítését. „Az persze kell, csak ne vízlépcső legyen, meg ne atomerőmű!" - csapják be az ajtót az új kezdeményezések előtt hol ilyen, hol olyan csoportosulások. Habnak a tortán (pardon: vízlépcsőn, atomerőművön, napenergián, geotermikus energián, vagy éppenséggel szélkeréken) meg ott csücsülnek a politikai pártok, amik aktuális érdekeik szerint váltogatják nézeteiket a beruházások ügyében. Ilyen előzmények után, s ennyire heves viták közepette aztán az egyszerű polgárnak fogalma sincs, hogyan készüljön az energiaínséges időkre, mert hogy ezek eljönnek, arra mérget vehetünk. Mint ahogy a globális felmelegedés is hoz még ránk annyi stresszt, amennyivel meg lehetne tölteni egy közepes méretű idegklinikát. „De sebaj, olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna!" Mintha ezt a cinikus-népies álláspontot olvashatnánk ki konkrét tervként a sok-sok javaslat közül, miközben tulajdonképpen nem történik semmi, de legalábbis csak nagyon kevés, s még ennél is kevesebb megnyugtató. Pontosabban: dehogynem történik! Most éppen a csongrádi vízlépcső ügyéről vitázgatunk. Mint harminc éve tettük. S mint harminc év múlva teszik majd utódaink. Akik vagy azért haragszanak majd ránk, mert megépítettük, vagy azért, mert nem. Várakozás a röszkei határátkelőhelyen MUNKÁSlfBUftKtót Félórás várakozás alakult ki tegnap a röszkei autópálya-határátkelőhely belépő oldalán a szerb és egyéb állampolgárságú vendégmunkások nagy létszáma miatt. A várakozási idö további növekedésére lehet számítani, a Csongrád Megyei RendA MONARCHIA KORABELI BOLDOG BEKEID0KET IS VISSZA LEHETNE ÁLLÍTANI Három a dudás: Szeged, Temesvár, Újvidék Szeged, Temesvár és Újvidék, az eurorégió három nagyvárosa versenyez a térségbeli vezető szerepért, holott a méretek, adottságok alapján már néhány kérdés eldőlni látszik Temesvár javára. Szakértőnk szerint azonban nem a főváros szerepre kellene törekedni, hanem a többközpontúságra. fIMPI mÁtÁ Az Osztrák-Magyar Monarchiára jellemző többközpontúságra, és nem a városok közötti, a vezető szerepért folyó versenyre kellene koncentrálni állítja Nagy Gábor, a MTA Regionális Kutatások Központja békéscsabai kutatóintézetének főmunkatársa. Szerinte nem helyes, hogy a térség nagyvárosai féltékenyen figyelik egymást, ki milyen szempontok alapján nevezheti magát a három ország találkozási pontján régióközpontnak. Amennyiben a méretek döntenének ebben a kérdésben, Újvidék akár az élre is kerülhetne, hiszen lakosságát már ma félmilliósra becsülik. Szerbia második legnagyobb városa amellett, hogy a Vajdaság közigazgatási köz-pontja, egyre erőteljesebb ipart is a magáénak tudhat. De mégsem olyan jelentőset, mint amilyennel Temesvár, Bukarest után a második legjelentősebb gazdasági központ dicsekedhet: Q Az eurorégió legnagyobb városai számokban SZEGED TEMESVÁR 1 ÚJVIDÉK LAKOSSÁG SZÁMA 164 000 310 000 500 000 REPTÉR ÉVES UTASFORGALMA 13 000 800 000 MINIMÁLBÉR (FT) 69 000 35 000 45 000 EGYETEMISTÁK SZÁMA 30 000 47 000 38 000 forrás: dm-gyüjtís dm-grafika I Szeged előnyei Mivel Magyarország korábban csatlakozott az unióhoz, a befektetők itt tiszta jogi helyzetet találtak, találnak. Vonzó, hogy egyetemi város, nagy hírű műhelyekkel, tudásközpontokkal, biológiai-biotechnológia kutatóhelyekkel. Közlekedési csomópontjellegét az épülő M43-as tovább erősíti. a romániai városba eddig 80 ország befektetői 550 millió eurós tőkét vittek. Mindkét konkurens város az olcsó munkaerővel is vonzza a befektetőket, a minimálbér ugyanis a fele-kétharmada a magyarországinak. Ezzel az olcsó munkaerővel végképp nem versenghet Szeged, és mintegy 164 ezres lélekszámával is kisebb felvevőpiacnak számít a másik két városhoz képest. Nagy Gábor azt mondja, újra kellene fogalmazni a Monarchia korabeli funkciókat: akkor Temesvár az iparával, Szeged a szolgáltatásaival, Újvidék a kereskedelmével emelkedett ki a többi város körül. Szerinte Temesvár egyértelműen abba az irányba tart, mint egy évszázaddal ezelőtt. A szakember szerint az unió sem az egy nagyváros másokat háttérbe szorító erősödését szeretné, hanem inkább azt, hogy együtt pályázó középvárosok alakuljanak ki, és maga a régió többközpontúvá váljon. őr-főkapitányság (CSMRFK) ezért az alárendeltségébe tartozó Tiszasziget közúti, valamint a Bács-Kiskun Megyei MRFK alárendeltségébe tartozó Tompa, illetve Bácsalmás közúti határátkelőhelyeket javasolja az utasoknak, ahol várakozás nélkül léphetnek át. Lapunk szakácskönyve a közéleti kávéházban Ahogy tavaly az első, most a második - a Délmagyarország és a Délvilág olvasóinak receptjei alapján készült - szakácskönyvünk is szerepel a Szegedi Közéleti Kávéház programjában. A mai est vendégei az újabb, rendkívül szép kötetünk szerkesztői, alkotói. A rendezvény délután 6 órakor kezdődik a Roosevelt téri halászcsárdában. Az est házigazdája: Szilágyi Árpád, a magyar kultúra lovagja.